Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-17 / 3. szám
3-ik szám. Huszonnyoloadik évfolyam. Szatmár, 1911 január 17. SZATHAR VIDÉKÉ ■í'iB TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A kultúra műhelyéből. „Esz: ez a kultúra. A világnak ész szerint való formálása : kultúra“ ... mondja Alexander líernáf, akit országvilág éppen a kultúra egyik nagy elömunkásának ösmer. Eszes ember, hál’ istennek, van Magyarországon bőven, még némely szomszédunknak is juthatna belőle. ,De mi az oka annak, hogy mégsem beszélünk éppen ilyen megelégedett nyugalommal magyar kultúráról? Talán azért, mert ezek a mi eszes embereink széjjelvetve, elszigetelve, szorosabb kapcsolat nélkül élnek és munkálkodnak. Mintha egy árvíz hideg hullámai vetnék őket ide-oda. Annak a fényes berendezésnek, amely a kultúra palotájának belseje, egyes becses bútordarabjai, faragott ékességei, himes szőnyegei szétloccsantva, messze egymástól úszkálnak a mindent elöntő áradatban. Mindegyik becses magában véve, bár , az ár ki is kezdheti szépségüket: igazán nagystílűvé, egységgé csak akkot* lehetnek, ha megint összeállítjuk azokat eredeti rendjükbe. Akadt erre nálunk vállalkozó kéz. Ei ős is, arravaló is. A szerteszórt darabok most együvé illeszkednek egy nem közönségesen organizált műhelyben. Ezt a kultur-miihelyt Tisza István gróf és Herczeg Ferenc alapították. Érdemes beletekintenünk. Mind a ketten abból a termékeny gondolatból indultak ki, hogy a senyvedő magyar kultúra ujjárendezésére munkasorba állítják az egész magyar értelmiséget. Olyan feladat, mint a milyent a tenger old meg, amikor homokszemet hord homokszemre. Egyszer mégis csak szárazföld lesz belőle, egyszer mégis csak virág nyílik majd rajta s gyümölcsöt fog hozni. Tisza is, Herczeg is ebből a szempontból szólaltatják meg, dolgoztatják, lelkesítik irodalmunk, tudományunk, publicisztikánk legjobbjait. Orgánumunknak, a Magyar Figyelőnek szer kesztőséffében egész halom kész munka vár arra, hogy kéthetenkint. a közönség elé kerüljön. Életbevágó s érzésbevágó kérdések magasabbrendü meg- világítását kapja ott a magyar értelmiség. Most olvastuk el ennek a folyóiratnak második számát. S igazán örömünk telt ebbpn a szép munkában. Akik a - Magyar Figyelő első számában Tiszának a drágaságról Írott cikkjét igazságtalanul agrárius ízűnek mondották, ebben a második számban észre fognak kapni, mert Tisza' most ugyanennek -a kérdésnek a másik oldalát is megvilágítja. Hisz nem arról van szó a Magyar Figyelőben, hogy T ARCA. A Holyák Jura folyamodványa. Irta: Hanka Imre. Ott, a tnáramarosi havasok aljában, egy kis faluban lakott az öreg Holyák Jura a fiával, Mitruval. Nem volt az öregnek semmi baja, buja. Az az egy-két vékás földecske- megtermetté a télre való krumplit, máiét, nyáron pedig eljárogattok a „roinadával“ ami messze, a nagy magyar alföldre, nagy uru- ságokhoz részért aratni s inuen-onnan összejött annyi, hogy megélhettek belőle szegényesen mind a ki tten. Hejh, de minden jónak vége szakad egyszer. Az öreg Holyák nyugodt életét is megzavarta valami .... a sorozás . . . . Behívták a Mitrut, megvizsgálták — szép, szálas orosz legény volt — s be is vették katonának. Hiába kért, könyörgött az öreg a „pan velkomoz8ni“ főszolgabírónak, meg a tiszturaknak, nem luvjtQttak rája. Bevitték Mitrut kutonának, „császár szolgájának“. Kifacsarodott az öreg Holyák szive, mikor még megtudta, hova viszik Mitrut, öregsége reményét s támasszát . . . egészen Boszniába. ■ Nagyon el volt keseredve az öreg s elhatározta magában, hogy törik vagy szakad de a .Mitrut kiszabadítja. Pénze ugyan nem volt, hanem volt egy szép tarka tinója, a „Bilányka“. Kis boci korától sós kenyeren, zabliszten nevelvalamely párt vagy osztály érdeke jusson egyoldulu kielégítésre. A Magyar Figyelő éppen az ilyen egyoldalúság, az ilyen kasztokra való osztás ellen küzd, hisz minden sorában a magyarság egyetemét szolgálja s merit a légjobb, a legközvetlenebb forrásból. Mert pld. ki tudna világosabb választ adni arra a kérdésre, hogy mire való I tói nő jellegű legyen a mi haditengerészetünk, mint, ennek a tengerészeinek a főparancsnoka, Montecuc- coli gróf? A Magyar Figyelő tehát magát a mi leendő dreadnought-jaink- nafe fővezérét szólaltatja meg s ezzel lehétövé teszi, hogy e drága problémát is világosan megértsük. Újra aktuálissá válik a politikai pártok harcai közepette ez a régi szó: magyar, szabadelvűig. Kevés szóval élnek vissza annyira, mint ezzel. Még kevesebb ember tudja, mit is fed az. Réz Mihály szép tanulmányban elemezi ezt a fogalmat s követi alakú- lásját a legnagyobb magyartól, Széchenyitől ináig. Ez sem pártcikk, csak a magyar gondolkodás és érzület egy nagyszabású megnyilvánulásának objektiv bemutatása. Vagy ki szólna nálunk illetékesebben a kultúra művészi vonatkozásairól, mint Alexander Bernát, vagy a színháznak a magyar művelődéssel való sajátszerü és nagyon érdekes kapcsolatairól, mint Ambrus Zoltán? A Magyar Figyelő mind a kettőnek friss és mesterin megirt mondanivalóit közvetíti ebben a második füzetben közönségünkkel. Jogi irodalmunk egyik legkitűnőbb képviselője, Edvi Illés Károly a jogi oktatás reformját mélyreható cikkben tárgyalja Nálunk, a jogászok világában, igazán nem közömbös egy kérdés. Számadó János a régi magyar kert- müvészet s az ősi parkok elvirult pompájáról ad képet, végül a szép- irodalom is díszes helyet kapott e füzetben : Herczeg Ferenc „Napváros“-a az irodalom barátai számára nem köznapi csemege Hat kis cikk sorakozik a füzet végén a „Feljegyzések“ gyűjtőcím alá. Eles, csípős a hangjuk. Ferdeségek, kinövések, nyegleségek ostorozásai, vagy pedig kultúrái vonatkozású jegyzetek érdekes tudományos és irodalmi jelenségekről. A Magyar Figyelő ezt a rovatot szemelte ki polemikus megjegyzései számára, amelyek mindig fején találják a szöget s ha sebet is ejtenek olykor valakin, a kultúrának érdekében teszik azt,. . _ . . „ ___ Ig azi kulturmühely, a magyar értelmiség találkozóhelye az uj lap. S ez a magyar értelmiség fel is fogta hivatását s örömmel sietett a közös munkára. gette, a kezéből éietgette, s a Mitrunak szánta hogy ba majd megházasodik, legyen mivel megkezdeni a gazdaságot. De most elhatározta, hogy eladja A szomszéd „Máska“, a falu árendása és takarékpénztárja vette m^g 55 forintért. Testvérek közt is megért százat, de az öreg Holyák örült, hogy pénzt látott. Felöltözött ünneplőbe, az ezer rézgomb bal kivart bőrturisnyába beletette az obsit- ját, az 59-ben kapott medáliáját, egy darab málépogácsát, meg az 55 forintot s bement a pán nótárushoz. Elsírta a baját, u panaszát, hogy hát neki azt kell most már .eligazítani, hogy a Mitrut eresezék haza. A jegyző megvigasztalta, hogy ne búsuljon semmit, nem is lesz a dolog nehéz, csak 50 forintba fog kerülni. Csinál majd egy reklamátiót i haza jön n. Mitru. Örvendező szívvel adta oda az öreg Holyák a „Bilányka“ árát. Olyan jó kedve lett, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Hát még, hogy megörült, amikor a jegyző arról értesítette, hogy ekkor és ekkor menjen be Szigetre a „comissió“ elé, mert meg fogják vizsgálni s aztán haza eresztik a Mitrut. Meg is jelent a felülvizsgáló comissió előtt az orvosok megvizsgálják, általános meglepetést keltett az uraknál unnak az öreg parasztnak tökéletes formás testalkata. Dacára 60-ik évének, olyan volt az öreg mint egy sugár tölgy. Karjai csinosak, dereka egyenes, lábai mint két oszlop. Naptól bámult nyakára úgy hajolt, úgy simult le a hosszú, ezüstfehér haja, mint az átva- lányhuj bokréta. ______________ Me gdicsérték az öreget s a végén kimondották, hogy bizony még munkabíró s nincs szüksége istápolóra, kenyérkeresőre. Tréfálkozva meg azt ajánlgatták, hogy házasodjék meg. A végén aztán hivatalosan- is értesítették, bogy Holyák Mitrut nem eresztik haza. Elkeseredve bandukolt hazafelé az öreg Holyák Szigetről; s a mig uzt a hosszú utat Szigettől hazáig gyalogosan rótta, egy nagy dolog érlelődött meg a fejében. Azt gondolta meg, hogy mit beszéljen ő 1 „lábbal“,.ba a „fejjel“ is beszélhet. Beszél ő magával, egyenesen a „pán császárral“. Hiszen talán még csak emlékszik rája. Hiszen, amikor 1859-ben a szolferinoi véres csatából, a szatmári 5-ik ezred golyótól tépett-zászlóját ő, I zászlótartó, a „Fuh- nenführer Zügsführer Holyák“ kihozta (87-en estek el mellette-a zászló hősi védelmében), a csata után maga | császár dicsérte meg s tűzte fel maliérre a medáliát, ami most is ott van a gombos tarisznyában. Kivette a fehér-piros szalagon függő ezüst vitézség! érmet s a mint nézegette, forgatta kezében, két öreg könycsepp gördült ki abból a két öreg becsületes szemből s hullott rá az éremre. A mint a könycsepp ott rezgett a kezében tartott érmen, a napsugár megtört rajta s a szivárvány szép színében játszó aureolávul öntötte el a vitézség! érmet.. Az öreg Holyák megállott. A távolba nézett révedező szemmel. Elgondolkozott. Talán a szolferinói csata sikere, elesett bajtársui jelentek meg lelki szeme előtt s eszmetársulás révén talán már a cs utas ikon látta feküdni az ő fiát, szeme fényét, a Mitrut is .. .-Cí* Láttam, ajkához emelte a medáliát, lecsókolta róla a ráhullott könnyet s visz- eza csúsztatta a tarisznyába. Meggyorsított léptekkel iparkodott haza. Huza ért. Első útja is a kántorhoz vezette. Tentát, meg pennát kért kölcsön. Haza térve, a tisztábbik szobába bezárkózott s levélíráshoz fogott. Elővette a megsárgult „obsitot“ s annak a tisztán maradt oldalára irt, nagy, verébfej betűkkel. Folyamodványt irt, fel egészen a császárhoz, magához e kérte szépen a kegyelmes császárt, hogy bocsáttassa szabadon az ő fiát, Mitrut, hisz vannak ott úgyis elegen, neki pedig egyetlen támassza volna egyetlen gyermeke; a „romáda“ készül le a nagy alföldre, kepét felvállalni, részbe learatni: bát csuk beláthatja a felséges császár, hogy ilyen szorgos időbeu itthon kell lenni Miti unuk!“ „Hisz ő a lelke a romádának, ő tudja a járást ösmeri a nagy uraságokat, ahol képet lehet vállalni, szóval tudja, hogy hol mint kell.“ Aláirta igyen: Fáhnenführer Jura Holyák zügsführer. A mikor készen volt a levél, beletette az ezüst medáliát is tanúság okáért, ismertető jeléül. Elküldte a postán, választ is kért rája. Várta aztán a választ egy-két hétig, egy egész hónapig, de csak nem jött semmi. * * * ... A szerajevói katonai kórházban egyszerű infanterista fekszik a kemény szalma ágyon. Mellette, az éjjeli mécs ingó világánál az ápolónő ül bóbiskoló fejjel, alig bírva ROTH SÍ nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a i vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást, m— a WERKEZT£K!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek valódi ehevro és bői bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
