Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-07-10 / 28. szám

Hannincnegyedik évfolyam. — 28. szám. Szatmár-Németi, 1917. julius 10, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laplulajdonos és kiadó: M ORVAI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. FEJES ISTVÁN. Szerkesztő: Dr. MARKOVITS ALADÁR. Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 50 fillér. K nevelés újraszervezése. Ha csakugyan be fog következni az az idő, hogy az állam vezetői megértik a haladás követelményeit, az államépitö reformmunkát a legelején kell kezdeniük. A társadalom gyökeres átalakí­tását nem lehet másképen el­képzelni, mint úgy, hogy a felnőtteket rákényszerítik, a növekvőben levő nemzedéket pedig ránevelik arra az életre, ami egy modern nemzeti élet berendezésének megfelel. Az uj idők jelszava: a munka eredményének foko­zása és ezzel az általános jólét emelése. Ezt azonban csak dologban megedzett, lelki életben pedig becsületre nevelt emberekkel lehet meg­valósítani. Ki tagadja, hogy nap­jainkban az uralkodó felfo­Criling-galang... Giling-galang... szól a harang... A lelkemhez siraúl e hang... Csöndes, búgó, lágy hangjától Átrezeg a közel s távol... Lyányok, fiuk hallva-hallják... Itt szegények, ott a nyalkák, — Itt gyermekek, — ott a vének — Lassan a templomba térnek... Ott Honunkért száll imájuk... Néma áldást küldök rájuk,... Ki betegen, ablak-mélyben Állok s fohászt mondok éppen... Tőszomszédban, kicsiny házban Szemenszedett kis leány van... gás a kapzsiság, a gyors va­gyonszerzés felé irányul, az eszközöket általánosságban mellékesnek tartják. A mé tely a legfelső .társadalmi osztályokba is beférközött, a politikai életünk erkölcste­lensége pedig szinte páratla­nul állott a világon. Örömmel kell észreven­nünk azonban azt, hogy már erőteljes áramlását érezzük az uj életet és uj erkölcsö­ket követelő világnézetnek, amely becsületes munkát és becsületes erkölcsi életet kö­vetel. És épen ennek folytán első kötelesség a népneve­lés újjászervezése. Azt kell tapasztalnunk, hogy azokban a családokban, ahol kezdet­leges műveltségűéit a szülők, ezek a gyermekeik tantárgyai felé érdeklődéssel fordulnak s azt lehet mondani, hogy a szülő együtt tanul gyerekével. A kötelező elemi okta­tásnál már ezért sem szabad megállani, hogy a gyermek i képzettségével a környezeté ! is emelkedjék. Azok a gye­rekek, akik elemit végeztek, 10—12 éves korukban jófor­mán semmire sem használ­hatók. Paraszt gyerekek libát őriznek, lovat hajtanak, vagy az eke előtt járnak. Az ipa­ros gyerek apja mesterségé­nél segít, a munkásé mun­kát vállal, — ha tovább nem taníttatják. Legtöbbje elbi- tangolja a napokat, mert nincs kellő felügyelet alatt. A szakoktatás elemeinek kötelező tanítását kell elren­delni, hogy legalább 15 éves koráig a gyermek telesziv- hassa magát komoly munka szeretetével és azzal a gon­dolattal, hogy az ember nem csavargásra termett, hanem, hogy dolgoznia kell. Az inas évekre megfelelő ismeretkör­rel fog már menni, — ami­nek jelentőségét semmi esetre sem lehet lekicsinyelni. amikor az ismerősünket uj kosz­tümben pillantottuk meg ős be­csületsértése* célzásokat fűztünk a legjobb barátunk coboly gallér­jához. Bolondjai voltunk a ruház­kodásnak és naponkint végszámra vásároltuk a szövetet, a selvmet, a bársonyt, a textilárukat és a lakásunkon olyan fölhalmozást csi­náltunk ebből az árukból, hogy minden szisszend» nélkül kiállítat­tuk volna a fölakasztást. Elő csak azzal a ruhaössze- irás^al é“ legyen már egyszer rend ezen u téren. írjuk össze hirtele- nébén óz én ruhakészletemet. írt van mindjárt a nadrág. Két szára vun. Minek ez? Ilyen háborús körülmények között elég volna az egyszáru nadrág is. Eb­ből lehetne kettőt csinálni. Ám­bár ez nem is nadrág, hanem ereklye. Amióta nagyatyám kihalt belőle, rettentően megbecsülöm : minden ntp viselem. Ha lehetne, a szivemen viselném, de ez nem szokás. Tulajdonkópen nem is egy nadrág, hanem kettő. Színe piro­Elimázva hő imámat, Reá nézni vágyam támad... Eh ! a beteg sincsen fábúl! Titkon szemem odabámúl... Elő is jön a kis barna... Mély tiizü szem,... hó a karja... S elmerengek rajta mélyen... A sok bájon,.., a szépségen,... Suttogva, hogy O az álmom... Isten után, Hazám után Öt szeretem.... Őt imádom !... Szatmár. sasi Nagy Lajos. Összeírják a ruhakészletemet. Két fehér mellény, meg egy frakknadrág. Okosan teszik. Ha már a kilincsemet, a szoptatós dajkámat, a rezes orromat, a korpás fejemet és egyéb végtagjaimat összeírták a különböző központok részére, miért ne Írják össze a ruhakész­letemet is? Az illotékes helyen már készül a rendelkezés, hogy a férfiak ruhakészletét lajstromoz­zák, hogy ennek alapján szabá­lyozzák majd a ruhuigényeim ki­elégítését éa eldöntsék azt az iga zári fontos kérdést, bogy van e jogom egy szürke nyári öltözetet szerezni a mennyasszonyom meg- puhitására, vagy a feleségem ro- konszenvét megnyerhetem e egy uj csikós nadrág felhúzásával, avagy még ócska ruháimban, mert a mostani viszonyok szerint ne­kem több nem jár. maradjak. Eddig is úgy volt, hogy mi férfiak, napontu szörnyen divatoz­tunk. Különböző formájú üstöket és serpenyőket, lábasokat, tnadár- i fészkeket és szalmából font vödrö- i kút raktunk a fejünkre, bogy a j melléje dugott toliakkal és tűkkel j vslamiképen hasonlíthassunk a csatába induló indián főnök urak­hoz. Naponta tárgyaltunk a sza­bónkkal a divatról és pukkadtunk, Szatmár és vüo lspgyoll főraktára. Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. A vall amerikai Kiéi Quality ctpSt kizárólaios raktára. Talpba vésett szabott ár!!! \ Gazdasági helyzetünk azt követeli, hogy elsősorban a földmives szakiskolát kell megteremteni. Az intenziv termelést csak elméleti szakismeretek­kel is rendelkező gazdáktól és iparosoktól, munkástól le­het remélni. Ezek az iskolák jóformán semmibe sem kerülnének. Olyan szervezéssel lehetne megalkotni őket. hogy maga magát fentarranák. Nin­csen város és nagyközség, ahol ilyen iskolákat felállí­tani ne kellene. A tanitási idő beosztása olyan legyen, hogy a napnak csak egy ré­szét foglalja le, a tanítókat a város, vagy község tapasz­talt gazdáiból, iparosaiból, munkásaiból lehetne össze­válogatni. Ez volna a garanciája* is egyúttal annak, hogy az elmélet nem ölné meg a célt, hanem gyakorlatias, élelmes

Next

/
Thumbnails
Contents