Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1912-12-24 / 52. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Jézus, aki biztosított minket arról, hogy ezt megadhatja: „Én vagyok az ut, az igazság és az élet,0 és mi hi­szünk az Ur Jézusnak. Hogy ez az élet szegénységből sarjadzott ki, istál­lóból indult világhódító útjára? Sze­génységben teremnek a szeretet, béke és igazság gyümölcsei és ha a világ elfeledi a szeretetet és megtámadja az igazságot — e két ikertestvér a sze­génység hajlékába húzódik, és ott szí­vesen fogadják és ott békét teremte­nek és ott készülnek neki egy újabb hadjáratnak, mely mindannyiszor világ­uralmat teremtett. Ne vessük meg a szegénységet, de emeljük fel, tisztít­suk meg a hozzá tapadt salaktól és becsüljük meg azt a szegénységet, melynek szintén megvan a maga külön filozófiája, erkölcstana és a melyről Jézus azt mondja: hogy boldogok a lelki szegények — mert övék a me­nyeknek országa. —y— a. Az uj adótörvények életbeléptetése ellen tiltakozó gyűlés. Az Országos Magyar Kereskedelmi .Egyesület szatmári osztálya folyó hó 22.-én d. e. 11 órakor a városháza nagy termében gyűlést tartott, amelynek programmján egyetlen tárgyként az 1908. évben alkotott és az 1913. évben életbeléptetni tervezett uj adótörvények elleni tiltakozás szerepelt. A gyűlésen nemcsak a kereskedő és iparososztályból, hanem a város társadalmá­nak minden rétegéből nagy számmal jelen­tek meg érdeklődők, akiket a Vázsonyi Vil­mos és Sándor Pál által felszinre vetett és az Omke buzgó agitációja által országos érdeklődés tárgyává tett nagy horderejű mozgalom iránti lelkesedés bírt rá a helyi tiltakozó gyűlésen való részvételre. Roóz Gyula a szatmári osztály elnöke nyitotta meg a gyűlést és felkérte dr. Szende Pált, az Omke országos főtitkárát előadása megtartására. Dr. Szende Pál másfélórás beszédben foglalkozott az uj adótörvényekkel. Elsősor­ban is azt bizonyította, bogy mennyire hely­telen az uj adótörvények elleni mozgalmat, l mint egy szentesített törvény elleni izgatást, mint egy anarchiára való buzdítást beállí­tani az ország közvéleménye előtt. A Lukács kormány maga sem respektálja az uj tör­vényt betű szerint, mely már 1911-ben életbeléptetendő lett volna, holott csak 1913, ihletve 1914. évben szándékozik életbe­léptetni. Különben is egy szentesített tör­vény iránti tiszteletet szuronyokkal kierő­szakolni nem lehet. Megjön azonban ez a tisztelet magától, ha a törvény méltó arra. Ezt az uj törvényt azonban már attól az előítélettől vezéreltetve, hogy egy adótörvény komplikált és unalmas, nagyon kevesen ol­vasták el. Úgy, hogy itt tulajdonképpen egy olyan küzdelemmel állunk szemben, ahol az egyik küzdő tábort azok alkotják, akik a törvényt elolvasták, a másikat pedig, akik nem. Az utóbbi a kényelmesebb álláspont, pedig ez a törvény nem is olyan érthetetlen. Az előadó ezután részletesen fejtegette a törvény rendkívül nagy hibáit és hátrá­nyait. Ezeket a hibákat a kormány maga is elismerte már, de nem elégszik meg azok­nak az elméletben való elismerésével, hanem a gyakorlatban szembeötlő hátrányokat is szemlélni akarja. Ez az eljárás annak az orvosnak a módszeréhez hasonlít, aki egy rossz orvosságot a betegén akar kipróbálni. A törvény főhibája az, hogy az adó­kulcsot leszállítja, de az adóalup megállapí­tását oly módon eszközölteti, hogy ezáltal a kisebb udókulcs dacára is több adót kell majd fizetni. És nem elég, hogy több adót kell fizetni, hanem ezt egy és ugyanazon jövedelemforrás után kétszeresen is kell majd fizetnünk, egyrészt jövedelmi, másrészt kere­seti adó címén. Az évenkénti jövedelem megállapítása pedig nemcsak hogy zaklatás­nak teszi ki az adózó polgárságot, hanem épen a Ugarravalóbb polgárokat tartja majd vissza a különböző adóbizottságokban való részvételtől. Mindezeken felül az uj törvény nem felel meg az igazságosság, az arányosság és a progressivitás követelményeinek. Azok az alkotások, amelyekről a kormány nagy hun­gon a szociális szellem érvényesítését hir­deti, nagyon is antiszociálisak. Igaz, hogy van egy 800 koronás létminimum, de ma nincsen egyetlen olyan ipari munkás sem, akinek a maga és a családja együttes jöve­delme 800 koronánál kisebb lenne. Az ősz- szes szociális reformok ilyen áttetszőén üre­sek. Ahol a törvény kedvezményt ad, ebben részesiti a nagytőkéseket is. Ahol azonban különöé. súllyal nehezedik az adózókra, ott elsősorban a kis embert sújtja. A rendkívül világos és élvezetes, sok helyütt gyakorlati példával illusztrált előu- dás minden részletére sajnos helyszűke miatt nem térhetünk ki, az előadó azonban jelezte és erre felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy az Omke röpiratban kívánja az uj adótörvények hibáit és a hibák orvoslásá­nak módszerét összefoglaltatni. Ez a röpirat a helybeli osztály vezetőségénél pár hét múlva díjmentesen lesz megszerezhető. Amikor igy nagyon is kivonatosan is­mertetjük dr. Szende Pál előadását, nem fűzzük hozzá a magunk reflexióit is. Nem pedig azért, mert ez egy külön cikk kereté­ben is nehezen illeszthető bele. Dr. Szendének, aki a modern radiká- lizmus jegyében induló ifjú Magyarország egyik legtudományosabban képzett szellemi fáklyavivője, ebben a zsebbe vágó fontosság­gal biró kérdésben országosan kifejtett 'és helyileg is méltányolt önzetlen és nemes fáradozásáért csak hálás köszönettel tarto­zunk. Köszönjük különösen azt, hogy a közügyekért oly nehezen mozgósítható kö­zönségünket ebben az ismételjük rendkívüli nagy horderejű kérdésben érdeklődésre és állásfoglalásra birta. Előadásának kiváló sikerét bizonyítja egyébként az a körülmény is, hogy a nagy­számú hallgatóság egy fűtetlen teremben (azt mondják azért nem fűtöttek be, hogy az adózók fizikailag is fázzanak az uj adó­törvénytől) az ebéd polgári idejében is bele­nyúló előadást mindvégig nem csökkenő érdeklődéssel, figyelemmel és élvezettel hallgatták. Az éljenzésektől gyakran félbeszakított és befejezése után lelkes tapssal honorált előadást az egybegyűltek nevében külön is dr. Tanódy Endre köszönte meg ügyes sza­vakkal, aki egyszersmind azt is jelezte, hogy az uj adótörvények életbeléptetése ellen Szatmár város legközelebbi közgyűlése elé javaslatot fog terjeszteni, melyben a jelzett értelemben a parlamenthez való felirat inté­zését fogja proponálni. Roóz Gyula elnök záró szavai fojeztek be az Omke helyi osz­tályának jól sikerült agitációs gyűlését. Dr. M. LT Színházi esték. Szeretnénk most semmit sem irni, sze­retnénk az íimi' p hangulatába elmerülni s azt mondani mind-nkinek : Ne, ma ne ügyel­jetek semmire, csuk magatokra, ne nézzetek sehová csak há/.atokbu. Hisz’ úgy is, amit most ott látnátok a múzsák csarnokában, az mélyen lehangoló, mélyen elszomorító. Három bemutató előadás egy héten s mind a há­romról azt kell mondani, hogy időtöltésnek sok, művészi munkának kevés. Ijedve kér­dezzük, ez hát a magyar színművészet, ennyi­ből áll a színházba járó közönség igényeinek kielégítése, irodalmi művelése? Mert sem Herczeg Ferenc legújabb regényes szimüve, az „Éva boszorkány“, sem a bécsi Ope­rette lomtárából előszedett „Kisdobos“, sem „Prím erőse kisasszony“ (bár a három közül ez ér a legtöbbet) nem mond­ható olyannak, hogy állandó műsoron lehetne tartani. Hol vannak az újabb termékek mel­lől a régi elismert darabok, az apáinktól megbecsült életerős színpadi alkotások P Még egyet sem láttunk belőlük ebben az évad­ban. Vagy ott vagyunk már, hogy csupán a ma érdekel bennünket s a tegnapra ügyet sem vetünk ? Értékben, tartalomban oly gaz­dagok vagyunk, hogy a múltból már semmit sem tanulhatunk? . . . Több tervszerűségre, határozott programmra van szükség. „Éva boszorkány“ (anyját tartották an­nak) menekül a goriciai gróf elől, aki szerel­mével üldözi; találkozik a nádusban egy kóbor lantossal, megszereti s vele tölti el az éjszakát. Reggel jön a gróf, a lantos leugrik a vár fokáról s Éva kezét nyújtja régi es­küdt ellenségének. Az ideális szerelem el­bukik, a nő, a bűnös nő, Herczeg Ferencz peszimisztikus beállításában tovább foly­tatja életét. „A kis dobos“ (természetesen szintén nő) egy katonatiszt árvája, aki álruhát ölt ma­gára, hogy kapitánya közelében lehessen- Eredmény: az operai táncosnőt kiüti a nye­regből s ő lesz u kis féltékeny, a féltett boldog felesége. Vegyük még ehhez a lehe­tetlen helyzeteket, a tehetetlen muzsikát (Lehárt kellett segítségül hívni) s a darab­ról tiszta képet alkothatunk. „Primerose kisasszonyában a férfi meg­tagadja szerelmét, mert az anyagi romlás szélére jutott, a nő kolostorba vonul. Fájdal­mát elnyomva, Isten szolgálatának él, de közbe jön, hogy rendjét feloszlatják, kedvese vagyonát vÍ9szaszerzi s ők, Pierre és Prime­rose egymásé lehetnek. Utóbbi (A papa szer­zőinek műhelyéből került ki) még irodalmi szintájon van tartva. Dialógusai szélesek, jel­lemzők, cselekvénye biztos, mondhatni mathe- mutikai pontossággal halad előre, a felvonás­v.'gek határosak, pointrozottak, a háttér azonbun, a francia egyházüldözések jóváha­gyása, a bíboros szerepeltetése nem ment minden cinizmustól és bátortalan színvallástól. A színészek munkájáról még ennyit sem mondhatunk. Alig van három-négy, aki ko­moly tanulmányok alapján lépne a színpadra, aki a belső ember megláttatására törekednék. H. Ralla Mariiké, Dénes Ella, Sz Garay Ilus (Primesore kisasszony), a férfiak közül Bársony -Aladár, Borbély Sándor (igen jó profóz volt), Sümegi és itt-ott Szőke Sándor érdemelnek e tekintetben említést. Z. Hahnel Aranka (Éva boszorkány) és Ardó Ilonka (A kis dobos) egyre több kívánnivalót hagy- nuk maguk után. Bántó egy-egy mellékalak Ízléstelen erőlködése (Ács), a báli jelenetek, öltözékek szegénysége, reprizeknél a másod­szereplők nemtörődömsége. • Színházi műsor. Kedden d. u. „János vitéz“ gyermek­előadás, este nincs előadás. Szerdán délután félhelyárakkal „Limonádé ezredes“, énekes bohózat, este „Tengerész Kató“ rendes hely­árakkal. Csütörtökön délután „Lengyel Me­nyecske,“ este „Éva“. Pénteken újdonság itt először „Az ostrom“. Szombaton másodszor „Az ostrom“. ' _______________ Aprós ágok. A család nagyban készül az ünnepekre. A háziasszony ki van fáradva a sok mun­kától, de végre mégis nagyboldogan jelenti, hogy mindeo rendben van, azonban ha mind együtt lesznek, a legkisebb térség is el lesz foglalva. — Hát aztán az „Az Újság“ kará­csonyi számát, ha holnap megérkezik, hova tesszük? — kérdi a családfő aggodalmasan. — Már csak a padláson lesz helye, mig az ünnep elmúlik, addig úgy sem ol­vassa senkisem. * A legtöbb igazság idővel megszűnik igazság lenni. A hivatalos statisztika épen most jelent meg arról, hogy az egyetemeken az uj ügyvédi törvény folytán már az első évben mennyivel apudt a jogászok száma, a miből következtetni lehet, hogy ez az apadás a jövőben még növek' dni fog. A régi igaz­ság tehát, hogy, mint a nóta is mondja, nem ütik a jogászt agyon, kezd nein igazság lenni. * A városházán kis szabálytalanság pat­tant ki, a mely kezdetben nagy ijedelmet okozott, de lassankiDt megállapítást nyert, hogy a baj sokkal kiesebb, mint a hogy első pillanatra látszott. — Milyen szerencse 1 — mondják egy­hangúlag — hogy az a Zsemley elvitorlá­zott. Alaposan elrontotta volna a karácso­nyunkat. Nagy-Kőrös város, szintén rendezte a tisztviselők fizetését; de hogy pénzbe ne kerüljön, nagyon furfangos módszerhez folya­modott. Nyolcz elsőrangú tisztviselőt elbocsá­tott és ezeknek javadalmát a többiek fizeté­sének emelésére fordította. Hogy aztán mit fog majd ehhez szólni a miniszter, az nem sokára kitudódik, de hogy az eszme eredeti, azt bizonyára ő is el fogja ismerni. * — Hát az ünnepeket hol fogod tölteni? — Idehaza, idei karcos mellett. • — De h isz az roppant savanyúi — Barátom, ehhez az esztendőhöz és ehhez a karácsonyhoz ilyen bőr való. * Számlát hoznak a gazdának, aki épen a karácsonyfa feldiszitésével foglalkozik. — Talán a Jézuska küldte ? — kérdi keserű mosolylyal a számlát hozó fiútól. — Nem, kérem, a Morgenstern és fia czégtől van. — No akkor vidd vissza fiam és mond meg a gazdádnak, hogy most nagyon el­vágyók foglalva, majd máskor küldje, umikor jobban ráérek. Demeter. HÍREINK. A Jótékony Nőegyesület karácsonya. A szürke napokkal megirdalt emberi életben van évente egy lélekbontó nap, mi­kor a karácsonyfa fénytölcsére alatt ujongó örömmel találkozik a szeretet és jóság. Lángralobbanó beleőtűz árad el a sziveken, felpattannak megrozsdázott záru ajtók, lom­bosakká lesznek kihaltnak vélt zúzmaráé bokrok. Mert nagy a szépség, az erő, a ha- tulom a szeretetben, kivált ha gyöngéd női kezek nyúlnak az élettel való megbékéltetés nehéz munkájába. Jó messze a város szivétől, a Jókai- utca 5. szám alatt, aszfaltrámába foglalt sár­tenger Bzélén van a Nőegyesület árvaháza, hol 9 apró, 6—11 éves leányka leste-várta már hetek óta a kedves karácsonyt. És eljött u karácsony. Siettében ön­magát megelőzte. Már a múlt vasárnap el­hozta pazar karácsonyfáját és hasznos, kedves ajándékait a szegény kis árváknak, akiknek örömében osztozni a Nőegyesület hölgyei nagyszámmal megjelentek. A h. elnöknő, özv. Jékei Károlyné úrnő, - csillogó díszbe öltöztette a tetőig érő sötét­zöld fenyőt, melynek messze kitárt karjaiba turkabirka, édes apróságokat halmoztak föl Varjú Ibolyka a boldog ara, Morvái Jánosué úrnő angyalka-leányai e LápoBsy Lajosné úrnő bájos Melániája. Két tágas szobát teljesen betöltött az előkelő vendégközönség. A c-i 1 lógó szemmel várakozó gyermekek egy oldalszobában szo­rongtak. 4 órakor kezdődött az ünnepség. Bevonultak a kis árvák tetőtől-talpig uj ruhába öltözötten s fölcsendült ajkukon az örökszép ének a boldog éjről. Egyik leányka kedvesen üdvözölte a megjelenteket, majd vidám párbeszéddel idézték, a fényes angyalt, aki megszokott jelenni, hogy aján­dékot hozzon a jóknak. Jött a hatyuszárnyu angyalka, gyermeteg bájjal intette őket a jóra, aztán — aztán félrehúzta a sötét spa­nyolfalat s feltárult tündöklő díszében az ábrándok karácsonyfája, mellette hosszú asz­tal rakva dús ajándékokkal. Újra felhangzott a kis Jézust ünneplő dal. Szegény kis árvák örömét látni a ka­rácsonyfa előtt olyan szivmagasztositó érzés, amit semmihez sem lehet husonlitani. Egy nagyobb leányka megható közvetlenséggel köszönte meg a boldog örömet a kedves hölgyeknek, akik szemökben gyémántként csillogó könyekkel merengtek édesbus szavain. A főtitkár beszéde fejezte be az ünnepséget, helyt adva a türelmetlen sereg zsivajgó zsákmányolásának. Mély hálával jegyezzük itt fel azok áldott nevét, akik az árvák karácsonyfáját felgazdagitották: Br. Vécsey Józsefné 10 K, Ferenczy Jánosné 10 K, Szentpály Jenőné 10 K, özv. Uray Gózáné 6 K, Császy Bálint Mikolából 5 K, özv. Csomay Imréné 4 K, Fürst Vik- torné, Kovács Bálintné 2—2 K, özv. Jékei Károlyné a karácsonfára sok apróságot, dr. Göbl Alujosné 12 méter szövetet, Páskuj Annika 10 méter szövetet, Varjú Sándorné 12 pár harisnyát, Morvái Jánosné 12 zseb­kendőt, Téglássy Sándorné Udvariból 1 véka szilvát, Szlávy Zsigmondné kötényeknek valót, dr. Jéger Kálmánná 1 véka almát és diót, Özv. Nuszer Dezsőné 10 drb. fésütáskát, dr. Tímár Zsigmondné 9 pár harisnyát, Cseh Aladárné és Keroskényi Sándorné többféle ruhaneműt, özv. Gerber Ödönné Sziuérvár- aljáról 1 zsák almát, Szántó Mór és Társa 4 öltözet (éliruhát, Gönczy Mihály 2 doboz cukorkát .és 2 doboz gyertyát, Reiter Bóláné 1 kiló cukorkát, Gindl Antalné diszeukor- kákat, Konstanlinovics Demeter 4 kenyeret, Szabó Gézáné 9 kis kosárt telepakolva, Blat- niczky Istvánná sok játékszert, Hronyecz Antalné süteményeket, özv. Tóth Józsefné 1 kosár almát, diót és lekvárt, Kovács Pálné narancsot, fügét, Lápossy Lajosné karácsony­A* anyáról á leányra öröklődik az a meggyőződés» Hogy íj kávé készítéséhez a „Valódi** :Franck: feltétlenül szükséges. - A honi gyárban, Kassán, készült *,Valódi** :Franck! ismertető jele a ;kávédaráló*. - Annak ami oly sokáig tartja magát és mindig kedvelt, - jónak kell lenni I, ■ ■* wsaa*J47-

Next

/
Thumbnails
Contents