Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-04 / 44. szám
Harmincadik évfolyam. 44-ik teám. Siatmár-Németi, 1913 november 4. SZATMAR r VfllEKE v TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A magyar városok országos nyugdíjintézete .*) Irta: Antal Géza dr. országgyűlési képviselő. A városi törvénynek úgy a tisztviselők helyzetére, mint a városi köz- igazgatásra nézve fontos intézkedései között egyike a legfontosabbaknak az a rendelkezés, melylyel a városok a tisztviselők nyugdíjügyének az állami és vártnegyei tisztviselőkkel való viszonosság elvei szerint való szabályozására utasittattak, még pedig azzal a meghagyással, hogy a részint újonnan alkotandó, részint átdolgozandó nyug- dijszabályzatok már 1914. évi január hó 1-töl érvénybe léphessenek, Amily üdvös e rendelkezés általában, épp oly nehézségek tornyosulnak megvalósítása elé éppen azoknál a városoknál, amelyeknek eddig egyáltalában nem volt sem nyugdijszabály- zatuk,sem nyugdíjalapjuk, mint szintén azoknál, amelyeknek ha nyugdijsza- bályzatuk volt is,t — nyugdíjalapjuk nem elegendő a tisztviselők nyugdíjigényeinek a lakosság nagyobbmérvü meeterheltetése nélkül való biztosiO tására. E nehézségek feltüntetése céljából *) Kaszás Béla, a „Városok Lapja“ kitűnő szerkesztője, kért fel bennünket e cikk közlésére. Kérésének szívesen teszünk eleget. Szerk. TAUCA. 1 Az öregek.*) Az öregek a »fiút* várták — haza. Mert ritkán jöhet a szülei házba. A régi fészekbe. A hol édes anyja tejét szopta. A hol boldog gyermek éveit eljátszotta. És ahonnan olyan korán kirepült. Hogy ember legyen, lehessen. Most is, hogy várják, talán visszatartja — a munka. A gondok, a mik vállaira fekszenek. Mert hogy nincs pihenője. Nyugta. Az Isten is úgy alkotta. A csillagok már kikönyökölnek az ég ablakain. A Daru tehén rég haza ballagott. Nyugszik is már. A nagyasszony ki-kijár a kapuba. Kérdi eltol is, attól is: — Sipolt-e már a gőzös? — Eljöttek-e már a kocsik? — Talán már nem is érkezik. Lassan, gonddalteli megy vissza. *) Mutatvány Bodnár Gáspárnak, a »Magyar Föld mivelő« országos néplap szerkesztőjének, »Téli Esték« cimü .közkedvelt lapjából. A »Téli Esték« XVII. évfolyamának első száma november 2.-án jelent meg. Előfizetési ára négy hónapra: november, december, január és február hónapokra 2 korona. Megrendelhető Morvái János könyvnyomdájába,:: — Szatmár, Eötvös-u.6. Ezen direkt keresztény családok számára irt képes heti lapban a szebbnél-szebb közlemények, szórakoztató és tanulságos olvasmányok, humoros és közfigyelmet érdemlő apróságok egész sorozata lát napvilágot. Mutatvány- számot szivesen küld a kiadóhivatal. néhány adatra óhajtok hivatkozni; ez adatokat a magyar városok statisztikai évkönyvéből veszem, bár e statisztikai évkönyv csak az 1908. évig terjedő adatokat dolgozza fel. Újabb hiányában azonban annyival jogosultabban hivat- kozhatom ezekre az adatokra, mert hisz az ez óta lefolyt négy év nagy eltolódást legfeljebb csak a tisztviselői fizetések törvénykövetelte szabályozása tekintetében okozott A statisztikai évköny tanúsága szerint — Fiúmét nem számítva — I 187 város közül 30-nak nem volt I semmi nyugdíjalapja, — viszont a J nyugdíjalappal biró 107 város közül 100 nál ez a nyugdíjalap nem volt elégséges arra, hogy jövedelmei a négy év előtti szükségleteket fedezze úgy, hogy mindezeknél a város házi pénztárának kellett a mutatkozó hiányt pótolni. Természetes, hogy a tisztviselői fizetések rendezése folytán egyrészről, másrészről az állatni revideált nyugdíjtörvény humánus intézkedései következtében a nyugdíjalap jövedelmeinek elégtelensége a jövőben még nagyobb mértékben lesz nyilvánvaló és a városok hozzájárulásának még az eddiginél is fokozottabb mértékben kell történni, hogy a nyugdijszükségletek kielégíthetők legyenek. Az egyes városok nyugdíjalapjait tekintve ugyanis 100000 koronán alul volt nyugdíjalapja. 4 thj. és 67 r. t. városnak, tehát a városok Nehéz neki szólnia. Nem is beszél. Az apjuk segíti, biztatja : — Bizonyosan holnap jön. Valami dolga akasztja, marasztja. És nagy, mélységes csend borul £a j kis fészekre. A várakozás, a lemondás csendessége. — Ilyenek is a fiuk ... — Milyenek apjuk? — Ha egyszer szárnyra kélnek . . . — A mi fiunk ugyan kélhet. Az nem feledi el az öregeket. — Látod . . — Hát bizonyosan nem jöhet. — Pedig öregszünk, anyjuk. Addig jöjjön, mig élünk. A nagyasszony szinte félve tekint az urára. Mintha leikébe szántana valami abból a nagy, közeli érzésből. A múlandóságból. Mintha mind, egy szempillantásra feltámadna mind . . de mind, a mi küzdelem, a mi gyötrelem elmúlt, mig/ ezek a gyermekek felnőttek. — Csak legalább engem szólítana el előbb a jó Isten, szinte búgja a férfi. Mit csinálnék itt nélküled? Nem felel mindjárt a nehéz, a sejtelmes beszédre a nagyasszony. Csak szemébe szökik a könny. A nagy, meleg, kimondhatatlanul nehéz könny. És megfogja gyöngéden az ura kezét. Mintha ma- rasztaná . . . Mintha azt mondaná: — Miér’ e beszéd? Miért ez az elválasztás? Hát nincs-e örömünk a fiúban? A gyermekeinkben. És az ember is, mintha megbánta volna, hogy beszélt: — Csak haza jön. Hiszen megígérte. többségének, mig 100.000 koronánál nagyobb nyugdíjalapja csak 22 thj. és 14 r. t. városnak volt. Nem is szólva arról, hogy vannak városok, amelyeknek nyugdíjalapja számba sem vehető csekélység, — Csíkszeredáé 1501 korona, Makóé 8509 korona, — még a 100000 korona nyugdíjalappal rendelkező város nyugdíjalapjának jövedelme sem elégséges arra, hogy egy nyugalomba vonuló magasabb javadal- mazásu tisztviselő nyugdiját a község házi pénztárának megterhelése nélkül fedezze. Ám, hogy még világosabban lássuk a kérdést, ugyancsak a fent- említett statisztikai évkönyv nyomán jelezni óhajtom azt, hogy a házi pénztárnak évi bevételei és kiadásai is egyes r. t. városokban oly szűk keretekben mozognak, hogy azoknál a törvény követelte tisztviselői illetmények szerint való nyugdíjazás igen könnyen az összes kiadás legjelentékenyebb tételét alkotja. Nevezetesen 100.000 koronán alul bevétele és kiadása volt 15 r. t. városnak; 100.000 200.000 koronáig terjedő évi budgetja volt 33 r. t. városnak; 200 500 ezer koronáig terjedő évi költségvetése volt 2 thj. és 37 r. t. városnak; vagyis ebbe a 3 kategóriában összesen 88 város tartozik, tehát a városoknak körülbelül két harmad része, mig 500 ezer koronán felül budgettal csak 49 És a fiú ezt a beszédet, ezt a feled- hetlen jelenetet már a pitvarban hallja. Látja. Lábatlanul látja. Hallgatja . . . Úgy ver a szive, mintha malom kereke zakatolna benne. De hallgatja. Mert gyötri. És boldogítja. Egyszerre. Váltakozva. Pillanatról-pillanatra. A vonat késett. Mindig késik, valahányszor mi sietünk. Legalább mi úgy képzeljük. És belép . . . Kitárt karok meleg ölelésébe. Mint virág az ágon, úgy csügg édes anyján. Mint az ág a fáját, úgy karolja édes apját. — Megálmodtam, hogy késik a vonat. Csak nem mondtam, hogy apád ne mosolyogjon rajtam. — No derék. Hát hogy vagy fiam? — Jól vagyok, édes apám. — Min dolgozol mostanában? És a fiú kiegyenesedik, mint az erővelteljes fiatal tölgy. Arcán az élet kedve ömlik szét. Szemében nemes tűz lobog. És beszél. Nemesen, egyszerűen. Lelke terve, szive érzése ömlik, villan vissza, bele az öregbe, ahonnan pattant, öröklődött minden eszme, minden gondolat. A lelkek találkozása, megérzése lelkűknek az élet legszebb pillanata. A nagy asszony már kész a vacsorával. És ők ott ülnek. Van-e boldogabb, szebb, édesebb képe az életnek ? A családnak ? És este . . késő este lett. Ki-ki nyugalomba. Feketén bólintgat az eperfa lombja . . . város és pedig 24 thj. és 25 r. t. város rendelkezett. Végre, hogy a nyugdíjjal való megterhelés jelentősége ezekre a városi háztartásokra még egy nagyon lényeges oldalról nyerjen megvilágítást, közlöm ugyancsak az említett statisztikai évkönyv nyomán, hogy az állami adóalap mely után községi adópótlékok kivethetök, a városok Telénél nem éri el a 200.000 koronát, sőt vannak városok, melyeknél az állami adóalap még 50.000 koronára sem rúg. Nevezetesen 60.000 koronán alul volt az állami adóalap 15 r. t. városnál, 100.000 koronán alul 19 T.'t. városnál, 100—200 ezer korona egy thj. és 30 r. t. városnál, tehát összesen 65 városnál. 200—500 ezer koronáig volt az adóalap 5 thj. és 33 r. t. városnál, 500.000 koronán fellll jedig 21 thj. és 14 r. t. városnál, i Most már ebből az összegből kb. egy harmadot le kellene ütni, mert a statisztikai évkönyvben az állami adók végösszege van kimutatva, melyben pedig már az általános jövedelmi pót- adó is benne foglaltatik, holott ez utóbbi a községi adók kivetésénél alapul nem szolgálhat. Tehát jelzett összegeknek csak mintegy két harmad része az, mely után községi adó vethető ki; azt pedig nagyou könnyű kiszámítani, hogy minden 100.000 korona raegterhelfceSokszor . . . éveken át igy volt ez. Hogy az öregek a fiút várták. A vonat is késett olykor. De mindig ; megérkezett És ott... a meleg, a boldog fészekben ... Két öreg várta a fiút. A ki mikor .csak lehetett meg is érkezett Hanem jött egy ősz. LevéTosztő, rideg ősz. A fiú most is jött. Sietett, mint még sohasesem. Siethetett.... Az apja, a csendes, a gyermekded jő öreg többé — nem 'várja őt. Úgy akarta a jó Isten, hogy bételjék kívánsága. Elvette. És ott hagyta az életnek a nagyasszonyt, özvegységre .. Talpig gyászban, de megnyugvásban, a jő Isten akaratában. És igy halottak estéjén a nagyasszony, galambősz fejjel, gyönyörűen szép emlékekkel ... minden évben ott van a sírnál. A fiúval. A gyermekekkel. És imádkoznak. Virágot visznek. Emlékezetet gyújtanak. Minden évben ... tiz esztendőn át . . . Egy-egy igen, forró könnyel. Tiz esztendőn át. t * Mi szép volt az a tiz esztendő is. Újra átélése .. a többi esztendőknek ... Mind, mind, a többi elmúlt esztendőknek. Mikor még az apa is élt. A gyermekkornak. A boldog ifjúságnak. Szomorúságnak és örömnek. Büszkeségnék és csalódásnak. A nagy asszony éppen úgy várta a fiút, a gyermekeit. Álmodott,.hogy ké&ik a vonat. De a vonat mindig megérkezett. És a fiú is . . Ölébe, ajkán, keblén a galambősz nagyasszonynak. Aki úgy áll MEGÉRKEZTEK!!! az Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. őszi és téli idényre megrendelt összes őri-, női és gyermek valódi cbetro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben-
