Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-07-10 / 28. szám
3 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. gondolkozásu kereskedő, gazda és iparos ifjak kerülnének át kezük alól az élet to- í vábbképző iskolájába. (*• A.) Öreg1 legények állnak a dialmas zászlók alá. Régen csak fiatal gyerekek, zsenge életvirágok kurjongattak és énekeltek összeölelkezve, bokrátésan, kipirult arccal. Ma... öreg legények lova áll a korcsmaajtó előtt s nem tudhatja, mi van a gazdájával, hiszen máskor jobban igyekezett hazafelé. Hazufeló nem is ő hajt... Az öreg legény kutona lett.. . Milyen furcsa, hogy apó, vagy uram bocsá’ — tán nagyapó katona lesz... A piruló lány helyett, aki könnyezve szorongatta a csipkés zsebkendőt, mo9t az anya vagy nagyanya ejti hol bánato», hol büszke könnyeit, hogy lám az apjuk is jó még katonának! Csak egykor volt még ilyen világ, legendás, mesébe illő csodaidőkben, valamikor, amikor Ő „azt üzente“... Akkor is el kellett menni mindenkinek. Unoka a nagyapával fogott kardot akkor is. A mi külön magyar álmunk, a mi külön magyar háborúnk volt az... Mesebeli öregek fehér sza- kállal-bajusszul köritett ajakéról ma is halljuk még a félistenek hőstetteit... S én sirva, örvendő, büszke és bizó könnyeket hullatva kulcsolom imára kezemet: „Ez a nép hallhatatlan!“ Azóta sok minden megváltozott, más idők voltak, vannak, lesznek. Csak egy marad szikla- szilárdan változatlanul: a magyar nép, a jóságos Istennek ez a soha, iehol nem látható anyagból gyúrt, nemes alkotása. Századok, ezredek zugó árja hömpölyöghet el országunk fölött. — ez a faita csak az, aki Ázsia pusztáin volt: ember, a legritkább példány. Törökverő, tárogatóhang mellett a tábortűz pislákoló fényébe bámuló délceg, daliás kuruc. Aztán Kossuth katonája. Aztán sirva-vigadó, a Tompa Mihály tiszteietes ur szép versein titkon lelkesülő, de meg nem alkuvó büszke férfi... Édes, jó, öreg katonák ti, a szivemhez szoritlak, a könnyes szemem záporát hullatom rátok és megcsókolom a kérgei kezeteket... A jó Isten, az én Istenem áldjon meg titeket! E. Gy. A 65-ösök hősies magatartása. Megszoktuk és megszerettük a közöttünk élő 65-ö»öket. Derék, kitűnő fiuk, legénysége, tisztikara egyaránt. Örömmel veszünk tudomást kitüntetéseikről, megsirat- juk veszteségeiket. Az orosz harctéren egyik legfontosabb és legnehezebb frontszakaszt tartják, közéj a mi fiainkhoz: az ötös é* 12-es ezredekhez. A most megindult nagy orpfz offenziva válságos és nehéz napjaiban is harcikészségéről, védekezésben és támadásban nagy erejéről, vitézségéről tett tanúságot a 65-ös gyalogezred. A junius BO.-iki harctéri napi parancs a következőképen Írja le egy vállalkozásukat: „ A vadáezkülönitmény (Jagd Compagnie) tegnap a II. zászlóalj jobb szárnyán rövid tüzérségi előkészítés után, nem tekintve a ífe- ves orosz aknavető tüzet, előbb az orosz előállásba, majd az akadályokon keresztül a főárkokba tört be és öt foglyot hozott így a 65-ik gyalogezrednek sikerült a mi hadtestünk vonalaival szemben levő és teljesen felderítetlen ellenséges támadási csoportot felderíteni és egy visszavető csatához szükséges minden adatot összehozni. „A derék vHdászszázadnak, vitéz vezetőjének: Dietz főhadnagynak, a II. zászlóalj parancsnokának : Polnisch századosnak, a tüzérségi csoport parancsnokának : Krákowszky őrnagynak, utóbbinak megértő beavatkozásért és tüneményes tüzelésért elismerésem és az ezred köszöneté. „Egyidejűleg kinevezem ez alkalommal a hazáért hősi hálált halt Milo Mihály káplárt szakaszvezetővé... ns. Möller alezredes.“ A kitűnő portyázásnak és az öt fogolynak szenzációs eredménye lett. A hadseregfőparancs- nokság hivatalos jelentése egymásután kétszer, dicsérő elismeréssel emlékezett meg a 65-ösök hősi magatartásáról, uhogyan a megindult nagyszabású orosz tö- megtámadásokkul szemben helytállónak. A junius 30.-iki parancs előre vetette fényét már ennek, amikor mondja, hogy a 65-öeök- nek sikerült igy „ egy visszavető esatához szükséges minden adatot összehozni.“ —Szivből gratulálunk a dicső ezrednek. Apróságfok. Habemu» pápám! megvan az uj főispán. Én pedig biztosra vettem, hogy a régi, már t. i. a volt koalíciós korbeli fog visszajönni, a mint hogy meg is volt minden jogcíme arra, hogy a fő- ispáni széket újra elfoglalja, s hogy mégis nem úgy történt, nem lehet másként megmagyarázni, bizonyosan nem tette meg a szükséges lépéseket és nem járt eléggé utánna. * Hogy milyen lesi az uj főispán, e tekintetben csak a legjobbat remélhetjük. Régi axióma, hogy a melyik asszonyról semmit sem beszélnek, az feltétlenül a legjobb asszonvok közé tartozik. Épen ilyenek a főszolgabirák is. Már pedig ő róla soha sem hallottunk semmi rosszat, ellenben ha kerületjebel! emberrel találkoztunk és ő került szóba, egyik sem adta lejebb, minthogy az ő főszolgabirájuk a legkülömba vármegyében. Ha pedig igy van, csak örvendeni lehet a kinevezésének.-a A diezpolgársági indítvány egyelőre lekerült a napirendről. A katonai felmentések körüli intézkedés ugyanis mostantól kezdve már az uj főispán hatáskörébe tartozván, azok a városaívák, a kik ebben az irányban érdekelve vannak, előbb tájékozódni akarnék az ő nézetéről, nehogy esetleg a saját dolgukat elrontsák. Hja kérem, ezt érteni lehet, s végtére is szerintük Csaba Adorjánra nézve teljesen mindegy, most le»z-é díszpolgárrá megválasztva, vagy pedig csak egy hónap múlva, de ő reájuk a kérdés csiklandósabb. A mi fiunknak, Vincének, az ázsiója ugyancsak emelkedik. A neve szerepel mindenütt, az meg épen egy hatalmas lépés, hogy hogy legutóbb a ház jegyzőjének választotta. Hacsak egy évvel hamarább kezdi politikai pályafutását, ma már főispán is lehetett volna belőle. Mindenesetre örvendetes rá nézve, mert ily módon a legközelebbi választásra az esélyek kedvezőleg alakulnak.- * Az „Az Újság“ egyik legközelebbi száma vezércikk nélkül jelent meg, mert a cenzúra nem engedélyezte. Megtörtént az vele különben nem egyszer a Tisza idejében is. — Sok keserű igazság lehetett benne — jegyezte meg erre egy öreg munkapárti — és igy érteni lehet, hogy kihagyták, mert a kormányok mind egyformák e tekintetben, egyik sem szereti, ha az igazságot a szemébe mondják. Demeter. HÍREK A záróra. A háborús berendezések sok praktikus intézkedése között egy sem tett olyan nagyszabású utat, mint a záróra. A legmesz- szebbmenő népszerűtlenségből közörömig jutott el. Eleinte mindenki pattogott: Hogy merik korlátozni u legszemélyesebb szabadságot ? ki parancsolhatja meg, mennyit legyek ébren, menynyit aludjak, és mennyit igyam, ha már enni úgy sincs mit? És ebben a szomorú világban még csak ne i* mulathassak, csak, amig a miniszteri kegyelmességek engedélyezik? Lassanként lehiggadtak a kedélyek. A személyes szabadság fogalmát a múlt ereklyéi közé pakkoltuk el és fölesküdtünk mindannyian egy átértett és szivünk és idegeink minden sejtjével ótérezett cél fegyveres és fegyver nélküli szolgáivá. Mindenki lemondott magáról, családjáról, barátairól és mentünk és küzdünk a nagy cél: a katonai és gazdasági, erkölcsi győzelem irányában. Lemondunk kényelmeinkről, elsőrendű életszükségleteinkről, hogy legyen a harcosoknak, a háborús intézményeknek, lemondunk a jókedvről, a mulatósról, hogy ne zavarjuk vele fegyverben álló, város harcokban járó katonáink komoly hangulatát. Amig a frontokon gránát szakad, gépfegyver ropog, — itthon csak csendesen azzal a muzsikával. — Hadd zárják be az ajtókat minden házon, minden mulatón, hunyja I« szemét fi HYGIENIKUS SZIYARKAHDYELYEK! o o Sajnálattal tudatjuk a T. cigarettázó urakkal, hogy mindennemű anyag roppant megdrágulása folytán kénytelenek voltunk a hüvely dobozának árát egy harmaddal felemelni. 1 könyvecske (sodorni való) „PAX“ cigarettapapír ára 20 fillér. noktól örököltem és hogy nagyon szaretem, azt bizonyítja az is, hogy már háromszor fordittattam ki. Nem hiszem, hogy kabátjegyet kapnék. Különben is már nagyon sok jegy van ezen a kabáton. A herkópáternek sem lehet kibenzi- nezni, mert annyi benzine a gyárosnak nincs. Különben is olyan benzin szaga van már, mintha automobil volna. Pedig egy szikrát sem automobil, inkább kabát, mert egy kereke sincs, de két ujja határozottan van. Van még egy nadrágtartóm is, de mar bujuszkötőt csináltattam belőle, mert összeugrott benne s gummi és az akasztói elnyüttek. A kalapom is megjárja: még el- köszöntgethet vele az ember, a mióta a szélét megfoltoztam. A ruhaösszeirásommal készen is vagyok. Jegy nekem nem jár. A szabóval szóba sem állok. Engem hiába szólogat, fenyeget, nekem egy krajcárnyi ruhajegyem sincs. sas, ami feketébe megy, némi lilaárnyalattal és pávutollszerü tarká- zattal, ami a régi szakértők véleménye szerint az ősidők patinája rajta. Nagyszerű nadrág ez, mondhatnám, fényes nadrág. Kifordítva is viselhető, mert a visszája sárgás zöldbe megy piros pettyekkel, zebracsikkal és tigris-turkázatu kígyó-pikkelyekkel, amibe az idő vasfoga nem tud vagy nem mer beleharapni. Délig a színét viselem, ebéd után a visszáját huzom fel. Már én ilyen divatbolond vagyok. A ruhaközpont okosan teszi majd, ha a szinét vagy visz- száját elrekvirálja tőlem, avagy megtagadja az uj nadrágviselési engedély kiszolgáltatását és arra kötelez, hogy nagyatyám példáját követvén, holtig lakjam benne. Itt van továbbá a kabátom ii, amely különböző évszakok szerint változtatja a minőségét. Nyáron nyári kabát, télen téli kabát. A mellényhez és nadrághoz semmi köze: egészen más oldalági roko-
