Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-25 / 17. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. •' ' 1 MEGJELEN MINDEN. KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL —v HIRDETÉSEK ——hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek fői. Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor; 50 fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetőiek díjjal előre fizetendők. Fél » . . . 3 » 1 Egyes sz&m ára 16 > Bötvöa-utoa 6. az. ♦ ♦ Telefon-szám : 79. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Lesz-e a virágból gyümölcs? Irta: Bodnár Gáspár. — Két cikk. — Virágnak, a nemzet virágának nevezi a költö ifjúságunkat. Mikor fakadó tavaszkor dús virágzattal megálldottan, az élet pompájában látjuk disz leni fáinkat, növényzetünket . . . lelkünk tekintete önkénytelenül a nemzet ifjúságán tapad. A haza fájának gyönyörűséges, reménynyel-teljes virágzatán. És mikor, mint méhköpükből a zsongó méhek szállnak a mi tanuló gyermekeink az iskolákból: ajkunkon önkénytelenül felhangzik a költő kérdése: — Lesz-e a virágból gyümölcs ? Oh, mert a virág szép. Talán semmi sem tölti el szivünket szétfo- lyóbb reményekkel, gyöngédebb érzelmekkel, mint a virág. De a virág ke ly hé ben, szirmain élet vagy korai hervadás csirája szendereg. És bizony e’ szerint lesz a virágból gyűmölcstelen enyészet, elpusztulás. Vagy élet. Gyürnölcs- hozó-nyár Régi eszme, hogy az emberi szívben a jónak és rossznak csirája —; a szenvedély — egy bölcsőben szendereg. Amelyiket ápolják, ahogyan irányítják — az nő meg. A fizikummal, a testtel együtt nő meg. TÁRCA. ">H<; ■ A kurucz-labanez hadnagy. írtak vala uz Urnák ezerbóUzázhetedik esztendejébe .'.:í A dicsőség arany fényes napja ragyogta be a hazát az égbenyuló Kárpátok büszke hármas bércétől le az Adria kéklő tükréig. Megdobbant a kurucok szive s ezt a dobbanást megérezte u labancé is. Dörgőtt az ágyú, csattogott a kard s a győzedelmes harcterek füstfellegében diadalmasan lobogtatta a szabadság szellője a trikolórt, melyen e szavak tündököltek: ,Istenért, hazáért, szabadságért I“ De .egyszer csak, mintha az ég meg- sokalta volna a kurucok dicsőségét. Megfordult u kocka, meg a hadi szerencse. Cselszövés, rut árulás rendre semmisítette meg a kurucok rettenthetetlen csapatait, vért, könnyet, gyalázatot borítván az immáron még rövid idővel kivívott fényes harcokra. A halál rémséges angyala harctérről-harctérre kisérte a kuruc seregeket s amerre végigvonult a labanc, lángbaborultak a városok, a falvak, sirt az egész ország. Mintha a végenyészet közeledett volna a nemzetre. Csak még Zólyom felől ragyogott vala a kurucoknuk egy reménylő Csillaga. Bottyán generális, Rákócinak legvitézebb vezére táncoltatta ott keményen a labancokat. Diadalmas csatából megtérve, éppen sátra előtt pihent párducos kacagányán a hős hadverő, mikorou hírnök jőve vágtató paripán. A nevelés tudománya, művészete megtörheti n cranerlogok tanát. De a nevelés, az iskola azért nem mindenható. Nem minden. És az a szülő, a ki naivul hiszi, vagy botorul azt gondolja, hogy mikor gyermekét iskolába adja — neki mindent megadott: jövendőt, életet, kenyeret, erkölcsöt nagyon, de nagyon keserves csalódásnak teszi ki lelkét. Az iskola ugyanis a nevelésnek csak egyik tényezője. És nem is legfőbb tényezője. A nevelés gyökerei ott fogamzanak a családban. És annak a családnak hivatása, munkája, virrasztó őrködése nem szakad meg, mikor az a gyermek beteszi lábát — az iskola küszöbén. Sőt éppen ekkor kezdőeik igazán. Iskolának és családnak nagy, kimondhatlanul türelmes, lelkiismeretes gonnddal, cselekvéssel, a cselekvések, nógatások egész sorával kell őrt államok — még pedig egyetértve, összhangzatosan — két leghatalmasabb ellenhatásu tényezővel szemben . . . Az élet, illetve a társadalom és a gyermeki világban felszabadulni törekvő káros szenvedelmek éllenÉs mondhatjuk, hogy soha jobban, soha éberebben, mint éppen ma. Mert modem korunkban — fájdalom e két jelenség, u társadalmi és emberi szenvndelmek úgyszólván keresik — Hát ti fiaim oly szegények vagytok, hogy ketteu ültök egy Jovofl? — kérdezte az érkezőktől a generális, amint félszemével meglátta őket. A kuruc vitéz pihegve szállott le lováról és miközben vércsöppeket törült le viharvert arcáról attilája ujjárói, a vezér elé állott. Félkezében paripájának kantárszárát tartá, másik kezével pediglen tisztelegve, imigyen kezdte vala mondókáját: —• Kurucoknuk hős hadvezére, Rákóci fejedelem jobbkezel Tekints Rát'ó lovamra. Egy labanc hadnagy van a nyeregbe kö.- tözye. Harcban fogtam el a gyerkőcöt. Négy baj társamat elküldött a másvilágra, mig ártalmatlanná tudtam tenni. A kurucok istenére, ilyen bátor labancot nem láttam soha életemben ! Úgy harcol, akár egy kuruc vagy még elszáutabban. Bizonyos, hogy nem fattyú a gyerek, hanem szerető édes anyja imádkozik érte, azért nem ukart fogni rajta a kuruc vas. Pedig igazán valóságos gyerkőc, csak szakái sem pelyhedzik azon a lányos arcán. Elhoztam im elétek, Ítélkezzetek felette érdeme szerint. A generális intett és leoldozták a foglyot. Odaállították a vezér sátra elé, szemben az öreg vitézzel. Az meg, amint szúrós tekintetével végignézte a labanc hadnagyot, imigyen dörmögött: — Ma győzelmi ünnepet Ülnek a kurucok Zólyom várában. Hanem majd holnap számolunk. A csatlósok azután .leoldották a hadnagy kardját és odahelyezték a vezér lába elé. A hadnagynak pedig béklyót tevének kezeire és őrizet alá vevék. Másnapon pedig Zólyom várának cintermében összeült vala a hadbíróság. Bottyán egymást. Keresztül törnek mindent, csakhogy romboló együttműködésük terét és alkalmát megtalálhassák. © Mi gyakran, mi sokszor meg is találják . . . Ifjak, kiket úgy őriz a család, mint meleg, rejtett fészek a madár- fiókokat, az iskolák, mint a nemzet kertjének legnemesebb virágait — szomorúan elbuknak. Ama harmadik tényező, a társadalom ... (a sajtó, a színház, a pajtáskodás, az élet nem is .sojtett befolyása) leperzseli, megfagyasztja a legszebb virágot. Idő előtt Korán . . . nagyon korán. Ám, ha most a család is ellene dolgozik az iskolának, ha az iskolában nyert erkölcsi képzeteket, vallásos, lel kületet elnyomni segít maga h család : mit tehet az iskola ? Pedig a családnak az iskolával szemben tanúsított felfogása, viselkedése . . . igazán naponkint megdöbbentő jelenségeket szolgáltat. Szívfájdalommal hallgatom sokszor az apát, a kinek egyedüli követelése az iskolától, Rogy az a fiú jó bizonyítványt hozzon haza. A többi mellékes. Szánom azt az anyát, a ki gyermeke előtt ostorozza a tanárt, iskolát, mert fiát, mondjuk leányát is, nem engedik bálba, szinházba, mulatságba generális távollétében a várparancsnokló ura Zólyomi kapitány vezette a tanácsot. Halálos csönd volt a nagy teremben, melynek homályát csak a színes ablaküvegeken vékonyan átszürődő napsugarak törték meg. A fekete posztóval bevont asztal körül ültek a sereg vénei. Közepén két mécses között állott a keresztre feszitett istenember képe, a feszület. Tizet kondult a zólyomi várkápolna harangja, mikor megnyitottak a cinterem nehéz tölgyfaajtóinak szárnyai és bevezették a hadnagyot. Lányos mosollyal arcán állott bírái elé. A félelemnek csak legkisebb jele sem mutatkozott rajta. Mintha éppen édesanyja előtt állott volna, úgy tekintett szét a komor arcú embereken. — Állj elő labanc és adj számot négy kuruc vitézünknek életéért! — törte meg a cs :ndet Zólyomi kapitány mély hangja. Majd tovább folytatta: — Nevezd meg magad, ki vagy 1 A hadnagy közelebb lépett és tört magyarsággal, de komoly, férfias hangon válaszolt: — Lenci báró vegyok. — Igaz-e az Lenci báró, hogy a tegnapi napon négy kuruc vitéz életének oltád el világát ? — kérdé tovább a főbíró. — Igaz, — szólt a hadnagy, . — miközben láng gyűlt ki az arcán és a lelkesedés fénye a szemében. Többet nem is kérdeztek tőlei Elég volt az, amit mondott. A vád pedig elegendő arra, hogy halállal lakoljék bűnéért. Rövid tanácskozás után ki is mondották fejére a szentenciát, mely hangzott vala eképen, mint azt a régi írások mutatják: akkor, mikor éppeu annak a gyermeknek — tetszik. Megdöbbenve tapasztalom, hogy még a műveltebb szülőknek sincs kellő fogalmuk sem az iskolai fegyelemről, sem az akarat irányításról. Hogy lehessen helyes képzetük az erős, a tiszta jellem-képzéséről ? Ma a tanár kezében két fegyelmező eszköz van. A szeretet és tekintély. Fájdalom, ki kell mondanom, hogy e két fegyelmező, irányitó, képző eszköz is éppen a családtól, a társadalomtól szenved legtöbbet. A családok — tisztelet a kivételeknek — döngetik e két leghatalmasabb fegyelmező, képző eszközt. Es a társadalom. Beune különösen — a sajtó. A tanár iránt való szeretetet tépdelik a szülők, mikor a legkézzelfoghatóbb atyai eljárások esetéu is a gyermekieknek fogják pártját. És a gyermek előtt kisebbítik — a tanárt. Természetesen ezzel együtt rombolják a tekintélyt is. A mai ifjúságnak azért legnagyobb hibája, kimondom: önérzeti tultengésc. De még milyen tultengésel Az ifjúság számára ma a szülök csak az eszes akaratot kiváltják meg- szereztetni. Az erkölcsi akaratnak úgy a szülök, mint az ifjúság előtt alig van értéke. . . . Lenci báró a zólyomi hadbíróság elé Állíttatván, hol is beismervén, hogy négy kuruc vitézlő közlegényt osatában megölt vala, ezen tettéért bitóáltali halálra ítéltetik . . . A hadnagy közömbösen hallgatta végig a halálos ítéletet és ceak arcizma sem rán- dult meg. A csodálkozás moraja futott végig a hadfiak sorában, mikor a zólyomi barát, Kelemen páter kivezette a hadnagyot a teremből. — No ilyen kemény labancot még nem láttam, pattant föl az egyik kuruo vitéz. — Hát még magam se, — mondta egy másik. — Megérdemelte volna a fattya a grációt. Olyan kuruc válna belőle, mint'a generálisunk. A vár udvarán pedig nem sok idő múlván megkezdődött a szomorú kopácsolás. Az ácsok faragták a bitófát, mely rövid idő múlván ott meredecett a várudvar közepén. Siettek vele, hadd lássa a csatából visszatérő kuruc-sereg, mint bűnhődik a labanc, aki nem átall fegyvert fogni a kurucra. Leáldozóban volt a nap. Búcsüzó sugarai magasra emelkedő portengeren törtek meg, mely nyugatról kerekedett. A kurucok seregének vágtató paripái verték a nagy port. A csapat élén a generálissal, csakhamar a várba ért. Épp akkor kisérték utolsó útjára Lenci bárót. A kivégzésre összeverődött sokaság dörgő üdvrivalgással fogadta a kurucokat, akik hadirendben a bitó köré állottak. Zólyomi kapitány pediglen Bottyán generális elé lovagolván, üdvözölte őt, eme szavakkal nyujtá át neki a kezében lévő pergamen -lapot: RÓTH <UMfl 1M nagy választékit cipőraktárát w fiúm oiiviu J11 ajánljok a t vévé közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást ===== Mé és vidéke lp Ói cipiraktára. — Közvetlen a Paiaia szálloda iMlll MEGÉRKEZTEK I áW a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevram és box borból készült legújabb divata fekete és barna szinii uri-, női-, és gyennek-cipókl
