Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-08-06 / 32. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. tovább oly méreteket ölt, hogy egyikmásik városra nézve könnyen végzetessé válhat. A nem indokolt áldozatkészség tetemes károsodást és romlást idézhet elő, s a versengések megszüntetése érdeke egyformán minden városnak. Most mikor ez a versengés virágkorát éli, önként merül fel a kérdés, nem-e lehetne közös megegyezéssel megszüntetni, de másrészt joggal kérdezhetjük : megéri-e a katonaság ezt a tülekedést és sok áldozatot, melyet a magyar városok hoznak érte? — — A Turvékony—vámfalai — — nfiriavölgy-fürdó nyitva. Elsőrendű magyar konyha, kitUnő borok, figyelmes, előzékeny kiszolgálás. — Absolut tiszta kellemes szobák. — Páratlan ásványvíz fürdők — és végtelen előnyős árak. II A Hftáriarölgyl vizek II mégis a legjobbak és legolcsóbbak Csodás összetételüknél fogva mint gyógyvizek is á legelsők közzé tartoznak — s a legnagyobb mértékben érdemesek a t. közönség pártolására és az orvos urak figyelmére. Apróságok. Általános a panasz a nagy meleg miatt, mindenki az esőt óhajtja. — No pedig most egyhamar nem lesz eső, — mondja Bögre ur — azt már állíthatom. Máskor ha abonáltam magamat az uszodában, mindjárt e.ett, az idén még annak sincs semmi hatása. Az egyik elsőrangú kávéházban folyt le a pincér és egy vendég között a következő párbeszéd: — Hozzon egy fekete kávét 1 — Már hoztam, ott van uraságod előtt. — Hallja, ez feketének fekete, de a kávét kifelejtették belőle, már pedig a fizet t ség azért járnp. • A zeneiskola köriil élénk eszmecsere indult meg u helyilapokban, és szó a mi szó, itt is, ott is, sok igazság hangzott el, de hogy u kellő harmónia megvalósuljon, most már egészen a város feladata. Hogy a város nem hűl bele, ha átveszi, sőt kötelessége átvenni, ha másként fentmaradáea nincs biztositva, az kétségtelen. A nagy fizetés sem baj, ha a tanítás sikeréhez kétség nem fér, az egész teendő tehát csak annyi, e kétség tekintetében bizonyosságot szerezni, mert ha ez nem lehetséges, akkor úgy áll a dolog, hogy a kis fizetés is igen nagy volna. • — Ab! Már vőlegénye is van a leányodnak ? Ez szép, nagyon szép ! Mister Szabó János most azt gondolta magában: — Ennek is fogok adni egy milliót. Hogy meg lesz lepve, hehehe! Szabó Gábor siettette: — No, de most induljunk befelé lassacskán 1 Az asszony már vár u vacsorával. Jó, finom vacsorával 1 — Ah, vacsorával? Az jó lesz, mert szavamra, éhes vagyok 1 — Annál jobb I Ma nagy kanállal eszünk. Útközben, lehetőleg észrevétlenül szem- ügyre vette a testvéröccsét. No, a látszat meglehetős vékony volt. Hiszen igaz, hogy a ruhája olyan nri formájú, de valószínűleg ez az egyetlen ruhája, mert abba a bőrtáskába, a mit a kezében tartott, ugyan nem fért másik. Aztán meg semmi ékszer rajta, mindössze a mellényén fityeg egy óraláuc. De az is csak acélból. No, de mindegy, azért mégis csuk testvér a testvér. A vér nem válik vizzé. Hát ha a szeretető nem is csökkent e szemlélődés után, de az önérzete annál inkább meggyurnpodott. Mikor odaértek a kis fehérre meszelt, zsúpfedelű házhoz, amelynek homlokzatán az ő cégtáblája ékeskedett, büszkén mondotta : , t. — Lásd-e 1 Ez az én házam! — Ah! A tied? Ez szép! — De bizony az enyém 1 Még hátsó telke is van. Ezt mind magam szereztem... No, de kerüljünk beljebb! Bent elégülten konstatálta, hogy az asszony is kitett magáért. Pirossal szegett abroszt terített az asztalra és kirakta a virágos tányérokat is. Hát még, amikor behozta a finom tejfölös bablevest, meg a ropogós pecsenyét, aztán a dúsan behintett turóscBuszáiI Vacsoru után Szabó Gáb.or büszkén hátravetette magát a székben: . Egy vidéki ismerősömmel találkoztam a napokban, u ki mint hivatalnok huzza az állam szekerét. Máskor mindig panaszból állott ki, raig most vidám arccal jött felém és minden szavából a megelégedettség sugárzott. Betértünk egy kis beszélgetésre az Európába, a hol uztán megfejtődött a változás. — Valóságos ternót csináltam — mondta a többi közt — a családi pótlékkal, lévén nekem épen három gyermekem, n hányért a pótlék jár, * — Meg fogod nézői a nagybányai képkiállitást ? — Meg bizony, még p°dig három napot szántam rá, in-rt a hogy a bányaiakat ismerem, két napig szó sem lehet róla, hogy az ember lélekzethez jusson, és igy kell még egy nap a kiállításra is. — Barátom, én is veled megyek!! Demeter. HÍREINK. ' Szülők gondja. A théma minden esztendőben visszatérő és valami nagy, sokféle variálást nem bir meg. Évtizedek óla, igy uz iskolai tanév végén megindul a sajtó körkérdése, foglalkozván a szülők nehéz gondjával, azzal, hogy pályaválasztásra megérett gyermekeik részére mely kenyérkereső foglalkozást válasszák ki, vagy helyesebben melyikre taníttassák. És évtizedek óta úgy van, hogy a mig a sajtó a közérdek becsületes szolgálatában óva inti a szülőket a túlontúl megszállt értelmi pályák választásától és amíg évtizedek óta a szülők keservesen tapasztalják az úri proletariátus rettenetes bajait, — valóban nem az úri foglalkozás felé való özönlás gyengülni, ellenkezőleg a kor szelleme ma inkább, mint valaha azt követeli, hogy iparos, kereskedő és kishivntalnok, sőt újabb időben a földmivelő is, dédelgetett magzatának luteiner pályát választ azzal a két jeligével, hogy legyen különb az apjánál, és ha kevesebb a megüresedő hivatali állás, meg kell toldani egy kis — protekcióval. Hiába prédikálunk mi azzal a beteges urhatnámsággal szemben uféléket, hogy a jövő a tanult iparosé és kreskedőé, mert a valóságban egy két kivétel mellett az a tény, hogy a sajtó által annyira feltisztelt ipatijU kereskedői pályát nem a tanult, hanem a tanulatlan elem foglalja el. A mi külföldön természetes folyamat, nálunk országos sensatió, köz és általános csodálkozás tárgya, ha egy-egy tanult ember a mühely-pad mellé áll. Valami két eszten- deje, egy székesfővárosi tanácsjegyző usztalos- mühelyt nyitott é- majd olyan közérdeklődés környezte, mintha gy esküdtszéki tárgyaláson fölmentett, és gyönyörű tollas kalapban feszitő anyagyilkos dámát lehetne szeraügyre venni. Hiszen közben hallitszott is efféle megjegy— Lásd-c, mindig igy élünk átu mii A király se él jobban, mint mii Töltött a fakó borból, kocintott és jókedvűen mondta: — Hej, micsoda egy kófic legény vol-_ tam én negyven évvel ezelőtt! És lám, hogy fölvitte Isten dolgomat! Már esküdt is vagyok I De bizieten 1... Hát teneked hogy megy a sorod? A milliárdos belenézett a pohárba és szelíd mosolygással válaszolta: — No... csak úgy lassan meg vagyok én is. — Aztán nem köll ám nagyon búsulni I Ha valami baj van, itt vagyok én! Bizony okosan tetted, hogy hazajöttél. Talán még kezdhetsz is itt valamihez. Nem, nem! Nekem muszáj visszautaznom ! Ej, $z a te nyughatatlan véred I De miudig ilyen voltál... Pedig te is ott tarthatnál már, ahol éu 1 Volna leányod, aztán annak ilyen vőlegénye. Már kész mester és dolgos, takarékos ember... No de jól van úgy, ahogy van 1 Isten rendelése minden 1 Ezzel a kenetteljes mondással aztán aludni is tértek. Szabó János elhatározta, hogy mujd osak holnap fogja fölfedni mérhetetlen gazdagságát. Addig csak hadd dicsekedjék a bátyja a magáével. Csak elrontaná az örömét véle. >'v Másnap már korán reggel fölkeltette Gábor és egy pohár seprő pálinkával kínálta meg: — Ezt kótitold meg I A magam termése ez is 1 A magam borából főztem! Hiszen te nem is láttál még mindent, hogy mim van. Elviszlek most a szőlőmbe. Olyat se láttál még! Kivitte a szőlődombra, umelyet kockákra daraboltuk u szőlőkertek. Itt dicsekedve tárta szét a karját. — Látod ezt a darabot? Ez az enyém!. Miud csupa uj ültetés! Négyezezer forintot is kínáltak már érte! ) zés, hogy a doktor urnák kitett cégtáblája uj idők jele, de bizony nem uj idők jele volt az, osak sensatiós ritkaság. A helyzet ellenkezőleg az, hogy egy vidéki város egyidőbeu tesz közzé iruoki állásra való pályázatot és artézi kút forrására árlejtést. Az előbbire 152 kérvény érkezett, az utóbbira ismételten nem akadt pályázó. Aki erre nem azt mondja, hogy ez gyönyörűen simbolizálja a mi urhatnámságunkut —. az nem szereti nevén nevezni a gyermekét. Az elmúlt napokban a székesfőváros egyik középiskolájában szülői értekezlet volt. Az igazgató statisztikai adatokkal bizonyítgatta a megjelent szülőknek a lateiner pályák túlzsúfoltságát, —- a mikor arra fordult az értekezlet, hogy az iskolából kilépő 61 gyermek milyen pályát választ, 54 szülő büszkén vágta ki, hogy gyermekét egyetemre küldi, inig 7 szülő szemérmetesen jegyezte meg, hogy anyagi ereje miatt kénytelen gyermekét merkantil pályára nevelni. Ilyen, a gyakorlati életben oly sokszor megújuló esetek után, meglehetős' naivság kell ahhoz, hogy valami nagy hutást.vár junk ezen cikk közzétételétől. A korszellem egyáltalában nem nagyon kedvez a sajtó tanévvégi intelmeinek, mert hu a szülő egyike-másika el is ismeri, hogy igazunk van, azért a maga szeretett gyermekét mégis csak urnák fogja nevelni. Mivel pedig uz értelmi pályákon tulproductió van, a jövő generálié szivébe-lelkébe korán be kell vésni azt a bölcs életelvet, hogy ne a tehetségre alapítsa boldogulását az életben, hanem — a protekcióra. És hogy ez a bölcs éietelv micsoda rombolást visz végbe a kialakuló jellemekben, — annak eldöntését egyenesen rábízzuk olvasóinkra, unnál inkább, mert nálunk a moralisták nem szeretik. A szülők gondja pedig évről évre súlyosabb, a pályatévesztettek száma pedig évről-évre nagyobb, a szellemi proletariátus növekszik. A szülők kötelessége ennek az állapotnak megszüntetéséről gondoskodni. * — Üzlet vezet őségét Szatmárnak. Régi vágya a városnak, hogy a tervezett üzletvezetőségek közül egyet a maga részére szerezzen meg. Tett is már lépéseket, s a város jogos és indokolt kérelmét illetékes helyen előjegyzésbe vették. Azóta az ügy pihen. A debreceni üzlelvezetőségnek ma már oly óriási módon megnövekedett a forgalma, hogy 22 év után az ország legnagyobb üzlet- vezetősége lett. Huszonkét évvel ezelőtt 1890. augusztus 1-én nyílt meg a magyar államvasutak üzlet vezetőiéire Debrecenben. Ali? két évtizedes múltra tekinthet vissza s e rövid idő alatt a fejlődés leggyönyörűbb útjait futotta meg. A fejlődés folytán azonbun szűknek bizonyul a debreceni üzletvezetőség székházit, ily rohamos fejlődésre nem számítottak s nem is gondolhattak annak idején úgy, hogy most vaiószinü, hogy az üzletvezetőséget kettéosztják. A városra nézve itt lesz a legkedvezőbb alkalom, bogy a lépéseiét megtegyék az újonnan felállítandó üzlet— Hml Négyezer forintot? — De bizony! Csakhogy ötért sem adnám g— talán 1 A milliárdos szomorúan merengett el a rég nem látott vidéken, a Tiszán, a füzeseken, a síkságon és u kéklő hegyeken. Aztán megszólalt: — Te! Mibe kerülne, ha én ezt az egész dombot meg akarnám venni? A bognármester elmosolyodott: — Ugyan t Belekerülne az százezezer forintba is. — Hát, ha én az egész földet meg akarnám venni! Mindent... mindent I A Tiszát is meg azokat a kék begyeket is. , _i. Szabó Gábor uram nevetve ütötte hátba: — No te még mindig megmaradtál a régi bolondnak!... Kevés volna ahhoz még egy millió is I — Hát akkor tiz millióért mennyit lehetne megvenni ? Hát száz millióért ? Hát ezer millióért? Szabó Gábor most már nem is hederi- tett rá. Érezte, hogy e gyermekes bolondságok nem méltók az ő bognármesteri tekintélyéhez. Tehát gyorsan másra terelte a beszédét: •. „ •j-i No, de menjánk odébb. Még hadd mutatom meg a pincémet. A tavulyi bor is benne van még. De benn ám! Nem sürget a pénzszükség! ... Harmadnapon azt mondta a milliárdos, bogy most már vissza kell utaznia. Gábor marasztalta egy darabig, aztán kiadta a rendeleteket: ' — Utravalót kell készíteni neki. Sonkát, kolbászt, szalonnát... Jó lesz neki odahaza I Maga kisérte ki a vonathoz és mikor összeölelkeztek örökös bucsuzásra, gyöngéden két tiz forintos bankót csúsztatott á tenyerébe, mondván: — Nesze öcsém, de megbecsüld ám I A milliárdos zsebredugta a húsz forintot ég hálásan rebegte: — Köszönöm, édes bátyám ! vezetőségnek Szatmáron való elhelyezésére. Mikor a debreceni üzletvezetősög megindult 1075 kilométer voU vonalainak hossza. Ma ennek a távolságnak majdnem kétszerese. Mióta az érmihályfa]vu-nugyvár„di-székely. hid-szilágysoinlyói-karcag-tiezufürcdi vasutakat hozzákapcsolták, 2049 kilométerre növekedett meg a területe s ezzel ni eddig legnagyobbnak ismert aradi üzletvezetőséget is 88 kilométerrel felülmúlta. Ezt a rohamos megerősödést az magyarázza, hogy rengeteg építkezés történt. A füzesabonyi, tiszulöki, nagylótai, fehérgyurmati, felsőbányái, bikszádi, mátészulka szatmári, numényi, kőrösmezői, ungvölgyi, tiszapolgári, nádudvari, somkuti, erdődi — legújabban — a dehrecen-nugy- váradi vonalak mind azóta keletkeztek. Az üzletvezetőség első évében 1,530,000 tonna volt a forgalma, ez a mennyiség a múlt évbon már 2,907,530 tonnára emelkedett, tehát a kétszeresinél is többre. Épülő félben van még a kisvárdu-nyirbaktai vonal, tervezés uhut a halmi-bíkszádi és érmihályfulva-sz.- tasnádi vonal, a mi kb. 150 kilométer gyarapodást jelent. — Az eltörölt Ünnepek. X. Pius pápa az elmúlt óv julius 2-án kelt „Suprcmi Diiciplina.,“ kezdetű molu propriójábau úgy intézkedett, hogy a szokásos egyházi ünnepek száma az egész világon redukáltassék. A- magyar püspöki kur 1911. november 19-én Vaszarv Kolos bíboros hercegprímás elnökletével tartott ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel s szavazattöbbséggel úgy határozott, hogy az ünnepek változatlanul maradjanak meg. A hercegprímás most megjelent XII. számú körleveléből kitűnik, hogy a magyar püspöki kur ezirányu reménységei nem váltak valóra. Ugyanis Gennari bíboros, aCon- gregatio Consistorialis prefektusa legutóbb arról értesítette a bíboros hercegprímást, hogy a pápa ragaszkodik a „Supremi Dis- ciplinae“ kezdetű molu proprió rendelkezéseihez, a melyek tisztán gyukorlati jelentőségűek és csupán r.z ünnepek külső megölését korlátozzák. A motu proprió intézkedései értelmében a következő ünnepek elvesztik külső ünnep jelegüket s azokon a misehallgatás és a szolgai munká'ól vuló tartózkodás nem ' kötelező : Karácsony, Husvét és Pün- köd másodnupjo, Űrnapja, Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.), Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) Kisasszony napja (szeptember 8.) -valamint mindenféle ország, nemzet, egyházmegye, tartomány, község különleges védőszentjeinek fogadalomló], vagy szokásból származó ünnepei, még., iá egyházilag meg is voltak eddig erősítve. — Mindenki jó katonának! A honvédelmi miniszter most küldi szét a so-, rozást szabályozó uj utasításokat a sorozószékhelyekre. A rendelet négy csoportra osztja azokat a hibákat, amelyek szerint a sor alá kerülőket el kell bírálni. Kitűnik, bogy a sor alá kerülők közül csak azokat dobják ki^a kik mindkét szemükre vakok, siketnémák, vagy elmebajbun szenvednek. Alig lesz tehát katonaköteles, aki szabadulni tűd majd betegség címén a katonai szolgálat alól. A rendelet szerint katonai szolgálatra alkalmas uz uz ember is, a ki a következő testi hibákban szenved: nagyfejü, vagy fején oly elváltozások vannak, hogy ennek ellenére sapkát viselhet; ha mindkét fülére nagyott hall, vagy az egyik fülére süket; ha dobhártyája száradon át van jukasztva. Az eddigi gyakorlattal ellentétben elfogadják katonáék azt, a ki dadog, akinek gyógyult csonttörése van, féllába rövidebb, mint a másik, a kezéről egy ujja hiányzik, vugy egy ujjal több van. A ludtalpuak is alkalmasak a szolgálattételre. A második osztályba azokat veszik be, akik másodrendű szolgálatra alkalmasuk. Ezeket nem szorosan harci szolgálatra fogják begyakorolni. Ebbe az osztályba tartoznak a siketek, vugy akiknek a fülkagylójuk hiányzik, vagy akik annyira dadognak, hogy szavukat megérteni nem lehet. A harmadik osztályba sorozattakat csak háború idején szóllitják be. Ezek fegyverforgatáBt és mesterséget nem gyakorolnak. A harmadosztályú katonák azok lesznek, akiknek az arcuk el van torzulva, vagy arcukon oly elváltozás van, amely a lélekzést akadályozza. A negyedik osztályba végül uzok kerülnek, akik semmiféle szolgálatra nem alkalmasak: a siketek, siketnémák, a vakok és gyógyíthatatlan elmebetegek. — A megyei számvevőség visszaállítása. A vármegyék pénzügyi adminisztrációjának, a vármegyei vagyon, ulapok kezelésének ellenőrzését nemrég pónzügyigaz- gatóságok számvevőségeire bízták. A megyei költségvetéseknek azoa'ban annyi tétele~-van, az alapok, alapítványok kezelése annyira bonyolult, hogy ezék a teendők túlságosan megszaporitották a spénz(lgyigazgatóságok muukáját, annyira nehézkessé tették az ügyvitelt, hogy most már reformra gondol, a pénzügyminisztérium. A vármegyei számvevőség államosítása, mert hisz voltaképp ebben állt a legutóbbi reform, nem vált be. A pénzügyigazgatóságok nem győzik a kettős munkát, nem tudják a vármegye és a minisztérium számára elkészíteni a zárszámadások felülvizsgálását. A pénzügyminisztérium — a mint biztos helyről értesülünk — elrendelte
