Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-08-06 / 32. szám
Huszonkilencedik évfolyam. 32-ik szám. fzatmár-Németf, 1912 augusztus 6. 912VIÖ 7 <■ f AI TÁRSADALMI, ISMERÉTTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor.^ I Negyedévre 1 kor. 50 fill, pél » . . . 3 > I Egyes szám ára 16 > 'SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap, szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvöa-ntoa 6. as. # # ; Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK -v— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek Öli. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Városok versengése. — A „Városok Lapjá“-ból. — Az uj véderőtörvény következtében nagyobb számú katonaság ~ elhelyezése válik szükségessé a városokban. A honvédségnek tüzérséggel felszerelése folytán hat uj honvédtüzér ezredet állítanak fel, melyek mindegyikét a magyar városokban .fogják elhelyezni. Még alig szentesit tettek az uj véderőtörvények, megindult a városok versengése a katonaságért. Napnap után olvassuk, hogy a városok tanácsai, közgyűlései sürgősen tanácskoznak azon, hogy mily módon és mily anyagi áldozatok árán juthatnak katonasághoz. A katonasággal már bíró /városok - diák úgy, mint az ii\énnél I neiri rendelkezők egyaránt horribilis összegű áldozatokra készek, csak katonaságot kapjanak. A városok az anyagi áldozatokat illetőleg egymásra licitálnak. Csak a napokban ajánlott, 'fel egyik nagyobb város 24 katasztrá- lis hold telket a katonai kincstárnak 'és modern uj kaszárnyákat, a másik dunántúli kis város pedig, melynek lakossága alig tesz ki 10,000 lélekszá- mot, régen megállapított programmjá- hoz hiven -igyekezik a várost katonavárossá fejleszteni és majdnem másfél millió koronát ajánl fel kaszárnyákra. Az összes városok megmozdultak s midőn hire megy, hogy egyik-másik város már félig-meddig Ígéretet, nyert arra, hogy az'általa kérelmezett katonaságot horribilis áldozatok árán megkapja, a másik magyar város siet a katonai kincstárra nézve még kedvezőbb ajánlattal előállani. Megindulnak a deputációjárások s kaszárnya építések re a kölcsönök lázas keresése. A városok falai közt folyó forrongó élet összes problémái egyidöre eltörpültek, ina a katonaság elnyeréséért folyó versengés a legfőbb gondja minden városnak. A politikai, parlamenti és társadalmi közéletben régi idő óta általános a jogosult panasz, hogy az állam többet ad katonai célokra és a hadseregre, mint népnevelésre, iskolákra, közegészségügyre, a közigazgatás és igazsáarszolgáltatás ellátására és mun- kásvédelemre együttesen. Ha a városok versengése a katonaságért tovább is ilyen mértékben és módon folyik, nem kell hozzá nagy jóstehetség, de hamarosan be fog kö vetkezni az az idő, mikór a városok^ költségvetésében is több lesz a kato- nai célokra és a hadseregre fordított kiadd«, mint a kulturális. A 138 magyar város közül 67 városban van most katonaság, hol a városok már eddig is 162 községi katonai lakta- nyát építettek, melyek becsértéke 79 millió 958,124 koronát tesz ki. Gyacorlótér és katonai laktanyákra a 67 város összesen 5 millió 628,420 négyzetméter telket bocsátott már eddig is a katonaság céljaira A katonai laktanyáknak csupán fentartása 575,989 koronát emészt fel évenként városok háztartásából. A városok évi katonai kiadásai pedig ezenkívül több mint 2 millió koronát tesznek ki. Nem akarunk ez alkalommal a közegészségügy, a nép- nevelés, kulturális kiadások tekintetében összehasonlításokat tenni, csak megemlítjük, hogy az összes magyar városok Budapestet is beleértve községi jótékony intézetekre összesen 1 millió és 64,000 koronát áldoznak, muiikásvédelemre pedig 14,000 K-t. . Ezek a számok azt bizonyítják, hoiy a városok katonai kiadásai egyáltalában nem csekélyek. A - városoknak igaz igényük van a katonai beszállásolási törvényben biztosított, téritményekre. Azonban a katonai beszállásolási törvényt még az 1879. évben hozták meg s még azon esetben is. ha _a beszállásolási ^törvényJszennti téntményeket megkapja a város, alaposan ráfizet a laktanyára. Ugyanis az építkezések 1879. év óta tetemesen megdrágultak, a katonai kincstár pedig a tényleges épitési tökének a pénzviszonyok szerinti százalékát nem adja meg a városoknak a laktanya használati dija fejében, hanem csak a beszállásolási törvény szerinti illetményeket Nem szólalunk fel lapunkban a katonai laktanyák építése körüli bajok és a katonaságért való versengés miatt. , | Már három évvel ezelőtt is szőnyegre kerültek ezek a kérdések, mikor is egy fejlődő nagy magyar város nem tudott a katonai kincstárral egy uj laktanya építésre nézve megegyezni s katonáék erre más városokkal kezdtek tárgyalásokat. Kifejtettük már akkor, bogy a katonai kincstár a kaszárnyák bérletét rendszerint csak 20—25 évre biztosítja, az épitési kölcsönöket pedig a városok 50 éves amortizátióra veszik fel. Mikor a katonai kincstárnak a várossal fennálló szerződése lejár, katonáék újabb és újabb követelésekkel szoktak előállani. Ha a város nem teljesíti, rögtön a katonaság elhelyezésével fenyegetőznek, s a város ki van téve annak a veszélynek, hogy még adóssággal terhelt s másra nem hasznaiható épület marad a jiyakán, a katonaságot pedig mviszi 1c az érte versengő más városba. Valami csodálatos és érthetetlen módon a magyar városok között egy ioren egészségtelen, káros és minden városra egyaránt hátránnyal járó verseny fejlődött ki nemcsak a katonaságért, hanem minden más állami intézmény elnyeréséért. Ez a Verseny hováTÁRCA. Milliárdos Pereszleken. Irta: Nagy Endre. Ez a milliárdos Mr. John Subo volt. Uj-Zélandban volt neki vagy két millió hold földje, nem tudom, hány ezer farmja és hány millió juha. Hogy pénzértékben mennyi volt a gazdasága, azt ő maga sem tudta. Lehet, hogy ezer millió, de lehet, hogy „csak“ ötszáz. Ekkora vagyonnál egyre megy már az. Hatalmas volt, mint egy szuverén uralkodó és hírneves volt, mint egy győzelmes hadvezér. ... És e világhíres, dúsgazdag Mr. John Sabo negyven évvel ezelőtt becsületes néven Szabó Jánosnak neveztetett és boltiszolga volt Szatmáron. Lehetséges ez ? Persze, novellában nem lehetséges, mert ott vakmerő kieszelésnek, túlzott képtelenségnek mondják az ilyesmit. De az életben igenis lehetséges és elvégre — ezt is számba kell venni néha. Negyven évvel ezelőtt, amikor még boltiszolga volt Szatmáron, volt vagy száz forint megtakarítóit pénze. Ez a nagy összeg nem hagyta nyugton. Elcsavargott valahogy Hamburgig és onnan egy kivándorló-hajo elvitte Uj-Zélandba. Ezt a területet ép akkortájt kezdték betelepíteni és mindenki annyi földhöz jutott benne, amennyit körül tudott keríteni. Szabó Jánost ösztökélte a magyar paraszt sóvár főldszeretete és szívóssága. Dacolt a pokoli hőséggel, a kegyetlen nélkülözéssel és fáradhatatlanul dolgozott éjjel-nappal. E mellett beérte kenyérrel, szalonnával és a ml-fölöslege maradt, azt eladta. Eä .a mi pénzt igy szerzett, azon megint földet, mindig csak földet vásárolt. Hogy miképen válik igy az ember milliárdossá, azt Írja meg az életrajzírója. (Ne aggódjutík: a milliomosoknak mindig akad életrajzírójuk, umig élnek.) Mi csak érjük be azzal, hogy ötvenhat éves korában volt felesége, két felnőtt gyermeke és egy milliárdja. Azonkívül pedig minden izében erős, egészséges férfi volt. Ezt az embert még eddig csak a pénzszerzés acélozta, de a pénztékozlás el nem puhította. De-vajjon boldog volt-e ? Nem, nem volt boldog. Egyetlen gondolat motoszkált benne, de az nem is hagyta nyugton egy pillanatra sem. Tudniillik, mikor elszármazott Magyar- országról,. itt hagyta egyetlen testvérbátyját, Gábort, aki egy évvel volt idősebb nála. Akkor még bognárlegény volt -szülőfalujok- ban, Pereszleken; azóta tudakozódott már felőle az elöljáróságnál és megtudta, hogy most is ott lakik Pereszleken, de most már mester lett belőle és mindenképen jól megy n sora. No hát, arra vágyott még, hogy- ezt a testvérbátyját fölkereshesse. Mert mit ért, hogy az egész világ irigyelte, mérhetetlen gazdagságát, ha a testvérbátya nem tudott róla ? Gábor úgyis mindig haszontalan, akasztóféravaló léhiitőnek tartotta. Hadd van nem Csak vár- az utat lássa hát mostan, bogy mekkorát tévedett. És ha fájni fog neki a beismerés, sebaj. Majd meggyógyítja néhány millióval, amit akár a mellényzsebéből is kifizet. Hiszen teheti; ha kedve támad, megteheti Magyar- ország leggazdagabb emberének. És nem azért volt milliárdos, hogy ezt a vágyát he ne töltse. Hajóra ült feleségével, két gyermekével, „tömérdek szolgájával és elhajókázott Londonba. Itt uzt mondta a feleségének, hogy egy kis dolga messze innét egy keleti országbun ják meg, egy héten megteszi odk-vissza. Azután vonatra tilt és dobogó szívvel indult útnak kelet felé, szép Magyarországba. * Egyszer csak táviratot kapott Szabó Gábor pereszleki bognármester Londonor- ezágból. ö maga nem igen tudta kiböngészni, de ott volt a hajadon leánya, hogy elolvassa. Alig hitt a fülének, amikor meghallotta, hogy testvéröc^ce érkezik holnapután a látogatására. Hiszen már egyszer hallott hirt a Jancsiról, tudta róla, hogy valahol túl «* Operöncián csavarog. De hát hihetetlen dolog az mégis, hogy az ember élve is visszakerülhet onnan, az emberevők országából..- Izgatottan mondta: — No most aztán láss hozzá asszony a sütéshez, főzéshez I Rég nem evett már úgyis emberséges ételt! Ünneplőbe öltözött ő is, a leánya is, meg a leány vőlegénye Somolyui Bálint is; úgy mentek ki az állomásra. Útközben a leány negédesen megborzongott te _ Jaj, én úgy félek édes apám! Szabó Gábor rámordult: _ Ugyan te balga I Hiszen láttál már szerecsenyt a szatmári vásáron is! Hanem azért ő maga is szörnyű módon kiváncsi volt, hogy milyen lesz a testvór- öccse. Talán csak lesz annyi esze, hogy nem érkezik ide valaki vadember maskarában 1 A vőlegény izgatottan felkiáltott: _ Jelzett a vonat I Ahun látom is a fü stjét! Nosza megrándultak mind a hárman és szemük kíváncsian járta be a waggonok sorát. De mindössze is csak egyetlenegy ur szállott ki. Magas, szikár férfi volt, sötétkék ruhában, kettős inggallérral, piros arcán beretválva a bajusz és a szakáll. Kezében kis kézitáskát tartott; ez volt minden holmija. Szabó Gábor épen csalódva mondta: _ No nem gyütt meg! Hiszen mondtam én mindjárt, hogy nem hiszek az egészben! * De a kékruhás úr ekkor idegenes kiejtéssel kiáltotta: — Szabó Gáboch uchat kecheaem! A bognármesterineghökkenveválaszolta: — Én vagyok, la I A kékruhás úr néhány pillanatig merően nézte, aztán mosolyogva mondta: _ ön az én teetvéchem? ... Oh, menynyic he öchülökl Oh, mennyiche öchülökl A keblére ölelte Szab'ó Gábort, aki alig tudott szóhoz jutni meglepetésében. Csak lassan-lassan tudott észre térni. Ez itt a leányom, Anna. Ez meg a vőlegénye, Somlyai Bálint. Már önálló mes- ! tér! Kovácaműhelye van!_____ es ni FI«TEL9IEZT£TÉS! nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = pinnPQVtQPO — Közvetlen 3* „Pannónia/* szállódé* mellett!! ulyUluMului --------- A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnái jóval olcsóbban kaphatok 1
