Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-08-25 / 34. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az elrettentés és közmegvetés fegyverei. Egy kérelem a magyar hatóságokhoz. A belügyminiszter távirati értesítést küldött a hatóságoknak, hogy nyugtassák meg a közönséget, ha zúgolódik az éleliniuzsorá- sok ellen s főleg a hatóságok tehetetlensége ellen. Nyugtassák meg azzal a kijelentéssel, hogy a minisztérium szigorú megtorló intéz­kedések behozatalát tervezi . . . Ez olyan vigasztalás lenne, mint Mária Antóniáé volt, aki azt mondta az éhező tömegnek, mikor panaszkodott, hogy nincs kenyere: — Ha nincs kenyér, egyenek kalácsot. Á belügyminiszter is azt mondja, hogy várjanak az éhezők, lakjanak jól — egy Ígérettel. Miféle Ígérettel P A miniszter azt | ígéri az éh 'ZŐ gyomroknak, hogy szigorú megtorló intézkedéseket terveznek a magas O O kormány szakelőadói. De hál mikor lesz eb­ből valóság P Hányszor fog addig lemenni a nap? Addig talán befejezik a muszka hábo­rút'is. És vájjon komolyan kéll-e venni a megígért rendeletet? Vagy talán ezt is csak a látszat kedvéért, afféle mumusnak készítik u befolyásos városatyák elijesztése végett. Ha az 1912. évi LXIII. t.-c. betartásától is elriasztotta a miniszter a hatóságokat, ki­mondván, hogy csak végső esetben kell alkalmazni a büntető eljárást, akkor ugyan lehet e remélni, hogy rendeletének célja, csakugyan az lesz, miszerint most már nem aktagyártással, de tűzzel-vassal akarja el­pusztítani a vérszopókat a nemzet testéről. Ugyanis a belügyminister azt Ígéri, hogy valamelyes statisztikával akarja orvo­solni a piócák által okozott sebeket, mert a hatóságokhoz küldött leiratban felhívja a városok polgármestereit, hogy az állandósuló visszaélések elkövetőit tartsák nyilván. Ezzel ugyan nem fogja a minister meg­akadályozni a piócákat attól, bogy tönkre ne tegyék u társadalom nagy részét, amelyet nem képes megvédeni az óriási szervezettel rendelkező hatalmas közigazgatás. Pedig megvédhetné, ha az elrettentés és közmegvetés fegyvereivel lépne fel a vámpírok ellen. Megmondjuk, hogy mily mó­don ? Hiszen ez úgyis időszerű kérdés ma, a nemzetközi elvek korszakában. A szabad­ságharc után ez a fegyver bevált, akkor a hazafiadon polgárokat közmegvetésnek tette, bojkottálta a magyar társadalom, az alkot­mányosság visszaállításakor. Azok a lelkes hazafiak, akik ma áldozatkészséggel részt- vesznek a nemzet küzdelmeiben, épp úgy megérdemlik az utókor háláját, mint a csa­tatér hősei, akik vérüket ontják a hazáért. Ámde azok a lelketlen élelmiszeruzsorások, akik polgártársaik szorult helyzetét felhasz­nálva vérszópó piócák módjára lepik el a nemzet testét: azok megérdemlik, hogy őket és összes hozzátartozóikat bojkottálja, örökre kizárja kebléből a magyar társadalom, az egész magyar nemzet, szóval közmegvetés­nek kitegye. E célból minden ilyen kihágást, amely az élelmiszerek uzsorájával és hamisí­tásával áll kapcsolatban — a helyi lapokban közölni kellene legalább bárom ízben az el­marasztaltak költségén és a háború lezajlása után megkellene örökiteni a piócák neveit és gaztetteit, hogy~a késő utódok előtt is közmegvetésnek legyenek kitéve az efféle gazemberek. Hogy az élelmiszerek uzsorásainak még inkább el vegyék a hatóságok a kedvét, az uzsoráskodáslól, igen ajánlatos dolog, ha az elzáráshoz mellékbüntetésül közmunkára is kötelezik az efféle gazembereket. Ettől job­ban irtóznak, mint a legmagasabb pénzbün­tetéstől. Mert a meggazdagodott élelmiszer­uzsorásokat nem lehet kegyetlenebb büntetés­sel sújtani, mint azzal, hogy ha a hatóságok kimondják, miszerint az elzárás büntetését megszigorítják közmunkával. E szerint az el­zárás idejének tartalma ulatt ezek a felhizolt piócák köteleztessenek a város fő utcáit végig sepreni a többi elzárásra ítélt egyének társaságában, szóval a csirkefogók kapcabetyá­rok és efféle alávaló gazemberekkel egy cso­portban Csodálatos dolog, hogy a rendőrha­tóságok csak alig használják a sajtót az el­ítéltek nevének közhírré tételére, a megszé­gyenítésnek ezt a másik, még rettentőbb fegyverét pedig nem is ismerik. Pedig az nagy segítségére szolgálna a hatóságoknak a tiszteséges magyar kereskedelem rákfe­néje, a csalók uzsorások ellen, Probatum est 1 Városok Lapja. Apróságok. A kiadó a már jelzett okokból a lapot ezutáu kisebb terjedelemben fogja megjelen­tetni! Tőlem is megkérdezte, mielőtt elhatá­rozta volna magát, hogy mit szólok e szán­dékához : — Nagyon helyeslem. Mostanában, a mikor valamennyi lap emeli az előfizetési dijakat, a közönség kétszeresen fog örülni, hu e helyett a lapot a felére szállítod. * Nagyszerűen indul a háború, mindahá- rom harctérről csak győzelmet jelentenek. Interpellál valaki, hogy mikor lesz már az én népfelkelési hadosztályom felállítva. — Barátom, ha igy haladunk — mon­dom az illetőnek — aligha fog rá sor ke­rülni, mert az én feladatom épen az volna, hogy az oroszok betörését megakadályozzam, de hát ki beszél most arról, mikor a musz­kák épen éllonkező irányban haladnak, • Egy katonavonat, mely huszárokat szál­lított, érkezett be az állomásra. A jókedvű magyar fiuk élénk beszélgetésbe ereszkedtek a közönséggel, miközben az egyik türelmet­lenül szólt oda a káplárjának, hogy hát még sem indulnak. — Ugyan miért sietesz olyan nagyon ? — Szeretnék minél hamarább Szent­péterváron lenni, mert felfogadtam, hogy a lovamat a cár kapujához fogom kötni, aztán attól félek, hogy ezek a fránya németek megelőznek. * — Pedig a cár békeszerető ember I — szólal meg valuki egy társaságban, a hol épen arról beszéltek, hogy ezt a világhábo­rút egyedül á cár csinálta. — Persze, hogy békeszerető, — szól rá egy másik — hiszen neki lehet majd köszönni, hogy egy pár százezer ember fog nyugodni békében. * — Mi külömbség van a francia és a szerb között? — Semmi. Mindakettőt a muszka cár vezeti orránál fogva és még abban is meg­egyeznek, hogy mindakettőt alaposan elverik. Sőt a bánásmódot tekintve, melyet az ide­genekkel szemben tanúsítanak, a müveit francia és a durva szerb ebben is égyforma. Demeter. HÍREINK. A Jótékony Nőegyesüiet aug. 19.-én rendkívül népes gyűlést tartott, mely alkalommal nzok a hölgyek, akik a szegények felügyeletét oly jósággal vállal­ták magokra, beszámoltak az utcánkint össze­írt adatokkal (alig 3—4 hölgy híján. E ne­héz időkben ugyanis a NE. készséggel hódol meg annak a magasztos tervnek, mely váro­sunkban a szegényügyet összpontosítja a hatóság gondos atyai kezében, sőt szeretné, ha minden fillért, minden fölösleges darab kenyeret, ruhát odatehatDénk most a városi hatóság lábaihoz: Oszd ki a nélkülözőknek! Légy tápláló atyja, földi gondviselése a vá­ros minden szegényének! Mivel azonban a város fejének e nagyszerű munkához segítő szervekre van szüksége, ilyen szervül ajánl­kozott a mozgalmas idők első percétől kezdve a NE; ezért vállalta az utcák felügyeletét, a szegények nyilvántartását, a lappangó, szemérmes vagy jelentkezni is képtelen nyo­morultak felkutatását. Adatait s utánjárását mindenkor készséggel bocsátja a hatóság szolgálatára. Az elnök beszámolt arról, hogy a Vöröskereszt-Egyesület céljaira a NE. 12 tagja gyűjtőivekkel ezer koronánál jóval többet szedett össze (pl. Berenczei Kovács Jenőné 299 K t, Jéger Kálmánná 10810 K-t, Jekei Károlyné 88 K-t s 8 uj tagot stb.) A tartalékos katonák és érkező sebesültek hiányos fehérneműjére pedig néhány nap alatt 276 kész alsóruhanemüt s több vég vásznat adakoztak áldott lelkű úrasszonyok, kiknek neveit helyszűke miatt most nem közölhetjük. A NE. elhatározta, hogy csöndben, állandó tevékenységgel gyűjt élelmiszereket, ruhaneműt, tüzelőanyagot, pénzt az előre­látható inségesebb napokra; elvállalta újabb népkonyha felállítását, abban ételek főzését, kiosztását, amint b amikor azt a hatóság bölcsessége szükségesnek ítéli. A testi nyo­mor- enyhítése mellett nem feledi a lelki ínséget sem: ellátogat gyakran a szegények­hez, meghallgatja jó szívvel azok panaszait, együttérző részvéttel vigasztalja az aggódó­kat, a csüggedő özvegyeket, a reménytelen árvákat, liogy felébressze bizalmukat a jó emberek iránt, mindenekfölöt pedig a hitet a gondviselő Isten kifogyhutatlan jóságában. Az uj honvédmenetezred aug. 23.-Í zászlószentelésén a NE. testületileg vett részt s az elnök által bevert zászlószöget 25 K-val váltotta meg. — X. Pina pápa halála. Minden­felé ágyuk dörögnek, ember tömegek ro­hamra indulnak, az öldöklő szerszámok ezer torkú hangszere bömböli a halál dulát s e rettenetes izgalmas sorok közepette hagyta el az élők sorát, a szelidlelkü egyház feje­delem X. Pius pápa. Halálának hire a csü­törtöki délelőtti órákban jutott el hozzánk. Az egyház azonban C3ak vasárnap vett róla tudomást, mert addig hivatalos értesítés nem érkezett. A pápa temetése szombaton este mint végbe az örök város lakosságának impozáns részvétele mellett.- A 16. menetezred esázlója. I Vasárnap délelőtt volt a 16. meuetezred uj I zászlójának a felszentelési ünnepélye. Az ünnepély a székesegyház előtt folyt le, a katonaság s óriási közönség jelenlétében. A .székesegyház előtt oltárt emeltek, melynél dr. Boromisza Tibor püspök misét mondott. .Mise végeztével u püspök gyönyörű beszé­det intézett a katonasághoz. A beszéd el­hangzása után Tahy Ilonka és Láday Matild megkoszorúzták a zászlót, majd kezdetét vette a zászlószegek beverése. A szegbsve- rés végeztével Nagy Lajos alezredes, a menetezred parancsnoka intézett lelkes be­szédet a zászlótartóhoz és a katonasághoz. Ünnepség után igen szép látványt nyújtott a katonaság elvonulása. — Levél a határról. Közönsé­günket érdekelni fogja az alábbi kedves levél, melyet az orosz határról irt egy fiatul tanitó, most honvédönkéntes, T. J. tanárnak : „Ma reggel láttuk az első muszka harcost. Három kocsi orosz foglyot hoztak. Amúgy magya­rosan jól tartottuk őket mindennel. Szinte odavoltak a vendégszeretetünktől. Minket is az egész útvonalon Galícián át nagyon szí­vesen s barátságosan fogadtak, ami még inkább fokozza lelkesedésünket. Legközelebb már a harctérről fogok magamról életjelt adni. Kedves tanár ur, soha nem hittem volna, hogy én valaha ilyen elszántan indul­jak embert gyilkolni... M. Zs.“ — Elhunyt orvos. A szatmári or­vosi kar egy fiatal szimpatikus tagja hunyta le örökálomra szemeit. Dr. Lacheta Brúnó halt el Budapesten hosszas szenvedés után. Szatmári működése allatt kellemes, előzékeny modorával s sokoldalú képzettségével sok jó barátot, ismerőst szerzett. Evekkel előbb sorvasztó, gyilkos kór támadta meg szerve­zetét s ez ellen nem volt védekezés. Buda­pesten bekövetkezett halála csak megváltás volt úgy magára, mint egész környezetére. A kiadott gyászlevél igy hangzik: özv. Dr. Lacheta Brúnóne szül. .Boros Jolán megtört szívvel tudatja, hogy forrón szeretett férje Dr. Lacheta Brúnó - szatmár- vármegyei járási tiszti orvos és tb. főorvos, folyó hó 23.-án délelőtt hosszas szenvedés után életének 37-ik évében és boldog házas­ságának 6-ik évében elhunyt. A boldogult hült tetemei augusztus hó 25.-én délelőtt fognak Budapesten a Szvetonay utcai halot­tas házból a róm. kuth. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra helyeztetni. Az en­gesztelő szent mise-áldozat Budapesten fog augusztus hó 23.-án az Egek Urának bemu- tattatni. Aranyosmedgyes 1914. évi augusz­tus hó 23. Legyen áldott emlékezetei Lacheta János édesatyja. Boros Zoltán apósa, Boros %»ps forralok, Revolverek, Háti zsákok. Telefon 329. Lőpor egyedüli áruda. Telefon 329. Mád ArASSy-nál, Deák-tér 17. Thermos palack, Gilette borotválkozó készülékek és pengék. Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! SW* A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők l

Next

/
Thumbnails
Contents