Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-06 / 18. szám
% SZATMÁR ÉS VIDÉKE. ről is. Ennél alaposabban megvitatott témát alig ismerek. Ezelőtt kerek 15 évvel, amikor elkezdtem az újságírás iránti kiváncsiskodást s naiv, de lelkes kísérleteimet a „Szatmár“ hasábjaira igyekeztem becsempészkedni, már •gy akadémice tárgyalt, minden oldalról kitűnő világításba helyezett szociológiai kérdésként kaptam a népfürdőt. Csakhamar rá- jöttem én is, milyen hálás dolog erről írni. Jó nyári téma; mert nyáron kevés az Írni való. Aztán lehet többféle hangnemben so-' pánkodni s boszankodni az illetékes körök „indolenciáján“, amiért olyan mostohán kezelik a nép e fontos ügyét. Szóval sok oldalról lehet róla elmélkedni. 15. év telt el azóta az élet kemény robotjában, s íme még mindig aktuális és kiadós a népfürdőről cikkezni. Már meg is kezdték az értékesítését a sajtóban. S dicséretére legyen mondva a szatmári karakterisztikus nemtörődömségnek, alighanem még sokáig lesz Írni valója a késő nemzedéknek is... Azonban egyoldalúan nem szabad kezelni ezt a kérdést. Hanem lássuk be, nemcsak írni kell róla, de cselekedni is kellene érte. Meg kellene csinálni a tervét, a költségvetését, kijelölni vagy megteremteni a hozzávaló anyagi alapot. Mikor aztán a reális számadás elkészült, tessék indítványt tenni, agitálni s az embereket szavukon fogni, határozatot hozatni s utáni járni, hogy az a fiókokban való heverés helyett végrehajtassák. Jól van. De erre azt mondhatná valaki, hogy hát ne beszéljek itt akkor én sem any- nyit, hanem „cselekedjem“. Válaszom: nem idegenkedem a tőlem telhető közreműködéstől, de vannak olyan hívei is a népfürdőnek, akik protekciósabb összeköttetéssel birnak, idősebbek is, tehetősebbek is, városi bizottsági tagok is. Legyen övék a kezdeményezés s hadd haragudjanak majd első sorban ő rájuk a hírlapíró unokák, amiért megvalósították s kivonták a hirlapirás forgalmából a népfürdő pompás kérdését . . . * A városok (néha a községek is) igen praktikusan, de azért elég dicséretreméltóan, leginkább úgy szokták meghálálni a kiválóbb embereknek érdekükben kifejtett munkálkokocsi hátsó részén sem látható, A kocsi egy, már nem létező cég gyártmánya, a gép névtelen, jeltelen. A hullákat képtelenség felismerni, szóval állhatatlun, nyugtalanító titok lappang az elhagyatott automobil körül. Ugyané pillanatban Hondier asszony ijedten felsikolt. Kinyújtott kezével a távolban levő sötét pontra mutat. — Nézd . .. ott... az a sötét tömeg... A regényíró elnézően vonogatja vállait. Ez az izgatottság nem hízelgő reá nézve. Meséje bizonyára elhomályosttottu társnőjének látását. De azért ő is a jelzett irányba néz. Megremeg. A feleségének igaza van. Jobbra, az ut mellett, a sűrűben egy tömeget lát meg, amely jóval sÖtétebb a fák lombozatánál. Véletlenül automobil volna?! Óvatosan közelebb mennek. Minél közelebb érnek, annál tisztábban látják, hogy tényleg automobil. Ott rekedt a magányos ut szélén. Sőt: olyan kocsi, amelynek kormányzása belülről eszközölhető. Qondier asszony visszatartja az urát. A valóságnak és a mesének a rendkívüli összejátszása borzalmas víziókat támaszt fel benne: — Ne menj oda 1 — mondja remegve. A regényíró izgatott hangon csillapitja: — Kérlek, ne izgulj, légy nyugodt! De alapjában véve épp oly izgatott, mint a felesége. Talán előre látta, megsejtette ezt a drámát ? ! Hányszor történt meg már, hogy írók prófétáknak bizonyultak?!... Önhittsége előre hajtja. A felesége nem követi. — Ne menj Albert, az Istenre kérlek! — szólt utána. Albert nehezen indul. A félelem bénitó hatással van reá. De nem hátrálhat, mindörökké nevetségessé tenné magát. Különben is, lehet, hogy bűntettről van szó, amelyet fel kell deriteni. Dobogó szívvel közel megy a kocsihoz és egész lelkierejét összeszedve, futó pillan (ást vet uz ablakon át a kocsi belsejébe. Futólépésben jön vissza a feleségéhez, Izgatott arcán elfojtott jókedv tükröződik. Szemei a meglátott jelenettől csillognak. Belső kuc igástól fuldokolva mondja a feleségének : :— És tényleg ketten vunnuk benne de ezek — élnek 1 M. C A japánok gyakorlati érzéke azonnal felismerte az (** UJ üllMISfllO! mm történhetnék meg, hogy a hibát mégis valaki észre ne vegye és azon melegében szóvá ne tegyei elönyétj rdtftre taposAs, Kisiklás, fáradtság:, az Idegek " b**»«» kizárva i BERSONMÜVBK, Budapest, VII» dását, hogy utcát neveznek el róluk. Szobrot Dem igen állítanak, mert költséges dolog. Na de hát a megemlékezésnek és hálának előbbi formája is szép. Mindenesetre arról tanúskodik, hogy az illető közönség nem feledkezik meg az érte dolgozók érdemeiről; nem felejti el őket haláluk után sem, hanem meg is örökíti nevüket. így mégis látják az utódok, hogy a közügyért való önzetlen s derék tevékenykedés elismerésben s becsülésben részesül. Talán soha sem volt erre egyetlen korszakban sem nugyobb szükség, mint napjainkban, amikor a demoralizáció üli diadalát, Tehát ha szobrot nem állítunk is azoknak, akik életük javát közügyeink önzetlen szolgálatában emésztették föl, de emléküket meg kell örökítenünk legalább egy-egy utca elnevezésével. Nagy szó az, — mai ember alig érti! — erőnek, észnek, időnek legnagyobb részét a köznek szentelni. Jobban érezni, viaskodni á közérdekért talán, mint a közvetlen hozzátartozókért. Alárendelni, kiszolgáltatni, feláldozni u legjogosabb magánérdeket is u közérdeknek. Jutalmat nem várni, hanem a jól végzett kötelesség érzetével szerényen íélreáilnni, És mellőzést, sőt üldözést s szegénységet is szenvedni a közügyekért. Míg mások csak önérdekük előmozdítását, a megvagyonosodást tartják szemük előtt, sokszor a közérdek kárára is, hogy úgy a maguk, mint utódaik helyzetét minél gondtalanabbá tegyék. Olvastam, hogy mostanában több utca- elnevezés történt, abból a célból, hogy elhunyt kiválóbb emberek érdeme és emléke megbecsülteesék. Mikor ez utcaelnevezéseket olvastam, megcsóváltam a fejemet. Bizony, én ezt a kérdést nem hagyom szó nélkül. Semmi egyéb nem vezet, minthogy igazságot akarok; aminthogy ebből ugyan mi haszon is lehetne. Nem vitatom, hogy mennyiben volt azok mindegyike, akikről utcát neveztek el, a város emlékezetére érdemes. De olyan felületességet, hogy ne mondjam, hálátlanságot mégsem lett volna szabad azok emlékével szemben tanusitani, akik önzetlen működése mindnyájunk előtt a legkétségtelenebb, de azért a legszembeötlőbben ügyeimen kivül hagyatott. Neveket felesleges említenem. De érzem, hogy teljes joggal kérdezhetem, azok miért mellőztettek ? 1 Mert az ő mellőzésük talán jobbun megrendíti az utókor hálájába vetett hitet, mint amennyire a többiek emlékének elismerése erősiti. Felesleges a szószaporitás. Itt mulasztás történt, amelyet kötelesség pótolni. Igazán csodálatos, hogy ilyen kérdés amúgy könnyen elintéződött. De ennek oka legfőképen abban vao, hogy az erre vonatkozó javaslatot nem publikálták kellőleg, eltekintve attól, hogy az a javaslat felületes, megfontolatlan volt. Ilyen dolgot jobban meg kellene a nyilvánosság előtt forgatni. Van a városnak hivatalos hírlapi rovata, a közügyeket. bőven ismertethetnék. Elférne uz ilyen ismertetés is, az adóbehajtásról, az elveszett csirkékről e megtalált üres pénztár- j cáltról szóló hirdetmények közt lay nem Nem akarom fölszaggatni a sebeket, amelyeket a szatmári ref. esperes lelkész tragikus esete ütött. De nem lehet eléggé fájlalni szomorú halálát. Igazán sokat vesztett vele az egyház. Mert én bár csak inkább hírnévből ismertem őt, de az uz egyetlen beszéd, amelyet esperes- elődjének sírjánál hallottam tőle, meggyőzött arról, hogy kiváló ember volt. Biztos fellépésű, élénk hangú, emelkedett és mindvégig elegáns stilnsu, és folyékony előadása szónoknak láttam, aki bővében van a nemes, magasan szárnyaló gondolatoknak, ValósziDÜleg nemcsak saját egyházának lehetett volna javára, de az ilyen értékes egyéniség az egész társadalomra jótékony hutást gyakorolt volna. Most ismét azon Dehéz helyzet előtt áll a ref. egyház, hogy uj papra van szüksége. Ne vétessék fel tolakodásnak az a szerény véleményem, hogy az uj lelkészt Illem választani, hanem meghívni kellene. Mert hiszen a választásnál nngyon sok, különben jelentős hivő, egy és más okból, ínem szavaz, igy az egész egyháznak választott lelkész aránylag nem sok hivő szavazatával jut állásába. De meg a választás, mint láttuk, izgalmas, kellemetlen s alkalmas arra, hogy széthúzza az embereket s netalán olyan magasra korbácsolja a szenvedélyeket, hogy ebből könnyen meggondolatlan cselekedetek származhatnak. Meg kell hívni egy alapoB képzettségű, társadalmilag is művelt s derék papot. Nagyon fontos, hogy az illető olyan szónok legyen, aki uralkodik szónoki témái fölött s képes a sablonos hitszónoklati kereteken kivül is szárnyalni s általános, nagy emberi igazságokat megragadni s boncolgatni. Aki képzett, anélkül, hogy tudálékos lenne. Aki jó pap, anélkül, hogy üres álpáthosszal segítené ki magát. Aki feltétlen liberális hazafí. Akik pedig a meghívást teljesitik, ne akarjanak az illető meghívott pátrónusaiként feltűnni. Kitárt kebellel, egész szívvel s csakis a köz javáért lelkesülve kell elindulni lelkész után. Mert lehet sok kiváló ref. papot találni. Szatmár, május 4. Csomay Győző. K ESTI LÉ"“ 17*1»] GYERMEKLISZT S végezetül élvezetnek sem utolsó, hogy kedvére boszanthatja a nagyhatalmakat. * A „Szamos“ egyre-másra adja a rendkívüli számokat, s a kiváncsi közönség a 4 fillér leszurása után boszankodva látja, hogy nincs semmi rendkívüli. Nem jó pedig ezzel tréfálni, mert könnyen megismétlődhetik az egyszeri bojtárgyerek esete, aki „jön a farkas“ kiáltással több ízben felriasztotta az embereket, s mikor aztán csakugyan jött, nem volt aki segítségére menjen. Mikor végre csakugyan lesz rendkívüli, nem ' fog. kíváncsiskodni senki sem. # — Aztán kedves fiam, -— magyarázza a leendő após — azt hiszem, a mostani vi-; szonyok mellett csak természetesnek fogod találni, hogy egyelőre készpénzt nem adhatok. Majd ha a helyzet jobbra fordul, akkor pótolni fogom. — Épen erről akartam beszélni. — szól rá a leendő vő — Persze, hogy természetesnek találom, azért magam is úgy hatá- roztam, bogy várni fogunk, mig a mostam viszonyok megváltoznak, s mihelyest ez bekövetkezik, azonnal megtartjuk az esküvőt. Demeter. HÍREINK. Icsóbb ■mH Tárban és drogériában Próbadobozt ingyen küld: HENRI NESTLÉ,Wien.l.Biberstr 173. a legjobb és leöol DOBOZA K 1.80 MINDEN GYÓGYSZERTÁRBA Apróságok. A kismajtónyi tisztelendő űrért és híveiért most már biztosíték van felajánlva, hogy szabadlábra helyezzék őket. Nem sok, de a viszonyokhoz mérten valami. Azokat az embereket ugyan biztosíték nélkül is el lehetne bocsátani, mert azok bizonyosan nem fognak megszökni, biztosíték mellett azonban a tisztelendő urat is el kellene ereszteni, mert ő nála meg épen nem kell félni a szökéstől, s ha tényleg mégis bekövetkeznék, örömmel lehetne venni tudomásul. Aki nem szereti a magyart, az menjen a pokolba. Gyönyörűen dÓz ki a hegy, az ember ha kint van, nem tud betelni a szépségétől. Sokat igér a tőke, biztatnak a gyümölcsfák, madárdal zeng mindenfelé, fürdik a lélek az élvezetben. — János, — kérdi a gazda vincellérjét — lesz-e az idén sok gyümölcsünk? — Lehet, hogy lesz, instálom alásan, de csak a végén fog az kitudódni, mert tetszik tudni, sok a gyümölcsnek az ellensége. — Első sorban jó magad! — dörmögi a gazda befelé. Nikita bátyánk nem akar engedni a 48-ból, most még kevésbé, hogy befészkelte magát Skutariba Fittyet hány egész Európának és nagyon helyesen okoskodik, mert végre is mi történhetik vele ? ő csuk nyerhet ezen az üzleten. Ha látja, hogy több kettőnél, még mindig meg lesz a lehetősége arra, hogy egy pár milliót zsebre vágjon. — As ipartanodái bizottság pénteken d. u. 4 órakor a városháza tanácstermében ülést tartott. Jelenvoltak: dr. Fejes István elnök, Kótai Lajos ipariskolai igaz- gató, dr. Papp Zoltán jegyző és Jankovics János, Varga Benő, Lévay József, Csapó Lajos, Bölönyi László bizottsági tagok. Igazgató jelentését, hogy a napokban itt volt Zeulavszky Andor iparoktatási szakfelügyelő és az eredménnyel meg volt elégedve, bizottság tudomásul vette. Az ipariskolai növendékek jutalmazására a Szatmári Népbank 40 K-t. a Szatmári Termény és Hitelbank 25 K-t, a Szatmári Takarékpénztár és a Szatmári Gazdasági és Iparbank 20—20 K-t ajándékozván, bizottság a nemes -adományokért köszönetét szavazott, amit átiratilag az illetőknek tudomására hoz. — A közoktatás- ügyi miniszter két tanuló megjutalmazására 50—50 koronát utalván, bizottság kimondta, hogy a jutalmakat junius 8-án ünnepélyese!! fogja kiosztani. Az évvégi vizsgálatok megtartására junius hó 15. 16. és 17. napjait lüzte ki. Igazgató jelentését., hogy eddig beiratkozott 1116 tuuuló, tehát 16-tal több, mint az előző cvben és hogy a további behatásokat dprilis végén beszüntette, bizottság tudomásul vette. Az ülés 5 órakor végett ért. — Érdemkereszt-feltűzés. A szatmári 12. honvéd gyalogezred parancsnokát, Schön Sándor alezredest, a király őfelsége a katonai érdemkereszttel tüntette ki kitűnő szolgálatai elismeréséül. Az érdemkeresztet május 4-én vasárnap tűzte fel Lengyel János tábornok. A laktanya udvarán reggel 9 órakor az összes tisztikar és a legénység díszben jelent meg s Lengyel tábornok szép beszéd kíséretében tűzte mellére a kitüntetett ezredparancsnoknak az érdemkeresztet. — Katonai kinevezések. A király az 5-ik gyalogezrednél Földényi Mihály s Strempl Vilmos főhadnagyokat századosokká, a 12-ik honvéd gyalogezrednél Kovács Aurél főhadnagyot századossá, Tribold Jenő s Werner Sándor zászlósokat hadnagyokká nevezte ki. — Szakértői kinevezés. Az igazságügy miniszter Lükő Sándort, a Szatmári Takarékpénztár Egyesület nyug. főkönyvelőjét s Zsolnai Ármin felsőkeresk. iskolai tanárt a szatmári kir. Törvényszék területére állandó könyvelő szakértőkké nevezte ki. — Berendelés. Az igazságügy miniszter Kathona Géza helybeli kir. törvényszéki jegyzőt tanácsjegyzőnek rendelte be a deb- receni kir. ítélőtáblához. — Áthelyezett főhadnagyok. A cs. és kir. 5. gyalogezredben a király Zágonyi Samu főhadnagyot Eperjesről, Orgjeszt Ferenc zászlóst Kisszebenből Szatmárru. Muntean János szatmári cs. és kir. 5. gyalogezredbeli főhadnagyot Besztercére helyezte át. Az áthelyezett Muntean János főhadnagy tiszteletére vasárnap a katonai tiszti étkezdében diszebéd volt, amelyen Renvers alezredes melegen búcsúztatta el az áthelyezett főhadnagyot. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által 10— TWill ” JET mm «fo Rnhafestó HB 3—4 Szatmár megy ében. f|V* Megnyitás május hó 15-ikén. Meleg ásványvíz fürdők, szénsavas fürdő, hidegvíz gyógyintézet Dr. Bulling-féle Inhujatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acitilén világítás. Vasúti állomás, post^ távird*. Telefon. Gyógytár helyben. Prospektust vízről és árjegyzéket, kívánatra küld a fürdöigazgatóság. Elő és utó évadban, az állandó tartózkodónál, a szoba árakból 30 °/o engedményt kiváló tisztelettel Bikszádi Gyógyfürdő Igazgatósága.
