Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-04 / 9. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. gai, hanglejtéssel. Mimikával ás hang- hordozással. Bocsánat a kis kitérésért, de. szeretem á gyermekeket. Aggódom tér mészetes kincseikért. Édes, enni való eredeti, harmatos beszédükért. Hát igen — felolvasni könnyebb mégis. Kényelmesebb is, mint szabadon előadni. Legalább úgy hiszik — általában. Természetesen itt én egészen, teljes, független szabadelöadásra gondolok. És nem a diákos puskázásra. A papírlapok közt való ideges keresésekre. Vagy a folytatások örökös megnézésére; Ezek a jelenségek kinosak. Főleg, ha gyakoriak. Lerontják a hatást. 'Tönkre teszik az előadás minden sike- írót. Azt a mélységes, nagy csendet, a mikor a természet és ember legcsu- dásabb pillanata érkezik; a megértés. A megérzés. Az elhatározás. A titkos ! könny rezgése a szemben. A lélek kitörése... megnyilatkozása. A meg- hódolás. A ki tehát nem bízik erejében, szókincseiben, logikai érzékében, ■ de főleg az esélyek közt való feltalálásban: az bizony inkább olvasson — ! mindig és mindvégig. A felolvasások éppen úgy, mint a szabadelőadások nagy kézségeket kívánnak. Lelkiismeretes előkészületeiket. Az előadó különösen és kétszeresen. A tengerben nincs — gerenda. A ki teljes egész szabad előadásra adja magát: ha egyszer az előadó asztalhoz |ül, tengerbe ugrik. Az önmaga, lelke is hullámossá lesz. És minduntalan sirályok röpködnek fantáziájában, hogy veszedelem érheti. És nem lesz gerenda, a r&ibe — kapaszkodjék. De ez a kényelmetlen helyzet, ez az ideges ingerlékenység... csak a kezdetek kezdetén érezteti hataltnát. Aztán is, mindig próbálkozik, de erőlködése hasztalan. A hangulat itt — a fő. ÉS nagy jelentőségű. A felolvasás is akkor hangulatos, ha a felolvasó a maga hangulatával eleveníti meg a betűket, a mikkel lelke tartalmából egy darabot ki akar emelni. A szabad-előadásnak pedig a közvetlenség, a hangulat természetessége és őszintesége valójában — a lelke. Legfőbb titka. Élő és folyamatos, hullámzóan haladó visszhang. Villámlása az előadó lelkének, a mely folyamatot észrevétlenül viszi be a hallgatóság lelkületébe. A hangulat hangulatot támaszt. Szinte ölelkezésbe, lelki rokonságba hozza az előadót és hallgatókat. A fizikai közlekedések is bámulatba ejtik az embert. Mennyivel mélyebb lés magasabb, csudásabb a szellemi j,közlekedés. Ennek a jelenségnek erős itudata, kiirhatlan és kitéphetlen tudata ia szellem, a lélek, a magasabb élet valóságának, Egy pár megjegyzés, A „Heti Szemle“ legutolsó számában egy közlemény jelent meg, a mely tisztán személyemmel foglalkozik. A mi személyeskedés van benne, arra e helyen nem térek ki és csakis egy p£r olyan pontjára akarok raegr jegyzést tenni, a mely épen szó nélkül nem maradhat, Az első,, hogy a kath. iskolaszék Szabad — előadások: Irta: Bodnár Gáspár. A felolvasások értékét kétségbe nem vonom. Hiszen a múltkor,. róluk, szólván, kellő méltatásban részesítettem őket. Ki kell, mondanom azonban, hogy a szabadelöadások felettük vannak. Közvetlenebbek. Emelkedettségben, érdeklődés-keltésben magasan felülkerekednek a felolvasásokon. A közönség szinte érzi, hogy ez a mód, ez a közlekedés közelebb való az ő értelméhez, szivéhez. És már kezdetben — leszögezi. A papiros elveszi a gondolat színét, Meggyengiti erejét mert másodkézből valóvá lesz. Meggyengiti erejét. És- halvánnyá teszi a lélek lebegését. A' szabad-előadás a lélek, gimnásztikája. A lelkek közös mozgásra) való provo- kálója, Felolvasni1 nem tud mindenki; Sokszor-többször a légnagyobb tudós a, leggyengébb felolvasó.. Átolvasás, de főleg a felolvasás, valóságos^ művészet. A legtöbb felolvasó szélső* ségekbe esik. Vagy hadar, siet. Vágy egyhangú, altató monotonságba kerül. Vagy a száraz, a mindenáron való komolyság köde nehezedik reája. És hallgatóságára is. Mégtörténik gyak- ran, hogy túlságos, erőltetett hang* változásaival, érzelgősségével,* természetellenes hangsúlyozásaival — komikumba jut. A komikum öl. Vagy nagyon közel jár; a — mosolygás határai körül. TARCA. Szonett. Kincsekkel megrakott ragyogó; estén, Mereng a lelkem szép napok, vesztén. Mereng a könnyű, futó csöndességen És a végtelen örök-csöndes égen. Úsznak az égen búsoló felhők*. Járnak a légben sóhajtó szellők. Bujdosó holdba elmerengve nézek S hirtelen annyi különöset érzek : Fellángolnak régi szép, nagy; kívánságok, Kisértgetnek bevált , bús megálmodások A furcsa élet csodás meséiről . . . Úsznak előttem aranyos vizek . . . — Integetnek felém hamvadó tüzek, S omló bíborok. ködös messziről ... Szép Vilma. Az olvasás lelke- a természetes hangsúlyozás. A magyar beszéd lelke különösen A rendkívüli alkalom, a sikerek ösztöne, a fontoskodás köny- nyen elhajlithat— a természetességtől. Csudálatos jelenség 1 Az életben, társalkodás közben sokan, legtöbben kellemes hanglejtéssel, folyékonyan tudnak beszélni. Valamiről számot adni, előadni is. Mihelyt azonban felolvasnak: hangjuk, arcuk, mimikájuk, egész maguk lénye úgy elváltozik: hogy szinte erű kell’ töliiks fordulnunk. Kínosan hatnak, reánk arcuk izmainak rángatása. Szinte tánca. Ennek a jelenségnek forrásait magam is sokszor, kerestem. És úgy hiszem, részben reájuk, is találtam. Figyelem) ai szépy, kedves.magyar gyermeket. Mily édese«,, mily természetes kedvességgel; a. magyar; nyelvnek iide, tiszta csengésével tudnak ezek a ki- csínyek- valamit elbeszélni. Folyékonyan i előadni. Lélegzet vétel nélkül. Szinte mézédes a beszédük, lebegően tiszta a hangjuk. Az ízes beszéd a magyar jgyemnek, csudás öröké. De Jő egy más: környezet. Ér- ;keznek erröl-arrói a vidékről — a 'cselédek. Elfoglalják a családban befolyásos szerepüket a bonnok. A „né- imet-jányok.“ Jön sokszor az óvónő, a i tanító élő-beszéde; A betüfaláshoz {szükséges ismétlő hadarások. A fono- ! mimika, mely a gyermek arcának üzmait táticokba-ráncokba kergeti. Jönnek az ünnepi szavalatok, gyermekipózok. Azok a gyermekek, mihelyt felelnek, verselnek,, olvasnak mintha más „én.“-né változnának, Más hang— des Oomtoes Henry barátomnak. Minap jártam - a városotokban, mely egykor az enyém is volt, s amelyben 1 töltött életemet csak nehéz szívvel tudom vissza-elgondólni. Ott hallottam, hogy házasodtál, s most lakod a szobákat, melyeknek egybenyíló ajtajain keresztül hajdan össze-összetáboroztunk, filozófusokat , falni és tecnika- vivmányokat elemezni. És nem tudtam, elmenni Hozzád . . . azokba, a szobákba. Noha lanyhultam már egynémely dolgok iránt és; csak keserű mosollyal tudok, gondolni, ámbátor egy kicsinykét még; mindig felülről nézni — a szellemi- tornákra. Az idővel az ember el-elhagy egyet-. mást, szellemi igényeit , is lohasztja s lassanként, nem érdekli már önmaga sem enmagát. Ami nagy tragédiája az. Énnek, nem jó idézgetni. Bár .. . mindinkább kitöltődnek földtekénk térbeli távolságai, hol az ilynemű esetek szokványossá ismétlődnek. S igy tehát még mindig nem ez volt fő oka elmaradásomnak.-— Gondolhatod, szerettelek volna látni. S hiheted, akartalak • volna látni, ha más miatt nem, hát élvezni szatirikus világba-vágásaidat, melyekhez foghatót nem hallottam hosszas bolyongásaim alatt. Pádig jártam sokfelé és el-messze tájakon. S nyugtalan lényem most is Brassó felé,’, ügyel, Budapestre hallgatódzik és némely gyökerektől függve itt áll még Szatmáron, de útra készen, hogy betoppanjon- Ti-városotokba végleges megtelepedésre. Merthogy unni kezdem már az életcsatározásokat. S a harcos társak is ki- varrósódott sebekkel maradoznak el a sorból, ami fölöttébb ernyesztő. Hidd: a mindennek hiábavalóságáról élő tudat nem oly kétségbeejtő, mint a lélekben törekvő társak butitó puhaságbit elesése. ? Főleg azért1,: mert minkmagunk is hovatovább — és az önmagunkkal való viaskodástól eltekintve is, helyes életalkalmazkodást kell lássunk cselekvésiek - ben. S ez keservesebb mindennél, és köny- nyebb önmagunknak fejét zúzva, másfelől újra , keresni az életet, mint a szeretteink kárán való okulás kényszere. És e keservekből nekem annyit kellett élveznem, hogy immáron fekete lepelként felém érzem lebegni az öregedés szellőjét. Valahány rég lakott városaimba belekukkanok, keresni a harcos társakat, mindannyiszor mély döbbenetek járják keresztül bensőmet. Mindenütt, itt is, amott is akadt egy két jóbarát, harcos társ, s most szomorú magányban, híreket halU gatvii kell tapasztalnom, hogy mindegyik letért a harc ösvényéről. Ki napjárását l figyelni s az őszi termést számitgatni,. ki meg házasság berkében pihenni, . . . mind öregedni. Szomorú, igen szomorú. S mikor esténként ledülünk a máris- {túlontúl jóleső puha párnákra,, nemi. egyedül maradottságunkat siratjuk, de reszketjük a közelgő öregséget. Mikor pedig rég lakott városokban, [volt'harcos társakat keresve kihalt csen- dességet találunk, akkor futunk az öreg► ■ iség elöl. És nem keressük fel a cimboráikat, akik nyugalomra hajtották vállaikat. Jóllehet minkmagunk is érezzük, és -már-már kézlegyintéssel intézzük el,' hogy minden reggel kevesbedö lendülettel merítjük magunkat az élet vizeibe. De amíg lehet, futunk, reszketve futunk a sötét öregség elöl ... és nem keressük fel, nem tudjuk felkeresni a volt harcos társakat. Azért — ezekért és önmagunkért — csak megbújva, innen, messziről, mintegy bástya mögül küldöm Feléd üdvözletemet, jókivánataimat és kedves nődnek kéz- csókomat. ___________Dr. Ratkovszky Vinoe: Köz vetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. JIEGEBKEZTEK II! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és ohevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.
