Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-21 / 47. szám

Huszonnyolcadik évfolyam. 47-ik szám. Vt- I Szatmár, 1911 november 21. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEG JELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . . .6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Edtvös-utoa 6. az. # ♦ Telefon-szám : 73. —-v HIRDETÉSEK -v— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetósek díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Fiatalok, öregek. A legutóbbi városi közgyűlésen nagy vitát; idézett elő a vasúti bizott­ság javaslata, hogy a város a bikszád— halmi vasút, engedélyezési tárgyalását megelőzőleg Írjon fel a kereskedelmi miniszterhez a szatmár—bikszádi vasút érdekében, a mely javaslat nagy több­séggel el is fogadtatott. Helyes volt-e a javaslat elfogadása vagy pedig nem, ezzel nem foglalkozunk, a többség he­lyesnek találta, formailag tehát, a kér­dés el van intéz Vj s miután a felirat dacára itt’ az a vasút, minden .való­színűség’ szerint, ki fog épülni, a jövő amúgy is- meg fogja mutatni, melyik félnek volt iva'za. Minket inkább az a jelenség érdekel, hogy e kérdésnél a 'szavazatok általános jellege szerint az egyik részen a fiatalok, mig a másik részen az öregek voltak. Ez a jelenség pedig azért érdekes, mert egészséges -városi közszeilöm csakis úgy képződ­hetik, ha a fiatalabb elemek a városi dolgok iránt nagy érdeklődést tanúsí­tanak és az érdeklődés- hatása alatt szembe szállanák az öregekkel is. Városi közéletünk az utolsó évek­ben nagyon elsekélyesedett., közgyű­léseink színtelenek voltak és nem ak a dt ol van tárg-y, h«co» k * nem politic km, a bol összetűzések fordultak yplna elő,, már pedigt összetűzésekre szükség van, inert az eszmék csak ezáltal tisz­tázódnak, s az igazi közérdek csakis ez utón érhető el. Fiatalság nélkül TARCA. A kőszobor. Irta: BERKES IMRE. Valahol a város végén, ott, ahol az országút már a szomszéd falu határába tor­kollott, állt eg.y régi. kőszohoiv Roppant ko­pott, viharvert szobor volt ez, az eredetét senki sem tudta, görnyedt, eres nyakú férfi állt a máludozó talapzaton —- a melyre a vidám gimnazisták rávésték ideáljaik neveit — s a férfi ott fenn valumi .hatalmas szik lát hengergetett odébb-. Ez volt a szobor, művészieden, otromba tákolmány, talán a munkát szimbolizálta, de mivel régi volt, általán bizonyos tiszteletnek örvendett, pa­rasztok megsuvegelték, elég jó raudevu- belynek bizonyult évek során, de arra fel­tétlen jó volt, hogy az utasnak megmondja, itt végződik,~ vagy itt kezdődik a város. Körülötte zöldséges-k :rtek terültek el, fe­lette pedig szőlősdombok-hu*ódtak tova tarka villákkal és mulatságos kís'kastélyok’kul. — Harminc éves vagyok —r- mondta egy éjszaka egy bizonyos Zsák János nevű kétségbeesett ember — s máris m.egundorod- tam uz élettől. Amikor ezt mondta éjszakai.- csav.árgá- eában Zsák Jánosy éppen a kőszoborhoz ért. pedig nincsen harc, mert az előretörés az ő feladata lévén, ha a fiatalságból hiányzik a lelkesedés, a közdolgok sablon szerint intéződnek el és halad minden a megszokott kényelmes tem­póban. Nem baj az. ha a fiatalság támadólag lép fel, ha ebből kifolyólag az öregeket nem respektálja és.esküt tenni kész arra, hogy neki van igaz­sága. Az se baj, ha mindenütt a magán­érdeket. látja és el sem tudja képzelni, hogy az öregeket inás is vezethetné, j sőt sokszor annyira megy, hogy egye nesen ineg is gyanúsítja őket. Az sem baj, ha nein hisz a vezetőkben, .azok­nak intencióit kétségbe vonja, i: ért mindezek szükségesek arra, hogy élénk és egészséges közszellem fejlődhessék, az _fgyetlen kivánalom csak az, hogy u támadó fiatalság szentül meg legyen győződve igazságáról cs higyje azt, hogy a miért harcba indul, az feltét­lenül a köznek javára szolgál. Es ennek a hitnek oly erősnek kell lenni, hogy még 'azok is lássák és meg legyenek győződve róla, a kikkel szemben ellen­tétes álláspontot foglalnak el. örvendetes jelenségnek tartjuk‘a fiatalság megmozdulását, s ha az tar­tósnak is mutatkoznék, még jobban örvendeni«!«.- Os-akugyán kívánatos,, hogy a város ügyeinek intézésénél na­gyobb élénkség legyen tapasztalható, mint az utóbbi években volt. Oly sok és fontos kérdés vár megoldásra, s mindezeknek határozottan javára fog szolgálni, ha valamennyi tüzetes és fáradt.völf, leült u talapzatára, Óit busáit egy darabig, a fejét a tenyerébe temette s arra gondol, hogy nem érdemes élnie. Sem mije. sincs, se földje, se pénze, még egy szál petrezselyem se övé, ami olyan buján terem itt meg' a zöldséges kertekben s körötte csupa gazdagság, tékozló emberek remek villái, gyönyörű kastélyok a dombok men­tén, mögötte gyárak, beljebb egy isteni park sóba el nem hervadó virágokkal s a virágok közepén nyúlánk vár, ódon, erős, vasrácsok­kal elkerített, fenyegetően komor, mintha uzt mondaná, ide koldusunk tilos a bemenet. — Minden a másé — sóhajtott Z’ák János. En meg fogok halni... Felállt, egy-két lépést tett még előre, aztán megfordult., Szentben állt a szoborral, A szobor arca fáradt volt, barázdás s ahogy a bold sárgás fénnyel rászürŐdött, meglát­szott rajta, bogy iszonyúan véD, kimerült s már alig győzi ezt az örök robotot,' amit sorsa kiszabott néki. De azért szüntelenül dolgozott, egy pillunutig sem pihent, kétségbe­ejtő erőfeszítéssel lódította odébb a sziklát, miközben mellén és karján megdagadtuk az erek, amelyek ma már mészszerü sávokban nyilvánulták meg omladozó testén. Zsák János tulajdonképpen művészi lélek volt s a bogy most a hóid szomorú .sugárzásban nézegette az elavult kőszobort, • réndkivül meghatódott. — Gazember vagyok — mormolta 'magában, mert irtózom a munkától. Szegény szobor, te legalább száz évvel vagy öregebb , nátamnál | mégis lankadatlanul dolgozol. álapos megvitatás alá kerül. Az ellen­zéket nmugy is a fiatalságnak kell szolgáltatni, inig a konzervatív szelle­met az öregek szolgáltatják. Az egyik részen a tüzes lelkesedés, a másik részen a tapasztalat, mely a rohanást mérsé­kelni van hivatva, igy volt ez eddig is, kívánatos, hogy ezután is igy legyen. A mai fiatalságról úgy is az a vélemény, hogy csak a hirtelen meg­gazdagodás vágya lievi'i és nincs semmi érzéke, vagy legalább is nagyon kevés, az ingyenes munka iránt. Már pedig a ki köziigyokben dolgozik, az ingyenes munkát végez, s a közre csakis akkor hasznosat, ha semmiféle anyagi haszon nem vezeti. Mihelyest tnel lék célok, magán érdekek visznek szerepet, a mit az ezer.-zeinii közvélemény azonnal észrevesz, vége a hatásúak, hiányozván az erkölcsi tartalom, az eredmény is elmarad. Az öregek soha sem olyan Önzők és haszonvágyók, mint a fiatalok gondolják, I viszont a fiatalok sem oly veszedelmesek, mint az öregek hiszik, de miután ez a különböző felfogás szüli a harcot, a harc pedig arra szol­gálj'hogy" a közérdekét elömozditsa^ a vélemények ezen külömbözőségére igenis szükség Van. A bizottsági tagok között sok a fiatal ember, rajtuk áll tehát, hogy a város ügyeinek intézésénél más szel­lem kerekedjék felül, mint a milyen most uralkodik. S ha ök úgy látják, hogy a közgyűlés felett néhány ur rendelkezik, elő a csatabárdot és ott Eső ver, zápor ostromol, csontig jár beléd a szél, kiizzaszt a nap, mindegy néked, te soha meg nem unod a mnnkádut... És en­gem cgy-két kudarc életunttá tett. Igen gazember vagyok. Az életunt ebben a pillanatban meg­változott. Gyors léptekkel sietett vissza a városba, a melynek hátat fordított. A lel­kében vidámság volt és remény ... Dolgozni kell I— mondogatta százszor és ezerszer egymásután. Az üres zsebeit tapogatta, de ezúttal már önmagát biztatta, hogy zsebei meg fognak telni csillogó aranyokkal, va­gyona lesz, nagy nevet szerez magának, tekintélyt és beosülést... Dolgozui kell... * Zaák már öreg ember volt, amikor egy éj-zuku megint az utcákon vánszorgott. Lotnposan, nehézkesen csoszogott, a teste meg volt puffadva, nagy, sárga arca ijesz­tően fénylett az éjszakában. — Mindenem volt — gondolta magá­ban keserűen — s most nincs semmim. Muzsika csiklandozott, drága parfümök iz­gatták az idegeimet, gyönyörű asszonyok voltuk a kedveseim, selyempaplanon pihen­tem, osztrigát ettem, jószivü voltam, kegyet­len voltam, félnek tőlem s ma megint a senki vagyok... | Lti8san osont el a házak mentén, ame­lyek valaha az övéi voltak... Forró agya átszáguldott a káprázatos múlton,' amiből nem maradt más a zsebében, csak egy jól megtöltött revolvere. S az utálat, amellyel a fórumoa végezzenek azokkal a ve­zető emberekkel és teremtsék meg azt az ideális állapotot, a mikor a ma­gánérdek ki van zárva s mindig az győzedelmeskedik, a mit a közérdek parancsol. D. A szövetkezeti élet lélektani forrásai. Irta éa előadta a Szatmármegyei Gazdasági ős ipari kiállitás idején, az Északkeleti vármegyék szövetkezeteinek közgyűlésén 1911. szeptember 29-én Bodnár Gáspár. (folytatás és vége.) Nincs és nem volt a világon eszms, eszmékből buggyant és eszmékből hatalmas folyamokká nőtt szövetkezetek, melyek egy­szerre valósitatták volna meg kitűzött céljukat. Es nincs emberi intézmény a világon, a legtökéletesebb sem, a hol a fény mellett árnyék, az öröm mellett bu, a haladás mel­let olykor-olykor egy kis visszaesés ne történt légyen. az emberekre gondolt, akik kifosztották és megcsalták. Elrabolták a talentumát, ara­nyat adtak érte cserébe, azután az aranyat is ellopkodták tőle. — öngyilkos leszek — határozta el véglegesen. Hogy éljek igy, egy nagy név súlyával, amely előbb-utóbb agyonüt.? Le­hetetlen. Legjobb lesz, ha meghalok. Itt az utcáu, vagy valahol a külvárosban: Most már gyorsabban ment. Nagyokat zilált, kezét meg-meglóbálta, úgy adott lendületet fáradt testének. Futni szeretett volna, hogy minél előbb megpihenhessen. Már a városon kívül járt, előtte a ezőlősdombok körvonalai kísértetiesen ütköztek ki az éjszaka sötétjé­ből, valahol messze egy petroleum-lámpa fénye derengett, a szőlőkben kacér kis vil­lák lapultak meg... Sajátságos hangulat fogta el, arra gondolt, hogy járt 6 itt már egyszer, de hirtelen nem tudta, mikor, teg­nap e, vagy sokkal régebben... Kiért az orszngutru, oda, ahol a kőszobor ácsorgott. A hold rávigyorgott a kőszoborra. — Te gazember — orditotta Zsák János, amikor megpillantotta a kőszobrot. Te vén gazember, te vagy az oka min­dennek. Sárga arcát haragos pir öntötte el, ahogy arra a régi éjszakára gondolt, amikor itt meg kellett volna halnia. Mert azt tisz­tán érezte, hogy akkor kellett volna meg­halnia, mikor a szivét még nem mérgezték meg az emberek, amikor csak sejtései vol­tak a földönjárók gonoszságairól, amikor névtelenül, rongyosan pusztulhatott volna el nagyválasztéku cipőraktárát ajánlok a f vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == " 11 ’ ------ Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. keq£rkezii:kül az őszi és megrendelt összes úri-, női és gyermek valódi etaevro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents