Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-10-02 / 40. szám

i

5

3

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

Ezt a nagy eszmét értették meg a szives vendéglátók, akiknek ez utón fejezzük ki meleg köszönetiinket és nagyon kérjük, kegyeskedjék e kö- szönetünket valamely alkalmas formában közzétenni, ama kérelmünk kapcsán, hogy ez akciót a jövőben további jóindulatába fogadni és a t. Cim vezetése alatt álló közönség további szeretetteljes gondjaiba ajánlani szíveskedjék. Nagyon hálásak lennénk, ha e közzététel módjáról és

Végre, mintha öntudatra ébrsidne a város közgyűlése. Végre hallunk hangokat, amelyek követelik, hogy számoljunk a rendkívüli helyzet komor kötelességeivel ii. Már szóba került, vita anyagévá emelkedett az a kérdés, mit lehetne és kellene tenni a háború által lesújtott existeociák fölemelése érdekében. Sajnos, egyelőre minden pozitív eredmény nélkül.

A polgármesteri jelentéshez dr. Fischer József szólott hozzá. Helyteleníti, hogy a magisztrátus nem foglalkozik a háború negyedik esztendejében sem a rendkívüli állapotok szanálásával. A háború alatt a gazdasági helyzet rendkívüli eltolódásokat mutat, óriási szellemi és munkás prole- , tariátus keletkezett, amelynek ! nincs anyagi ereje, sem más módja a nélkülözhetlen életszükségleti cikkek beszerzésére. Kérdi a polgármestert, mit szándékozik tenni, hogy ezeket a társadalmi tömegeket, melyekben a polgárság nagy rétegei vannak képviselve, átvezessék a nélkülözésekből a megélhetés lehetőségére.

hatásáról bennünket tájékoztatni méltóztatnék. Fogadja t. Cim őszinte nagyrabecsülésünk és tiszteletünk kifejezését Matos Jenő s. k. elnök.

*

Örömmel állapítjuk meg, hogy a kedves gyermeksereg vendégül látását, ilyen szives sorokkal ismerik el. Továbbítjuk a köszönetét a vendéglátó családokhoz, akik amellett, hogy szivjósá- gukról tettek bizonyságot, ezt u beláthatatlan fontosságú sociália mozgalmat eredményesen segi- I tették.

Szatmár, 1917. okt. 1.

Javasolja, hogy a közélelmezési hivatal fél milliós nyereségét keli úgy felhasználni, hogy est az égető társadalmi kérdést szorenctésen megoldják.

A tűzifát hozza aztán szóba. Indokolatlannak tartja, hogy a 300 vaggon rendelkezésünkre álló fát nein kizárólag azok kapják, akik arra első sorban rá vannak utalva. A szegényeknek ingyen keli adni a fát, a tehetősebbek, gyakran olyanok, akik a háborút konjunktúrákon kerestek, viszont ne 500 K-val,, hanem megfelelő magasabb áron fizessék azt meg. A közélelmezési hivatal nyereségéből fát és élelmiszert, vásároljon 8 osszák ki a szegények között, vagy adják egészen olcsó áron az arra rászorulóknak.

A polgármester azonnal válaszolt. Az élelmezés kérdése nagyon körülményes. Mindent elkövetnek, hogy lehetőleg mindent beszerezzenek. Art állam tartja a kezében az elosztást és a város ki van teljesen szolgáltatva.

A tűzifából naponta 8—10 vaggon érkezik. Most, Írják össze

a háztartások szükségleteit és készleteit. Nem fognak magálluni a készletek megállapításánál, hanem, akinek szükségletét meghaladó mennyisége van, el fogják rekvirálni. Már is megállapítható, hogy a legtöbb háztartás teljesen el van látva, a tényleges szükséglet fedezve lesz.

Kéri a bizottsági tagokat, hogy minden konkrét esetet közöljenek vele s azonnal fog intézkedni lehetőleg mindenki panaszán.

Ezután dr. Weisz Sándor terjesztette elő és indokolta a város erdőinek értékesítésére vonatkozó indítványát. Kifejtetté, hogy a városi erdőkben véghez vitt gazdálkodásunk olyan, amilyet csak üzleti érzékkel nem biró ember vihet véghez. A* erdőket évek óta betegség szárítja, amit nem lehet megakadályozni és rengeteg fa megyen kárba, mert nem lehet haszonfának, műfáuak értékesíteni.

Az erdőtülaj vételének is ez volt oz indoka, hogy a pusztuló erdő helyébe növendék erdőt kell ültetni.

Ha már meg van ez a háborús konjunktúra, használjuk ki és a pénzért kulturális és váro»i céljainkat valósítsuk meg.

Egyhangú határozattal bizottságot küldtek ki a kérdés ta- nülmányosésára és záros határ időn belüli jelentés tételre.

Ugyancsak bizottságot alakítottak a városi közigazgatás elleni fegyelmi ügyben a miniszteri leiratban foglaltak orvosláséra és a jelentés megkészi ósére.

Főispán jelentette, hogy dr. Shik Elemért buzgó szolgálatai elismeréséül tb. főkapitánnyá nevezte ki.

Vitát még csak a közélelmezési hivatal számadása vont maga után és pedig igen alapos, részletes vitát.

Előre kell bocsátanunk, hogy valamennyi felszólaló a legnagyobb elismeréssel adózott a hivatni vezetőinek rendkívüli és produktiv tevékenységéért.

A felszólalások elvi kérdéseket fejtegettek és pedig azt, tartsák-e fenn továbbra is a hivatalt és elárusító helyeket, vagy pedig

a kereskedők utján hozzák az árukat forgalom!)-;.

Egyetlen felszólaló sem mondta, hogy nem szívesen adná vissza a kereskedelem forgalom szabadságát. A tanácsi jelentés ugyan kereskedelmi ellenes ten- dentiát mutatott, de később kiderült, hogy csak a tényleges állapot szükségessége teszi nélkülöz- hetlenné a mai rendszer fennakadását.

Dr. Barabás Ferenc volt az első felszólaló, aki nincs elragadtatva attól, bogy a közélelmezési hivatal félmilliós nyereséget ért él. Ezt a pénzt az amúgy is kihasznált városi polgárság zsebéből szedték össze, holott a közélelmezési hivatal nem nyereségre alakult vállalat. A kereskedőket méltatlan mellőzés éri, akik pedig a város legjobb adófizető polgárai közé tartoznék. Kifogásolja az árak magáilupitását, nem tartja méltónak, hogy ez a hivatal is a konjukturák kihasználására törekszik, amikora cói: a polgárság minél olcsóbb ellátása. Felügyelő bizottság kiküldését javasolja, akik az árak megállapítását is ellenőrizze.

Ha már meg van a nagy nyereség, ezt a háború által sújtott polgárság felsegitésére kell fordítani.

A főispán, dr. Weisz Sándor, Bakcsy Gergely felszólalása után dr. Fischer József és Fógel Károly a kereskedők érdekében bírálják a kereskedelem megkötőt, trégének helytelen és megváltoztatandó állapotát, nehogy tekintélyes kereskedők az üzletüket bezárni legyenek kénytelenek. Ha jók arra, a hogy hadi adó minden fajtáját fizessek, ükkor, különösen kauciót is, ha felajánlanék, jók íésznek a közönség kiszolgálására i«.

Dr. Papp Zoltán és dr. Papp Ottó felvilágosításai közben különben izgalmassá fejlődött h vita, de azután közgyűlés a jelentést elfogadta, a szabad kereskedelem, illetve helybeli kereskedőink megvitatott megbízhatóságának nagyobb dicsőségére.

Még a szinbáznak'adott szubvenciót vonta el a közgyűlés, biVárosi közgyűlés.

Szociális viták — kevés eredménnyel. — Adjuk el az erdőt, vagy sem. — A közélelmezési hivatal és a kereskedők. A színházi szubvenciót megvonták.

— Saját tudósítónk jelentése. —

TABiCü..

Rege a Deák-térről.

(E. I.) Tisztes korú helyi lapjainknak hasábjain nagyon sokszor megfordult már a Deák Fe- renc-tér rendezésének és befáeíU- sának kérdése, úgy bogy meg is ünnepelhetné a negyedszázados jubileumot. Szép 25 esztendővel ezelőtt 1892-ben a „Szatmár és Vidéke“ augusztus 2.-ki számában „Szatmár jövője“ című vezércikkében már azt fejtegette, hogy „a Deák-tér sétatérnek van rendelve“ s úgy találta, hogy „a város eme díszének nem az a hivatása, hogy káposztát, burgonyát áruljanak rajta, az impozáns templom nem arra váló, hogy csirke- és.tojás áruláshoz árnyékot adjon“, majd pedig tovább, hogy „n város eme központja ném soká maradhat mostani állapotában, előbb utóbb sétatér lesz belőle. Ez ellen is fognak majd panaszkodni „ne- hányan“, de könnyű lesz nekik azt felelni, hogy a közérdek a legfőbb cél. Közérdek egészségi, szé- pitéezeti és forgalom megosztási szempontból.“ És 1893-ban a „Szamos“ XXV-ik évfolyamának 7. számában azt jósolgatta, hogy „Ei fog jönni az idő, midőn a főtér szemét- és sárfészkei eltűnnek, hogy helyüket a szépészeti Ízlés váltsa fel.“

Hát bizony a hazánkban párját ritkító 7 hold 69 négyszögöl (40530 m2) kiterjedésű köztér még ma sem sétatér, pedig mennyi sok szó hangzott már el ez ügyben és még sem került rá a sori Meg van a keret, de hiányzik belőle a kép,

A térnek rendezésére az első nagyobb művelet 1892-ben a sze- gélyző aszfalt gyalogjáróknak hat méter szélességben való kiépítése volt és a mikor a sokak által megsajnált régi fasorok helyett — a melyek a gyalogjárónak majdnem a közepére estek volna — a „fák ezredese“ néhai Kiss Gedeon főkapitány a szélek mellett uj fákat iiltettetett. Ez alkalommal amerikai diófákkal tétetett kísérlet, de ezek nem bizonyultak alkalmasaknak s lassanként pusztulásnak

iédultak és a kiveszett fák oltott s dusabb lotnbozatu akácfákkal pótoltattak. Úgy véljük, hogy sokkal célszerűbb lett volna szogélyző fasor gyanánt már akkor a lassúbb növésű és úgy a tulaj mint az éghajlatnak inkább megfelelő illatos virágú hársfákat, alkalmazni úgy, amint ezt Nagyváradon is láthatjuk. Hogy milyen más lett volna az eredmény, bizonyság reá az ugyanakkor a városi színház telek egyik sarkában ültetett hársfa és a Kossuth-kert sokkal későbbi flhetésü hársfái.

Tovább nyikorgott az idő kereke, peregtek a napok, múltak az évek s ezeréves fennállásának nagy ünnepére készüli egész Magyarország.

Elkövetkezett 1896 és minden város méltó módon igyekezett megörökíteni az ezredik esztendőt. A milleniumi ünnepélyek rendezésére városunkben is bizottság küldetett ki. a melynek 6 tagú albizottsága a Deák-térnek y,Ez- redévi emlékkertté“ váló alakítását is javasolta, a mely albizottságból mér csak e sorok Írója várja annak létesítését és négyen a túlvilágról tekintenek alá a Deák Ferenc-térre, míg egy egyén zajos közéleti szereplés után most várja a nyugdijaztatást.

Siinonteics Béla főispán elnöklete alatt 1896 május 12.-én tartatott meg u városi rendkivüli díszközgyűlés, a mikor Pap Géza főjegyző terjesztette elő a deáktéri „Ezredévi emlékkerí.“ létesítése iránti javaslatot. A díszközgyűlésen nagyszámú ünneplő közönség mellett 67 biz. tag á* 15 városi tisztviselő szavazó volt jelen, a kik közül a mai napig 43 biz. tag és 8 tisztviselő nincs az élők sorában e jelenleg már esek 2 tisztviselő szolgálja közülök a nemes várost, mig 5 nyugalomba vonult. A jelen voltak közül 15 ma is biz. tag és kilencen vannak, a kik élnek, de helyüket mátok foglalták el.

A díszközgyűlés magasztoe érzelmektől áthatva 150. szám alatt egyhangúlag elhatározta, „hogy az oly sok hazafias örömmel é* bánattal vegyes — a jelen nemzedéket pedig a jövőbe vetétt hittel s nemes önérzettel eltöltő ezeréves múlt emlékének megörö-