Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1912-12-24 / 52. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

Jézus, aki biztosított minket arról, hogy ezt megadhatja: „Én vagyok az ut, az igazság és az élet,0 és mi hiszünk az Ur Jézusnak. Hogy ez az élet szegénységből sarjadzott ki, istállóból indult világhódító útjára? Szegénységben teremnek a szeretet, béke és igazság gyümölcsei és ha a világ elfeledi a szeretetet és megtámadja az igazságot — e két ikertestvér a szegénység hajlékába húzódik, és ott szívesen fogadják és ott békét teremtenek és ott készülnek neki egy újabb hadjáratnak, mely mindannyiszor világuralmat teremtett. Ne vessük meg a szegénységet, de emeljük fel, tisztítsuk meg a hozzá tapadt salaktól és becsüljük meg azt a szegénységet, melynek szintén megvan a maga külön filozófiája, erkölcstana és a melyről Jézus azt mondja: hogy boldogok a lelki szegények — mert övék a menyeknek országa. —y— a.

Az uj adótörvények életbeléptetése ellen tiltakozó gyűlés.

Az Országos Magyar Kereskedelmi .Egyesület szatmári osztálya folyó hó 22.-én d. e. 11 órakor a városháza nagy termében gyűlést tartott, amelynek programmján egyetlen tárgyként az 1908. évben alkotott és az 1913. évben életbeléptetni tervezett uj adótörvények elleni tiltakozás szerepelt.

A gyűlésen nemcsak a kereskedő és iparososztályból, hanem a város társadalmának minden rétegéből nagy számmal jelentek meg érdeklődők, akiket a Vázsonyi Vilmos és Sándor Pál által felszinre vetett és az Omke buzgó agitációja által országos érdeklődés tárgyává tett nagy horderejű mozgalom iránti lelkesedés bírt rá a helyi tiltakozó gyűlésen való részvételre.

Roóz Gyula a szatmári osztály elnöke nyitotta meg a gyűlést és felkérte dr. Szende Pált, az Omke országos főtitkárát előadása megtartására.

Dr. Szende Pál másfélórás beszédben foglalkozott az uj adótörvényekkel. Elsősorban is azt bizonyította, bogy mennyire helytelen az uj adótörvények elleni mozgalmat, l mint egy szentesített törvény elleni izgatást, mint egy anarchiára való buzdítást beállítani az ország közvéleménye előtt. A Lukács kormány maga sem respektálja az uj törvényt betű szerint, mely már 1911-ben életbeléptetendő lett volna, holott csak 1913, ihletve 1914. évben szándékozik életbeléptetni. Különben is egy szentesített törvény iránti tiszteletet szuronyokkal kierőszakolni nem lehet. Megjön azonban ez a tisztelet magától, ha a törvény méltó arra. Ezt az uj törvényt azonban már attól az előítélettől vezéreltetve, hogy egy adótörvény komplikált és unalmas, nagyon kevesen olvasták el. Úgy, hogy itt tulajdonképpen egy olyan küzdelemmel állunk szemben, ahol az egyik küzdő tábort azok alkotják, akik a törvényt elolvasták, a másikat pedig, akik nem. Az utóbbi a kényelmesebb álláspont, pedig ez a törvény nem is olyan érthetetlen.

Az előadó ezután részletesen fejtegette a törvény rendkívül nagy hibáit és hátrányait. Ezeket a hibákat a kormány maga is elismerte már, de nem elégszik meg azoknak az elméletben való elismerésével, hanem a gyakorlatban szembeötlő hátrányokat is szemlélni akarja. Ez az eljárás annak az orvosnak a módszeréhez hasonlít, aki egy rossz orvosságot a betegén akar kipróbálni.

A törvény főhibája az, hogy az adókulcsot leszállítja, de az adóalup megállapítását oly módon eszközölteti, hogy ezáltal a kisebb udókulcs dacára is több adót kell majd fizetni. És nem elég, hogy több adót kell fizetni, hanem ezt egy és ugyanazon jövedelemforrás után kétszeresen is kell majd fizetnünk, egyrészt jövedelmi, másrészt kereseti adó címén. Az évenkénti jövedelem megállapítása pedig nemcsak hogy zaklatásnak teszi ki az adózó polgárságot, hanem épen a Ugarravalóbb polgárokat tartja majd vissza a különböző adóbizottságokban való részvételtől.

Mindezeken felül az uj törvény nem felel meg az igazságosság, az arányosság és a progressivitás követelményeinek. Azok az alkotások, amelyekről a kormány nagy hungon a szociális szellem érvényesítését hirdeti, nagyon is antiszociálisak. Igaz, hogy van egy 800 koronás létminimum, de ma nincsen egyetlen olyan ipari munkás sem, akinek a maga és a családja együttes jövedelme 800 koronánál kisebb lenne. Az ősz- szes szociális reformok ilyen áttetszőén üresek. Ahol a törvény kedvezményt ad, ebben részesiti a nagytőkéseket is. Ahol azonban különöé. súllyal nehezedik az adózókra, ott elsősorban a kis embert sújtja.

A rendkívül világos és élvezetes, sok helyütt gyakorlati példával illusztrált előu- dás minden részletére sajnos helyszűke miatt nem térhetünk ki, az előadó azonban jelezte és erre felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy az Omke röpiratban kívánja az uj adótörvények hibáit és a hibák orvoslásának módszerét összefoglaltatni. Ez a röpirat a helybeli osztály vezetőségénél pár hét múlva díjmentesen lesz megszerezhető.

Amikor igy nagyon is kivonatosan ismertetjük dr. Szende Pál előadását, nem fűzzük hozzá a magunk reflexióit is. Nem pedig azért, mert ez egy külön cikk keretében is nehezen illeszthető bele.

Dr. Szendének, aki a modern radiká- lizmus jegyében induló ifjú Magyarország egyik legtudományosabban képzett szellemi fáklyavivője, ebben a zsebbe vágó fontossággal biró kérdésben országosan kifejtett 'és helyileg is méltányolt önzetlen és nemes fáradozásáért csak hálás köszönettel tartozunk. Köszönjük különösen azt, hogy a közügyekért oly nehezen mozgósítható közönségünket ebben az ismételjük rendkívüli nagy horderejű kérdésben érdeklődésre és állásfoglalásra birta.

Előadásának kiváló sikerét bizonyítja egyébként az a körülmény is, hogy a nagyszámú hallgatóság egy fűtetlen teremben (azt mondják azért nem fűtöttek be, hogy az adózók fizikailag is fázzanak az uj adótörvénytől) az ebéd polgári idejében is belenyúló előadást mindvégig nem csökkenő érdeklődéssel, figyelemmel és élvezettel hallgatták.

Az éljenzésektől gyakran félbeszakított és befejezése után lelkes tapssal honorált előadást az egybegyűltek nevében külön is dr. Tanódy Endre köszönte meg ügyes szavakkal, aki egyszersmind azt is jelezte, hogy az uj adótörvények életbeléptetése ellen Szatmár város legközelebbi közgyűlése elé javaslatot fog terjeszteni, melyben a jelzett értelemben a parlamenthez való felirat intézését fogja proponálni. Roóz Gyula elnök záró szavai fojeztek be az Omke helyi osztályának jól sikerült agitációs gyűlését.

Dr. M. LT

Színházi esték.

Szeretnénk most semmit sem irni, szeretnénk az íimi' p hangulatába elmerülni s azt mondani mind-nkinek : Ne, ma ne ügyeljetek semmire, csuk magatokra, ne nézzetek sehová csak há/.atokbu. Hisz’ úgy is, amit most ott látnátok a múzsák csarnokában, az mélyen lehangoló, mélyen elszomorító. Három bemutató előadás egy héten s mind a háromról azt kell mondani, hogy időtöltésnek sok, művészi munkának kevés. Ijedve kérdezzük, ez hát a magyar színművészet, ennyiből áll a színházba járó közönség igényeinek kielégítése, irodalmi művelése? Mert sem Herczeg Ferenc legújabb regényes szimüve, az „Éva boszorkány“, sem a bécsi Operette lomtárából előszedett „Kisdobos“, sem „Prím erőse kisasszony“ (bár a három közül ez ér a legtöbbet) nem mondható olyannak, hogy állandó műsoron lehetne tartani. Hol vannak az újabb termékek mellől a régi elismert darabok, az apáinktól megbecsült életerős színpadi alkotások P Még egyet sem láttunk belőlük ebben az évadban. Vagy ott vagyunk már, hogy csupán a ma érdekel bennünket s a tegnapra ügyet sem vetünk ? Értékben, tartalomban oly gazdagok vagyunk, hogy a múltból már semmit sem tanulhatunk? . . . Több tervszerűségre, határozott programmra van szükség.

„Éva boszorkány“ (anyját tartották annak) menekül a goriciai gróf elől, aki szerelmével üldözi; találkozik a nádusban egy kóbor lantossal, megszereti s vele tölti el az éjszakát. Reggel jön a gróf, a lantos leugrik a vár fokáról s Éva kezét nyújtja régi esküdt ellenségének. Az ideális szerelem elbukik, a nő, a bűnös nő, Herczeg Ferencz peszimisztikus beállításában tovább folytatja életét.

„A kis dobos“ (természetesen szintén nő) egy katonatiszt árvája, aki álruhát ölt magára, hogy kapitánya közelében lehessen- Eredmény: az operai táncosnőt kiüti a nyeregből s ő lesz u kis féltékeny, a féltett

boldog felesége. Vegyük még ehhez a lehetetlen helyzeteket, a tehetetlen muzsikát (Lehárt kellett segítségül hívni) s a darabról tiszta képet alkothatunk.

„Primerose kisasszonyában a férfi megtagadja szerelmét, mert az anyagi romlás szélére jutott, a nő kolostorba vonul. Fájdalmát elnyomva, Isten szolgálatának él, de közbe jön, hogy rendjét feloszlatják, kedvese vagyonát vÍ9szaszerzi s ők, Pierre és Primerose egymásé lehetnek. Utóbbi (A papa szerzőinek műhelyéből került ki) még irodalmi szintájon van tartva. Dialógusai szélesek, jellemzők, cselekvénye biztos, mondhatni mathe- mutikai pontossággal halad előre, a felvonásv.'gek határosak, pointrozottak, a háttér azonbun, a francia egyházüldözések jóváhagyása, a bíboros szerepeltetése nem ment minden cinizmustól és bátortalan színvallástól.

A színészek munkájáról még ennyit sem mondhatunk. Alig van három-négy, aki komoly tanulmányok alapján lépne a színpadra, aki a belső ember megláttatására törekednék. H. Ralla Mariiké, Dénes Ella, Sz Garay Ilus (Primesore kisasszony), a férfiak közül Bársony -Aladár, Borbély Sándor (igen jó profóz volt), Sümegi és itt-ott Szőke Sándor érdemelnek e tekintetben említést. Z. Hahnel Aranka (Éva boszorkány) és Ardó Ilonka (A kis dobos) egyre több kívánnivalót hagy- nuk maguk után. Bántó egy-egy mellékalak Ízléstelen erőlködése (Ács), a báli jelenetek, öltözékek szegénysége, reprizeknél a másodszereplők nemtörődömsége.

•

Színházi műsor.

Kedden d. u. „János vitéz“ gyermekelőadás, este nincs előadás. Szerdán délután félhelyárakkal „Limonádé ezredes“, énekes bohózat, este „Tengerész Kató“ rendes helyárakkal. Csütörtökön délután „Lengyel Menyecske,“ este „Éva“. Pénteken újdonság itt először „Az ostrom“. Szombaton másodszor „Az ostrom“. ' _______________

Aprós

ágok.

A család nagyban készül az ünnepekre. A háziasszony ki van fáradva a sok munkától, de végre mégis nagyboldogan jelenti, hogy mindeo rendben van, azonban ha mind együtt lesznek, a legkisebb térség is el lesz foglalva.

— Hát aztán az „Az Újság“ karácsonyi számát, ha holnap megérkezik, hova tesszük? — kérdi a családfő aggodalmasan.

— Már csak a padláson lesz helye, mig az ünnep elmúlik, addig úgy sem olvassa senkisem.

*

A legtöbb igazság idővel megszűnik igazság lenni. A hivatalos statisztika épen most jelent meg arról, hogy az egyetemeken az uj ügyvédi törvény folytán már az első évben mennyivel apudt a jogászok száma, a miből következtetni lehet, hogy ez az apadás a jövőben még növek' dni fog. A régi igazság tehát, hogy, mint a nóta is mondja, nem ütik a jogászt agyon, kezd nein igazság lenni.

*

A városházán kis szabálytalanság pattant ki, a mely kezdetben nagy ijedelmet okozott, de lassankiDt megállapítást nyert, hogy a baj sokkal kiesebb, mint a hogy első pillanatra látszott.

— Milyen szerencse 1 — mondják egyhangúlag — hogy az a Zsemley elvitorlázott. Alaposan elrontotta volna a karácsonyunkat.

Nagy-Kőrös város, szintén rendezte a tisztviselők fizetését; de hogy pénzbe ne kerüljön, nagyon furfangos módszerhez folyamodott. Nyolcz elsőrangú tisztviselőt elbocsátott és ezeknek javadalmát a többiek fizetésének emelésére fordította. Hogy aztán mit fog majd ehhez szólni a miniszter, az nem sokára kitudódik, de hogy az eszme eredeti, azt bizonyára ő is el fogja ismerni.

*

— Hát az ünnepeket hol fogod tölteni?

— Idehaza, idei karcos mellett.

• — De h isz az roppant savanyúi

— Barátom, ehhez az esztendőhöz és

ehhez a karácsonyhoz ilyen bőr való.

*

Számlát hoznak a gazdának, aki épen a karácsonyfa feldiszitésével foglalkozik.

— Talán a Jézuska küldte ? — kérdi keserű mosolylyal a számlát hozó fiútól.

— Nem, kérem, a Morgenstern és fia czégtől van.

— No akkor vidd vissza fiam és mond meg a gazdádnak, hogy most nagyon elvágyók foglalva, majd máskor küldje, umikor jobban ráérek.

Demeter.

HÍREINK.

A Jótékony Nőegyesület karácsonya.

A szürke napokkal megirdalt emberi életben van évente egy lélekbontó nap, mikor a karácsonyfa fénytölcsére alatt ujongó örömmel találkozik a szeretet és jóság. Lángralobbanó beleőtűz árad el a sziveken, felpattannak megrozsdázott záru ajtók, lombosakká lesznek kihaltnak vélt zúzmaráé bokrok. Mert nagy a szépség, az erő, a ha- tulom a szeretetben, kivált ha gyöngéd női kezek nyúlnak az élettel való megbékéltetés nehéz munkájába.

Jó messze a város szivétől, a Jókai- utca 5. szám alatt, aszfaltrámába foglalt sártenger Bzélén van a Nőegyesület árvaháza, hol 9 apró, 6—11 éves leányka leste-várta már hetek óta a kedves karácsonyt.

És eljött u karácsony. Siettében önmagát megelőzte. Már a múlt vasárnap elhozta pazar karácsonyfáját és hasznos, kedves ajándékait a szegény kis árváknak, akiknek örömében osztozni a Nőegyesület hölgyei nagyszámmal megjelentek.

A h. elnöknő, özv. Jékei Károlyné úrnő, - csillogó díszbe öltöztette a tetőig érő sötétzöld fenyőt, melynek messze kitárt karjaiba turkabirka, édes apróságokat halmoztak föl Varjú Ibolyka a boldog ara, Morvái Jánosué úrnő angyalka-leányai e LápoBsy Lajosné úrnő bájos Melániája.

Két tágas szobát teljesen betöltött az előkelő vendégközönség. A c-i 1 lógó szemmel várakozó gyermekek egy oldalszobában szorongtak. 4 órakor kezdődött az ünnepség.

Bevonultak a kis árvák tetőtől-talpig uj ruhába öltözötten s fölcsendült ajkukon az örökszép ének a boldog éjről. Egyik leányka kedvesen üdvözölte a megjelenteket, majd vidám párbeszéddel idézték, a fényes angyalt, aki megszokott jelenni, hogy ajándékot hozzon a jóknak. Jött a hatyuszárnyu angyalka, gyermeteg bájjal intette őket a jóra, aztán — aztán félrehúzta a sötét spanyolfalat s feltárult tündöklő díszében az ábrándok karácsonyfája, mellette hosszú asztal rakva dús ajándékokkal.

Újra felhangzott a kis Jézust ünneplő dal. Szegény kis árvák örömét látni a karácsonyfa előtt olyan szivmagasztositó érzés, amit semmihez sem lehet husonlitani. Egy nagyobb leányka megható közvetlenséggel köszönte meg a boldog örömet a kedves hölgyeknek, akik szemökben gyémántként csillogó könyekkel merengtek édesbus szavain. A főtitkár beszéde fejezte be az ünnepséget, helyt adva a türelmetlen sereg zsivajgó zsákmányolásának.

Mély hálával jegyezzük itt fel azok áldott nevét, akik az árvák karácsonyfáját felgazdagitották:

Br. Vécsey Józsefné 10 K, Ferenczy Jánosné 10 K, Szentpály Jenőné 10 K, özv. Uray Gózáné 6 K, Császy Bálint Mikolából 5 K, özv. Csomay Imréné 4 K, Fürst Vik- torné, Kovács Bálintné 2—2 K, özv. Jékei Károlyné a karácsonfára sok apróságot, dr. Göbl Alujosné 12 méter szövetet, Páskuj Annika 10 méter szövetet, Varjú Sándorné 12 pár harisnyát, Morvái Jánosné 12 zsebkendőt, Téglássy Sándorné Udvariból 1 véka szilvát, Szlávy Zsigmondné kötényeknek valót, dr. Jéger Kálmánná 1 véka almát és diót, Özv. Nuszer Dezsőné 10 drb. fésütáskát, dr. Tímár Zsigmondné 9 pár harisnyát, Cseh Aladárné és Keroskényi Sándorné többféle ruhaneműt, özv. Gerber Ödönné Sziuérvár- aljáról 1 zsák almát, Szántó Mór és Társa 4 öltözet (éliruhát, Gönczy Mihály 2 doboz cukorkát .és 2 doboz gyertyát, Reiter Bóláné 1 kiló cukorkát, Gindl Antalné diszeukor- kákat, Konstanlinovics Demeter 4 kenyeret, Szabó Gézáné 9 kis kosárt telepakolva, Blat- niczky Istvánná sok játékszert, Hronyecz Antalné süteményeket, özv. Tóth Józsefné 1 kosár almát, diót és lekvárt, Kovács Pálné narancsot, fügét, Lápossy Lajosné karácsonyA* anyáról á leányra öröklődik az a meggyőződés» Hogy íj kávé készítéséhez a „Valódi** :Franck: feltétlenül szükséges. - A honi gyárban, Kassán, készült *,Valódi** :Franck! ismertető jele a ;kávédaráló*. - Annak ami oly sokáig tartja magát és mindig kedvelt, - jónak kell lenni I, ■ ■* wsaa*J47-