Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-02 / 18. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . . 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 60 fill. Fél » . .. . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó ^közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 6. ez. * ♦ Telefon-szám : 73. —v HIRDETÉSEK -v­— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek fól. A hirdetések díjjal előre flsetendSk. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Lesz-e a virágból gyümölcs? Irta: Bodnár Gáspár. — Második, befejező cikk — Az ország több városából, mindig siirvebben és sűrűbben érkezuek hí­rek, hogy itt vagy ott diákokat csap­nak ki. Vagy csendesen eltávolítanak — az iskolából. Erre következik rendszerint elő­ször a helyi, aztán a fővárosi újságok nem megdöbbenése. Oh nem. Megbot­ránkozása. És csodálatos, hogy ezek­nek a kicsapásoknak rendszerint és okvetlenül — a tanárok az okai. Nincs ez alkalommal másról szó. Sem családról, som rossz környezetről. Vagy talán éppen magáról arról az újságról, melyből az ifjú napról-napra szívta, mohón vette be azt a mérges elemet, a mi szenvedélyeit felkorbá­csolta. Vágyait féktelenné tette. És vitte őt — egész a katasztrófáig. Nagyváradon egy ifjú leirhatlan, disznó módon gyalázza meg nyilváno­san, az osztályban a március tizen­ötödikének megszentelt nemzeti jelvé­nyét. Ez az ifjú elvesztette q legele­mibb történeti érzékét. Még azt az erkölcsi érzéket is, a mivel mások ér­zelmeinek tartozik. Mit legyenek az ilyen ifjúval ? Más helyen tüntetve megy egy csoport ifjú oly helyekre, a hói fisz­TAECA. t Sarmaságh Géza. 1852-1911. ________ Súlyos m ulasztásnak, igazságtalanság­nak, sőt embertelenségnek tartanám, ha Sarmaságh Géza halálának bekövetkezésén egy néhány soros hírrovatban tovasur­rannánk. Igaz, hogy nem élünk a háladatosság korszakában. De Szatmár városa, a szat­mári társadalom, úgy egyházi, mint polgári társadalom, mégis csak rendelkezik annyi benső tartalommal, annyi emlékezettel, any- nyi megbecsüléssel, hogy egy három év­tizeden keresztül héroszi és önzetlen munkát végző emberének legalább koporsójára he­lyezi rá, nem is az elismerés koézorvját, hanem legalább a nagy, óriási munkaerő­nek, ideális napszámosának járó egyszerű elismerést, az erőt, az időt, acsudás tartós­ságot jelentő vasfalevélét. Azokra a hamis felfogásokra, álokos­kodásokra, igazságtalan ítélkezésre, mely nem akar hozzá nyúlni, nem akar emlé­kezni, nem is próbálkozik igazságosan szólni a halandóról, ki az élet utján nem csak dicsőséget, munkát, érzéket hordozott, de sebeket is; azokra megvetéssel kell tekintenünk. Az embert a maga egészében, egyéni­tcsséges felnőtt embernek sem szabad | D *, -»A I megjelennie. Es kihívóan dicsekszenek ezen tettükkel. Harmadik helyen cinikus okokkal maguk a szülők védik gyermekük meg­döbbentő és ismételten elkövetett er­kölcstelen, kihívó viselkedésüket. Mi eszköz van a tanári karnak kezében arra, hogy legalább az iQu- ság erkölcsi érzékét megóvja? A józan ész, a legegyszerűbb föld­mi vés ember gondolatjárása megálla­pítja, hogyha a kosárban levő barackok közt romlottat, rothadtat vesz észre: azt eltávolítja. Mert tapasztalatból tudja, hogy az az egy romlott, rot­hadt gyümölcs mind, a többit is el­pusztítja. A kertész lemetszi a beteg ága­kat. Az orvos azonnal ámputálja a rnegmérgezett tagot.'Mert tisztában van azzal, hogy az egész életet kioltja — az az egy megromlott szerv. Hát mit tehet mást az iskola ? Mint a mit diktál a józan ész ! Mint a mit tesz az orvos. Mint a mit tu­dományos, nevelési módszerrel megál­lapít a nevelés művészete ? Pedig még sem tesz úgy, mint amazok ott. Mart ne higyjük,ám, hogy a tanulónak az iskolából való eltávo­lítása csak úgy rögtön, ötletszerűen, megfontolás nélkül történik. Oh, sok fájdalmas, gyötrelmes töprengés előzi meg a végső döntést. ségének összességében kell tekinteni. Vizs­gálni, lélektanilag teljesen megismerni. A ki nem rendelkezik e szétbontó és össze­tevő, e betenézés, az átélés erejével... az vagy igazsátalanul fog Ítélni és akkor hamis képet kap. Vagy dölyfösen a maga tulaj­donságait, erényeit, egyéniségét, képzelt érintetlenségét fogja elő térbe tolni. És ak­kor önzővé lesz. * * * Sarmaságh Géza nem volt ám tucat ember. Nagy egyéni ..kvalitásokkal megál­dott tehetség. Búvár. Önálló gondolkozásra, eredeti stilü építkezésre, alkotásra született és az önképzés erejétől duzzadó szellem, melynek kovásza, élesztője: a csudával hatá­ros munkabírás, a mindent legyőző kitar­tás, az eszme, mely lelkében élt, mely - vezette. A rendithetlen meggyőződés, a mi sokszor a reálitáson magasan felülemel­kedve illúziókkal töltötte el. . . . Mint szelíd, fogékony lelkű ifjú lép a helyi papnevelőbe. A papnevelő kü­szöbéig már átéli a szegény diákok kál- várias útját. Benn az intézetben az ifjú leviták gyöngyének tekintik. Arca lelke tisztaságától, szelídségétől sugárzik, egész lényét szent Alajosnak eszménye lengi át. így is nevezik társai. Elmélyedő, imádsá- gos lelke úgyszólván rügyezés, virulás előtt szakad ki a világból. Egész ifjúságát, lelke­sedését, fejledező eszményét viszi az egy­ház oltárára ... És ő úgy is lép ki a papnevelőből, mint a ki' mindenben erős. Hitben, meg­győződésben. Tudományban, erkölcsben. A ki a papi rendet megillető minden utat, Volt.részem benne, két évtizedes ta­nárságom folyamata alatt. Valóban, a lelkiismeretes, a jó lelkű tanár, a szülők helyett szülő, apu, anya helyettese, úgy érzi magát ilyenkor, mint uz az anya, a ki gyer­mekét karjain odaadja, odatartja az orvos éles kése elé, hogy az vágja ki a fekélyt gyermeke testéből. Neki ta­lán I nagyobb fájdalma van, mint a gyermeknek. Szemében ott csillog a köny. De meg kell tennie, ha még életét megakarják menteni annak a gyermeknek. Oh ne higyjük, hogy az a tanári kar netn mérlegeli a szülök fájdalmát, helyzetét. É* nem mérlegeli a szeren­csétlen gyermek jövendő sorát is. Mindez megtörténik. Meg kell tör- ténni-e. Ámde, az iskola nyilvános in­tézet. Az nem egyeseké. Oda nem csak az a szerencsétlen ifjú jár. Joga ott nem csak egyes szülőnek van. Ott nem csak a bánkódó szülőkkel kell szá­molni. Száz és száz szülő aggodalmaival, félő gyötrelmével. Jogos követelései­vel. Ott számolni kell az erkölcsi rend­del. A fegyelemmel, a tekintéllyel. Ott mérlegelni kell a visszaesést. És sok-sok mindent. . . Utolsó dolog az, mikor már a döntő szót ki kell mondani. Fájdalom hogy ki kell mondani. Hát igy fogjuk fel azt a szomorú aktust, a mivel a diáknak az iskolából minden erényt, minden tökélyesitő eszközt isméri. És- gyakorolja. Csak egyetlen egyet nem ismer. Csak egyetlen egyre nem készítették el. Csak egyetlen egyre nem számítottak képzésében. Az életet nem ismerte. Az élet esé­lyeire, csalanfintosságra nem edzették meg. Csak az őt váró örvényekre nem szá­mítottak. . Beregszászba küldik káplánnak. Igény­telensége csak buzgóságánál, hivatás hévé­nél volt nagyobb. A beregszászi hívek ma is emlegetik őt. Aztán Szigeten káplánkodik néhány hónapig. Majd Szatmárra hívják a gimnáziumba. Ötödik osztályú gimnázista voltam ekkor. A legeslegelső görög órája nálunk volt. Egy végtelenül szerény, alázatos fiatal pap surran be hozzánk észrevétlenül. Mély csendben fogadjuk. Nagyon elfogult volt. Minden szavára, lépésére, mozdulatára lát­hatólag ügyel. De szeretetének, az ifjúsá­gért élő haló, önfeláldozó lelkének meleg­sége már megérintett mindnyájunkat. Ha a tanárságra születni kell. .. ak­kor Sarmaságh Géza valójában arra szüle­tett. Ö maga tanul. Éjjel nappal búvárko­dik, mert tanári vizsgálatára is készül. De ő egyszersmint tanit is ám. Nem előad, mint az egyetemen szoktak. Nem olvastat, mint az már a kezdő tanároknál rendes. Nem kalkulussal kecsegtet vagy félemiit . . . ha­nem tanítványaival együtt dolgozik. Izzad, fárad. Lelkesít, segít. Világot gyújt. Lehaj- lik, felemel és bátorságot önt az ifjúságba. való eltávolítása történik. És üe gyű-, lelettel. Ne elhamarkodott ítéletekkel. És ne frázisokkal. Nem különösen szo- fizmákkal, mint azt tette egyik tekin­télyes fővárosi lap. Amely azzal érvelt, hogy hiszen pár hónap múlva az az ifjú szabadon teheti azt, a miért most büntetik. Hova vezet az ilyen hamis, sivár, sőt cinikus ítélet? Hova vezet igy az önállóságra nevelő elvek megcsú­folása. A belátó akaratról, az erkölcsi akaratról való fogalomzavar — ez. * * * ...Teljesen egyoldalú igázéágtalan ember volnék azonban, ha azt állítanám, hogy a mi iskolai nevelési rendsze­rünk teljesen rendben van. Hogy az töké­letes. Hogy az mi kívánni valót sem hagy hátra. 'Iszen ennek a kérdésnek egész ás hatalmas irodalma van. E szűk keret­ben alig érinthetem csak a velejét ís. Szerény nézetem szerint azonban a fö-fö baja a mi középiskoláinknak, hogy tultömöttek. Úgy értem, hogy óda zúdulnak anyian és olyan elemek, melyek talán más irányú nevelés, irá­nyítás utján sokkal boldogabbak, sze­rencsésebbek lehetnének. A mi társa­dalmunk nem számol avval, hogy mit fog csinálni a magasabb ész és lelki erőt kívánó képzés utján azzal a ren­geteg ifjúsággal ? Hogy a nemzet fájá­S ha eddig csak úgy érintőleg vesz részt a társadalom mozgalmaiban, ha min­den megmaradt szabad idejét tanítványai­nak irányítására fordítja: most egyszerre — több ideje lévén — az élet közepébe találja magát. A közkatona harcossá válik. Tollal kezében a harcvonal legélénkebb pontjaira kerül. Munkabírásával erőt, len­dületet ad az akkori egyházi a társadalmi mozgalmaknak. És amennyire nem rendel­kezik a szó hatalmával, sőt akadozva be­szél : oly felette nagy mértékben övé a toll. A tudás, az eszmék és dolgok átélése, átérzése. A zelus, a készséges, a legnagyobb terheket hömpölyögtető munka. A lelkében készletben levő és folyton izmosodó isme­retek forrássá . .. úgyszólván önti a feldol­gozott munkálatokat. Alig van társadalmi akció, mozgalom, mely Sarmasághot ügyének megnyerni ne kívánná. A Széchenyi Társulat megalapí­tásában és élő munkásságában az ö( lelki- ismeretes munkája, hazafias érzése, áldozat- készsége ... a legszebb, és igazán legered­ményesebb lapokat alkotják. A Széchenyi Társulat virágzása az ő titkárságával van össze nőve. • * * E közben dr. Fejes Istvánnal és e sorok Írójával megalapítja a „Szatmár és Vidékét.“ Micsoda hatással volt ez a lap Szat­már és vidékének társadalmára ... azt amaz idők emberei mondhatják csak el. Erős, alkuvás nélkül való keresztény, kőt E közben leteszi magán utón, csudás erőkifejtéssel a tanári vizsgálatot. kath. lap volt. A nélkül, hogy eszébe ju tott volna valakinek, hogy papi lapnak, ne * ROTH SIMON r r r í nagy választéka cipőraktárát i jr ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legoteséfeb bevásárlási forrást. —_- ■ a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevraox és box bőrből készült legújabb divata fekete és barna szína nri-, női-, és gyermek-wpőfci MEÜÉBKEZTEK!

Next

/
Thumbnails
Contents