Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-09-18 / 38. szám
Harmincnegyedik évfolyam. — 38. szám. Szatmár-Németi, 1917. szeptember 18. POLITIKAI ÉS TÁBSADALMI HETI ÚJSÁG. Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Főszerkesztő: JDr. FEJES ISTVÁN. Felelős szerkesztő: I)r. MARK O VITS ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 O fillér. A választójogai probléma erkölcsi alapjai. ' > Irta: dr. Markovits Aladár. Az’erkölcsöt a társadalmi hatalmi; függvényének szokták tekinteni. A cselekvések erkölcsi értékét abból a nézőpontból vizsgálja a modern szociológia,hogy mennyire alkalmazkodnak a társadalom hatalmi rendjének felfogásához. Aggály nélkül el lehet fogadni ezt a tanítást, amely nehézséget egyedül a határokon mutat és pedig az olyan társadalmakban, ahol a hatalmi viszonyok eltolódás előtt állanak, ahol a társadalmi erők egyensúlya még nem tisztázódott. Ilyen hatalmas átalakulás alatt áll országunk. A konzervatív rend, fölfegyverkezve a legmodernebb gazdasági és politikai fegyverekkel, vívja csatáját a társadalmi evolúció előrehaladásával, amely eljutott már a szervezett politikai hatalom kapujához és bebocsáttatásért dönget rajta. A hatalom azonban elzárkózott, híveinek táborát maga köré gyűjtve szívósan védelmezi a várfalakat, amelyek az ország jogainak és vagyoni erejének egész állományát maguk körébe zárják úgy, hogy a falakon belül levők azoknak kizárólagos birtokosai. Ez a hasonlat vetíti az első világitó sugarat a választójog kiterjesztését ellenzőknek erkölcsi felfogására. A jogot, amely mindenkié, kisajátítják egy szükebb körii társaság részére. Nincsenek tekintettel arra, hogy a jogtalanok, a kívül állók, az állam, a társadalom szempontjából produkálnak e valami értékeset, — senkit maguk közé be nem engednek. Ez a legridegebb önzés, az ősz- szesség javainak jogtalan kisajátítása, eltulajdonítása. Ez a negáció ellentétben van az állami hatalom és erkölcs j minden fogalmával. A társadalom minden osztálya, tagja része az államhatalomnak. ügy kell felfogni ezt a hatalmat, mint, ahogy tényleg van: ott reprezentálják a magyar álla- I mot végső szükségben a ka- ! tonái: a legutolsó munkás embertől a tudomány és politika legkiválóbb személyéig. Részt vesznek az állami erő kifejtésében a fegyveres szolgálatra alkalmatlanok és a dolgozó nők is idehaza. Békében a társadalmi munka ép ilyen egységes rendet alkot, össze működik az államalkotó nép minden tagjának munkássága és a végcél csak ugyanaz: az államnak, a hazának védelme, a nemzet erkölcsi, szellemi és anyagi vagyon állományának növelése. Micsoda erkölcsi felfogás kell ahhoz, hogy a mindenki által teremtett hatalomban és jólétben csak egyes osztályok részesüljenek, hogy a közösen megdolgozott földön termett búzából sütött kenyeret ezek a kiváltságos emberek megtartsák maguknak, a nép ezreinek pedig csak a hulladék, a száraz morzsa, vagy még az se jusson ? Az alkotmányt a társadalmi erők egyensúlya tarthatja csak fenn. A jogok nélküliek tömege állandóan zavaró elemei a nemzeti munka menetének, mert a jognélkü- - líség jogos elégedetlenségnek, prökös osztályharcnak forgása és igy az állam valódi ereje soha sem tud megnyilatkozni. A jogok nélküliek ?ho!t súlya huzza alá a társadalmi és állami tevékenység mérlegét és az egymás elleni küzdelem forgácsolja .szét a nemzeti energiát. Az állami vagyonosodás lehetősége elsősorban az al- só két néposztály munkáján alapszik. És, akik ebben az alapvető munkában becsülettel kiveszik a részüket, azoknak az általuk termelt hatalmi és gazdasági erőkben, eredménjmkben igazságosan kell részesedniük. Föl kell szabadítani a társadalmi erők mérlegét a holt súlyától, kilengéseit egyensúlyba kell hozni, mert a tulságosau megterhelt serpenyő az egész mérleget felboríthatja. Fizessen elő a politikai újságra, amely a békéért, általános választójogért, a városi polgárságért és modern város- politikáért harcol l i Kedden. Megint a zsebünkbe nyúltak vasárnap éjszaka, — már el sem tudjuk képzelni, hogy a zsebünk tartalmával mi rendelkezzünk, — kivették az óránkat és visszajártatták mutatóját egy órával. Tovább aludhattunk hétfőn hatvan perccel, az esti sötétet pedig továbbdolgozzuk ugyanennyivel. Hogy nagyon el ne mulassuk magunkat, kéznél van mindjárt a záróra rendelet is. Tizenegy órakor, ami tegnap még csak tiz volt, taka- rodót parancsol a pincér a Pannóniában és ettől a perctől fogva szoliddá válik az erkölcs a városon. Mert fő a spórolás. Takarékoskodni kell a fával, a szénnel, amiből egy darabkánk sincsen, a villamosárammal, amit a munkában egy órával mégis tovább fogyasztalak velünk, mert erőszakkal későbben kezdetik meg azt. Hiába, a fő az, hogy a rendeletek érthetetlenek és indokolatlanok legyenek. Isten ments, hogy valaki eltalálja, mire jók azok, vagy pláne, hogy a rendelet-gyár maga eltalálja, mikor, kinek és mit kell rendelni. A lényeg az alaptalanság. Ha eddig a rend volt a lelke mindennek, bizony lelketlen állapotba sülyedt a mi szép országunk . . . * Szalnár és vidéke legnagyobb cipőraktára. Közvetlen a „Pannónia* szálloda mellett. A valófli ameitai Kint Quality cipói: iizárólaps raktára. Talpba vésett szabott ár!!!
