Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-17 / 33. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Szent István napja.

Száguldó paripák, ágyuk dörgésének moraja veri fel a még nem oly rég csendes tájakat s ott, hol a kultúra munkája boldogította az embereket, csatukiáltás harsonája zeng, hogy az élet harmatos levegője frissítse fel ismét az oly sokszor vérrel áztatott haza földjét s megmutassa a magyar, hogy önállóságát, kulturális előhaladását örök időkre biztosítani akarja.

E szent, magasztos pillanatokban, elmerengve a múlton, glóriás fényben bontakozik ki előttünk az első magyar királynak, Istvánnak nemes alakja. Örök hála és dicsőség az ő nevének, ki törhetetlen akaratával, a messze jövőbe belátó tekintetével megvetette alapját a mai Magyarországnak. Nagy volt ő gondolatben, érzésben egyaránt. Lelki szemei előtt egy hatalmas magyar haza körvonalai bontakoztak ki, melynek hozzá kell simulni az európai kultúrához s a kereszténység terjesztése, által a tiszta .erkölcs fundamentumát vetette meg a magyar nép lelki életének, hogy a nemzet minden tagja boldog és megelégedett legyen.

A keresztény vallás terjesztése által beleillesztette a magyart a többi európai népek sorába s a krisztusi hit szelíd fénye ragyogóvá tette e nemzet erkölcsi életét.

A műveltség mezején is hervadhatatlan érdemeket szerzett. Szilárd akuratereje, nemzetének örök fennállásában vetett tántoríthatatlan hite hangoztatta az egész világnak, hogy a magyar faj a kultúra iráDt nemcsak fogékonysággal bir, de történelmének, küzdelmének minden mozzanata azt hirdette, hogy a sors megpróbáltatásai között is nemes buzgósággal haladt azon az utón, mely a felvirágzás és a boldogulás országa felé vezet.

Ünnepeljünk azért bízó lélekkel, szent hittel! Szálljon lelkünk minden gondolata, szivünk minden érzése azok felé, kik fegyverrel kezükben diadalmas csatát vívnak meg azok ellen, akik Szent István drága vérrel szerzett országának nyugalmát, fejlődését állandóan veszélyeztették. A türelem, a munkásság legyen jelszavunk, melynek jegyében hisszük, hogy e nemzet virulni fog erejének nagyságábun és teljességében mindenha.

Fogjunk azért testvéri kezet, legyünk fáradhatutlanok az egymás iránti szeretetben és gondoskodásban.

A történelem tanulságot tesz. arról, hogy a magyar népnek létfeltétele az együttérzés, mely által u sorsunk felett szabadon rendelkező Hadúr megadja azt a lelki erőt, amely megerősíti izmainkat s szivünkbe oltja azt az őszinte ragaszkodást, melynek fénye kell, hogy tündöklőén ragyogja be Szent István birodalmának minden igaz, bű polgárát.

Hadd csattogjanak azért a kardok, hadd dörögjenek az ágyuk: az igazság angyalainak harsonái azok, hirdetve, hogy a magyar vitézség és hősiesség ellenállhatatlan erővel tör utat a diadal felé. Teljék meg azért szivünk e napon magasztos érzelmekkel s olvadjon össze mindnyájunk óhaja áldástkérő, buzgó imádsággá az örökkévaló Istenhez I

Sz. F.

A székelyudvarhelyi csizmadiák.

Pál apostol Thimótheushoz intézett 1-sö levelében azt Írja, hogy: „Igaz beszéd ez: ha valaki püspökséget kíván, jó munkát kíván.“

Mai napig is szent igaz, hogy püspöknek lenni jó.

Persze Pál apostol korában nem volt ismeretes a hadseregszállitás, mert különben Pál apostol talán azt is meg- irta volna Timótheus testvérnek, hogy jobb hadseregszállitónak lenni, mint püspöknek lenni.

Látta volna csak a szentirás jeles ! tollú levelezője az ősszel és a télen a mi hadseregszállitóinkat, hogy duszkái- tak nyakig a földi javakban, hogy gyűjtöttek hónapok, sőt hetek alatt vagyonokat, amilyet becsületes és szorgos munkával a békés időben iparkodó polgár egy emberi élet tartama alatt a legnagyobb szerencse segítsége mellett sem képes összegyűjteni.

Aztán, hogy jártak közöttünk ezek a könnyű munkások a hazafias áldozatkészségnek azzal a dicsőfényével fejük tetején, melyet az ő működésüknek arannyal flaszterezett utai fontak, s tűztek fel maguknak,

Minden egy-két koronás jelvényt feltüztek, minden urnába bedobták a maguk 10—20 fillérjét, 2 filléres hadisegély postabélyeggel továbbították üzleti leveleiket s minden idejüket felhasználták, hogy lehetőleg minden héten megszerezzenek néhány száz ezres bankót.

Jött aztán más idő is.

Fordult úgyis az idők kereke, hogy nemcsak ők tömték arannyal zsebeiket, hanem a törvény tömte ö velük a tömlöcöket.

Napfényre- kerültek a női lenge szövetekből készült csukaszürke nadrágok, zubbonyok, a papírból készült bakkancsok, a csizmakenőccsel készített kórházi ételek, a fürészpor és faggyúból gyártott konzervál s más egyebek; gyártóik pedig elkerültek a nap- ' fényről.

A nagy jövedelem, a villanyerővel működő meggazdagodás hazaáruló raákvirágjai aztán megfogytak.

De amint voltak piszkosnál-pisz- kosabb szégyenfoltjai ennek az ügynek,

■ azon módon voltak kimagasló alakjai is.

Ezek között is fölényesen emelkednek ki egy székely városnak, a derék Székelyudvarhelynek érdemes polgárai, a csizmadiák.

Ma is elmondhatná Petőfi, hogy nem fajult el még a székely vér.

Ezekből a székelyekből alakult a

harctéren a hires nevezetes „sturm- brigád“, ezekből telt ki a német kato- íták által „előre bataillon“-nak nevezett honvédzászlóalj, ezeket vezette rohamra Désy Zoltán, aki maga is ezek közül való.

Kitűntek ezek mindannyiszor a harctéren, mikor elszánt, vitéz és bátor csapatra volt szükség.

Kitűntek itthon, ha csizmát,bakkan- csot kellett csinálni a hadsereg részére.

Nem azt nézték, hogy mennyi lesz a haszon rajta, nem akartak jövedelemre dolgozni, hanem a hazát védő hadsereget akadták első sorban jó meleg és tartós lábbelivel ellátni, először hazafiak, aztán voltak iparosok, — csizmadiák.

Nem váltották becsületüket aprópénzre, hanem bebizonyították becsületes hazafiságukat azok előtt, kik talán még kételkedtek abban, hogy ilyenek is vannak.

S mig az elöl emlegetett gyászmagyarokat szuronyos fogházöl’ vasra- verve kisérgeti egyik tömlöcből a >PÁsihba, ezeket a derék iparosokat a hadvezetőség dicsérettel halmozza el, s önzetlen munkálkodásokért 5000 korona jutalomban részesíti.

Iparos polgártársak, ime a példa ! Le a kalappal a székelyudvarhelyi csizmadiák előtt.

Apróságfok.

„Óvakodjunk a kémektől!“ cimii felhívást olvasgatja a kis diák a vasúti kupéban és a mikor elolvasta, odafordul az apjához :

— Es aztán miről lehet megismerni a kémeket ?

| — Miért akarnád te megismerni ?

— Hogy ővakodjnm tőlük.

—? Neked is igazad van fiam, de az is mond valamit, a ki a figyelmeztetést irta.

•#

Pista fiam már egy hőnapja Egerben van és bizonyára nagy előhaladást tett a katonai tudományokban. Jankó, az öregebb, ma indnlt el ugyanoda és némi tájékozódás céljából előzőleg levelet irt az öccsének, a ki is válaszában körülményesen referált az ottani viszonyokról, nekünk pedig külön annyit irt: „Jankóért pedig ne aggódjatok, itt vagyok én, ügyelni fogok a gyerekre!“

*

— A főkapitányt a budapesti törvényszéken is felmentették. — mondja valaki egy társaságban.

— Talán a volt főkapitányt akartad mondani ? — jegyzi meg erre egy másik.

— Nem én, úgy akartam mondani, a hogy valójában mondtam is. Ha végre minden vád alól felmentik, akkor ő rá is állhat, a mit Széchenyi a hazára mondott: „Nem volt, hanem lesz I“

*

„Nem a közönség van a tisztviselő kedvéért, hanem megfordítva, a tisztviselő van a közönségért tu — mondja az uj helyettes főkapitány beköszöntő iratában, a mit a rendőri hival személyzetéhez intézett.

— Ez már beszéd! — lelkesedik a közönség. — Ha nem is lesz foganatja, a mire nagy a valószínűség, de azért minden esetre jól esik hallani, hogy az igazság mellettünk van. Az ellenkező ugyanis annyira vérében van már a tisztviselői kárnak, — nem helyileg értendő — hogy gyökeres változás e tekintetben alig remélhető.

*

— Ugyan min tűnődői öregem ?

— Azon törtem a fejemet, hogy ebben a háborús időben a legokosabb volna megváltani a névnapot, de miután nincsen pénzem, mégis csak arra lyukadtam ki, hogy megtartom.

Demeter.

HÍREINK.

— Ünnepnapok. Dicsőséggel teljes életének nyolcvanötödik esztendejét tölti be holnap e hó 18.-án királyunk, Első Ferenc József. E napon országszerte Demzeti ima száll Istenhez, a mi jó öreg királyunkért, akinek alkonyodó nemes életére áldást és diadalmas békét esdünk. — A nagy magyar királynak, Szent Istvánnak emlékét péntekeu üljük, ez alkalomból a róm. kath. templomban szent beszéd és ünnepi mise lesz. A környék lakosai közül sokan zarándokolnak be ekkor hozzánk, hogy a templomi ünnepen részt vegyenek, mert e nap egyszersmind búcsú ünnepe aj szutmári székesegyháznak.

— A székesegyházi énekkar. Pontosan egy esztendővel ezelőtt, a háborús izgalmak elején kezdte szervezői S e p s y Márton s. lelkész id. karmester a ma már gyönyörűen működő és szereplő székesegyházi énekkart. Fáradtságot nem ismerve tagokat toborozva, buzdítva, lelkesítve, tanítva, az egy év előtt elvetett kis mag, ma már terebélyes fává nőtt. Bizonyítja azt mai. első nyilvános szereplése is, melyen az eleinte 24 tagból álló kar, más vidéki városban nem igen található 80 taggal szerepel. Az énekés zene szeretető tagadhatatlanul uagy vonzerőt gyakorol a tagok működésére, de hogy ily szép eredményt érhetett el, az csakis a karmester szeretetreméltó egyéniségének, fáradtságot nem ismerő buzgóságának, ernye- detlen kitartásának s a kar iránti rajongó szeretetének tudható be. Csak büszkék lehetünk városunk ezen legifjabb és igen szépen prosperáló egyesületére és legfőbb óhajtásunk, hogy ezen énekkur, melynek Sepsy Márton karnagy a lelke, megtestesítője, össze- hozója és összetartója, továbbra is fennmaradjon, működjön, a templomban áhítatra gerjesszen, ha úgy kell, a jótékonyság érdekében, a színpadon is műélvezetben részesítsen. A ma esti előadás iránt igen nagy az érdeklődés, hisszük hogy az énekkar első világi szereplésében nagyszámú közönség fog gyönyörködni és fáradtságukat az erkölcsi sikeren kívül anyagi siker is fogja kisérni.

— A király elismerése. A király megengedte, hogy N y é r á d y László min. osztálytanácsosi cimmel és jelleggel felruházott műszaki tanácsosnak, a Tisza-Számos- közi társulat igazgatójának saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából elismerése tudtul adassák.

— Kitüntetett százados. A király viski Lator Gábor 12. népfelkelő gy. ezredbeli századosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a hadiékitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta.

— Kitüntetett városi tisztviselő. Kalos Sándor Szatmár városi adóhivatali tisztviselő, a 11. honvéd gy.-ezred tart. zászlósa, a Dnyeszter folyó partján, Nismosnál vivott ütközetben az ellenséggel szemben ta- tanusitott vitéz magatartásáért az első osztályú vitézségi éremmel lett kitüntetve.

— Esküvő. Lengyel Miklós városi adóhivatali számtiszt szombaton délután tartotta esküyőjét Bak István tekintélyes szat. mári polgár, hentes iparos leányával, Jucikáva]

— Az előrehaladott idény miatt

Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!!

A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára.

leszállított árban kerülnek eladásra valódi schevraux és boxbőrből készült legújabb divatu úri-, női- és gyermek lábbeliek. —