Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-08 / 6. szám
/Huszonhetedik évfolyam. 6*ik szám. Szatmár, 1910 február 8. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ELŐ FIZETÉS AZ ARA: Egész évre Fél évre . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fllL . 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZEBKESZTÖ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZ4.M: 78. A Szerkesztő lakása: EötvÓs-utcza 19—ik szám. II1DETŐSBZ o lap kiaáéMvatalábaa a tepttao*» árak Mllett fttoétatnok. Nyüttér gannond sora 30 flttér. Hirdetések díjjal slfiie fizetendők. A közös konyha. Az abnonnis nagy drágaság s az állandó cseléd misériák elleni védekezés nyomán merült, fül két évvel előbb a kollektiv háztartás eszméje. A vidéki városokban egyre-másra társultak a családos emberek a közös konyha berendezésére az élelmi uzsorások kiszipolyozó törekvései ellen, másrészt öltét azon gondolat vezette, hogy ez intézmény felmenti az úri nőket részben a háztartás terhes gondjaitól s nagyobb odaadással élhetnek családjuknak s gyermekeiknek. A fölvetett eszme hálás talajra talált s a vidéki városok sorában nálunk is erős mozgalom indult meg s a kollektiv háztartás úttörői Dr. Vajay Károly polgármester s Tan- kóczi Gyula rendőrfőkapitány, s Antal Sándor dr. tiszti föügy-ész tanulmány útra indultak s első 9orban Temesvárt tekintették meg a közös konyha intézményt. Sok praktikus eszme tanulmányozása után 1907. év dec. 13-án már az alakuló gyűlést is megtartották s a szatmári első, közösít ony ha, melynek igazgatósági tagjai Ratkovazki Pál, Dr. Tanódi Márton, ifj. Jákó Sándor, Tau- kóczi Gyula s Kovács Teoné, Csoinay Imre, Bakó Lajos, Bodnár Gáspár, Hegedűs Gy. voltak, 1908. év február 3-án Rákóezi-utcai helyiségében működését megkezdette. A közös konyha intézménye oly kezekbe lett letéve, hogy a belépő tagok teljes bizalommal s reménységgel néztek annak sikeres működése elé. A reménységet azonban alig egy év után már az aggodalom váltotta föl s hova-tovább a szövetkezet mindig nagyobb és nagyobb deficittel zárt. | ina két évvel az intézmény alakulása utáa ott állunk', hogy a január 31-én tartott közgyűlésen 7793 K 90 fillér veszteséget mutattak ki. Talán mondanunk sem kell' hogy a volt tagok sorában minő megütközést, s el- keseredést keltett a veszteség kimutatása, de különösen annak a 66 tu<r közötti igazságtalan felosztási módja, s az elkeseredés nagyon is megérthető, mert a szövetkezet tagjai nagyobbrészt hivatalnok emberek, kik | épp a nagy drágaság fölytán léptek be a szövetkezetbe | a belépéstől elviselhetetlen anyagi inegterheltetésök könnyítését várták. Arra minden tag számíthatott, hogy a havi 80 koronában megállapított, dijjat meg kell toldania, de hogy ily horribilis összeggel rójják még, mint a bemutatott kivetési lapból kitűnt, senki sem volt elkészülve. P. o. olyan taggal szemben, ki 1908. év január 1 -töl 1908. junius 30-ig, tehát egy fél évig volt tagja a szövetkezetnek, a már befizetett havi 80 koronán kivüV egy adag után 179 K 30 fill, differentiális öszsivget állapítottak meg az 1910. január 31-iki közgyűlésen s hogy ez a kivetési összeg meg nem állhat mutatja azon körülmény is, hogy egy leltározásra léikért, tag közlése szerint a leltárt hónapról-hónapra állapítják meg, úgy hogy egy kilépett tag kilé-, pése után tisztába van azzal is, hogy mennyi a reá eső veszteség rész. Mint azt. a már fentebb közölt taggal szemben is kilépése után az igazgatóság 53 K 80 fill.-ben állapította meg. Mi az oka tehát annak, hogy aránylag ily rövid idő után ily nagy tévedésnek jöttek nyomára, vagy az a számadás áll meg, vagy az igazgatóság által megállapított összeg, ki hát a felelős ezeknek helyességéért, mert hogy p. o. egy júliusban kilépett tag felelősségre vonassák a már leltárilag megállapított s reá eső veszteség részen felül még a júliustól dec. 31-ig történő esetleges veszteségekért is, ez jogosan semmi szin alatt sem követelhető. Az eszme nagyon szép volt és üdvösnek Ígérkező, de olyan embereket is kellett volna az intézmény vezető tagjai közé megszerezni, kik kevesebb hivatali elfoglaltsággal és esetleg több piaci és gazdasági gyakorlattal szabad idejökot egyedül a humánus cél minél sikeresebb keresztülvitelére szentelhették volna, mert mint újólag int gjegyezzük, a cél leginkább a hivatalnoki középosztály megélhetési viszonyainak könnyítésére irányul s a horribilis veszteség is, a legérzékenyebben ezeket sújtja. így a hibát önakaratukon és tudtokon kívül azok követték el kik, könnyebb vagyoni viszonyok között, élve a közös konyha anyagi viszonyait és számadásait kellőleg nem ellenőriz- ték. Hiba történt ott is, hogy amidőn észre vették, hogy a közös konyha fenntartása sárosunkban az eddigi vezetés és elszámolás mellett nem életképes, ahelyett, hogy az intézményt néhány ezer korona veszteséggel felszámoltatták volna, folytonosan egy szebb jövő ígérgetése mellett addig erőltették, mig a mai veszteség az összes eddigi konyhák deficitjei között a legelső helyek egyikét foglalja el. Részünkből ajánlatosnak tartanánk, hogy ha már minden áron tovább aka rják. vezetni a közös konyhát, ne kívánják az összes felszereléseket s a beszerzett élelmi cikkeket a horribilis veszteség leírása címen, úgyszólván potom áron az 1910 január 1-én újra alakult 111. szövetkezetnek átengedni, mert ez a sok leírás egyedül az előző évi tagokat sújtja, hogy a most alakuló szövetkezet az előbbiek kárán nagyobb sikerrel kezdje működését.. Ezt ajánljuk, mint kivezető utat az előző évi számadások rendezésénél a vezetőség figyelmébe, hogy ily móTÁRCA. Száll a felhő... Szú 11 a felhő, magasan száll, messze. De szeretnék vele szállni Messze idegenbe. Hova szállhat? — merre viszi ulja ? Bejárja a mennyországot S visszaesik újra. Kösd n vágyat a temető kerthez. Mit ér minden küzködésed, Hogyha mindent elvesz ? A felhő is földről égbe szállott, Átölelte vágyaiVuI Az egész világot. Ámde cseppje sárba fül itt nyomban ... Porból lettél, porrá leszel & Nyugodj meg a sorsban. 1VÁNOVICS SÁNDOR Levél. Irtai Jávor Bella. Édes jó Istenem, ^— nem ez, nem lehet ! Ugye, ezt nem mondta komolyan. Csak úgy, tréfából. Ugye? És Írni fog nekem egy ennivalóan édes, kiiöagyarázó levelet. Es akkor rendben lesz minden. Szóltam a mamámnak. Az én mamám nagyon, de nagyon okos asszony és borzasztóan. tapasztalt. Igyhát ne Csodálja, ha félt a jövőmtől. Pedig erre nem lesz ok. Ugye édes, aranyos, h italmas emberem, hogy nem? Csakhogy az én okos mamám nem tudja miféle programmot készítettem én a jö- vőmre. Még maga se. De érzem, hogy magának el kell, hogy mondjam. Én, itt titkon megesketem magát, hogy ne mutassa ezt a levelem senkinek. Mert ösmerem ám magukut, könnyelmű, elbizakodott férfiak ! Még eldicsekszik vele a barátai és a barátnői előtt, hogy: „lám, nem kell, hogy az ember föltétlenül szép, okos, tanult és főleg lovagias ember legyen, — sőt ép- peD az nem kell I — hogy valaki a füle cimpájáig bele ne habarodjon...“ Tudja, hogy megijesztett ? Hogy vége az ösmcretségünknek ? Dehogy is van végei Sőt éppen most, ma kezdődik el! Azt már tudja, hogy maga nekem életszükség. Hogy maga nélkül éppen olyun üres, lélek nélküli báb lennék, mint u barátnőim és olyan ostobán szürke, mint egy hamuval telt urna. (A maga hasonlatai szoktak így sántítani.) így azonban valamivel több vagyok. Mert szeretem magát. Hogy muga nem szeret? Hát az nem baj. S ezt se úgy értem, hogy ha most nem szeret, hát majd megszeret. Erre nem is lesz szükség. Igaz I hisz maga se ösmeri a terveimet a jövőre! így persze érthetetlen vagyok. Elől kezdem. Emlékszik reám talán. Egy pillanatig tán szeme előtt yarn« kép: a mama helyett én, a kisleány elnökölök az asztalfőn. Mellettem a szüleim ülnek. És egy pillanatra u hangjukat is hallja, amint engem, az egyetlen, elkényeztetett kislányt, kinálgatnak a külön nekem készített ínyencségekkel. Látta ugye, hogy c>upa hab, csupa képtelenül könnyű, nem is ételek, nem is élő lénynek való táplálékok azok. S jól emlékszem, — talán azóta nem szeretik raugát szülőim, — hogy egy ilyen étkezés alkalmával maga azt mondta: „én inkább egy jó adag hagymás rostélyost adnék a kisasszonynak.“ Általános volt az elszörnyülködés! Nekem, a légies, nem is húsból és vérből való, beteges kedvencnek !' Lássa ez mulattató! Magát majd kidobták ezért a megjegyzésért és én — oh, keserű gúny I — éppen ezért kezdtem magát bolondul 8zeietni. H azóta az ételeim képtelenebbek, az alakom még légiesebb lett. Most már elviselhetetlen az | féltő gondoskodás, mellyel körülvesznek. Már a napsugarat is elzárják előlem, nehogy bűnös ajkával vért szivjon az ujkamból, s még kevesebbb maradjon bennem. S nekem mindent tűrnöm kell. Úgy fekszem itt az ágyamon, — ágyban fekszem, — mint egy színpadi halott; ha mégis csiklandozzák a talpam, mozdulnom azért nem szu bad 1 De bocsánat..; először elkalandoztam a monda ni valómtól; másodszor: már megmozdultam 1 Ezelőtt is éreztem én már olyasfélét, mintha egészséges lennék. Hogy a zörgő csontjaim, a holdvilág szinü ábrázitom nem bizonyit | betegségem inellett. Sőt inkább úgy találom, hogy a barátnőmnél látható bajtömegek; a henteseknél divatozó vérvörös arc8zinük, lármás szavuk inkább jelei holmi betegségnek. Egyik se vágja ki azért úgy a magas C ét, mint én I Hát lehet akkor egészséges a tüdejük? Az enyém pedig azt Az arcszinük: beteges pirosság, amellett, hogy nem is urias. Hajtömegükkel pedig úgy fest a járásuk, mint egy szomorú gyá*zmeuet. Még maga volt az, aki megjegyezte egyszer: „úgy jár, mint a zerge ...“ s rám mututott. Most pedig; én hagymás rostélyost akarok en'pi I De előbb magát akarom. És amit én akarok... M ért nekem lázong, zakatol a vérem; perzsel az ajkam, a szemem tüze. Ni ! Még belé tévedek a ritmusba .. . Pedig egy oko9, prózain okos szerződést akarok írni. Csakhogy ebben a meleg, pihés, selymesen lágy ágyban, nagyon nehezen mégy az ilyesmi. Pedig muszáj, hogy menjen. Ma reggel, mikor a szobalányom csöndes, szérelmes énekére — ő is szereti a katonáját — felébredtem és megláttam az ágyam mellett az oda készített reggelimet: csigabéjha takart borzalom és madártejbe göngyölt undor eszembe jutott — a rostélyos. És elkezdtem dühösen toporzékolni, az apró csészéket lehajigáltam a földre, u csengőt pedig rángattam teljes erőmből. A mama jött azonnal, lélekszakudva. A homlokom, uz ütőerem tapogatta és ijedten rázta szép, okos — szegény fejét. Közbe pedig szorosan be.lécsavart u paplanomba, hogy ne fázzam 1 És csókolt, csókolt. De az a jóságos csók most ingerelt és undorodtam tőle. Valahonnan csípős, olyan pikáns izü hagymás rostélyosnak friss szaga ütötte meg az orromat. Erre kiugrotttam az ágybői. Furcsán festhettem a szalagos, csipkés, vékony kis ingemben, amint a szoba közepén RUTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást == Szatmár és A lnaiplb cipitta. JL a FIGYELfflfiZTETEIS I Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
