Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-20 / 16. szám
Harmincksttedik évfolyam. _____________________16-ik szóm. Szatmór-Nómeti, 1915. április' 20. TÁ RSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Visszaélés a hadisegéllyel. Az államnak- kötelessége, hogy azokat, a kik a csatatéren harcolnak, felmentse az aggodalomtól, vájjon családjuk nőm nyomorog-e. A harcoló katona és az állam igy teljesítik egymás iránt való kötelességüket. A hadbavonultak itt honmaradottjai meg is értik ezt a szép gondolatot, tudják, hogy azt a hadisegélyt nem ők, haném a bevonult családfő izzadja ki élte kockáztatásával, tudják, hogy emellett ők még nincsenek felmentve a munkától és szorgalmasan folytatják előbbi munkásságukat, sőt sok helyen még a bevonult férj, apa és testvér dolgát is elvégzik. A derék magyar asszonyok igazi férfiakká, a jó anyák helytálló apákká válnak: és igazi férfimunkát végeznek. Annál sajnálatosabb, hogy akadnak olyan családok is, a melyek a hadisegély birtokában henyélnek, nem akarnak dolgozni. Ha ezeki csak szórványos esetek volnának nem kellénne velők foglalkozni. De a hadisegéllyel való visszaélések az egész nemzet sorsára hatnak vissza, a nemzeti fejlődés sikerét, a tavaszi gazdasági munkát és ezzel együtt a hadjárat kimenetelét is veszélyeztetik. Ha ez a ragály tovább terjed, ha ezrek és százezrek henyélnek, a mikor dolgozni kellene; akkor ne várjunk termést, akkor beteljesülne, — a mitől Isten óvjon — az ellenség ólma, hogy kiéheztetnek bennünket. A fejletlen gyermektől, a kisdedeit gondozó anyától, az aggastyántól, a beteges embertől nem követelhető az erős munka. De már az: tűrhetetlen, hogy azok, a kik előbb dolgoztak, de a mint a családfő bevonult, abbanhagyták a munkát, csak azért, mert hadisegélyt kapnak. A hadisegély nem arra való, hogy annak árnyékában munkabíró egyének henyéljenek- Ezt meg kell akadályozni a közérdek szempontjából: s ha másként nem lehet, ott, ahol- munkabíró tagjai vannak az itthonhagyott családnak, a hadisegélyt alkalmas helyen el kell helyezni a bevonult családfő nevére, ott tőkésiteai, hogy mikor visszajön, ő kaphassa meg az összeget,' melyre családja érdemetlennek bizonyult. Eel kell világosítani a munkabíró s a hadisegély élvezete előtt mindig is dolgozó ■egélyzetteket, hogy az államnak is vannak szemei z ha henyélésüket1 észreveszi, hamarosan rájön erre a gondolatra s akkor kénytelen-kelletlen mégis dolgozniok kell. Milyen végzetes csalódást érezne majd a családfő, ha visszajön a harcból és egy henyélő családot'talál otthon, a mely a hadisegélyt az utolsó fillérig felélte, sőt elpazarolta. A vászon és pipere kereskedők dicsekednek vele, hogy most épolyan, sőt. jobb üzlatük van, mint mikor nem volt háború. Egy szomszéd nagy községben az elöljáróság a gyermektelen asszonyokat megfosztotta a segélytől egy-két haszontalan asszony miatt; akik korcsmában mulatoztak, botrányos életet éltek s férjük halálát hungos szóval kívánták. Ilyenek miatt bűnhődnek ártatlanok is. Mindezek, kell, hogy jobb belátásra bírják azokat, azokat, akikre eddig panasz volt, mert legközelebb már igen erős rendszabályokhoz fognak nyúlni velük szemben. A- dologtalan, piperkőc, pazarlói segélyezettek., na döntsék bajba a jóravaló családokat ! A kultúra» csődje. t Káosz van ! Kataklizma támadt... 1 Bálványok ledőltek. Gránitba vésett bizonyosságok szerte málltak. Nincs többet bizonyosság 1 Nincsenek törvények 1 Gsak veszendő, hitvány emberi dibdábságok vannak ... A tengelye kilendült ennek az el- vénhedt, rozoga világinak! A makrokozmosz orgiákat ül . . . Üstökösök uj pályákra fjutnak . . . Kergülve kerengnek, egy megbomlott őrült mindenség fölött ! . . . Mit mondjak mást? Milyen időkezek? Micsoda történések ? . . . Abszurdumok, mikor valóra válnak. Vagy lehet elfogadni józan ésszel azt, hogy egy Bemard Shaw, akinek legelső könyvsikereit nem az angol, hanem a művelt német olvasóközönség adta, aki maga fordítja le németre a saját Írásait i akinek még csak a legutolsó kötete is, alig egy esztendővel ezelőtt, hamarább jelent meg a lipcsei könyvesházak ablakai mögött, mint a londoni társaság irodaidéi szalonjainak asztalán ; hát lehet ezt megérteni ép agyvelővel, hogy ez az ember álljon ki gyalázni német barbárizmust I Hirdetni germán gyülölséget, egy Mahiavellit megszégyenítő perverzus kloaka okoskodással. Ez az ember, ukit Berlinben akkor ünnepeltek márj" amikor otthon a kultur Angliában a legutoleó vidéki komédiástrupp nem adott helyet egyetlen darabjának. Ez az ember, akit a fölényes német kultúra fedezett fel a saját fajtájának, ugyanannak, amelyik Wilde O-cart taposómalomba küldte, ez mer kiállni a világ elé beszélni német barbárságról ? I. . . Megáll az embernek az esze. Nem tudom mitevő legyek a meggyőződéseimmel. Hiszen ez az az ember, akit Berlinből védelmeztek meg Londonban az ellen a vád ellen, hogy rothadt a lelke, és hogy rothadást terjeszt. Alfréd Kerr magyarázta meg az angoloknak, hogy Shaw Bemard az a nagyszerű művész, aki a morált legyőzte az erkölcsökért. Akinek meleg, tiszta, egyszerű emberi szeretet rejtőzködik minden moráltalan gondolata mögött. De hát lehet-e köze az emberi szeretethez, emberi morálhoz annak, akinek torz agyvelejében ilyen sátáni, ilyen monstruo- zusan hálátlan gondolat termett ? Addig kell ütnünk a kemény, barbár német koponyát, amig teljesen ki nem vertük belőle a hatalmi tébolyt. Aztán azzal a segítséggel, amit ez a rommá vert Germánja még adhat, tönkre kell tennünk előbb uz orosz, azután pedig a francia gőgöt, hogy egyedurai lehessünk az egész nagy világnak ! . . . Ezt. Írja ma ugyanaz a kéz, amelyik az Ördög cimboráját, az Orvosokat és Bianco Poénét áruitatását irta. Hát lehet ezeken az időkön eligazodni? Mert azt értem, hogy Leroy Beaulieau Pál, aki a világ kultúrájának fókuszában a Sorbonnon eddig is azt hirdette, hogy dögöljön meg, aki neked dolgozik, csak te csinálj milliókat, azt megértem, hogy ugyanaz a Leroy Beaulieau Pál ma is ilyen krisztusi szeretetet hirdet. Megértem, hogy éppen ő énekli a francia tőke orosz konkubinátusának nászindulóját. De nem értem Doyent uz orvost, aki úgy szólalt meg a francia orvosok és terméazetvizi- gálók plénuma előtt, ahogyan csak a liverpooli matrózkorcsmákban szoktak beszélni részeg embersöpredékek. De elvégre még ez is lehet emberi eltévelyedés. Az ízlés nem okvetlen szükségszerű járuléka a szenvedélytelen tudományosságnak. De egy eg.ész nagy élet meggyőződései hogyun válhatnak üres hazugságokká tegnapról mára? Sienkiewicz Henrik kiáltványt intéz a lengyel néphez, hogy álljon az elnyomó orosz zsarnokság lobogói alá. Ugyanaz a Sienkiewicz, akinek minden közömbös sora is, egy-egy vérrel itatott néma átkozódáa az ellen a fojtogató elnyomó ellen, amelynek most verbunkos toborzójává szegődik. Ki tudja ezt megérteni ? Egyáltalán olyan ez, ami megérthető? Hát Maxim. Gorkij, a halálra ítélt péklegény, aki az orosz börtönök küszöbéről lépett a ciprusi tuszkulánum márvány csarnokába. Micsoda isteneknek való tragikomédia. Az Éjjeli menedékhely szerzője, az öreg Luka filozófá- jának költője, akit Európa felháborodása mentett meg a cárizmus kötelékétől, mint a cárizmus harci dalnokai És Andrejew Leonid, akit a fekély és az alkohol bőszi- tett ordításra .. . Hát Arcibasev a tatár, aki az egész világ előtt arcul köpte az orosz forradalmat. Ezek a Lázárok, akiket a kozák kancsuka tett nyomorékká és nyavalyatörős- sekké, akik az egész müveit világ lelkiis- meretébe sütögették be az orosz nép szenvedéseinek égő szégyenbályegét, ezek most egyszerre mind megtébolyodtak ? Isten tagadókká . . . nem 1 Gazabbak. Ember . tagadókká lettek. ___,____ Ap róságok. A izedőgyerek beállít a szerkesztőhöz és a vezércikk kéziratát kéri. A szerkesztő mondja erre, hogy menjen csak vissza a nyomdába, mindjárt megyen ő is és elintézi a kiadóval. Mikor aztán a kiadóval összejön, szól vala eképen: — Én nekem nincs semmi kedvem most vezércikket irni, azért a vezércikk helye üresen marad. A közönség azt fogja hinni, hogy a cenzúra hagyatta ki s ez a lapunk értékét csak emelni fogja. * Most már másodízben történt meg, hogy a ▼irzsinia kifogyott, a mi nem kis dolog azokra nézve, mint jó magam is, a kik nem szoktak más szivart, mint virzsiniát szivni. — Barátom I — szólit msg a napokban egy ilyen jő emberem — ha Istent ismersz, kinálj meg egy virzsiniával. Az én készletem egészen kifogyott s a nyálam folyik, úgy szeretnék rágyújtani. S mit volt mit tennem, nyájas areot vágtam a gonosz játékhoz és adtam neki egy virzsiniát, edig úgy éreztem magamat, mintha a fogamat uznák. # Bögre ur találkozik vasárnap egy kereskedő barátjával és meglepetve látja, hogy az illető, a ki eddig mindig szakáit hordott, le van borotválva. örvendezve szőrit vele kezet és gratulál neki a szerencséjéhez, s mikor az csodálkozva néz rá, mint a ki nem érti beszédjét,. mosolyogva folytatja: — No bát abból, hogy levétetted a szaká- lodat, azt látom, hogy nincs többé hitelre szükséged. * Szegény Désy Zoltánt igazán sajnálom é.s szivbőL kívánom, hogy komolyabb baja ne történt volna, minthogy orosz fogságba jutott, a honnan idővel majd egészségesen hazajöhessen. Azt a sok beszédet, a mivel éveken át a választóit traktálta, mind jóvá tette azzal, bogy elment velük a harc- mezőre is, a hol megmutatta nekik, hogy a hazáért nemcsak beszélni, de cselekedni is tud, sót életét is kész feláldozni, ha szükséges. Hány van még i hozzá hasonló azok között, a kik ma az országházban összejönnek ? Az utóbbi időben már tűrhetetlen kezdett lenni, annyi cikket küldtek be hozzánk az élelme* zók és a lőszállitók ellen, de mi kijelentettük, hogy többé ilyen cikkeket közölni nem fogunk. Egy makacs úriember azonban sehogy sem akart belenyugodni és minden áron követelte, hogy legalább az övét közreadjuk. — Ugyan kérem, — puhítom as illetőt — hagyjon már békét azoknak az embereknek, különösen pedig azokat a szegény élelmezókat ne bántsa. Higyje meg, nem1 olyan rézsás azoknak a a helyzetük és bizony nagyon meg kell dolgozniok érte, ha azt akarják, hogy egy kiadtosznuk legyen. És még igy is kérdés, bogy a mostani drágaság mellett hozsá jutnak-e ahhoz a kis haszonhoz. Demeter* HÍREINK. — A kr&siói válaaztá». A vármegye központi választmánya a Helmeozy József elhalálozásával megüresedett krassói választási kerületben a választást április 29-ére tűzte ki. Egyedüli jelölt D o ma h i d y Viktor szamosangyalosi földbirtokos munkapárti programmal. A választmány választási elnökül Böszörményi Sándort'; ezavazatscedő küldötteégi elnökül Rébay Dezsőt és Dr. Nagy Sándort.; helyettes elnökül Schaitz Mihály, Sinka Lajost és Oláh Sándort.jelölte ki. A választási elnök helyettessé Rébay Dezső lesz. Jegyzők: a választási elnök mellett Dósey Mihály, a szavazatszedő klildöttségi elnökök mellett Peleakey Pál és Radetzky Dezső, helyettes jegyzők: Tolnai Albert és Szőcs Dávid. A szavazás két szavasatszedő küldöttség előtt történik.------Katonai kitüntetés. Csüdör Gy ula 7. honvédezredbeli zászlóst az ellenség előtt tanúsított bátor ás vitéz magatartásáért az I. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Sátor Elemér tüzér zászlósnak as I. oszt. vitézsági érmet adományozták. — Bírák áthelyesése. A király B o i t n e r Károly halmi járásbirót a nagybányai , Stele er Viktort a halmi járásbírósághoz helyezte át. — Egyházmegyei hir. Boromisza Tibor püspök Pod.aril József ezerednyei segédlelkészt Beregszászba rendelte Váry Lajos megbetegedett segédlelkész helyettesítésére. — Eljegyzés. Kovács István dr. budapesti theologiai tanár eljegyezte Schule c k Irént, Schuleck Frigyes műegyetemi tanár leányát. — Hősi halál. L á s z I ó Domokos adóhivatalnok, özv. Bartos Zsigmondné nevelt fia, a 12. honv. gy. ezred tizedese, a harctéren szerzett súlyos betegségébe huszonkilenc éves korában meghall. Mándy Elemér pénzügyi fogalmazó — ki mint tizedes küzdött a harctéren — folyó hó 10-én 29 éves korában- az északi harctéren golyó által találva hősi halált halt. — Halálozás. Mint részvéttel értesülünk K an o vies György vasúti, tütőházi mérnök, kit családi kötelékek fűztek városunkból, hosszas szenvedés után életének 40-ik évében Zágrábban meghalt. Holttestét Budapestre szállították s f. hó 19-én helyezték örök nyugalomra. Halálát neje sz. Soproni Katinka, két leánykája Rózsika, Katóka, László testvére s nagy kiterjedésű rokonság gyászolja. Kepes Miklós volt szatmári bank- könyvelő, jelenleg debreceni biztosító társasági tisztviselő viruló szép, fiatal felesége, szül. Steinberger Juliska, Steinberger Éliás szatmári terménykereskedő leánya Debrecenben hirtelen meghalt. A fiatal asz- szonyt férjén és kiterjedt családján kívül két kis árvája siratja. MT MEGÉRKEZTEK a tavaszi idényre megrendelt nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t révé közönségnek, mini. a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! MT A valódi amerikai Kwg duality cipők kizárólagos raktára. valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női* és gyermek-cipők l
