Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-25 / 17. szám

8ZATMÁR É8 VIDÉKE. Az erkölcsi akarat nélkül való ifjú aztán megveti a tekintélyt. Azt hiszi, hogy nálánál nincs nagyobb, ö a világ közepe, ö érte van az utca járója, ahonnan gyöngédtclenül lök fére mindenkit. 0 van hivatva meg­határozni, ki iránt legyen udvarias. Kinek akar köszönni. És kinek nem akar. így lesz minden cselekedetében önző. Önön. Különálló. Nem egyéniség. Csak különc. Még abban is, hogy mi szabad és mi nem szabad. Mi az er­kölcsös és mi az erkölcstelen. Mi a jelleines és mi a jellemtelen. Mindezekhez járul a benső szen­vedelmek felszabadulása. A mely szen­vedelmeket tüzesen ostromolják, élesz­tik, veszedelembe kergetik a házi körülmények, melyekről hallgatnom kell ez alkalommal. Ostromolják u fantáziát a vágyakat kergető olvas­mányok, képek, szinelőadások. Az utca, a társaságok ... az ezer alkalmak. A szülők gyengeségé, büszkesége, az erkölcsről és vallásról való felfogása pedig még a lelkiismeretre való ha­tást is elmulasztja . . . Ilyen miljő közt természetes, hogy az ifjúság tudatában, lelkében egészen más képzetek fognak elhatal­masodni, sőt uralkodni, mint azok, melyek szükségesek a tiszta jellem, az erkölcsös akarat, a munkás élet, a magasabb felfogások és eszmék után való törekvésekhez. Az iskolai élet epitóddá, kényszer, kenyér, kalkulus-kérdéssé törpiil az ifjúságnál. Csak két irányban vigyáz úgy, ahogy. Elsőben, hogy úgy aho­gyan éretté legyen. Azt a nyomorult papirost a kezébe kaphassa. Ezért u gondolatért, ezért az értékért aztán esses akaratát arra fegyverzi fél, hogy kikerülje az iskolai törvényekkel való nagyobb, végzetessé vállható össze­ütközést. És ha mégis megtörténik ? Bajba I keveredik ? Az eltávolítás, a kicsapás — íme, átnyújtom kegyelmednek a hadbíróság Ítéletét. Határozzon álét, vagy halál fölött. Majd rövid szavakkal elmondó, hogy milyen bátorságot tanúsított a labanc hadnagy. A generális összevonta vastag szemöl- keit ás rövid tanakodás után így szólott: — Kegyelem a bünösnok! Bitó helyett kufucrabság legyen a büntetése. Majd Zólyomi kapitány felé fordulva, lasubb hangon folytatta: — Ezt a veszedelmes gyerkőcöt a kegyelmed gondjaira bízom. Csak arra vi­gyázzon kegyelmed, hogy kereket ne oldjon. Ha teleszivja magát a magyar földnek sza­badságtól duzzadó levegőjével, olyan kuruc válik belőle, hogy túltesz mindnyájunkon. Lenci báró pedig csodálkozott, miko­ron másnap maga a vár ura jelent meg cellájában ás leoldolta kezeiről a bilincseket. Ettől a naptól kezdve szabadon járt-kelt ,u várban, ahol is vulóságos gyöngyálete volt. Még hazájába sem vágyódott annyira, külö­nösen mióta elbűvölte a vár ékesszavu csa­logányának éneke. A Zsuzsika leányasszony volt ez a dalos mudár, aki minden este megjelent nz erkélyen és csengő-bongó da­nájával valósággal megbűvölte Lenci bárót, aki ez időben rendesen az erkély alatt sétált. Egy szép csillagfényes estén csodáin» toskápen nem hallatszott a Zólyomi várka­pitány virágszálának játszi danája. A báró szinte elkedvetlenedve járt-kelt a magas gótives ablakok alatt, minduntalan a ma­gasba tekintve. Türelmetlenül várta a leány- kát. De az erkély nem nyílt meg. Lenci báró nekit&maszkodott egy mohos fának. Valami kimondhatatlan édes fájdalmat, vá­gyódást érezett a szivében, amilyent még lejtőjére jut: számit a szülök tekin­télyére, állására. A tanár szivére. Vagy végső esetben a társadalom, a sajtó nagy, öblös hangjára . . . Mert a kicsapott diákoknál a sajtónak nem keli lélektan, nem kell igazság. Neki csak egy hire van. Hogy . . . a. város megbotránkozott n tanári kar eljárásán ... Színház. így szezon végén, mikor a színház 'lá­togató közönség már beleunt sablonos szó­rakozásába, mikor a tavaszi lágy fuvallat csalogatóun leng a színháznál kellemesebb szórakozó helyek felől, mesterséges injekci­ókkal igyekszik a direktor a vonugló szín­házi életet s a publikum érdeklődéért ébren tartani. A vendég szereplések, szezonvégi bemutatók, jutnlomjátékok eszközei ezen életelixir beud&sánuk, e tényleg bebizonyo­sodott, bogy a közönség beveszi az ily újí­tásokat is. így tapasztaltuk ezt a két jutu- tomjáték, a Millió bemutulási s a vendég- szerepléseknél, melyek közül a jutulomjáté- kok telt házat vonzottak, de aztán igaz az is, hogy az ünneplés tárgyúi a közönség ked­vencei voltuk mindvégig. A hét újdonsága a „Millió“ bemuta­tója volt egy igen mulatságos, sőt izgató események sorozata. M. M. Berr s Guille inand, S> két vidám francia darabja tele meglepő és kaougtntó fordulattal, teljes si­kert aratott színészeink pompás játékában. A darab hőse egy fiatul' piktor, a kinek porsj^gve megnyerte a milliót. A drága, a milliót érő sorsjegy a piktor munkakabát- jábun húzódik meg, de ezt a kabátot vélet­lenül 'éppen iiz nap elvitte egy betörő. És most a piktor, meg barátai a betörő kere-, sésére sietnek. A betörőt még csak megta­lálnák, de a kabátot már nem. mert azt közben megvásárolta egy olasz tenorista, a ki éppen Amerikába készülődik, bogy u *Bohémek“-et énekelje. És négy hihetetle­nül vidám, groteszk, még u kurrikaturán túl. is eltorzított felvonáson át tart a lihegő hajsza u kopott zeke és a milliós sorsjegy után. Mígnem a kabát végre visszajut a piktorhoz és övé lesz a millió . . . Az ügyes darab főszereplői Vidor, Vájná, Sípos, Herczeg, ifj. BagSy, Mátrai, Heltui, Czakó Mici s Horváth Lenke voltuk. Csütörtökön Síposnak, szombaton Dé­soha életében. Es elgondolkozott, ha most találkozna vele, csak még egyszer, ha mind­járt csak egy pillanatra is . . . De fölcsendült a Zsuzsika éneke, lent a' várkertben. Lenci báró szive hevesebben hevesebben kezdett dobogni, amint a bűbá­jos hang mindközclebbről hallatszott. Már látta a holdvilág fényénél a leányka sugár alakját is, amint a kanyarulatnál lehajolt és egy utszéli vadvirágot letépve, a keblére tűzte. Megvárta, mig a leány egészen odaért’ és ekkor eléje lépett. — Oh, mint vártalak, szépséges gyöngy­virága a zólyomi várnak,- — szólott a meg­lepődött leánykának a hudnagy. — Hiszen én meg kegyelmed korestem, — kacagta a lány. — Láttam minden est­hajnalon erre sétál. Azt hittem, most meg­előzöm. Mindkettőjüknek olyan különös volt a hangjuk. Először találkoztak. Es mégis úgy tűnt föl, mintha régen, nagyon régen ismer­ték volna már egymást S most, hogy szerrt- től-szemben állottak egymáséul, nem tudott egyik sem szólani többet. Mégis a leányka volt a bátrabb. —■ Mit szólna most kegyelmed, ha elvenném csákója mellől a rózsát? A hadnagy sem tudott okosabbat szó­lani. Kérdésre kérdéssel válaszolt. — Es ha én elvenném kebledről azt a vadrózsát, amelyet a kanyarulatnál tűztél oda? — De hát ha ón nem engedném ? -r pajkoskodott a leány. — Akkor én se! — vágott vissza a hadnagy. — És mit csinálna kigyelmed, ha mégis elvenném? nes Ellának volt jutalnmjátéka. A közönség mindkét kedvencét tüntető rokonszen vével tüntette ki. Sipoi o lloidelbergi diák élet­nek, ennék u szentimentális német darabnak Károly herceg, Dénes EJ!la. a Bibuska tán­cos nő szerepében egyik legszebb -alakítását nyuj tottu. Tegnap este Karolyi Leona a Nagy­váradi Szigligeti szinltáz soubrHije kezdte meg vendégszereplését n „Luxemburg gróf já‘‘-bun. Az utolsó hét műsora. Kedden Károlyi Leona 2 ik felléptéül a „János vitéz“ r> géuyes operetta. (B. bérlőt.) Szerdán Károlyi Leona hucsulelléptéül ' „Cigányszereleiu" Operette- (C. bérlőt) Csütörtökön n knrjzemélyzet jutalom- játékául „Színházi képtelenségek.“ (Bérlet- szünet.) Pénteken Kotnáromy Gizi julalomjátá- kául IVarázekeringő“ operette. (Bcrletszünet,) -Szombaton „A millió“ bohózat. (Bér­letszünet.) A kardalosok jutalomj&téka. A jutalom játékok kora rég lajárt De van egy jutulorajáték, a mely mindég megtart ja vonz erejét a közönségre. A szinltáz derék kur- daiosainak jutaloinjátéku ez. A szatmári színtársulat kurdalosai c tekintetben sohasem panaszkodhattak. Minden évűd végén az ő jntuloinjátékuk fényesen sikerült. Egész bizo nyos, hogy ez idén is úgy lesz. A kardalo­sok jutaloinjátékául K. hó 27-én csütörtökön u „Színházi képtelenségek“ ,c. kitűnő holló • zat kerül . szinre. A darabban a társulat, összes elsőrangú erői játszanak. Szinte fölös­leges buzdítani a közönséget, hogy a kar-' dalosok juthlomjátékát pártolja; ismerjük a szatmári közönséget és jól tudjuk, hogy 27-én zsúfolásig megtelik ti színház.' Apróságok. A központi választmány, összeállította a \ alusztok névsorát és konstatálta, hogy az idén 202 vei több választó van, mint tavaly volt.- — Elég baj az, mondja egyik munka- páni konfus — 20 ezer koronával jól< nt ez többet, ha választásra kerill ti dolog. * Az ünnepeken is (ul vagyunk. Nagyon szép idő volt, talán ennek a következménye, hogy bár az ünnepek után sok volt is a gyengélktdő ember, egyik sem azért pmasz­kodon, hogy meghütötte volna magát. Lenci báró uekibátorodott: — Akkor én meg megcsókolnálak, igy nil — és a következő pillanatban egy csókot nyomott a lányka arcára. Zsuzsi leányasszony durcásan vonta el arcát, de, ti hadnagy ölelő karjával szorosan magához vonta karcsú termetét. Es azután cltnondoUu neki mindazt, amit szivében érezett. — Eijösz velem napnyugatra, mesés szépségű csodás gazdagságú hazámba ? Ott nem dúl háború, nem pusztít a halál öl­döklő angyala. Békét hird'tnek ott u vud- regényes hegyek, u viruló völgyek, Örök szerelmet, végtelen boldogságot a virágok, zöldelő fák, csobogó patakok, folyók. — Én nem hagyom ul hazámat, nein leszek hűtlen a zólyomi várhoz, még a ke­gyelmed nagy szerelméért sem. Inkább ma­radok itt árván, hogysem labancnak, legyek a felesége. — Már pedig te az enyém leszel, Zsuzsikám, lelkem! — pattant föl a vitéz. A láuyasszony tagadóin# rázta a fejét. — És ha kuruc leszek ? — kérdezte hirtelen a hadnagy. — Akkor kegyelmed lesz az én ara­nyos drága férjem-uratn, akit én örökké hűségesen szeretek, — .válaszolt' a leány örömtől ragyogó arccal. És olyan kuruc is vált Lenci báróból, hogy gyönyörűség tellett nézni, mint dön­gette a labancokat. Egész a szatmári kapi­tulációig ott harcok a kurucok élén. De akkor sóm pártolt lubanc részre, hanem meginurudt kuniénak, mint ahogy ezt a régi írások mondják . . . P. J. — Nem mondom, hogy rosszul esett az evés, vagy rosszul esett az ivás, — mondja Bögre ur — mégis mintha a gyom­rom nem ti legjobban volna. ,+ , ' A kaszinó olvasótermének is megvannak* a ninu’u társolvasói, ukik szorgalmasan át­néznek minden újságot, a lm cgyiknek­músiktii tk valami fontosnak tlinik -fel, rögtön közli a szomszéd j: ívül, mint az alábbi pár­beszéd is igazolja - , Olvasta kérem ? uz albánok fel­kellek I- Mi vud abban olytiii különös? Mások is felkelnek. * Az ember nem veheti, jkezébe a lapot,I hogy vagy egy nemesítést, vagy pedig egy udvari tanácsosi kinevezést ne olvasson I benne. Mióta mindenfelől csuk a demokráciát halljuk magasztalni Ó9 a demokratikus fejlő- I dést dicsőíteni, az embereket valósággal | hideg rázza, hogy valanri ciaih :z jussanak. I * Pumpfi urat erősen szorítja | szabója, de minden eredmény nélkül. Könnyebb a kőből vizet facsarni, mint ő tőle pénzt I kapni. Fenyrgctődzik, hogy kiíratja az újságba, legalább mások is tudni fogják,..» milyen ember. j — Na ezt csinálja, — mondja neki I nagy komolysággal, bunem ezt Írassa ki, hogy tartozásomat pontosan az utolsó fillérig ;| kifizettem, mert akkor ismé-t egv kis hitel- 'I hez jutok, s még talán, maga is kaphatj] va 1 airiitJ'^_____.. Demeter. — Iszákos emberek gyakran | szenvednek gy o m or hurut­ban, melytől csak nagyon nehezen tudnak megszabadulni, mert. az italtól nem képesek teljesen elszokni. Az ily egyének vegyenek be naponta kót- hárörnszor félórával az él kezes" előtt 2—3 evőkanálnyi természetes Fe- rencz JÓZSef-keseiüvizet s csakhmar tapasztalni fogják, hogy a , gyomor- hurut tünetei következetesen elmúlnak. így a budapesti tnagy. kir. tudom.— egyetem II. belgyógyászati klinika ki- I mutatása szerint egy férfiénél, ki iszá- I kossága következményeként idült gyo- morhurutban szenvedett, az étvágy a Ferencz József keserüvizhék inár két napi használata után feltűnő módon fokozódott. A valódi Ferencz József keserű- 1 vizet mindenki beszerezheti a jobb ] füszerkereskedésekből és gyógy tárak- 1 ból. HÍREINK. — Gyermeknap. Az Országos 1 Gyermekvédő Liga — mint említettük —.1 megkeresést intézett ez évben is Vajay Ká- J roly kir. tanácsos polgármesterhez, a szokásos gyermeknapi bizottságok megalakítását ille­tőleg. A polgármester a Nőegyletet kérte j föl erre, kiknek tagjai a legnagyobb készség- , gél vállalkoztak a felkínált tisztségek clfoga- ; dására. A gyermeknapot f. hó' 26-án s 27-én j tartják meg városunkban. Urnák lesznek föl- j állítva u. .Deák-téren u Pannónia-eziílíó előtt, i Fógel Károly üzlete előtt, ti rét. főgiinn. i sarkán és a vasútnál. A gyűjtést a Deák- ! téren és Pannónia előtt u következő ur- ; asszonyok vállalták : 10 — Jl;ig Jékey Ká­yolyné n. alelnökné, Bene Jánosné, Pirkler * József né, Morvay Jánosnó és Somlyó Jánoeué. » 11—1 -ig dr. Páll Istvánná, Unger Í9tvánné, 9 Antal Sándorné, Morvayné Bakó Giziké, ' Bartl Eóbertné, dr. Shik Elemérné, Páskuj Imróné, Yisky Ella, Fejes Mariska és Men- 1 szűrös Margit urleányok. A Deák-téren leszd még egy Urna a Fógel üzlet előtt, itt bájos. színésznőink Komáromi Gizi, Dénes Ella ésI Pongrácz Matild buzdítják a közönséget n: 9^** Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents