Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-09-18 / 38. szám

1

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

A főkapitány a piacon.

Szerdán rendkívüli eaemépy- nek volt szinbelye a piac. Pereze, ez c*ek nálunk Szatmáron rendkívüli esemény. A kora reggeli órákban megjelent a piacon Tan- kóczy Gyula főkapitány, hogy személyesen győződjék meg a vásárlások menetéről ée ellenőrizze a rendet. Kivezényelte a csendőr- ságet és a rendőrség tisztviselőit is szolgálattételre. Bár a főkapitány tudta, hogy állásában csak ideiglenesen marad, helyesen fogta föl kötelességét, hogy, amíg viseli a hivatalát, addig annak teljes mértékben eleget kell tenie. — Megjelenése az általános körülményekhez képest kedvező hatással volt, mert a viszontelárusitók nem kapkodhatták el a felhozott élelmiszereket, a rendőri és csendőri személyzet nem hatalmaskodhatott, sőt előfordult az is, hogy a vevőknek a pártját fogták, ha szüksége merült föl. Már az a tudat, hogy ellenőrzője van a vásárnak, megszüntette a kirivó eseteket.

Szombatra engedélyt szerzett a főkapitány tiz ezekér burgonya behozatalára. Délután már a piacon állott ez a mennyiség, •melyből minden jelentkező tetszés szerinti mennyiséget vásárolhatott.

Itt említjük meg, hogy illetékes forrásból szerzett információnk szerint nem felel meg a valóságnak a közönség egy részénél elterjedt az a hir, hogy városi tisztviselők olcsóbban vettek volna el ebből a burgonyából két szekérrel, mert ők is a fuvarköltség arányos szétosztásával megállapított áron vásárolhattuk csak, épen úgy, mint más.

A főkapitánynak a város közönségéről való gondoskodását, fáradozását úgy is meg lehet dicsérni, ha úgy állítják be a dolgot, hogy árt drágít. Az igaz, hogy az általa felhozott burgonyát 60 fillérért árulta a peles- kei gazdaember, de az is igaz, hogy a maximális ár ott helyben értendő, Nagypeleskén, legfeljebb a legközelebbi vasúti álloméira szállítva. De a peleskei polgártárs még arra sem kötelezhető, hogy a burgonyát eladja, annál kevósbbó arra, hogy a mai időben ingyen óriási fuvart csináljon Peleskéről Szatmárra ingyen.

A burgonyát bárki veszi meg Nagypeleskén, a beszállítási fuvarköltséget csak meg kell, hogy fizesse. Ám kíséreljék meg átok, akik nem jó szemmel nézik, hogy a szatmári piacon végre hozzá is lehet jutni valamihez, — hátha ők ingyen szekeret kaphatnának! Az egész város hálája járna ki nékik.

De addig, amig erre nem vállalkoznak, addig nem kell elvenni a kedvét annak a nehány, nagyon megszámlálható embernek, aki a város közönsége érdekében tényleg tesz is valamit.

Apróságok.

„Nem lesz szeszes ital Magyarországon!“ — Ez a rémhír fut végig az országon. Hiszen eddig sem volt bővében, s a mi volt is, olyun drágán lehetett kapni, hogy a régi jó világnak már igy is vége van. De mi lesz ezután ? Egy bizonyos, az t. i. hogy büntető ügyekben a biróság a részeg állapotra, mint enyhitő körülményre, ritkábban fog hivatkozni, s száz tanúra lesz szüksége annak, aki elakarja majd hitetni, hogy ő csakugyan részeg volt.

*

Ha igaz a hir, Kornilov tábornok a Kerenszky fogságába került, a mi pedig rá nézve nagyon roszat jelent. Bezeg jó dolga volt nálunk, mikor a kárpáti harcok idején a mi fogságunkba esett, de nem becsülte meg magát és egy cseh őrmester segítségével visszaszokott a hazájába. Most aztán búsulhat rajta, miért kellett neki ezt a szamárságot megcsinálni, s szomorú fogságában el- kesereghati ő is: „Extra Hungáriám non est vita, ei est vita, no<j est ita.“

»

Nem tudom elhinni, hogy Osoryt csakugyan pályázat nélkül nevezzék ki városunk főkapitányává és annyira siessenek vele, hogy még a formát is mellőzzék. Hiszen övék az ország és a hatalom, valamivel lassúbb tempóban is csinálhatnák.- Hja! kérlek, — mondja erre valaki — ilyen zűrzavaros időben addig kell ütni a vasat, mig meleg. Nem tudhatja az ember, hogy holnapra nem-e más ülhet a helyére.

#

Dénes Sándor szerkesztőt nagy gyászba boritotta fiának, a kis Bálintnak halála. De még nagyobb az édes anya fájdalma, mert hiszen az anyai szív százszorta többet szenved és mélységesebben érezi a vesztességet. Csak a kis Kató nem tudja még felfogni a történteket, az legyen tehát a vigasz a szülők fájdalmára, hogy e boldog gyermeknek még nincs fájdalma.

*

Egy kicsit elkésett a férj és az asszony e miatt elkezdte a pa- táliát. Valóságos pergő tűzzel támadt reá, mely az, olaszokéhoz hasonlóan nem akart véget érni. Férjem uram állta egy darabig, de végre is kitört belőle az elkeseredés.

— Azt mondom, hogy elég legyen! Mér a templomban is csak öt perczes prédikációt tartanak, miért akarsz te különb lenni a papodnál!

Demeter.

HÍREK.

— Háziezredünk áthelyezése. Értesülésünk szerint az ötödik gyalogezred átköltözése Kisszebenbe már megkezdődött. Úgy látszik, nem volt senki, aki illetékes helyen kellő nyomatékkai lépett volna föl azért, hogy fiaink itthol katonáskodjanak, mielőtt a harctérre mennek.

— Bimbóhullás. Súlyos csapás érte Dénes Sándor felelős szerkesztőt és nejét DeuUch Bellát. Egyetlen fiacskájuk, a négy hete* Bálintka, a múlt héten nehéz szenvedések után visszatért a menyországba. A szülők fájdalmában őszinte részvéttel osztozunk.

— Bendiner Nándor

gyásza, őszinte részvéttel értesülünk arról, hogy városi zeneiskolánk kiváló igazgatóját: Bendiner Nándort súlyos csapás érte, édesanyja: Bendiner Adolfná az. Frank Auguszta, Bendiner Adolf nyugalmazott operaházi tag neje, folyó hó 11-én Budapesten, a Pajor szanatóriumban meghalt. Bendiner Hedvig operaénekesnő és Fekete Edéné az elhunytban édesanyjukat gyászolják.

— Hivatalvizsgálatok.

Dr. Papolczy Gyula kúriai bíró, törvényszéki elnök most tartja a a szokásos évi hivatal vizsgálatokat. Múlt héten a nagybányai, a napokban pedig h szatmári járás- bíróságokat vizsgálta meg. Mindkét he'yen a tapasztaltak fölött megelégedésének adott kifejezést.

— A szatmárnémeti-i pályaudvari postahivatal főnökévé a kereskedelemügyi miniszter Petries György tokaji postafőnököt nevezte ki.

— Kinevezés. Jókey Sándor, vármegyénk főispánja, dr. Winkler Jenő helyettes körorvost nagy bányai járásorvossá nevezte ki.

— Kitüntetés. Kereszt- szeghy György, a 2. lovas tüzérosztály főhadnagyát az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a Signum Laudis-szal másodízben és a német vaskereszttel tüntették ki.

— Áthelyezés. Az igaz- ságügyminiazter dr. Déry Pál zi lahi kir. törvényszéki jegyzőt, a szatmárnémeti kir. törvényszékhez helyezte át.

— Szatmárhegyen az

idei szüret — a hegyközségi választmány határozata szerint — október 8-ikán kezdődik.

— A társadalomtudományi társaság szatmári OSOportja újból megkezdi tudományos munkálkodását. Már javában folynak az uj tagfelvételek és a szervezkedés, amelynek célja az, hogy a Szatmáron annyira nélkülözött és elhanyagolt kulturális tevékenység teljes erővel meginduljon. Valószínűleg tisztujitás is lesz. Az előadásokhoz a társuság budapesti tagjait is meghívják. Programmon van a tudomány minden ágából vett előadások mellett a művészi hangversenyek rendezése is.

— Az üzletek zárórája este 7 óra, nem pedig mint hire terjedt, 6 óra. A szombati hivatalos lapban megjelent záróra rendelet szerint üzleteket reggel hat óránál előbb kinyitni és esti 7 óránál később nyitva tartani nem szabad. Élelmiszer- üzletek 9 óráig maradhatnak nyitva.

— A szatmári szénelosztó bizottság f. hó 12-én alakult meg a városháza kis tanácstermében. A bizottság elnökül megválasztotta dr. Lénárd István városi főjegyzőt, előadóul Székely Endre városi aljegyzőt. A bizottság tagjai lettek: Hirsch Sándor takarékpénztári főkönyvelő, Kovács Abrahám fakereskedő, Fischer Hermann fakereskedő, Petheő György jószágigazgató, Kövessy Győző főmérnök, dr. Papp Ottó városi tanácsos, Feuerwerker Herman kereskedő, Léber Antal erdőtanácsos, Röth Lajos bankigazgató, Roóz Gyula kereskedő, Markó Kálmán villamosmű igazgató, Fischer Jenő főkönyvelő, Wertheimer Sándor és Rosenblatt József kereskedők és dr. Nagy József szatmárhegyi rendőrkapitány.

— Tankóczi Gyula főkapitány nyugdíjazására vonatkozó- iratok a belügyminisztertől leérkeztek a tanácshoz.

A belügyminiszter jóváhagyta a törvényhatóságnak a főkapitány nyugdíjazását kimondó határozatát. Tévesek azok a hirek, mintha Tankóczi Gyula a nyugdijazás tényét felebbezte volna meg, hiszen nyugdíjazását az akkor fennálló egészségi állapota miatt ő maga kérte, azonban nem volt megelégedve a törvényhatóság határozatának azzal a részével, amely nyugdíj igényének mértékét megállapította, mert, véleménye szerint, öt magasabb nyugdíj illette meg.

A belügyminiszter e kérdésben nem döntött, mert arra nem illetékes, hanem ennek elbírálása céljából áttette az iratokat a közigazgatási bírósághoz.

Az ügy teljes felderítése céljából megemlítjük, hogy a városi t. főügyész jogkérdésben apellált, mert azt vitatta, hogy a fegyelmi határozat jogerős eldöntéséig tisztviselőt nyugdíjazni nem lehet. Viszont a törvényhatóság úgy fogta fel a dolgot, hogy, mint autonom testület, saját tisztviselője sorsa felett saját hatáskörében dönthet és a fegyelmi ügy kimeneteléhez képest, — ha egyáltalán szüksége merülne