Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-23 / 47. szám
László bejelentette, hogy pályázatát visszavonja ás ennek folytán közgyűlésen elnöklő CsabavAdorján főispán kihirdette a határozatot, hogy Szuhányi Lászlót a közgyűlés egyhangúlag megválasztotta cseng.eri főszolgabírónak. Képessy László volt főszolgabíró halála óta Szuhányi László mint helyettes főszolgubiró látta el közmegelégedésre a csengőn járás ügyeit. — Áthelyezés. A nagyváradi in. kir. posta és távirdaigazgatóság Ajaky Ottika posta és távírda kiadót, Ajaky János doma- hidai g. kath. lelkész leányát Remetemezőről kismajtényi postahivatalhoz, mint helyettes postamesternőt áthelyezte. — Esküvő. Szentiváayi Géza, Szentiványi Gyula orsz. képviselő, földbirtokos fia szerdán tartotta esküvőjét Zádor Ilonkával, Zádor Lajos leányával Debrecenben. — Halálozások. Makray József r. b. kántor vasárnap reggel meghalt. Az elhunyt fiatalon fejezte be életét, mindössze 32 évet élt, 10 éve, hogy megnősült. Alig pár éve választották meg szatmári kántorrá és mint kántort a katholikusok szép hangjáért nagyon szerették. Tavaly ilyenkor még — akkori külseje után ítélve — ép, erős, egészséges fiatal ember volt, karácsony táján egyszer csak meghűlt és összeesett, azóta folytonosan gyógykezeltette magát, de eredménytelenül, mindennap közelebb érvén egy lépéssel most megásott sírjához. Feleséget és egy fiú gyermeket hagyott árván. Temetése ma délután 3 órakor lesz a róm. kath. egyház szertartása szerint az Eötvös-utca 14-ik számú háztól. —özv. Koretkó Henrikné Rébay Mária, november 20.-án, este 11 órakor, élete 88-ik, özvegysége 50-ik évében, hosszas szenvedés után Erdődön elhalálozott. Az elhunyt 48-as honvéd-tiszt férjét korán vesztette el, hosszas özvegységét övéinek rajongó szeretető, élte alkonyát a kis dédunokák gőgicsélése édesítette meg. Nagy Sándor ügyvéd az elhunyt unokáját Lehrner Alexandria bírja feleségül. — Polity János Szatmári Takarékpénztár nyugalmazott tisztviselője, folyó hó 17-én élete 75-ik, házassága 37-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. — Bakó Boriska első éves képezdészuő, e bó 21-én, éjjeli 2 órakor élete 15-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése ma d. u. fél 3 órakor lesz a Vörösmarty-utca 31. számú gyászháztól a rsf. egyház szertartása szerint — Kardos Mihály nagykárolyi vasúti vendéglős neje szül. Deutsch Sarolta f. hó 13.-án életének 64 ik évében elhunyt és e hó 15.-én d. u. tétetett örök nyugalomra. — Tankóczy Gyulát fölmentették. A budapesti ügyészség Tankóozy Gyula szatmári rendőrkapitányt három rendbeli megvesztegetés címén azzal vádolta, hogy két vállalkozóval 10—10.000 pár bakkancs szállítására kötött ki szerződésben 10, illetve 20 fillér jutalékot kötött ki magának páron- kint, egy harmadik esetben pedig, amikor közbenjárásra kérték fel, hogy egy vállalkozótól a szállításra adott előleget visszaszerezze, az összeg egy részét magának kötötte ki. A törvényszék előtt megtartott főtárgyaláson a rendőrfőkapitány azzal védekezett, hogy ez összegekkel szegény iparosokon akart segíteni. A törvényszék nem is látta bűnösségét bizonyítva és Takóczy Gyulát a vád alól felmentette. Az ügyészség semmiségi panaszával kedden foglalkozott a Kúriának Vavrik Béla másodelnök elnöklésével ítélkező I. büntető tanácsa Deák Péter előadásában. A kúria a seramiségi panaszokat elutasította. — Bendiner — dr. Havas hangversenye e hó 23-án, ma este 8 órakor lesz megtartva a már közölt műsorral a Lendvay-szinhtízban. —- Minthogy Bendiner Heddy művésznő tartós betegsége miatt nem léphet fel, helyette Szabó Margit énekművésznő fog a hangversenyen közreműködni. — A most besorozott népfölkelők egyes korosztályai december 6.-án kötelesek bevonulni. A honvédelmi miniszter rendelete szerint az 1892., 1893., 1894., 1878—1890. évben született népfölkelők hivatnak be december 6.-án fegyveres szolgálatra. — Lisztutalványozás. A belügyminisztérium Szatmár város lisztszükségletének kielégítésére 28,600 mm. gabonát állapított meg, tehát kevesebbet, mint amennyit a város kérelmezett. Miután tehát a remélt mennyiségnél kevesebb lisztre van kilátás, a tanács a fogyasztás rendszeres és takarékos ellátáea érdekében az utalványozási rendszert ismét életbe fogja léptetni. — Ahol kifogyott a marhahús. Eperjes az első város, melyet bizonyára még több más is követni -fog, ahol a mészárosok bejelentették, hogy képtelenek mesterségüket folytatni, mivel se marhát, se sertést nem vásárolhatnak. A mi vágóállatot azonban kaphatnának, annak oly magus az ára, hogy a marhahús kilóját tiz koronán alul nem adhatnák. Ily körülmények között jobbnak látják, ha egyáltalában nem vágnak húst,1 mert a közép osztály! és szegényebb sorsuak folzudulnáuak, ha csakis a gazdag és sok pénztkereső emberek vásárolhatnának húst konyhájuk részére. Az Eperjessel szomszédos Kassán is hasonló veszély fenyegeti a piacot. SZATMÁR ÉS VIDÉKE. \ - ' — A szökevény hadifoglyokat nem szabad segíteni. A belügyminiszter körrendeletét intézet a városhoz, amelyben arról értesíti, bogy a katonai hatóságok a megszökött hadifoglyok kézrskeritése alkalmával több esetben azt tapasztalták, hogy a közönség köréből egyesek élelemmel és útbaigazítással támogatják és elősegítik a hadifoglyok szökését. Minthogy a hadifoglyok szökésének szándékos elősegítése a büntető törvénykönyvbe ütköző bűncselekmény, ennélfogva a belügyminiszteri rendelet utasítja az összes közbiztonsági közegeket, hogy a szökevény hadifoglyok kézrskeritése alkalmával abban az irányban is kötelesek nyomozni, vájjon a hadifoglyok szökését egyesek elő- segitették-e ? A közönséget tehát figyelmeztetik, hogy ha a nyomozó hatóságok biztos adatokat szereznek arra nézve, hogy valaki a hadifoglyokat, dacára annak, hogy őket felismerte, szökésükben szándékosan támogatta, az illetőt nyomban le fogják tartóztatni ■ átadják az ügyészségnek. — Tüzifajegy Lúgoson. A város a kincstári erdők faanyagából a lakosság számára megfelelő mennyiségű tűzifát szerzett, amelyet tűzifa-jegyek alapján fognak kiosztani. A tűzifa jegyeket egyszerre adják ki egész télre és pedig egy szobás és konyhás lakáé részére 14 köbméter tűzifát, miuden további szobára pedig 6 köbmétert fognak még kiutalványozni. A tűzifa-jegy maximálisan 32 köbméter fáról szólhat. Színházi élet. Ziehrer szép zenéjü operettje a „Svihá- kok“ a sikerült reprizek közé sorozható. A Sziklai pár ügyes játéka, a rendezés ügyessége kifogástalan volt. Strausz operettjei kellemes zenéjükről ismeretesek. A „Legáoybucsu* zenéje, eltekintve az egyes elkerülhetetlen reminiszcenciáktól a mester nagy quulitásait igazolja. Mély s sokszor az érthetlenségével hatni akaró zenéje azonban nem tették meg a kellő hatást, pedig a librettó is megjárja, különösen a 3-ik felvonás hangulatos, diszkrét. A közönség még sem melegedett fel kellőleg. A díszletek, rendezés elsőrangú volt, a karmester, a súgó teljes erejéből dolgozott. A zsúfolt ház a legnagyobb jóindulattal viseltetett s mégis hiányzott a premierek mogszokott forrósága, a kihívások tömege, a láz, u valódi siker. A férfi szereplők, különösen Galgó- c z y, Sziklai, Radócz és Máté igen szépen megállták helyüket, azonban a primadonnák valahogy nem tudták megadni az egésznek azt az intim bensőságet, melegséget, a melynek nyomában felszokott hangzani a tetszések zaja, a taps orkánja, a szemekben a derültségnek kifejezései, a szentimentális jeleneteknél a meghatottság könnyei. A pópa házában. Németből fordította : Inose Gábor. 1914. Halálmegvetéssel és legyőzhetetlen bátorsággal nyomulunk előcsapataink után mind beljebb és beljebb Szerbiába. Sehol semmi ellenállás. Veszélyre vagy fáradtságra senki sem gondol, sőt még a szükséges elővigyá- zatra sem. Századommal egy délkelet felé fekvő városkában hátra maradtam biztosítékul. Őrmesterem a pópánál, egy régi hires klastrombán nagyszerű lakást kerített számomra. Ezt a házat nem hiába nevezik a szerb dúlok „Zemski rsj“-nak, azaz földi paradicsomnak. Gyönyörű helyen fekszik. Az udvarra széles lépcső vezet szép ciprus-pálmák között, innen remek kilátás nyílik a vidékre. A templom berendezése talán még pazarabb, mint a keleti és görög templomoké. Altisztem fölvezet a lépcsőn és látva elragadtatásomat, nagyon örült, hogy ily szép helyet keríthetett nekem. A templom és a papiak olyan csendes volt, mintha senki sem laknék benne. Kopogtunk. A válasz egy nyers szerb káromkodás volt. Majd kinyílt az ajtó és egy öreg szolga fogadott mélyen meghajolva. — A főtisztelendő ur fenn a szobájában várja uraságodat, mondja nagy formás modorban. — Egyedül van ? — kérdem. — Nem, a nénjével ée unokabugával — mondta kenetteljesen. — Nem házas? — Felesége már meghalt. Ezalatt felértünk az emeletre. Az őrmester már eltávozott és vezetőm kinyitotta a szoba ajtaját, melyben a pópa, egy meglehetősen öreg ember, nagy szakállal, elém lépett. Szívesen fogadott, kért, hogy házát úgy tekintsem, mintha magamé volna. Testvérének és húgának gondja lesz, hogy a városkában való tartózkodásom alatt {náluk maradjak. Eközben tekintetem a két hölgyre tapadt, akikik a ezó ezoroB értelmében igazi tipuaai voltak a szerb asszonyoknak. Mindkettő magas termetű, szén fekete hajú, cső- csodálatosan nemes és bátor tekintetű. Az idősebbik negyvenbe járt és már hízásnak indult, a húg ellenben szép sudár és hajlékony, mint a fenyő, sötét szemét rám mereszti; ezek a szemek azonban inkább a szeretetve, mint a gyűlöletre voltak hivatva: Mindkettőjük előtt mélyen meghajoltam az anya kezet nyújtott és németül, igaz ugyan, hogy kemény kiejtéssel így szólt: — Amint hullom, itt tartózkodása, sajnos, rövid les*. Igenlőleg válaszoltam és csodálkozásomnak adtam kifejezést, hogy németül beszél, mire azt válaszolta, hogy a német nyelv Szerbiában meglehetősen el vun terjedve. Emellett észrevettem, hogy a kisasszony ,ki köszöntésemre csak alig észrevehető fejbólintással válaszolt, elpirulva, összeráncolja homlokát. — A kisasszony szintén beszél németül ? — kérdém bátortalanul. — Nem — felelt anyanyelvén — én szerb vagyok. — Megért mindent — monda az anyja — de nem akar beszélni. — Nem tetszik talán e nyelv? — tudakozódtam tovább. — De igen — válaszolt ismét szerbül — de gyűlölöm az osztrákokat. Ez mindenesetre olyan válasz volt, mely minden érzést csirájában elfolytott Mentegetőzve válaszoltam : — Higyje el, kisBeszony, hogy nekünk mindnyájunknak kínos, hogy a maguk házába és határaiba kell betörnünk, de ép ez a háború. Csupán egy elutasító kézmozdulattal válaszolt és örültem, hogy a pópa megkér dezte, nem akarom e magam kiesé kényelembe helyezni a szobámban. Nővére elvezetett egy bolthnjtásos, jóleső tistaságu szobába. Ablakai a parkra néztek. Vezetőm arra kért, hogy 7 órakor jelenjek meg | vacsorán. A hetekig turtó nélkülözések után, melyből kivettem a részem, azt gondoltain, hogy álmodom. Töbször fölkeltem nyugvó- helyemről, az ablakhoz mentem és meggyőződtem, hogy ébren vagyok, de kellemes érzésem azonnal elmúlt, mihelyt a pópa húgára gondoltain. Amily bosszantó volt magaviseleté ép oly élénken gondoltam rá. Szavai „gyűlölöm az osztrákokat“ úgy égettek, mint az izzó parázs. Eszembe jutott az a számtalan gyalázat, miket a szerb nők a mi államunk, hadseregünk és katonáink ezrei ellen elkövettek, ezek mély gyűlöletet ébresztettek lelkemben a leánnyal szemben. Elhatároztam, hogy megmutatom neki, hogy én mint győző léptem házukba. Azután lus- sankéat erőt vett rajtam s fáradtság és elaludtam. Fólhét volt, mikor felébredtem. Gyorsan elkészültem és aztán kopogtam az ebédlő ajaján. Egy bosszús „Teskék“-re beléptem. A szobában szép barátnőmet találtam, ki éppen terítéssel volt elfoglalva. — Bocsánat — mondám — úgy látom kissé korin jöttem. — Mindenesetre. — Zavarom talán ? — Egyáltalán — nem; válaszolt hidegen és folytatta munkáját. — Kisasszony — kezdém egyenesen — engedje meg, hogy egy szóra visszatérjek, arra amelyet magától hallottam. Á köszöntésemre azzal válaszolt, hogy gyűlöli az osztrákokat. — Természetesen ez nem illik, de azt gondoltam, hogy maga, mint katona, szereti az igazságot, ha mindjárt az első találkozásnál mondjuk is ki. — Nem úgy van, kisasszony, engem minden érdekel, ami közelemben történik, egyáltalában miért gyűlöl maga minket? — Még kérdi a félelmetes nyomor láttára, amit maguk ami szerencsétlen hazánkon művelnek ? Látja az égő falvakat, a menekülő aggastyánokat és gyermekeket és még kérdi, miért gyűlölöm az osztrákokat? — Hogy ennek meg kellett történnie, valóban sajnálatos, de védekezhetünk-e máskép a tüskebokor szúrásaitól, mintha kíméletlenül kivágjak. Kisasszony, ne tartson minket barbárnak, ki tudja\ hogy közülünk egyeseknek nem vérzik-e jobban a szive, mint maga gondolja, mikor emberi voltukról meg kell feledkezniük. Mi katonák vagyunk, nem félünk sem a haláltól, sem a pokoltól, ha nyíltan áll elénk, de azt nem hagyhatjuk, hogy ororva küldjenek ki a világból, amely mégis oly sok szépet, jót és nemeset rejt magában. — Hogy beszélhet igy egy osztrák ? — Csodálkozik kisasszony, hogy nekünk is van szivünk? Nem válaszolt, hanem tovább rendezte az asztalt. — Még most is onnyira gyűlöli az osztrákokat, hogy ezt vágja viszontköszönté- sül a fejükbe? — Kissé lesütötte a szemét, aztán gyorsan más, barátságosabb hangon igy válaszolt — Egyedül hagyom, be kell néznem a konyhába. Ezután könnyű fejbólintással eltűnt. — Katonai sírok kataszteri nyíl vántartása. A hadrápfőparaucsnokság elrendelte a háború folyamán eltemetett katonák sírjainak külön kataszterben való nyilvántartásba vételét. Minden temetési helyről külön ivet kell vezetni, melyeket az igazoló lapok adatainak alapján megfelelően kel kiegészíteni. A szövetségesek avagy ellenséf katonáinak sírjait éppen olyan gonddal kel ápolnunk, mint saját katonáink sírját. Benzin Gépotaj Hengerolaj Nyersolaj Tavotta (Gépzsir) Vulkánolaj Géppakolások Gazdasági félszerelések Fűtő és Kovács szén Galcium Carbid Állandóan raktáron; a legjobb minőségben, teljes felelősség mellett szállítanak szatmári vaskereskedő cég. Telefon 121. jaurii Illők pompásan beváltak a harctéri autókon. TAIL lillll JÄJKL BUDAPEST VI. Mozsár-utca 9. Sürgönyeim; Pnentaniil — Telefon 99-02, (Folyt, köv.) morvái íAnos könyvnyomdája, szatmábon. Felelős szerkesztő: Dr. Fejes István. Főmunkatárs: Ruprecht Sándor. ^^.aptnlaidowoB és kiadó: Morva! JáHOS
