Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-07 / 6. szám

Huszonnyolcadik évfolyam. 6-lk szám. Szatmár, 1911 február 7, íatmár és vidéke TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 've­MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évrg . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . '3 » I Egyes szám ára 16 » SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 6. az. # ♦ Telefon-szám : 73. ' —v HIRDETÉSEK -s— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 flllér. Gróf Montecuccoli Rudolf ten­gernagy a flottafejlesztésről. (Folyt, és vége.) XV. kérdésünk. A kis flotta moz­gósítás esetén a defenzívára vetheti magát, kitérhet a döntés elől anélkül, hogy ezzel feláldozná a tekintélyét. A nagyobb flottának hadi vállalkozá­sokba kell bocsátkoznia, keresnie kell a döntést, hogy eleget tegyen morális kötelezettségeinek, Ha azt nem teszi meg, akkor demoralizáló hatással lesz a nép és az egész fegyveres erő szel­lemére. Ha azonban megteszi és vál­lalkozásai kudarcot, vallanak, pkkör kínos és bénító precedenst fog terem­teni \ a hadjárat további lefolyására nézve. Miután különben sem tudnak olyau flottát szervezni, amely meg tudna mérkőzni, a nagy tengeri ha­talmak erejével és mivel a tengeren csak keveset nyerhetünk, erkölcsileg azonban sokat veszíthetünk, nem volna jobb, ha. megelégednénk egy kiesi jól szervezett hajórajjal ? Montecuccoli gróf válasza. Erre a kérdésre részben megfeleltem már. A kis flotta a háború kezdetén kénytelen lesz a fő hadikikötőbe visz- szavonulni. Hogy milyen benyomást fog ;ez tenni a lakosságra, elsősorban a parti lakosságra, azt el lehet kép­zelni ’ Eddigelé minden flotta, amely az abszolút defenzívára adta magát gyá­TARCA. A viszontlátás. Irta: Lendvay Miéi. Egy régi templom oltárképén láttam egy hasonló arcot. Magdolna volt. Arcán a megbánás, a szomorúság és a fájdalom egész sora., tükröződött vissza. Halvány volt és olyan élettelen, hogy sokszor igazán azt hit­tem, hogy csak valami antik szobor. Ha megmozdult, kirit belőle uz élet gyötrelme. Olyan szenvedő asszony volt és mégis mo­solyogni próbált, hogy eltitkolt fájdalmát ne árulja el a világ előtt, mely legfeljebb csajt szánakozott volua rajta. j.Esténkint sokszor eltűnődött s elteft szive fájdalommal,, rágondolva összeezakado- zott életére, melyet 'bár nein is lehet össze­foltozni. Mert nem volt az ő életében más, csak, szenvedés, önámiiás, hogy elringassa lelkét 8 beletörődjék u mindennapi élet egy­formaságába. Úgy megkinozta ilyenkor magát, hogy laseankint megindultak könnyei és siratta, elveszett ifjúságának ideáljait. Visszagondolt arra, hogy mint tizenhét éves leány, milyen meseszert! szépnek kép­zelte az életei, megosztva azzul, akit szeret. Milyen más lett belőle? Olyan unalmas és megszokott történet szoaan elpusztult, anélkül,, hogy tulaj- donkópeni feladatát csak részben is szolgálhatta volna. Ennek erkölcsi ha­tása minden egyes esetben lesújtó volt. A mi tengerészetünk sohasem volt olyan quantité négligeable, hogy te­kintélyének pusztulása nélkül elillan­hatott volna az ellenség elől. Azonban eltekintve ettől, van a tengeri had­viselésnek két olyan lényeges elve, amely a legkisebb flottára nézve is lehetetlenné teszi, hogy — főleg a kis Adriában — kitérjen a döntés elöl. I Az. egyik elv uz, hogy valamely hajóraj csak akkor ura a tengernek, ha már ártalmatlanná tette az ellen­ség flottáját. Az ellenséges hajóruj parancsnokának már csak azért is fel kellene‘".keresnie, harcra kellene kény­szerítenie és meg kellene semtnisitenie a hajó,rajunkat, bújjon az bárhová és legyen az bármilyen kicsi. Ezzel a meg^emmisitéssel annál gyorsabban fog elkészülni, minél kisebb a mi flottánk. Olcsó babért fog aratni, a mi népünk pedig, még ha tudatában volna is flottánk inferioritásának, érezni fogja a vereség deprimáló hatását. Ismétlem, elsősorban a saját kicsi flottánknak nincs is módjában, hogy kitérjen a döntés, illetve a megsem­misülés elől. A hadviselés második axiómája, úgy a szárazföldön, mint a tengeren sohasem volt ez, hogy: „Kiinéld magadat, amennyire teheted!“ hanem igenis: „Árts az ellenségnek, ameny- nyire kitelik tőled 1“ Ezt el lehet, ezt volt az övé is, amilyent már alig érdemes felemlíteni. Nem mehetett ahoz, akit szere­tett, mert az egy szegény festő volt, aki akkor indult küzdelmes pályájára. 0, hogy megmentse tönkrement családját, odaadta kezét egy gazdag embernek, aki a rájuk omló házból kisegítette őket. Mindez álom 1 ként tilnt fel előtte s csak a nászuton jött reá nézve a kiábrándulás. Sokat szenvedett s eközben arra a trón­Ö dolntru jött, hogy véget vet elhibázott éle­tének s legalább elmúlik a szenvedés. De mikor meg akarta tenni az utolsó lépést, szive alatt megmozdult gyermeke. önmagát elemészthette volna, de azt az ártatlant, ki nem tehet az ő bűnéről...? És ez meggátolta elhatározásában. Ettől a pillanattól kezdve addig, míg világra hozta gyermekét, amig beszédre tanította, az ő élete egy martir. szenvedésé­nek hosszú láncolata volt. Szőtte álmait, melyek legalább pilla­natra -elfeledt,ették a valót. Visszagondolt arra. az: időre, mikor aboz a férfihoz simulva sétdlt, kit fiatal lelkének egész szenvedélyé­vel szeretett. Megújult előtte a sok boldo­gító kép. Egyszerre nagy zajjal beszalad gyer­meke- s ő. felébredt. Oly rossz volt neki ez uz ébredés, melyet csak a rózsás arcú, szőke kis leányának megjelenése enyhített csupán, akit szeretettel vont ölébe és elhalmozta anyai szivének minden gyöngédségével. A kis ungy&l elaludt. Ö ott ölt most ismét egyedül, pedig el kell várni a legkisebb hajórajtól is. A legkisebb haditengerészet köte- lessége, hogy minden sülyedö hajója levigyen egyet az ellenség hajói közül. Ez háború-szükség és hagyománya minden flottának, amely megbecsüli a maga lobogóját. Az én javaslataim csak azt cé­lozzák, hogy jól organizált hajórajt kapjunk. A hajórajnak oly erősnek kell lennie, hogy háború esetén kilá­tásai legyenek a sikerre. Szükséges hogy a tengerpartunk és a kereskedelmünk megtámadása rizikóval járjon a támadóra nézve, különben forma szerint kihívjuk a támadás ra. V. kérdésünk. Némely szaklapban szó volt arról, hogy 8 — 10.0Q0 tonnás, de jól fe!fegyverzett csatahajók sike­resen . szembeszállhatnának a drága dreadnougthokkal. Hogyan vélekedik Nagyméltóságod erről? Montecuccoli gróf válasza. Nem ludok róla, hogy előkelő és kiváló szaklapok olyan teória mellett kar­doskodnak, mintha jól felfegyverzett 8—10.000 tonnás hajók sikerrel szem­beszállhatnának a dreadnoughtokkal. És ha állítanának is ilyesmit, a gya­korlat már ítélt az ilyen teóriák felett. Mert az óriás költségek ellenére is az összes tengeri hatalmak a dreadnougthok építésével rácáfoltak az elméletre. A kis hajók teoretikusai az ár ellen úsznak. Ezen nem szabad fennakadni; mindig akadtak ilyen emberek. jái’ui, mozogni akart, hogy szabaduljon attól a gondolattól, amely egész lényét eltöltötte. Ma fog eljönni, akit úgy szeretett s aki még ma is mindenné. Igen röviden irt neki, hogy ma hazaérkezik. Mikor külföldön értesült férjhezmene- (eléről, ő még messzebb ment a világba. Dolgozott s a munkával kezdett a fájda­lomba is beletörődni. Ekkor festette meg. „ Vz asszony és a kisértés“ cimü képét, melyben nem egy motívum volt, melyet az ő életéből vett el. Ez a kép megalapította jövőjét. Mu jött haza s el fog jönni ő hozzá. Mit fog mentségére felhozni, mit fog mon­dani annak a férfinak, aki csak birája lehet ? Csak most tárult fel helyzete igazán ijesztő voltában. Szeretett volna menekülni, segítségért kiáltani, feltárni az ablakot, hogy meg ne fúljon; de nem volt ereje. Ott ült mozdulatlanul, kétségbeesve- Mit fog neki mondani ? Mindig csak ez járt eszében. így múltak az órák s már a szalonban felgyúj­tották a lámpát is. Ekkor egyszerre csenge­tés hallatszik. Most jön. Szive hevesen do­bogott. Az ujtó felnyílt és férje állott előtte. Nagyon ijesztően nézhetett ki, mert férje azt kérdezte: — Talán rosszul van ? — Nem, nem — hogy minden beszél­getésnek elejét vegye — nincs semmi bajom. Magában félt még a gondolattól is, hogy most fog jönni az a másik is, akit oly nagyon várt, de akinek jöttétől annyira remeg. Technikai szempontból a magasabb tonnatartalom következménye annak az igyekezetnek, hogy fokozzák a csata­hajók defenzív erejét, mindenekelőtt a páncél erősítésével. Tegyük fel, hogy kisebb csata­hajók, amelyek sohasem viselhetnek olyan erős páncélt, mint a dreadnoug­thok, mégis hasonló horderejű ágyuk­kal mennének harcba, akkor a dread­nought mindenesetre olyan távolság­ból venné fel a harcot, mely mellett öt sérthetetlenné teszi a páncélja, tnig ellenben az ö lövedékei a kisebb csa­tahajó gyengébb páncélját átütnék és ellenségét harcképtelenné tennék. A további előnyök, melyekkel a legnehezebb csatahajók típusai a 10.000 tonnás csatahajókkal szemben rendel­keznek, röviden összefoglalva a kö­vetkezők : lehetségessé vált a viz alatti páncél­védelem aknákkal szemben; nagyobb gyorsaság; nagyobb koncentrációja az erőknek ; kisebb költségek, nagyobb támadó és védekező erő mellett ; ugyanolyan harcképesség mellett megtakarítás legénységben és fenntar­tási költségekben ; körülbelül 50°/0. Ebből kiviláglik, hogy ennek a hajótipusnak választása parancsoló szükség, mihelyt tengeri hatalmak, amelyek mint ellenség tekintetbe jö­hetnek, ilyen hajókkal rendelkeznek. A tengernagy úr végezetül még A férje üzleti szellemét eláruló arcával most oly ijesztőnek tűnt fel előtte, bogy a mikor megcsókolta a baját, — összeborzadt. A férj távozott. A kocsi dübörgése el­árulta, hogy a házból elment. Megkönnyeb­bülve lélegzett fel, mikor újból csengetést hallott. Most jön ő. Csakugyan ő volt. Ott állottak egy­mással szemben és nem volt, mit beszéljenek. A férfi szemében szemrehányás mellett a megindulás s az eltitkolhatlan fájdalom látszott. A nő már tekintetével is bocsánatért esdekelt, lesütötte szemét s megeredtek a könyei. Alig hallhatóan suttogta: — Meg tud-e bocsátani ? A férfi nem felelt, csak megfogta kezét s az ő kezei is megreszkettek az érintéstől. Lassan maga mellé vonta s úgy beszélgetett lázasan, szenvedéllyel. El volt ebben mondva a négy év minden gyötrelme, minden szen­vedése s a férfi szégyenkezve vallottu be, hogy oly nagyon szereti, hogy nem tud reá haragudni. Mi mindent érezett ez a szegény, meg­gyötört asszony, amikor hallotta azt a han­got, mely oly édesen csengett? Érezte ama kéz érintését, melyre oly nagyon vágyott, érezte a forró léhelletett, amely arcába kergette a vért. Mit mond­hatott volna minderre? Mit válaszolhatna a szemrehányásra? Csak maga elé bámult és újból elkezdett sírni. Oly megkönnyebbülés volt ez a meggyötört lelkének. A férfi vigasztalni igyekezett. — Nincs veszve minden, még meg. RÖTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. / r HU riGYELKEZIEIÉS! a Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents