Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-02 / 44. szám

Harminckettedik évfolyam. 44-ik szám. Szatmár-Németi, 1915. november 2. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Halottaink emléke. Ha valaha okunk volt rá, hogy kedve* halottaink emlékét mély gyászba borulva elevenítsük fel és fájdalomtól megtörtén ün­nepeljük meg: úgy ma nem száz — hanem ezerszeres okunk van rá. Mert azon 15 hó­nap alatt — mióta ránk szakadt a világ­háború, nemcsak a természetes halál, hanem sokkal inkább a gyilkos fegyverek pusztítot­ták kedveseinket, olyan rettenetes mérvben, a milyet még az évtizedes háborúk sem vol­tuk képesek véghez vinni. Nemcsak egyes családokat, hanem az egész nemzetet fosz­totta meg forrón szeretteiktől a halál öl­döklő angyala. Nem pusztán a halálra már megérteket, hanem a nemzet életerejét pusz­tította nagy mérvben. A kenyérkereső család­apáknak, az élete javában levőknek, a nem­zet büszkeségének, viruló ifjúságának sok-sok ezerét ragadta el a halál. Méltán kesergünk azért nnmesak e na­pon, melyet kedveseink emlékére szentelünk, hanem mindannyiszor, amennyiszer csak rá­juk gondolunk. Különösen, ha ■meggondoljuk, hogy a mi nyugalmunkért hősiesen küzdve hullottak el a csatatéren, s legtöbbjére ott is borult messze idegenben a sir halma; tehát azt sem érhették meg, hogy legaláhb a drága haza földjében pihenhetnének. Elszakadtak tőlünk végképen... még arra sincs alkal­munk, hogy legalább sirhalmaikra borulva önthetnők ki bánatos konyáink árját, s ott zokoghatnók ki lelkünk fájdalmát. De ezen már nem segíthetünk ... bele kell törődnünk a változhatutlanba. Hu kisírtuk lelkünk bánatát, töröljük le a könyeket. Keressünk vigasztalást és megnyugvást azon,*tudatban, hogy mint hő­sök a legszentebbekért: Istenért, hazáért és királyunkért küzdve hullottak el, — örök dicsőséget szerezve a nemzetnek, melyet a démonok seregei szét akartak morzsolni. De e gonoszokat, megtanították arra : Ne bántsd a magyart! Bebizonyították nekiek, hogy a magyarnak sem karján, sem szivén, sem eszén nem diadalmaskodhatnak a pokolnak minden kapui sem. Megtanították, hogy mi­ként kell hősiesen, dicsőségesen védelmezni a szent és igazságos ügyet! Megalázták a dühtől szikrázó gazok dölyfét. Megismertet­ték a világgal a magyar nemzet, szabadság- szeretetét, vitézségét, hősiességét, nemes jel­lemét, szóval olyun ragyogó fényben állítot­ták a világ elé, ami a fénylő napnál is fényesebben ragyog. Azért enyhítse bánatunkat, keményítse meg szivünket az a tudat, hogy olyan dicső­séges munkát végeztek, ami újabb ezredévre biztosította édes hazánk szebb s dicsősége­sebb jövőjét, s a szabadság, a szent igazsá­gért lelkesedő népek bámulatát, tiszteletét, szeretetét és barátságát szerezték meg szá­munkra, akiket eddig vagy éppen nemg vagy csak halvány színekben ismertek. Ha sokat vesztettünk halálukban, de megmérhetlen kincseket nyertünk munkájuk után. Ez a tudat nyújtson nekünk vigaszta­lást; ez enyhítse meg fájdalmunkat. Lelke­sítsen, buzdítson ez mindenkit, aki csak nyomdokaikba léphet ama nagy és nemes munka tovább folytatására, melyet ők olyan nagy lelkesedéssel kezdettek meg és folytat­tak utoleo lehelletükig — mindaddig, mig csak a fényes győzelem dicsőséges pálmáját meg nem szerezték, mig , csak a béke áldásos révébe be nem vezették hazánkat. Ez lesz drága halottaink emlékének a, { legszentebb megünneplése. Nagyon sajnos, hogy nem csak halot­taink : de élőhalottaink is nagy... de nagyonnagy számban vannak, kiknek nem elegendő puszta szánalmunk, hanem igenis anyugi segélyezésre van szükségük, hogy nyomorulttá lett életüket tengethessék. A mi biztonságunkért, nyugalmunkért, a haza jobb voltáért, dicsőségéért áldozták fel ezek, testi épségüket. Tehát uzt az erkölcsi köte­lességet rótták ránk, hogy rólluk gondos­kodjunk. Ugyanazért ez alkalommal nem­csak az a kötelességünk, hogy megemlékez­zünk halottainkról: hanem az is, hogy eny­hítsük tőlünk kitelhető módon azok nyomo­rát, s biztosítsuk megélhetését azoknak a kik érettünk lettek munka- s igy teljesen keresetképtelenekké. Ugyanaz az erkölcsi kötelességünk azokkal szemben is, kik min- d.n vagyonuktól megfosztva* koldusbotra jutottak. Mig elhullott hőseink homlokát a di­csőség hervadhatlan babérkoszorúja- köríti: addig ezeknek ,a méltán szánandóknak csak pártfogó szeretetünk, anyagi áldozatunk eny­hítheti meg szenvedéseiket. A gyilkos rabló ellenség ellen védelmezték, édes hazánkat azok az előbbiek, mig ez utóbbiak ugyan­annak a szent ügynek, érdekében estek áldo­zatul ; ezért került hátukfa a koldus tarisz­nya, kezeikbe a vándorbot. — Nem volnánk méltók a hazafi dicső névre, — ha ezeket elhagyva, az átkos nyomornak dobnék oda martalékul. Tehát nagy és szent kötelesség telje­sítése várakozik minden becsületes hazafira, a kik életben és vagyonaik birtokában meg­maradtak. E kötelességek önzetlen teljesítése fogja még tiszteltebbé tenni a magyar ne­vet; a meddig csak eljuthat annak hire. így... és ekként leszen méltóan meg­ünnepelve drága halottaink emléke, s a nem­zet dicsősége fokozva! Azért, ha kisírtuk fájdalmunkat lásson mindenki a rárótt erkölcsi kötelesség telje­sítéséhez. — A hősök emlékét — követendő például — véssük kitörölhetlenül szivünk táblájára; a nyomort pedig igyekezzünk tür- hetőbbá tenni, — mert ezt kivánja a nem­zeti becsület! ........ Fo dor György. «■«» rr «a <a ■ ■ Hosok sírja. — Halottak napján. — Jött a parancs : El Galíciába 1 Dalolva mentek mind a csatába! — Harcoltak bátran mint meg annyi hős; Küzdött a sereg; ámde hiába, ­Hősi halált halt szine virága. Galíciának kopár mezején, Domborul a sírjuk zord feketén. — Földényi kapitány, velük pihen . .. Ágyuk dörögnek a hantok felett, Gyászba borulva szól a Kegyelet: — Ki hoz ide most egy száll virágot ? — Ki gyújt felettük egy' mécs világot | — Halottak nápján ki mond itt imát? ­— — Senki!. j. Csak az északi szél süvölt! — — Oh! legyen örrökké áldott e föld. Apróságok. Kereskedelmi utazók kerülnek össze a vasúti kupéban és megindul az eizmeosere a különféle cégekről és a többi között szóba- jön az aradi Neumann testvérek cége is, a melyről egyértelmű­ig megállapítják, hogy a millióit első sorban a szeszfőzőének; más szóval a pálinkának köszönheti. — No lássák kérem, — szólal meg a sarok­ban egy kopottas úriember — ez is azt mutatja, hogy mindenhez szerencse kell. Azok milliókat sze­reztek a pálinkából, mig én a " pálinkának köszön­hetem, hogy tönkre mentem. *. Mint a lapok Írják, az orosz követség nagy összegeket bocsájt hl Filipeszku-pártiak rendelke­zésére, hogy a háború mellett agitáljanak. Ehhez a párthoz tartozik Lukácsi László is, a mi ked­ves emberünk, a ki most Bukarest utcáin ordíto­zik es fanatizálja a népet a kormány ellen. Az öregnek mindig jó szimatja volt, rögtön megérezte, honnan áll pénz a házhoz i azonnal oda sietett, hogy a maga részét kivehesse. Hanem azért most mégis nagyon veszedelmes vállalkozásba fogott, a mely ha nem sikerül, könnyen a nyakába kerülhet. Annyi bizonyos, hogy nem sokan fogják megsiratni. * Bambucz ur minden nap pontosan végig ol­vassa a Hófer jelentéseit és mindannyiszor fejét csóválva teszi le az újságot az asztalra. Sehogy sem megy a fejébe, hogy miként lehetséges egy­szerre négy harctérről referálni, mikor ki van zárva az, hogy ö mind a négy helyen egyszerre ott le­hessen. Ebbéli kételyeit meg is mondja a feleségének. — Sose törd a fejed rajta, — szól rá az a^zony — úgy’ sem értenéd meg. Nem az a cso­dálatos, hogy egyszerre négy harctérről jelent, ha­nem inkább az, hogy mindig igazat ir, pedig ka­tonaember. Soha sem ragadja el a fántázia. # Szeretem a taliánt, mikor a becsületről tart előadást. A „Corriere delta Sera“ olasz újság, a. mellyel csere viszony ban voltunk, vehemens cikket irt a görögök ellen, a melyben szemükre hányja, hogy szövetségesüket, a szerbeket cserben hagyják és n^m segítik, holott a becsület az ellenkezőt pa­rancsolja. — No ez már disznőság ! — mondom a ki­adómnak — Ilyen újsággal egy percig sem állha­tunk tovább csereviszonyban, azonnal küld vissza neki a cserepéldányokat ! * Papp Miska barátommal szombaton este a a keleti pályaudvaron találkoztam, jött haza egy kis szabadságra az olasz harctérről. Nagyon jól néz ki és a humora is megmaradt. Kérdem tőle, hogy honnan és merre igyekszik, mire az ő lassú tempójában imigyen válaszolt: — Szabadságra jövök az olasz frontról. Nagy volt' az örömem, mikor a hírt megkaptam, de alig hittem hogy hasznát-is fogom venni, mert mig a tüzvonalból kijuthattam, folyton hullott a gránát jobbra balra s mondogattam is magambam : „No fiam. Papp-Miska, a szabadságod megvolna, de hogy lesz-é örömöd benne, az még nem bizonyos.“ Hál’ Istennek azonban szerencsésen itt vagyok 1 Demeter. HÍREINK. — Reformáció emlékünnep. A református egyház vasárnap, október 31.-ón ünnepelte a. reformáció emlékünnepét, a ref. templomban. A reformáció fenséges munká­jának 398-ik évfordulóját, mely a lelkivilág lenyügözése alóli szabadulás első lépcsője volt, a nagy ősök munkájához méltóképpen ünnepelte az egyház, e nehéz, szintén harcias, bár külső zsarnokság ellen küzdő korban. — Gyászünnepség hőseink sírjánál. Tegnap, nov. 1-én d. u. 3 órakor vo.lt megtartva a gyászünnepség a barakkór- ház mellett lévő katona-temetőben s ugyan­ekkor volt a katonák sírjának kivilágítása. Dr. Damokos Andor min. biztos gyönyörűen rendbe hozatta a hősök sírjait, a világításhoz szükséges gyertyákat pedig a. város küldte. A gyászünnepaég programmja a következő volt: Délelőtt Pác hala Jenő római knt- holikus tábori lelkész misét mondott a temetőben. Délután 3 órakor Ková.ct József ref. tábori lelkész gyászbeszédet tartott: a barakk-temetőjében. Utána dr. Damokos Andor h. miniszteri biztos mondott emlék­beszédet, majd Csomay Győző szavalta el: Szabados Ede tanár alkalmi költeményét. Az ünnepélyen a dalárda magyar, osztrák és * német hymnuszokat énekelt. A többi teme­tőkben eltemetett katonák sírjainak kivilágí­tása ma. este lesz. — Nagy hangverseny Nagy­bányáin. Ben diner Nándor zongoramű­vész és dr. Ha.vni Miklós szatmári ügyvéd, virtuóz hegedűművész, Bendiner Heddy operaénekesnő és D o m b y Zoltán szatmári kir. ügyész közreműködésével f; évi novem­ber 6-án a Lendvay színházteremben nagy elite hangversenyt rendeznek,, melynek jöve­delmét a kárpáti falvak újraépítési alapjára, a badbavonultak családtagjainak segélyezé­sire a részben egy művészi ösztöndíj alapra fordítják. Szatraáron és Nagykárolyban is óriási sikert arattak, messze túlnő egy sub- lonos hangverseny keretein, nemosak a sze­replők művészi kiválóságánál, de a műsor gazdag változatosságánál is. — Színházi élet. A „Lyon Lea“ erotikus darab előadásával kezdte meg szín- társulatunk az idei szezont. Bródy darabjai a siker jegyében születtek s ha Pest rányomja a pecsétet, jónak kell lennie. Furcsának talál­juk azonban; hogy a most folyó világháború­ban, mikor az összes nemzetiségek nagy eré­nyei s hibái évezredekre kimenőleg kitűn­nek, épen a galíciai zsidók szenvedései ragnd- ták meg Írói fantáziáját. Kiss Miklós disz­krét játéka tette élvezhetővé a darabot1, mely­nek sikeres előadásában nagy része volt Bedő Ilonka ügyes játékának.. ICi as Árpád Konstantin nagy herceget kreálta. Kis sze­repeikben jók voltak Mát hé, Váradi, Radócz és Székely Reneé. — Adományok. Az uj ráépülő dobó- ruszkui templom részére H e h e 1 e i n Károly 400 K-t, Szabó István prelétus- 200 K-t, Ben kő József apátkanonok 500 K-t ado­mányoztak. — Halálozás. Vlndár Fcrencné ez. Lenkei Emma, Vladár Ferenc áll. el. isk. igazgató felesége, 44 éves korában, házassá­gának 16. évében Budapesten — ahova egósz- ' ségének helyreállítása végett vitték — októ­ber hó 26-án elhunyt. Holttestét hazaszállí­tották Szatmárra és itt f. bó 28.-án a vasút melletti ref. sirkertben helyezték öröknyuga- lomra. Férjén kívül gyászolják: Vladár Mar- | git, Sándor, Ferenc gyermekei. Vladár Iíál- : mán és rokonai. — Harangok felajánlása. Igazán i követésre méltó szép példát mutatott az áldó- ! zatkészségben a gencai ref. egyház. Már egy hónappal ezelőtt felajánlott 3 harangja közül1 kettőt a hadvezetőségnek hadi célokra. A két {harangot — a hadvezetőségtől nyert értesítés : alapján, mivel a harangok leszállítása a to­ronyból nagy nehézséggel járt volna — össze- ’ zuzatta s beszálittata a hadvezetőségnek. A 'két harangot önkéut díjmentesen adta át, sőt még az összezazás költségeit is az egyház- község fedezte. — A kis falusi egyháznak a haza oltárára hozott áldozatkészsége bizony — hiszen sok nagyobb s városi egyházat messze túlszárnyal 1 I I MEGÉRKEZTEK!!! ir az őszi és téli idényre megrendelt ===== Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!!1 " MT A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. valódi box és chevraux bőrből kéézült férfi, női és gyermek lábbelik

Next

/
Thumbnails
Contents