Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-09-01 / 35. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A vészmadarak. Mióta a háborús állapot beköszöntött, alig múlik el nap, hogy a legképtelenebb hírek ne kelljenek szárnyra a közönség körében. Ezeknek a rémhíreknek a szerzőjük, a kitalálójuk mindannyiszor ismeretlen marad. Pedig megérdemelnék, hogy kinyomozzák és — magyarán mondva — huszonötig vágnák őket olvasntlanul. De megérdemelnének legalább tizenkettőt olvasatlanul azok a buzgó vészmadarak is, akik az ilyen vészhirekst tovább adják. Alig üzente meg a király a hadat Szerbiának, hire futott, hogy a 68-ik gyalogezred egészen megsemmisült Belgrádban. A szerbek tőrbe csalták őket. Fehér zászlót lobogtattak eléjük, mire az ezred gyanútlanul bevonult Belgrádba, hol azonban az egész utca alá volt aknázva s az egész ezredet a levegőbe röpítették. Ezt a képtelen hirt rémüldözve terjesztették városszerte, sőt országszerte. S alig akadt ember, aki gondolkozóba esett volna a hir lehetőségén. Pedig önmagában véve is képtelenség, hogy egy egész ezred olyun könnyen kelepcébe volna csalható, önmagában véve képtelenség az is, hogy Belgrádban egy egész utcát alá tudtak volna nagy hirtelenséggel aknázni a szerbek. Sőt azzal is könnyen tisztában lehetett volna, mindenki, hogy Belgrádban nem is lehet olyan utca, amelyen egy egész bevonuló gyalogezred — kivált hadi létszámra emelt gyalogezred — egyszerre elférjen. Mégis napokig tartotta mogát ez a hir. Sőt később azt terjesztették, hogy a szörnyű veszteséget a hivatalos körök szándékosan titkolják el. Majd hire futott, hogy a nyiregyházi huszárezred semmisült meg Szerbiábun. Elesett vitéz ezredese is. Pedig ez az ezred' nem is volt Szerbiában. Aztán azt a hirt terjesztették nagy borzongások közepette, hogy a nyiregyházi huszárezred egyik osztályát bekeritették a kozákok Galíciában s az osztályt vezető Őrnagy kétségbeesésében öngyilkos lett. Pedig akkor még az előőrsök csatározása is alig kezdődött meg. A múlt héten hire futott, hogy Nisnél megvolt a döntő ütközet. A győzelem a miénk, huszonötezer szerb esett el, de- a mieink közül is tizenkétezren maradtak a csatatéren. A hirt állítólag hiteles forrásból mentették: egy uz ütközetben részt vett tiszt hozta ! Ennek a vészhirnek is számtalan hívője akadt, akik ugyancsak nagy buzgalommal adták azt tovább. És bizony csak nugyon kevés higgadtan gondolkozó embernek jutott az eszébe, hogy még, ha csakugyan megkezdődött vojna is már akkor a komoly előnyomulás Szerbiába és csakugyan találkozott volna már akkor a két sereg Nisnél, ugyan miféle uton-módon juthatott volna az ütközetben részt vett tiszt ur másnapra haza. A sabáei ütközetről szóló hírekkel kapcsolatban tneg azt a hirt terjesztették a vészmadarak, hogy ott tizenötezer mugyar maradt a csatatéren. Mások egyes magyarországi városokról hirdetik, hogy már tele vannak sebesültekkel. Olyan hir is volt hallható, hogy a muszkák már átjöttek a Kárpátokon; Munkács és Ungvár tájékán járnak, maholnap itt lesznek. Ét így tovább — a legképtelenebbnél még képtelenebb mesékig. Végtelenül szomorú és az önálló gondolkozás hiányára valló, hogy ezeknek a híreknek annyian felültek. Még szomorúbb azonban, hogy annyian akadnak felnőtt, nad rágós úri emberek is, akik ezeket a vész- hireket nem átalják mint valóban megtörtént dolgokat továbbítani. Igazén nagy kár, hogy az ilyen hirek terjesztői ellen nincsenek büntető paragrafusok. A legkíméletlenebbül kellene ellenük azokat alkalmazni. Nem pénzbüntetést, még csak nem is elzárást kellen- reájuk kiszabni, hanem visszaállítani a derest l — Megérdemelnék I ________________________Ny— d. Ap róságok. A pápaválasztásról folyik a beszéd egy társaságban és találgatják, hogy váljon ki fogja elnyerni a többséget. A milyen ügyes ember ez a mi herceg- prímásunk, — szólal meg Bögre ur — köny- nyen megeshetik, hogy őt fogják megválasztani. S tekintve az ő szédületesen gyors haladását, nem is volna nagyon meglepő. * öreg édes anyára gyakran beszélte — meséli egy sebesült, — hogy a mikor 49 ben az oroszok itt jártak, egy rusnya kozák megette a magnak való ugorkáit. Eszembe jutott ez is, mikor most összecsaptunk a kozákokkal és neki rohanva az egyiknek olyat vágtam a nyaka közzé, hogy lefordult a lováról. Hátha éppen ennek az apja volt az, gondoltam magainban, aki az édes anyám ugorkáit megette! * — Alig várom, hogy visszamehessek, — mondja egy másik sebesült — szeretnék még egy pár muszkát a másvilágra küldeni. — De hiszen addig a többiek levágják valamennyit. — Dehogy vágják uram, annyian vannak azok mint a poloskák, nemlehet azokat olyan könnyen kiirtani I * — Hát aztán mikor lesz már valami abból a népfelkelői hadosztályból? — inger- kedik velem egyik kollegám. — Légy te csak nyugodt 1 —- válaszolom én — Az A., és B., osztálybeli népfelkelők már bent vannak, most aztán ha a C., és D., osztálybelieket is behívják , akkor fog kezdődni az én feladatom. * Találkozom egy falusi ismerősömmel, a ki mint öreg népfölkelő van behivia. Biró- viselt ember, a 42-dik évét tapossa, nem csoda ha nem lelkesedik a háborúért. Kérdem tőle, hogy érzi magát ebb n az uj állapotban: — Hát bizony nehéz sor ez már ebben a korban, de ha muszáj, bele kell törődni. Még szerencse, hogy nekünk nem kell énekelni. Demeter. HÍREINK. Valljuk be őszintén, hogy izgatottak vagyunk. Látszólag nyugodtan teljesítjük megszokott, mindennapos munkánkat, nyugalmat erőltetünk magunkra, de valójában feszülten várunk valamire s a legköznapiasabb diskurzus is észrevétlenül, átmenet nélkül a háborúra terelődik. Arról beszélünk például, hogy milyen szőlőtermés várható j ez évben s egyszerre azt vesszük észre, hogy azon vitatkozunk hogy hol lesz a döntő ütközet? Es száz meg száz ilyen példát lehetne felhozni arra, hogy egésa valónkat és gondolkodásunkat valami megnevezhetetlen izgatottság, valami feszült várakozás tölti el. Csak meg kell figyelni azt a mohóságot, mellyel a lapok számait igyekezzünk megszerezni és tartalmukat átfutni! asszony nem várja epe- döbben kedvese levelét, mint mi várjuk az uj híreket. Miért ? Mert bizonyosságra vágyódunk, nem azért, mintha félnénk, hanem azért, hogy felzaklatott idegeink lecsillapodjanak. A természetünkben rejlik ez a vágyakozás; a kutató, soha mag nem nyugvó emberi elme vágyódik a „tudás“ után, ez az az állapot, amit a bölcs közmondás igy fejez ki: Jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó És azért törjük most magunkat a legfrissebb hírek után és azért fog el következni rövid idő múlva az, hogy már nem leszünk izgatottak, már nyugodtan fogjuk a térképen követni ujjunkkal hadseregünk előrehaladását :és a lelkűnkből elillanó izgatottság talán már egy-egy rossz viccben fog megnyilvánulni, pl: „Hallotta, kérem hogy hadseregünk nem fért el Szerbiában éa vagy 20—25 ezredünk kénytelen volt az országocska határán kívül maradni“, vagy „Most olvastam, hogy Montenegró is mozgósitott hadtestet,“ (a hadtest hadtestnek értendők) és más ilyen rósz viccekben.- Milliók csatája. Várunk. A kezünket a szivünkre szorítjuk, a nap minden órájában katonáinkért imádkozunk, rájuk gondolunk, őket öleljük, bennük bízunk és várunk. Nyugodtan, bölcsen, erős hittel, mert a győzelem nem lehet másé, csak a kié az igazság és az erő ott erősebb, ahol a tiszta erkölcs ragyogó lánggal lobog. A világtörténelem legnagyobb napjait éljük és kimondhatatlan izgalmak óráit félelmetes lassúsággal múlnak el fölöttünk. Nekünk, akik visszafojtott lélegzettel várjuk az eseményeket, ez az egyetlen kötelességünk, a bízó várakozás. Azt a nagy, emberfölötti kötelességet, mely a világ legnagyobb csataterén a legnagyobb férfiakra vár, lelkesen, virággal kalapjaikon, nótával ajkukon és magyar lo bogóval a kezükben elvégzik dicső katonáink. A hűre folyik. Augusztus 26-ikán, délben kezdődött a rettentő leszámolás és szerda dél óta négyszáz kilométeres vonalon, Dnjesz- tertől a Visztuláig, folyik a pirosló embervér. Ha ebben a csatában győztünk és győznünk kell, elképzelhetetlenül szédítő tempóban siet Oroszország tragédiája a vég kifejlődés felé. — Oroas harotéri sebesültek Siatmáron. A pályaudvaron és környékén minden este, sőt hajnalba nyúló éjszakán tömegek verődnek össze, kik szivszorongva várják a vonatokat, a győzelmes harctér vidékéről. Részint könnyebben sérültek, részint súlyos sebekkel. A sebesültek vonalját Dr. Dasek Bálint ezredorvos s az orvosi kar tagjai fogadják. A sebesülteket a vasúti internátusbán, a zárdában s a jezsuita rendházban helyezték el. A katonák általában jókedvüek, szívesen elbeszélik hőstetetteiket. Mindegyiknek a szemében csillog a visssa- kivánkozás. Csak győzhetnek, kik igy tudnak hazaérkezni. Ha valamelyik sebesültet hozzátartozói kívánják meglátogatni, azok d u. I—4 óra között mehetnek be a kórházakba. — Nyugalomba vonult igazgató. Ratkovszki Pál kir. főigazgatót, a' helybeli kath. főgimnázium érdemes munkását, 35 évi szolgálat után, saját kérelmére nyugalmazták. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium nevezett igazgatónak kiváló szolgálataiért elismerését és köszönetét fejezte ki. — Katonai előléptetések. Gellért Bélát, a 16. számú huszárezred hadnagyát, O felsége a király, főhadnaggyá léptette elő. — A szatmári 12. népfölkelő honvéd- gyalogezrednél Albu László felsőfernezelyi tanítót Szatmárra, Román János patóházai áll. tanítót M.-szigetre hadnagyokká léptették elő. — Házasság. Kaffka Margit írónő, néhai Kaffta Gyula szatmárvármegyei tiszti főügyész leánya szerdán házasságot kötött Baqer Ervin szigorló orvossal Szegeden, Balázs Béla iró öccsével. — Halálozás. A1 mer György kereskedő, néh. Almer Lajos fia, 23 éves korában, e hó 16-án meghalt. Melegh Albert kőszegremetei ref. lelkész a múlt kedden 72 éves korában, sok b-stegeskedés után meghalt. Az elhunyt a nagybánya ref. egyházmegyének nesztora volt a az egész egyházmegyében általános szeretetnek örvendett. — Nyitva van a Féliksz-fürdő. A Féliksz-fürdő igazgatósága igen sok oldalról kapott levélbeli megkeresésére ez utón is tudomására hozza a kúrát tartó és kiránduló közönségnek, hogy szállodáinknak nagy része nyitva van és egész éven át nyitva is marad. A fürdőüzem és a vendéglők teljes mértékben a közönség rendelkezésére állanak. Téves tehát az a híresztelés, hogy a Féliksz- fürdőben nem lehet kúrát tartani. A fürdőtelepen egyébként előkészületek vannak a harctérről hazuérkező sebesültek befogadására. A muH héten érkezett vendégek: Koszman János kir. tanár és családja Nagy-Várad, Dr. Téth György törv. bird Kolozsvár, Nagyfalusy Fekete János Budapest, özv. Prestyányszky Ferencné ev. ref lelkészné és leánya Pozsony, Szabd Sándor ny. m. kir. föerdész Arad, özv. Mártonfy Lajosné Nagy-Várad, Kdbor Ferencné, Váradi Sámáné gazd. Szeghalom, Dobos Jdzsef rendórbiztos Debrecen, ifj. Gáli János gyáros Nagy-Szalonta, Mártonffy Gyula és neje Kdrözsszakál, Tddor Mi- hályné Székelyhid, Bocsánczy Gerd kereskedő Marosvásárhely, Kozma Jenő Szilárd irgalmasr. Eger, Kereszthy Károly né magánző Bagamér, Kap-os JdGyors forralok, Revolverek, Háti zsákok. Telefon 329. Lőpor egyedüli áruda. Telefon 329. Madarassy nál, Deák-tér 17. Thermos palack, Gilette borotválkozó készülékek és pengék. Kömtlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- ót gyermek-cipők!
