Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-15 / 11. szám
BZATMÁB ÉS VIDÉKÉ. fejtendő munka és szorgalommal igyekszem élfeledtetni. Tek. törv. hat. bizottság I A. vármegye a régi Magyarországban tartalmas és igen nagy jogokkal felruházott szervezet volt, amely jogok a nemzet közérziiletébe átszáll- va egy hatalmas és egységes erőt képeztek. A rendi korszakban a vármegyei élet volt a politikai iskola, ott szerezték e téren nagyjaink ismereteiket, ott értékesítették tudásukat, onnan áradt szét a hazaszeretet szent tüze, mely átszivárogva u nemzet legalsóbb rétegeinek leikiiletébe is képessé tette a hazát nemcsak a minden oldalról jött támadásokkal szemben megvédelmezni, de oda is fejleszteni, hogy ma a művelt európai államok sorában méltó helyet foglalhat el magának. 1848-ban u parlamentáris állumforma szerveztetvén, az akkori szabad szélién} befolyása alatt a rendi alkotmány megszűnt, de ezen szabad szellem is belátta azt, hogy az a szervezet, mely 240 éven át képezte a magyar nemzet legerősebb alkotmánybiztosité- kát, másként pótolandó, mert jöhetnek idők, mikor az alkotmány ellen intézhető támadással szemben biztosítékra van szükség s demokratikus alapon szervezte a vármegyei bizottmányt, A későbbi jogfejlődés és modernebb nézetek, u hatalmas erővel előtörő liberálizmus azonban a vármegyéknél fogyhatatlanul meglevő bizonyos konzervativizmust látva, kezdte ezt is a haladás akadályának tekinteni s különösen a szellemi proletariátus hangoztatva azt, hogy a régi középosztály a vármegyei hivatalokat magának valósággal kisajátítja, elkezdték a már különben is csonka bástyák ostromát s a parlament és sajtó egyaránt egy magát, túlélt intézménynek igyekeztek feltüntetni a vármegyét, mely egy modern állam szervezetében helyet sem foglalhat, Emlékezhetünk, hogy ezen támadások behatása alatt 1892-ben az akkori kormány elérkezettnek hitte az időt arra, hogy a vármegyék egyik legsarkalatosabb jogát — a tisztviselők választását — állami kinevezés tárgyává tegye. Hogy mily szánalmas véget ért ezen a vármegye autonomikus joga ellen intézett támadás, bizonyíték arra az azóta hatályon kivül helyezett egy § os Szapáry-féle törvény. Az én szerény meggyőződésem s a legközelebbi múlt tapasztalatai szerint is a vármegyei intézmény alkotmányunknak még ma is oly erős támasztéka, hogy azt jogaiban nem gyengíteni, de erősíteni kell. Egyetlen egy dolog van a vármegyei tisztviselői kar egzisztenciáját illetőleg, mely nincsen szerintem helyes alapra lefektetve akkor, midőn az állások hatévi időközökben automatikus módon üresedésbe jővén, újból kell azok elnyeréséért küzdeni. Feleslegesnek tartom részletezni — hisz mindenki tudja, — hogy a népszerűség keresése s az állásérti örökös uggodalom mily bénilólag hat | tisztviselők működésére s hogyan kell egy tisztviselőnek néha valóságos i vesszőfutást végeznie csak azért, hogy egy különben jól betöltött állást egy nagyobb összeköttetésű pályázóval szemben ismét elnyerhessen. Vájjon nem lenne-c célszerűbb s szociális szempontból is helyesebb, ha a vármegyei tisztviselők életfogytiglun választatnának ? Hisz ezzel a vármegye municipális joga nem szenvedne csorbát. Tek. törv. hat. bizottsági Nehéz időket élünk. Hazánk felett sötét felhők tornyosulnak. A nemzet, ahelyett,- hogy a hazaszeretet jegyében egyesülve, közös elv mellett csendes és céltudatos munkálkodással, fokozatos fejlesztéssel igyekeznék erőit konszolidálni, nagy része a rohamos és átmenet nélküli fejlődés jelszavai után halad. A nemzet teste széttagozódik. A talpkövét képező nép lába alatt inog a föld. Nem érzi magát jól ezredéves hazájában s valami ismeretlen erő által hajtva egy más világrészben keresi boldogulását. S hogy mit talál ott, arra igen szomorú példákat lehetne felhozni. A nemzetiségek egy része — eddigi nemzeti kulturális fejlesztésén tulmenve — oly eszméket vetett fel, melyek alkalmasak az egységes állameszme megdöntésére. Magyarországnak közjogilag elválaszthatatlan Alkatrésze ki kerekítés és szuverenitásról ábrándozik. A felekezetek közé, melyek pedig évtizedek óta kölcsönös megbecsülés és egyetértésben éltek, olyan jelszavak dobattak, melyek a féltékenység és meghasonlás csiráját hordják magukban. Az ipari, gyári és földmunkások külön- kölön szövetkezve szervezeteket alkotnak s együttesen a szociális izgatók* befolyása alá kerülve rémkép gyanánt állanuk, mert nem tudni, hogy egy adott jelre melyik percben dermesztik meg a társadalmi élet ereiben lüktető vért. Hogy gyenge erőm s tehetségem mel- let e nehéz időben ezen gondterhes és nehéz állást elfogadtam, erre bátorságot és erőt adott' azon meggyőződés, hogy épen nehéz időkben kötelessége mindenkinek lelkiismerete és meggyőződése alapján ott és olyan szolgálatot teljesíteni, ahova és amilyen szol gáláira rendelik. Lehet, hogy a reám háramló teher alatt vállaim leroskadnak, de addig mig birom s e hazának, e vármegyének szolgálatot tehetek á a kormány bizalmát birom, helyemen megállók. Egyet kijelentek — se kijelentésemre múltam nyújthat legnagyobb biztosítékot, — hogy soha semmi körülmények között alkotmány s törvényellenes dolgot el nem követek. De hisz ilyet tőlem nem is követel senki, mert ha a kormánynak ilyen szándékai lennének, bizonyáru engem e célra nem tartott volna alkalmasnak. Én nem szándékozom nagyobb szabású működési programmot adui s kérem is euge- met ez alól felmenteni. Annyit azonban kijelentek, hogy a mindennapi élet követelményei, a vármegyei és városi élet kulturális fejlesztése állandó gondoskodásom tárgyait fogja képezni. Egyes a társadalmi élet fontosabb kérdéseire nézve azonban álláspontomat., ha röviden is, feltétlenül szükségesnek tartom kürvonalozni. Felekezeti kérdésben a felekezetek teljes és tökéletes békéjének fentartását tűzöm ki célul. Minden oly kérdés felvetése ellen, mely ezen béke megzavarására alkalmas, úgy a társadalom téren mint hivatali állásomban teljes erőm és lelkembő) küzdeni fogok. Hiszen akármelyik felekezetet gyöngítjük, a nemzeti erőt sorvasztjuk vele. Hiszen e haza boldogulásáért akármelyik templomból száll is az ima a magasba, egy legfőbb Lény fogadja azt. ' Nemzetiségi kérdésben bátor vagyok azon nézetemnek adni kifejezést, hogy nagy részben a magyar társadalom is oka annak, hogy az antagonizmus oly nagy mérveket öltött köztünk és a nemzetiségek között. Nézzünk magunkba, vájjon tettünk-e mi magyarság — társadalmilag — valaha valamit arru, hogy az egyes nemzetiségek intelligens elemit társadulmi életünkbe vonva az együtt érintkezéssel és működéssel bizalmukat, szeretetüket felébresszük. Vájjon nem e sokszor a legnagyobb bizalmatlansággal néztük működésüket ott is, hol tisztán nemzeti kultúrájuk érdekében szervezkedtek P Tek. törv. Lat. bizottság 1 Én nekem egyik legnagyobb célom ezen kölcsönös bizalmatlanság megszüntetése, társadalmi téren a legbensőségteljesebb érintkezés1 létesítése, mert csak ogyüttesen, kölcsönös egymás melletti munkálkodás és egymás faji jellegének tisztelete mellett tehetjük egységessé és erőssé e hazát. Már ez alkalommal kijelentem, hogy a közöttünk élő intelligens és képzett román ifjaknak készséggel nyitok tért a vármegyei pályán való érvényesülésre s az alkalmasaknak bizonyult egyéneket a megérdemelt támogatásban részesitendem. Szociális kérdésben a legnagyobb nehézségnek tartom álláspontom körvonalozását, hisz ezen nagyfontosságu kérdés a vármegyei keretekben úgy sem lesz megoldható s az egész társadalom egységes törekvése lehet csak az, ami e téren lényeges eredményeket- mutathat fel.- Véleményem szerint — bár én az általános és titkos választói jogosultságnak elvi okokból hive nem vagyok — kénytelen vagyok beismerni azt, hogy ezen két kérdés egymással szervi összefüggésben vau. M>-rt ha meg lesz adva a mód arra, hogy a szocialisták képviselőiket egy bizonyos számban a parlamentbe küldhetik, a feltárt bajok és követelmények mindeneseire inkább orvosolhatok és teljesíthetők lesznek, de mindenesetre elérhető az, hogy a szociális kérdés egészségesebb mederbe terelődvén, a munkás osztály 100 meg 100 ezre lesz kiragadva a c*ak saját önös érdekeiket néző agitátorok karmai közül. Még egy igen üdvös hatást is remélek ettől, t. i. azt, hogy a szociális képviselők hivatva lévén a társadalmi munkálkodás és megélhetés módozataira terelni a közfigyelmet, a folytonos és meddő közjogi viták teréről út kell hogy térjenek u gazdueági és megélhetési tényezők fejlesztésére és ez a nemzeti erők konszidúlására nagy mérvben fog közreműködni. Addig is kijelentem, hogy a kisiparosok s munkások bajait és sérelmeit mindenkor készséggel meghallgatom. Ajtóm előttük tárva áll s igazaikhoz képest oltalmamba veszem őket. A vármegyei adminisztrációt illetőleg feleslegesnek tartom az általános szokásos kijelentéseket. Hogy a tisztviselői kar a műi modern követelményeknek mindenben megfelel, erre nézve biztositékot nyújt nekem a »agy tudásu s minden tekintetben kiváló képességű alispán ur személye, de maga a tisztviselői kar is, mely úgy vun összeállítva, hogy tisztesség, képzettség és munkásság tekintetében semmi kívánni-valót nem hagy fenn. Végül engedje meg a tek, törv. hat. bizottság, hogy igénytelen ' személyemre is tegyek egy pár kijelentést. Azt fbiszem, ezen teremben alig van egyén, aki ne ismerne. Soha egyéni érvényesülési vágy nem vezetett. Isten látja lelkem, ezen állást sem kerestem. Soha párt szenvedély meggondolatlau tettre nem ragadt, hivatalos működésemben egyéni rokon vagy ellenszenv nem irányított. A boszu érzése előttem ismeretlen. Soha senkitől a magam érdekében nem kértem. Most ez alkalommal kérek először a tek. törv. hat. bizottságtól. Kérem azt, hogy ha utaink politikai téren szétválnak is, az ott támadt elvi ellentéteket társadalmi térre ne vigyék át. Kérem azt, hogy ott, hol vármegyénk érdeke s a közérdek kívánja s törvényes téren állok, támogatásukban részesítsenek. Bizalmat előre nem kérek, azt ki akorom érdemelni. Egyet tartok még szükségesnek kijelenteni, t. i. azt, hogy a vármegyei és társadalmi fontosabb kérdések felvetésében u vármegye hivatott férfiúival, tekintet nélkül politika álláspontjukra, az állandó érintkezést fenn akarom tartani s a közügyek előkészítésében saját önálló nézeteim mellett részükre a legnagyobb befolyást akarom biztosítani.’ Ezek után magamat a tek. törv. hat. bizottság jóindulatúba ajálnva s a vármegye közönségére Isten áldását kívánva a fűispáni széket elfoglalom s a folytatólagos gyűlést megnyitom. (Percekig tartó zajos éljenzés és taps.) A törvényhatósági bizottsági tagok nevében Szuhúnyi Ferencz üdvözölte a főispánt. — Hagyományos szokás és Őseinktől örökölt raditió, hogy a vármegye közönségé főispánját beiktatása, alkalmával üfivözlL Minket azonban nem csak a múltak iránti hagyomány és a törvény intézkedései iránti tisztelet vezet, — hanem párt különbség nélkül kuli most üdvözölnünk .az uj főispánt, midőn a vármegye közönségének rég időktől táplált óhaja nyer megvalósulást midőn a főispáni székben a vármegye szülöttét üdvözölhetjük. Méltóságodnak vármegyénk köz- szolgálatában kifejtett ténykedése közkedvelt társadalmi egyénisége az a mi mindnyájunk szeretetét elnyerte és a mi mindnyájunkban azt a reményt ébreszti fel, hogy működése uj állasában is áldásthozó lesz e vármegyére. Egyet ajánlok figyelmébe méltóságodnak, hogy a főispáni szék diszét, fényét, hatalmát, méltóságod személye emelje az a mellé elnyerendő tisztelettel, szeretettel és ragaszkodáésal és reméljük, hogy méltóságodnak ez sikerülni is fog, mert ismerjük méltóságúdat hiszen közöttünk nőtt fel, ismerjük gyermek kora óta és ezt a szeretetet már eddig is kinyerte és viszi magávul főispáni székébe. Ezek után azt hiszem mindnyájunk nevében szólok midőn azt kívánom, bögy az Isten áldása kisérje főispáni működését. Jékey Zsigmond, a yármegyei függetlenségi párt részéről reflektálva a főispán beszédére, kijelenti, hogy bár Csaba Adorján hazufiságáról meg van győződve, de mert gróf Khuen kormányával szemben bizalommal nem viseltetik, a függetlenségi párt ezt a bizalmat főispánjának sem előlegezheti, ismerve azonban az uj főispán részéről haza- fiságát az elmondott progruinmbuszéd alapján bizik abban, hogy az uj főispán most vázolt elveit hűségesen meg is fogja valósítani és ez esetben még reméli, hogy együttesen fognak működni. Addig is avra garantiát kíván vállalkozásához. Lukács Constantin,' mint a szalmán- megyei román nemzeti párt kiküldöttje szólal fel és előlegezi a bizalmat. A hitelesítő küldöttség megválasztása után bereccei Kovács Jenő indítványára a főispánnak s főjegyzőnek beszédét jegyzőkönyvileg örökítették meg. Ezzel a közgyűlés végei ért s a közönség pércekig tartó taps után az uj főispánt éltetve szétoszlott. Küldöttségek. A beiktatás után a küldöttségek' és magánosok tisztelgéseit fogadta a főispán. Megjelentek: A nagykárolyi összes egyházak képviselői, a nagykárolyi honvéd tisztikar, a társ törvényhatóeágok. Városunk törvényhatósága nevében dr. Ftchtel János tanár, bizottsági tag üdvözölte lelkes beszéd- ben az uj főispánt. Beszédében kiemelte vá- rosunk fejlődését 8 hogy mindazt, mit eddig elérnie sikerült, önerejének s polgárt önzetlen munkájáuuk köszönheti. Ehhez a munkához kérte a főispán jóindulatú pártfogását. A főispán melegszavakban köszönte meg a város üdvözlését s megígérte, hogy mellette lesz minden oly irányú mozgalomnak, mely előmozdíthatja a város fejlesztését célzó törekvéseket. • Tisztelegtek továbbá a péuzügyigazga- tóság s adóhivatal tisztikara Pluchy Gyula vezetésével, nagybányai bányaigazgatóság, nkárolyi po.-ta s távirda s a vusuti állomás tisztviselői, a polgári fiúiskola tanári kara, a szalmán», gazdasági egyesület,. szatmái- megyei körjegyzők egyesülete, szatmárme- gyei nemzeti munkapárt, Nagybánya s Felsőbánya városok, Szatmáa'megyei tisztikar s Nagykároly r. t. város. A diszebéd. Déli fél 2 áru kor a Magyar' Király' szállő nagytermében a törvényhatóság tagjai diszebédre gyűltek össze, a melyen mintegy 300 an ji lpntek mng. Az- első felköszöntőt Csaba Adorján főispán mondta u királyra, Nemestóthi .Szubó Antal Nagykároly város nevében a * főispánra, Kende Zsigmond a főispánná Öméltóságára, Jékey Zrigmond a főispánra, Domahidy István u debreceni küldöttségre, dr. Jászi Viktor jogtanár a nagykárolyiakra mondott köszöntőt, dr. Fechtel János városunk törvényhatósága nevéhen mondott szellemes, kedves toasztof. B. Kovács Jenő a <vendégekre, Dr. Irinyi Tamás Domahidy Istváura, Domahidy Elemér Debreceni polgármesterért s Nagykároly város közönségéért ürített poharat, azonkívül még szá- mös toaszt hangzott el s o diszebéd a késő esti órákig tartott a legvidámabb hangulatban. Este a színházban sikerült műkedvelői előadás zárta be az ünnepségek sorút. — Ahova feljárni is bajos.... A sikárlói legmagasabb hegyen termett kitűnő sikárlói bor egy félliteres butelia az üzletben idei 20, tavalyi 30 krajcár. Saját töltésit 4 éves Sikárlói pecsenye bor „Hungária gyöngye“ címen ' egy butelia 50 krajcár. Házhoz- vive sikárlói bor egy félliteres buteliában idei 16, tavulyi 20 krajcár. Pecsenye bor egy félliteres buteliában 25 krajcár. Folytatás a mellékleten E2CE3 ássQÜE3 mm sríi Sirolin Az orvosi kar által aiánlva. Gümőkór (tüdőbajok), légzőszervi bán- talmak, szamárköhögés, influenzánál. yy Roehe <C 1. A ki bosszú időn keresztül köhögés bántáln^aiban szenved. 2. Mindazok, Ikilc gégehurutban szenvednek, Sirolin „Roehe* által rövid időn belül meggyógyulnak. 8. Asztmában, szenvedők már rövid hassKi használjon Sirolint? nálat után lényeges könnyebbülést éreznek. A Skrofulös, mirigyduzzadásos, szem- és orrhurutös gyermekeknek rendkívül fontos szer a Sirolin* A táplálkozást nagyban elősegitL kaphatóVminden gyógyszer- tárban. Ara üvegenként 4 kbrona. Csak eredeti csomagolású SIROLIN „Roche“-t kérjünk és pótszereket határozót* tan utasítsunk vissza. . Sirolin irodalmat R 12 kívánatra ingyen és bérmentve küld F. Hofflman-La Roche & Co. Wien. Ill/I. Neulinggasse 11. TO gog ács i3uK QÜE Saá to rsoci m
