Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-08 / 6. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. don a kedélyek lecsillapitása után jóval kisebb veszteséget mindenki szívesebben viselné s nem lenne any- nyira megterhelve a közös konyha „Kétes követelésed c. peres számlája. , JR. SZÍNHÁZ. Komáromy Gizi. Három estén vendégszerepelt nálunk Komáromy Gizi, közönségünk egykori becézhetett primadonnája. S most hogy elment, megállapíthatjuk, hogy a közönség minden primadonnát a tenyerén hord. Tekintet nélkül arra, hogy Kornai Margitnak hívják, vagy Komáromy Gizinek. Mert addig tán, inig dédelgetett kedvencünk valaki, nem látjuk meg a hibáit, az erényei pedig szörnyű izmosra nőnek a szemünkben. De ha már elment a más foglalta el mesebirodalmát, kezdjük azt is észrevenni, hogy őuagysága, áruig távol járt tőlünk, ferdére -.taposta a félcipője sarkát. Kevesett változott. S tán e keveset is előnyére. Ugyanaz a széphangu, ügyes táncu, kedves és behízelgő egyéniség, aki volt. Ismeri a közönség gyöngéit s mint tapasztalt rutinier ki is használja. És ezen a ponton kezdünk tudatára ébredni, hogy Komáromy Gizi nem az a tökéletes színpadi csuda, akinek képzeltük. Sok játékában a színész- kedés s uz egyoldalú modorosság. Olyik helyütt kizárólag a közönséghez beszél, ennek játszik s a partnereivel nem törődik, Ezért aztán többször nem hiszünk neki ott sem, ahol természetes és igaz. Mimeltnek tartjuk a csapongó ' duhajságút s u kedvességét aífektáltnuk. Bállá Mariska, minden elfogultság nélkül állíthatjuk, sokkal helyesebb és közvetlenebb. A szinpadon csupa igazi, csókolni- való jókedv, csakúgy sugárzik belőle u szerepe iránti lelkes szeretet. Arra is jobban vigyáz, hogy a közönséggel való kacérkodás határát túl ne lépje. Mindamellett megjegyezzük, hogy a vendégművésznő azt a lelkes ünneplést, a miben részesítették megérdemelte, mivel három igen kedves estét szerzett a szatmári közönségnek. * Liliom. Egy kis irodalmi szenzáció s egy kis színpadi forradalom. Külvárosi legenda 7 képben.! Ez a címe. Egy csirkefogó él, meghal s az úristen elé kerül, aki csöppet a | se más — ó bájos csirkefogó-fantázia! — mint egy szigorú és korrekt rendőrfogal- mázó; és egy napra visszakerül övéihez a földre. A ligetben, a verklik s a ringlispilek hazájában kezdődik u história. Liliom összekerül egy kis cselédleáuynyul. Leülnek egy púdra s beszélgetnek az ő egyszerű, ci.kor- nyátlan külvárosi beszédmodorukban erről- arról s főleg saját magukról. A végén uzt mondja a leány, hogy fehérek az akáci fák s a fiú ráhagyja. S mi e primitiv beszedek mögött több melegséget, több lelket érzünk, mint a legszínesebb dialógusokban. A leány sohasem mondja a fiúnak, hogy szereti, akkor sem, amikor már a felesége, csak amikor meghal a Liliom, vallja be szégyenkező, gyászos fájdalommal, bogy ő volt az egyetlenje a világOD. Liliom se hangoztatja soha szóval, bogy szereti a feleségét. Ha már nagyon n torkára szulnd a szeretet: megveri az asszonyt. De |z asz- szony nem érzi. Mert ezeknek az ütéseknek csak hangjuk van, de fájdalmat nem okoz- nuk. Mintha csókolna velük Liliom. Mintha a meleg, meztelen szivével ütne. Líra, halk és színes költészet költözik a színpadra ezzel a darabbal. Szublilis finomságok kaí, meleg humorral és könnyező iróniával telve. Szinte költemény ez a darab, mit csak átérezni lehet, de boncolni és magyarázni nem szabad. A címszerepet Sipos játszotta, igen szépen ; kedves volt naiv és dacos, mint egy csirkefogó. Csak az ötödik képben nem találta meg a kellő hangot. Aitner Ilka remekelt Muskátné szerepében. Egészséges, érdes és természetes ligeti asszonyság volt. Ifj. Bughy Gyula a Ficsurt játszotta sokat Ígérő bravúrral. Igen jók voltak Markovits Margit, Gömöri Vilma és Wirih Sári. * A füst. Kaczér Ignác darabja a beállott szerepváltozás miatt csak a jövő hét közepén kerül színre. Klára szerepét Szelényi betegsége miatt Aitner Ilka vette át. Számítunk reá, hogy Aitner, ki egészséges1 és természetes humorával már annyi kelleáies estét szerzett a szalmái közönségnek, e szerepben is elsőrendű alakítást fog nyújtani. A darab ezidei szenzációja egy Virágénak cimü dal lesz, mit Barics Gyula fog énekelni Pelka Imre szerepében. A dal zenéjét a szerző versére mugu Barics szerzetté, ki nek zeneirói képessége — a hozzáértők szerint — erősen kiválik a dilettáns zenor szerzők töiuegéből. dideregve álltam. A mama fölkapott az ölébe, mint a pelybet és visszafektetett az ágyba. És beszélt hozzám szép, okos, józan szavakat. S azt mondta, ha nyugodtan fekszem, mindent megád, amit akarok. — Itt az alkalmas pillanut — gondoltam. Elő is rukkoltam vele: — Mama, hívd el a varrókisasszoyt és varrasd meg vele a menyasszonyi kelengyémet. Akkor jó leszek és itt fogok feküdni az ágyban egészen addig, mig férjhez megyek. Na, mire való ez az elszörnyülkö dés? Te okos mama; mintha bizony te nem úgy cselekedtél volna, no ne tugadd, hisz élő bizonyságul itt vagyok én. (Ugye okosan mondtam?) Várj ne beszélj! Tudod kihez megyek ? A medvéhez. Ne-ne, miért nézel reám olyan furcsán. Vigyázz, meyt megreped a szive a te kisleányodnak. En szeretem | Medvét. Hogy csúnya, bogy nem finom, művelt, lovagias...? Nem baj. (Majd elárultam, hogy a rostélyos, meg még valami az ok.)* Es ne szidd. Még nem is tudja. Csak ezentúl mondom meg neki, ráparancsolok, bogy vegyen el és el fog venni. Azután nem bánom haljak meg egy év, egy hónap, egy hét múlva 1 De így lesz 1 A mama nagyon ünnepélyes lett. És nagyon fagyos. Bánom is én, annál jobb. Fölállt az ágyamról, összehúzta csipkéit a keblén s mig arcát egy eddig nem ösmert vonás változtatta meg, megfontoltan csak ennyit mondott: — Veled én már régen leszámoltam. (I) Amilyen szerencsétlen asszony vagyok, csoda lenne, ha másként történne minden. Menj hozzá, az is az én bűnöm lesz. Én nevelte- lek igy. En szerettelek ... Menj — menj. Tudom, hogy megfogsz halni. Egy ilyen medve ... Istenem Istenem. De menj, talán jobb lesz igy. Es no szólj hozzám, te hiú, ostoba gyermek. — Lássa mindent elmondok magának. Nem titkolok el semmit. Azóta még nem volt benn a mama. Nem tudom, olyan hideg lesz ezentúl is, vagy — de ez nem tartozik a dologra. Ami csekély lényeges része van az ügyünknek, annyiból áll: jöjjön el — holnap; nem, nem holnap. Majd csak egy hét múlva. Addigra elrendezek mindent, magának semmi dolga nem lesz. Inneni természetesen elköltözőin. Nem tudnék, a mamával lakni. Valahol a közelbeu bérelek egy jó, tágas lakást, elegánsan berendeztetem, fogadok egynéhány cselédet, szóval mindkettőnk kényelme meglesz. Magának mindég lesz sok-sok pénze és szubadon járhat a a passziói után. En mindig otthon leszek, várni fogom az uramat. így jó lesz ugye ? Maga nem szeret engem, tudom. De nézze ez engem nem riaszt vissza. En számolok az eshetőségekkel. Előre tudod), hogy maga minden este elmegy tőlem, azokhoz a forró vérü, szemtelenül kacagó, nagyszemü asszonyokhoz. Hát ez se baj. En tudom, hogy egyszer“, égy sejtelmes, lázas, tavaszi napon, megszületik a kis fiunk... Egy markos legényke, piros-pozsgás arca, tatár szeme, széles vála, akár csak az apja ... Az enyém is lesz. Hogy miért csak magára fog hasonlítani, azt nem tudhatom. Heti műsor. Kedden — hatodszor — „A sasfiók“ Rostand Edmond hatalmas drámája, a címszerepben Sípos Zoltánnal. Páros bérlet. Szerdán — újdonság, másodszor — -Liliom, egy csirkeforgó élete és hulála“, Molnár Ferencznek a budapesti „Vígszínházában és a vidék minden nagy színpadán óriás hatású külvárosi legendája (melyhez Kucsóh Pongrácz irta a zenét) kerül műsorra, u címszerepben: Sipos Zoltánnal. Páratlan. Csütörtökön — ötödször — „Luxemburg grófja“ Lehár gyönyörű zenéjü ope- retteje kerül színre, az ismert kitűnő szereposztásban. Páros. Pénteken — zónaelőadás, mérsékelt helyárakkal — „Erdészlány“, Operette. Páratlan. Szombaton — újdonság — itt először „Sári bíró“ Móricz Zsigraondnak a budapesti „Nemzeti Szinház“-ban óriási nugy sikert urutott vigjátéka kerül bemutatóra, Aitner Ilka, Gömöry Vilma, Szelényi Emilia, Virth Sári, Lugossy Irén, Herczeg Vilmos, Inke Rezső, Szilágyi Ernő, Molnár József, Sipos Zoltán és Rónai Imrével u hatásos vezető szerepekben. Páros. Vasárnap délután „A kedélyes paraszt“ Fali Leónak nagysikerű operetteje' az ismert szereposztásban; este — másodszor — „Sári biró“, vígjáték. Páratlan. Előkészületen : „Trenk báró“ (operette újdonság), „A sötét pönt“, vígjáték, ujdon ság, „Jack a senki“, újdonság. Apróságok. Pumpfi ur olvassa egyik szövetkezet plakátját, a melyben az is áll, bogy 1 K hetibetét 250 K kölcsönre jogosít. Csettint a nyelvével és rögtön beállít az illető szövetkézbe és leszúrván az l koronát kéri a 250 K kölcsön folyósítását. — S kik lesznek a kezesek? — kérdik tőle udvariasan. — Hát kezesek 'is kellenek Pl — szól nagy méltatlnnkodással — Hiszen ha kezeseim volnának, akkor nem jöttem volna magukhoz I * — Tartok tőle, hogy megint egy uj bunk fog rövidesen alakulni. — S honnan-gondolod ? — Tegnap a Deáktéren két kereskedő és egy ügyvéd sokáig beszélgetett együtt, aligha nem azt tárgyalták. ♦ A legújabb bankról esvén szó, élénk vita indul meg a felett, hogy a meglévő (Mujd ha bejön a mama, megkérdezem tőié.) Akkor azután maga még szabadabbá lesz. Még aszeretni sem fogóm többé. Ebédre se fogom huzavárni. Ott lakbatik, ahol akur. Csak a tatár szemű kis fiút, a maga képmását logom szeretni. S magának még több pénzt fogok adni, hogy semmit se kelljen dolgoznia. ösmerem magát. Dolgozni nem szeret.' De igenis lóversenyre járni, kártyázni jól enni, drága ruhákba öltözködni s szép asz- szonyokuak udvarolni. Ma tudju, bogy nálam nélkül mindez lehetetlen. Mirt magának csak adóssága van, de pénze nincs. Nem, sértő szándékkal írom e sorokat. Akarom, hogy tudja, hogy nem vagyok elfogult. ösmerem a viszonyait. Tudom, hogy, maga nem gentleman. Bele fog menni a szövetségbe, melyet ajánlok. Igaz, egy kifogástalan jellemű úriemberre nézve megszégyenítő lenne egy ilyen ajánlat. Magára nem. Mert valljuk be, igy magunk között — maga inkább aszfaltbetyár, mint ur. így hát maga nem hoz áldozatot nekem, midőn feleségül vesz. Tudhatja, hogy szülőim, amilyen gazdag befolyásos emberek külömb vöt is szerezhettek volna maguknak. De én nem akarom, hogy nekem más szerezzen férjet, én magam akarok magamnak találni. És magánál elég volt egy szin fölviU lanása, hogy azt mondjam : „ez az otromba „medve,“ ez az úrhatnám semmitévő lesz u férjem és senki más.“ pénzintézetek teljesen elegendők, 1 minden újabb bunkulupitás egészségtelen vállalkozás, — Pedig mig minden ügyvéduek nem lesz bunkja — szóiul meg Bögre ur — addig újabb és ujubb bankok fognak keletkezni. Segíteni csak úgy lehetne a dolgon, ha a meglévő bunkók több ügyészt alkalmaznának. * Mint biztos forrásból értesülünk, a választás májusban lesz és pedig épen azon a 10 napon, mikor a Halley-üstökös megjelenik. A miniszterelnök arra számit, hogy az emberek e ritka tünemény hatása alatt komolyabban fognak gondolkozni, a mi pedig szerinte feltétlenül a kormány javára volna. * Megindult a kombináció nálunk is. Az egyik jelölt biztosan a mostani képviselőnk lesz, de a másik még nem jelentkezik, a mi nagyon izgatja a kedélyeket. A 48-as párt erősen szervezkedik, de a 67 sem ül tétlenül, ott is folyik a munka, s bizakodva néznek a mérkőzés elé, sőt egyik másik már hangoztatja is, hogy a győzelem több, mint bizonyos. A 48-as párt különben nagyon óhajtja, hogy ellenjelölt legyen, mért mint mondják, az egyhaDgu választásból nincs u polgárságnak semmi haszna. Demeter. HÍREINK. Farsang vége. Már jó ideje, hogy a farsang vége nem jelenti a mulatság végét. A „böjti mulatság“ egyenesen hivatalos minősítés. Arra senki sem gondol, hogy ez az elnevezés esztelen. A jelző lerí a főnév mellől. A böjti mulatság körülbelül olyan, mint a nyári tél. De azok, akik mulatni szoktak, azt mondják, hogy u böjti farsang csakoly mulatságos, mint az igazi. Magában a farsangban például a leányok férjhez adása nehezebb dolog, mint a böjti évadban. Mert a farsang a nagy komédiában csak olyun, mint az első felvonás. Csakis exposicióval szolgál. A krízis és a katasztrófa a későbbi felvonások dolga. így vélekednek a dramaturgok. S ebben bizukodnak a lányos szülők is. Mert a lányok férjhez adását az okos- kodók még nem tudták megszüutetni. A lányokat még mindig férjhez akarják és szokták is adni s a szülők még mindig tisztes- séges, jóravaló emberek, ha a lányuknak inkább családi boldogságot, mint küzdelmet szánnak. Ezen pedig nem változtat az, bogy családi -boldogság helyett gyakran boldogtaS addig magyaráztam magamnak a maga sok-sok hibáit rendte, mig magába szerettem. A sok hibáját szerettem meg, érti ?... A felesége leszek, akárhogy tépi buját a marná. Elkényeztettek, szerettek, mindent megadtak, ami nem is kellett. Most én vészem magamnak azt, amit én akarok. Egy bét múlva jöjjön el. Ki kell hogy töltsön, vagy csak aláírjon — egy ivet, mielőtt a házamba jön. Mert tudja, mégse illene, hogy úgy jöjjön. Cserébe én is leirom mindkettőnk nevét. Ezzel aztán a a közvélemény is megnyugszik. S a tatárszemü fiunkat is büszkén sétáltatom majd uz utcán... És mert újólag biztositaui akarom magam, bogy ne mutassa levelem senkinek hátha uragának olyan dolgokat írtain itt, a mit mások előtt esetleg . szégyenlenék — kijeleltem, hogy maga gazember. Gazember, ha egy leány szeszélye miatt lemond a legéuyéletről. Lá sa anyira ösmerem a maga ener- giátlan, üres lelkének feneketlen mélységeit, hogy minden félelem nélkül uz arcába vágom a nevét. Nem félek attól, hogy dühében nem jön el. Mert sokkal nagyobb gazember maga, minthogy egy leány sértő szava miatt lemondjon a föíkinált paradicsomról, ha mellette még u pokolban is járhat. Hát csak jöjjön el bátran, kedv-s. Es ne haragudjon, bogy ennyire őszinte voltam. Főleg pedig vissza ne vonja tőlem a megígért rostélyost I Í3uK MSE i3uE5 ŐSE KV2 SoE ans 02Ű HBfla ÖCS 2CE^ ÖCS
