Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-04 / 44. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. * tésmég 100.000 korona alappal biró városoknál is egyszázalék pótadó emelkedést jelent, az ennél kisebb városoknál pedig kettő, sőt három négy százalék pótadó emelkedés járna minden bármi célra kiadott ezer korona nyomán. Ha a fenti adatokat tekintetbe veszsziik, egyáltalában nem csodálhatjuk, hogy a városok túlnyomó része még nem készítette el a törvény által követelt nyugdijszabályzatot, illetve meglévő nyugdijszabályzatát nem módosította a törvény követelményeinek megfelelően, mert ez a községi háztartásra oly megterhel tetést jelenthet, mely annak egyensúlyát teljesen felbillenti. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt a körülményt sem, hogy már a tisztviselők fizetésrendezése is egyes csekély adóalappal biró és éppen ezért nagy pótadókkal dolgozó városokban oly törekvéseknek adott tápot, melyek a városok visszafejlesztésére irányuló akciót szültek és ha ez nem vezet is is eredményre, kétségtelen, hogy a városoknak a nyugdíjjal és pedig az állami mértékben megállapított nyugdíjjal megterheltetése ezeknek a törekvéseknek csak újabb tápot szolgáltatna, Úgy ezek a törekvések, mint a tisztviselők és a városi polgárság békés együttműködésének szempontja kívánatossá teszik, hogy a nyugdijkér- dés oly módon oldassék meg, hogy a tisztviselők nyugdijaztatása a város házi pénztárának esetről esetre túlságosan való megterheltetése nélkül legyen eszközölhető. Még a nagy tisztviselői létszámmal és milliós budget- tal rendelkező városoknál a tisztviselők nyugdíjazása a városi háztartás mérlegét nem befolyásolja szembetü- nöleg hátrányosan, addig a kisebb tisztviselői létszámmal és kisebb költségvetéssel dolgozó városok éppen a tisztviselői létszám csekélysége folytán könnyen jöhetnek abba a helyzetbe, hogy egyszerre tisztviselőik nagyobb részét kénytelenek nyugdíjazni, előtte, mint a Mater Dolorosa. A fájdalmas anya, akinek tenger a bánata. Es mégis olyan szelíd a mosolygása. Keresztül tör fájdalmán a boldogság szivárványa .. . . És jött egy, a múlt nyár. Gyümölcs érlelő forró nyár. A fiú rohanna, repülne most igazán. Mert hívják. Gyorsan hívják. ... Mily lassan cammog ez a gyors-, vonat 1 mormolja. Pedig csak a maga gondolat villámaihoz méri a sebességet. Lelke szárnyaihoz, amelyek már otthon vannak. De csak a pitvarban. Mert be nem mernek röpülni. Hogy is mernének? A nagyasszony ott fekszik a térítőn. Szépen, kedvesen, mosolyogva. Ilyen lehetett ez az arc, ilyen nyugodt, ilyen üde, és mégis olyan szomorú, mikor első fiát ringatta a bölcsőben. A fiút, aki most e rettenetes, e zuhanó pillanatban ... mint könytelen, fájdalmában megkövült szobor áll — a koporsó mellett. És érkezik az első halottak estéje. Mikór már a fiú az öregek nélkül él. Milyen árván. És most is megy, siet haza. De az öregek nem várják — otthon. A csendes, a még mindig bontatlan, érintetlen fészekben, Es némán szótlanul fordul ki az üres tűzhelyről. Egy égő könnycseppel. És megy — a temetőbe. Ott laknak, ott pihennek — az öregek. A jó öregek. Oh, azok a sírok! Akkor fogjátok ti, a kik még öregeitekhez haza-haza jártok; akkor fogjátok csak megtudni, mi hatalma, mi ereje és mi csudája van ezeknek a síroknak. Mikor majd .... ezekhez a sírokhoz utaztok. Mert várnak majd. A temetőben is várnak benneteket Az öregek. Bodnár Gáspár. — ami a nyugdíjalap elégtelensége folytán a városi háztartás terhét képezvén, — ezt rendkívül hátrányosan befolyásolja, különösen a fentebb érintett oknál fogva, hogy ezen városok adóalapja oly csekély, hogy minden újabb megterheltetés a községi adópótlékot rohamosan felszökteti. A községi adópótléknak, különösen a tisztviselői fizetések, de még inkább a tisztviselői nyugdíjazásokkal kapcsolatban emelkedése nagymérvű súrlódások előidézője lehet, amint az tényleg a városi törvény végrehajtása alkalmával több városnál tapasztalni voltunk kénytelenek. Már pedig a tisztviselők és a közönség harmonikus együttműködése a városok fejlesztése szempontjából nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen feltétel. Éppen ezért lehetőleg el kell távolítani minden olyan kérdést, mely ennek a harmonikus együttműködésnek megzavarására alkalmas volna, — csökkenteni kell a súrlódási felületet, hogy a városi lakosság ne érezze lépten nyomon a városi kormányzat költséges voltát és ne érezze különösen a kormányzatnak már aktiv részt nem vevő tisztviselőinek nyugdijaztatása révén ráháruló terheket. A közvetlen nyugdíjaztatás és az ennek terhétől való félelem számos esetben a közigazgatás érdeke ellenére is arra indítja a törvényhatósági bizottságot, vagy a képviselőtestületet, hogy a tisztviselőket ne engedje nyugdijba menni és viszont maga a tisztviselő is bármennyire érzi is erejének fogytát, nem szívesen teszi ki magát annak, hogy mint polgártársai terhére élősködő tekintessék és igy inkább viseli bármily fogyatékosán is hivatalának terheit, hogysem nyugdíjaztatását kérje. Mindezek az okok, amelyeknek sorsát egyébként még szorítani lehetne, érthetővé teszik a városi tisztviselők nyugdija kérdésének olyatén megoldása után való törekvését, mely inig egyrészt a tisztviselők érdekét a legteljesebb mértékben kielégíti és ezzel a városok közigazgatásának nagy érdekét szolgálja, másrészt lehetségessé teszi ezt a városok háztartásának oly megterheltetése nélkül, mely megter- heltetést nagyobb községi pótadóval operáló városokban a polgárság majdnem képtelen elviselni. A kérdésnek ilyetén megoldása csak a városok tömörülése révén a városok országos nyugdíjintézetének megalkotásával érhető el, melyre nézve az előmunkálatok sürgősen foganatba volnának veendők. Az előmunkálatok között legfontosabb egy mathematikai mérleg készítése, mely a városok országos nyugdíjintézetének jövedelmeit és várható terheit a valószínűségi számítás törvényei szerint kiszámitván, megállapíthassa, hogy milyen föltételek mellett volna egy ilyen országos nyug- dijintézet létesíthető. — Szükséges, hogy a mathematikai kérdöport- tokat egy felkérendő matematikus és a város ügyeinek ismerői együttesen megállapítsák, s azokra a városok polgármesteri hivatalai a felvilágosításokat megadják, melyek után a városok országos nyugdíjintézete megalkotható lesz.' — Az uj fényképészeti és festészeti műterem megnyílt Deák-téren, a Pannónia udvarának földszintén. Kényelmes kocsi bejárat. Tisztelettel Scherling Antal. — Telefon 375. 79, Apróságok. Fényárban úszott a temető, virág borította a sirhalmokat, minden úgy volt mint a hogy máskor lenni szokott. v — Istenem! — sóhajtott egy ári ember — hacsak a fele volna a zsebemben a mit a holtak iránti kegyelet ma áldozatul hozott, ki tudnám fizetni összes adóságomat és még mindég maradna annyi, hogy a kamatjából holtom napjáig fényesen megélnék. * A temetőben gyönyörű szép beszédet mondott a plébános. Más vallásu egyének is konstatálták, sőt egy ilyen annyira el volt ragadtatva, hogy a következő kijelentésre fakadt : — Ha a temetőben nem volnánk, szeretnénk éljent kiáltani, hogy azonban mégis megtehessem, ezennel a jelöltjeim Borába veszem és a bizottsági tagok válaszásakor reá fogok szavazni. * A korteskedések különben erősen megindultak, soha ilyen mozgalmas nem volt a választás, mint a minőnek most Ígérkezik. Egy társaságban szóba jött, hogy négy pap is van jelölve, s valaki olyanforma megjegyzést talált elejteni, mintha a plébános jelölését nem helyeselné. — Szeretném tudni, hogy miért? — szólalt meg Bögre ur — Ahol a református, lutheránus és zsidó pap helyén van, oda a katholikus is bemehet, különösen pedig a jelen esetben, mikor az illető egyénisége minden tekintetben arra való. v> Vasárnap volt a Szatmárhegyen a jelölő értekezlet, a egyik lelkes párthivem szomorú arccal jelentette, hogy engem a jelöltek névsorába nem vettek fel. — Ez már igazán nagy baj, — mondom én — mert ha már a magasságbeliek is ellenem fordulnak, akkor kiben bizakodjam. * Nagy értekezlete volt az egyik pártnak, s az anyagi kiadás is szóba került s tekintve a változott erkölcsöket, meglehetősen magas összegről esett szó. — Hát aztán ki fogja ezt fedezui? — kérdi az egyik uj jelölt. öcsém I — szólal meg az elnök, aki szintén jelölt, de régi jogon — a helyi szokás szerint a pénzt az uj jelöltek adják, mig bz erkölcsi támogatás nyújtása az öregek feladata. Demeter. HÍREINK. — A sírok ünnepe. Az idő az élőké, a haladásé és a munkáé, a mely nem ér rá vesztegelni soká, még a sirok mellett sem: ne vádoljuk tehát szűkmarkúsággal őket, a miért csak egy napot adnak az esztendő 365 napjából a halottaknak. De ezt a napot meg kell tartani. Bölcs dolog az. esztendőben egyszer kizarándokolni a temetőbe, a melynek csendje oly beszédes és beszédes- sége oly tele van bölcsességgel és tanulsággal, eszébe juttatja mindnyájunknak, hogy egyformák vagyunk a múlandóságban, illik tehát, hogy testvérek legyünk az életben is. És az emlékezés e napján megtelt a temető virággal, mert egy szál virágot megérdemelt tőlünk e tanulságért, a melylyel szolgál. Jaj azoknak az embereknek, a kik se emlékezni, se hálásak, se kegyelettel lenni nem tudnak. A hol halottak napján a temetőben kopárak és virágtalanok a sirok, ott a városban kopirak és ridegek a szivek is, a hol a halottakról meg tudnak feledkezni, ott az élők se szeretik egymást. — A mi temetőnk lobogó gyertyákkal színes virággal volt ékes tegnap este, pazarul szórta illatos adományát a kegyelet a néma sir- halmokra. Az idén, mivel vasárnap gyász isteni tiszteletet nem tartottak, halottak napját nov. 3-án ültük meg, a székesegyházi esti ájtatosság vasárnap tartatott. A székesegyházban Srpry Márton s. lelkész, a temelő kápolna előtt Benkő József apát-kanonok plébános mondottak szent beszédeket. — Szent Imre nap. A kir. kath. főgimnázium a szokásos kegyelettel tartja meg védőszentjének, Szent Imrének ünnepét. Holnap d. e. 9 órakor a szent misét Benkő József apátkanonok plébános, püspöki biztos, mondja. Szent beszédet Boduár Gáspár tanár, kitűnő szónokunk tart. Az ifjúsági énekkar • Sándor Vence tanár vezetésével misét énekel. — Szatmári művész — a Benczúr mester iskola tagja. A Benczúr Gyula igazgatósága alatt álló állami festő mester iskola tagjai közül most november 1-én három művész távozott el, akiknek a legfelsőbb művészi kiképzése befejeződött, egy meg hűlt s igy összesen négy hely üresedett meg a mester iskolában. Erre a négy helyre 37-en pályáztak felvételért. Amennyiben a pályázók közül négynél jóval többen érdemelték volna meg minden tekintetben, hogy a mesteriskolába bejussauuk, a felvételi bizottságnak, de különösen magának Benczúr mesternek igen nagy gondot okozott a felveendő művészek kiállítása. A felvétel dolgában Benczúr mester elnöklete alatt egy három tagú bizottság döntött s különös örömünkre szolgál, hogy az egyik helyet szatmári festőművész Tatz László nyerte el,. ki a kir. kath. főgimnázium növendéke volt. Ma már ismert nevű művész, aki több Ízben vett részt a műcsarnoki s más kiállításokon. Egy év múlva még újra kell pályázni a végleges felvételért, amely még három évre szól. — Kinevezések. A király az ig;,z. ságügyminiszter előterjesztésére dr. Sereghy Mihály nagyváradi ítélőtáblái bírót, kúriai bíróvá, dr. Pajor Kálmán nagyváradi Ítélőtáblái bírót, a debreceni ítélőtáblához tanácselnökké nevezte ki. — Tanfelügyelői cim és jelleg, őfelsége Sprenger Ferenc kir. segédtanfelügyelőnek a kir. tanfelügyelői címet és jelleget adományozta. — Uj ügyvéd. Dr. Szilvássy Ágoston s Dr. Mák István az ügyvédi vizsgát Marosvásárhelyen sikeresen letették. Irodájukat Szutmáron nyitják meg. — Kinevezés. A debreceni kir ítélőtábla elnöke dr. Török József ügyvédjelölt . szatmári lakost a debreceni ítélőtábla kerületébe segélydijas joggyakornokká nevezte ki. — Ovéjől kinevezés. A kultusz- miniszter Pillich Mária oki. kisdedóvónőt a í visznai áll. kisdedóvódához kisdedóvónővé nevezte ki. — Lelkészi áthelyezés. A megyés püspök Koller Bélát Mátészalka kuth. plébánosát Viskre helyezte át, — Tanítói kinevezések. A vallásáé közokt.-Ugyi miniszter Kaisz Gyula misz- tótfalui s Kovács Sándor kétegyházai, Román János nagysikárlói s Moldován .Gábor szatmárudvari áll. tanitókat kölcsönösen áthelyezte. — Kinevezés a vasútnál. Nagy Ernő m. á. v. forgalmi dijnokot hivatalnokká 06V6Zték kli' — Kitüntetett tűzoltók. A király felhatalmazása alapján a belügyminiszter a tűzoltás és mentés terén 25 éven át teljesített érdemes tevékenység jutalmazására alapított diszérmet adományozta a következőknek : A szatmárnémeti önkéntes tűzoltóság kebeléből1 Kádas József alparancsnok és a hivatásos tűzoltóság tüzfelügyelője, Braunstein Ferenc mászó-őrparancsnok és Suba Sándor mászó-őrvezető részére adományozta. — Eljegyzés. Dr. Kovácsy Zoltán galánthai jbir. albiró eljegyezte Nagy Mihály nyug. főispán s neje Tóth Nina leányát, Ilonkát Budapesten. — Elhunyt plébános. Horátius Pál jenkei róm. kath. plébános okt. 29-én meghalt a sátoraljaújhelyi kórházban. Horátius Pál négy év óta cukorbetegségben szenvedett, bajit azonban nem vette komolyan s ennek tulajdonítható, hogy a lábán keletkező seb operatiója gyászos kimenetelű volt. Holttestét Husztra szállították s okt. 31-én helyezték örök nyugalomra. Az elhunytban Mihály Ferenc kir. e. tanfelügyelő sógorát gyászolja. — Gyászjelentés. özv. llegymegi Kiss Kálmánná szül. Kulifay Vilma, úgy a maga, mint a testvérek s a kiterjedt rokonság nevében is mély fájdalommal jelenti, hogy gyöngéden szerető jó férje Hegymegi Kiss Kálmán a nagykörösi és dunamelléki ref. tanítóképző intézet igazgatója, a mándi ref, gyülekezet volt lelkipásztora, a dunamelléki egyházkerület, a kecskeméti és szatmári egyházmegyék tanácsbirája stb. fáradhatatlanul munkás, közhasznú, istenes életének 71-ik, áldásos tanári működésének 39-ik, boldog házasságának 42-ik évében folyó évi október hó 31-én reggel 9 órakor hosszas szenvedés után visszaadta jóságos lelkét Te- remtőjénok, kinek mindhalálig Isten — és emberszeretetben hűséges szolgája volt. Kedves halottunk hült tetemeit november hó Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által 36— “o Ruliafestő bb ___v j r Gá zmosó gyárában O) -fltTP» A BIKSZÁDX H természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. 36— a bikszádi fürdőigazgatóság.
