Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL —HIRDETÉSEK -<<—-hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek föl. Egész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal elörs fizetendők. Fél » . . . 3 » I Egyes szám ára 16 > Eötvös-utoa 6. az. f ♦ Telefon-szám : 73. Nyilttér garmond sora 20 fillér. karácsonyi ünnepben. S mig a legnépszerűbb tanok csak elszigetelt ezrekre mutathatnak reá, legjobb esetben, a kik vak kővetőjük, addig a kereszténység ma is milliókat fogad be leg- bensőbb életébe. A karácsony hitének, eszméjének gyökere nem szakadt. Terebélyes lombsátora alatt nemzetek élnek. Eszméi, hitbéli tartalma oly hatalmas, viruló erőben levő, hogy immár titáni erőlködéssel sem tudják kipusztitani. Gyökerestől kiirtani * * * Tudják, érzik ezt az erőt, ezt a pusztít hatat lan varázst a pozitív hitnek legádázabb ellenségei. Szinte meredten oudálják, mint hatol a karácsony varázsa, hite a föld minden zugába. Es lengi át és át a társadalmat. De az egyént is. És igyekeznek tetszetős magyarázatot találni megfejtésére. Egyik fiatal óriása a jövő, uj vallásának például avval biztatja magát, és élvtársait: — A karácsony a töinog szugesi- sziónak grandiózus példánya. Ez az egész. Ugyan uraim, mondják meg: ki érti meg ezt a megfejtést ? Es kit nyugtat meg az ilyen magyarázat. Csak azokat, a kik mai divat szerint minden önbelátás, tehát gondolkodás nélkül szokják átvenni a leg- képtelenebb — elméleteket. Ezek valóságos gondolat automaták. Tszen, a szuggessziónak kétségen kiviil van hatása a tömegre. De a szuggesszió elmélet azonnal megbukik, mihelyt lélektanilag elemezzük. A tapasztalat meg éppen tönkre teszi az egész teóriát. A szuggessziónak ugyanis alaptermészete, hogy hatása elementáris erővel más más lelkiállapotba hozza a tömeget. A tömeg lélektana: a megfoghatatlan, hihetetlen, sokszor gyors változása a lelki folyamatoknak. Ma égig emel. Holnap porba sújt. Aztán: van a vallás,tálanságnak is tömegszuggessziója. Van hatása egy-egy korszakban. Egész esztendőn átal. De csudák, csudája . . . általános érvényű hatása nincs. Nincs különösen — a karácsonyi ünnepkor. Karácsonykor a legtöbb vallástalan, pozitiv hit nélkül és vele dicsekvő ember is — érzi az Istent. Látja-várja — a megváltás csillagát. * * * Wlí Hét én nem bánom.-' Tartsák az egész karácsony csudás jelenségét a szuggesszió eredményének, illúziónak. Én hitnek nevezem. Mert az is. Nem látok ugyanis és nem ismerek ilyen csudás, állandó szugges-^ziót. sem a tudományban, sem a költészetben, sem a művészetben . ... bocsánat . . . még a szo- ciálizmusban sem. Pedig itt — nagy, törtetéssel dolgozik. Micsoda szukcesszió ez a lelki Karácsonyi gondolatok Irta: Bodnár Gáspár. Karácsony ! Legszebb ünnepe vagy te ma is a hitnek. A szeretetnek. A szent, meg- nyugtató békeségnek. Tudom jól, hogy akadnak, a kik mikor I szavakat, hallják, vagy leírva olvassák: a modern ember fölényes különválásával, a szabad-gondolko- dók fanatizmusával vonogatják félre ajkaikat. — Régi frázist. Üres, jelentőségét vesztett, kegyeskedő beszéd. De nem akarják észrevenni, hogy éppen az ö modern szótáruk van tele merő frázisokkal, divatos szójárásokkal. Es főleg — a naivság karjai közé került hipotézisekkel A legendák körébe utalják a nép hitét. S ezenközben nem akarják észrevenni, hogy az ö tudományuk nem gyújt uj világot. „Iszen magasztalt francia államférfin vallja be, hogy országukban a hit nélkül való iskolázás utáa,növeka}y.k^aís-.analfabéták száma. És ? A romlott, szivü gyermekek sokasága. Jelentőség nélkül való ajándékozás alhalmatosságának hirdetik a karácsonyt, amely nemsokára elveszti eredeti jelentőségét. És nem akarják látni a hívők millióit és millióit, a kik még ma is, talán jobban, mint valaha: eszmét, hitet, bizodalmát, vigasztalást., a szív békeségét lelik fel a TÁRCA. Tóthné karácsony estéje. Tóthné azok közé u szerencsétlen a9z- sznnyok közé tartozott, akiknek bár. éltek a férjeik, mégis özvegyek voltak, lévén azok élő létükre halottal úgy a józan, mint a becsületes életnek. Már három éve nem látta, nem segítette Tóthnét sem a férje, a ki részegségül n elkövetett gyilkosság miatt akkkor börtönbe került — tiz évre. Szegénység, óriási nyomor környékezte ; úgy nézett ki a szobája, mintha nem is laktak volna benne. Pedig ő benne lakott a kis leányával, Julcsával. Most — karácsony estéjén — is együtt voltak benne és beszélgettek. Tóthné közben szegényes vacsorájuk elké szitésével foglalatoskodott, Julcsa meg a göndör haját egyengette meg néha. Leginkább azonban kérdezősködött: — Mama, úgy e nekünk is lesz ma karácsonyfánk ? Tóthné nem feleit semmit, csak lesütötte a szemeit. — Nem lesz? — kérdezte Julcsa ismét— nem lesz? — Bizony nem, Julcsa. De miért ? Hiszen ma mindenkinek lesz. Tudod, még Mariskáéknák is. Miért nem lesz nekünk, mondd? — Mert nekünk nincsen rá pénzünk; ninesen apád, aki pénzt keresne. — Hova lett? Miért nincs? —- Mert itt hagyott bennünket... meghalt... — Nem is jön többé víbszb ? — Sohasem. A halottak, kis lányom, nem szoktak visszajönni. — Miért? — Mert a jó Isten úgy akarja, az a jó Isten, a kihez te is szoktál imádkozni s aki gondunkat viseli naponta, mert szeret bennünket. — Hát ha megkérnék azt a jó Istent, hogy küldje vissza, vájjon nem küldené vissza ? Hiszen azt mondod, hogy a mit tőle kérünk, mindent ad. — A halottak nem jöhetnek vissza, lányom. — Hátha az a jó Isten mégis vissza tudná küldeni — mondta Julcsa reménykedő hangon, — miközben a szomszéd ház ablaka alatt egyszerre csak felzendült a szép karácsonyi ének: „Hogy eljött az idő teljessége!“ Mire a kis Julcsa az ablakhoz szaladt, fölmászott ott egy kopott vörös ládára és úgy hallgatta a fiuk csengő, kedves zenéjü karácsonyi énekét. Majd visszafordult és megkérdezte az anyjától: — Kik énekelnek ott, mama? — Szegény fiuk — mondta Tóthné — akinek, akárcsak nekünk, nem jön karácsonyfa az asztalukra. De még egy jobb vacsora sem, hacsak mástól nem kapnak. És akiknek éppen olyan hideg a szobájuk, mint a mienk. — Eljönnek azok ide is? 0, ide nem jönnek. Nekünk nem énekelnek, rners tudják, hogy mi nem adhatunk nekik semmit. — Hívjuk ide őket, — szólt Julcsa — hívjuk ide, hadd énekeljenek nekünk isi — Nem lehet, leányom, ide nem jönnek el. E közben a fiuk egy másik ablak alámentek, ahol már egy másik énekbe kezdtek bele : „Az Istennek szent angyala...“ És Julcsa ismét az ablak felé fordult és ismét boldogan hallgatta a szép éneket, melynek hangja fokozatosan gyöngébb és gyöngébb lett, a hegy a fiuk tovább és tovább ihentek, végre egészen elhalt, amivel a kis Julcsa sokféle vágyai is mind elhaltak. Elálmosodott szegény és csakhamar lehunyta nagy kék szemeinek hosszú pilláit. Mire Tóthné ágyba tette a neki különösen becses gyermeket és maga is lefeküdt, eloltva halvány, gyönge fényű lámpáját, hogy könnyebben el tudjon aludni s hogy a sok világos ablak között két sötét is legyen a faluban. Már javábm aludtak, mikor egyszerre az ő ablakuk alatt is éneklés hangzott fel. Egy mély férfihang énekelte reszketősen, bátortalanul: „Isten küldött most hozzátok Es. íme, nagy. >-jó hirt mondok ...“ állapot — a karácsony hitéhez, nagy hömpölygő hatalmához képest? Micsoda szuggesszió is az: mely minden más és bölcsnek tartolt elméletet, minden tudást . . . mely végig gázolt lelkeken és sziveken . . . megsemmisít. Elfeledtet egy-egy mosolygó gyermekarc. És bizalmasan, szeretettel, békeséggel, nem is »tudva a sejtetve az élet valóságát . . . átkarolja a kemény, acélos embert is, ezer és ezer titkos sejtéseket felold ... és odahaj- litja kétkedés nélkül a hithez. És ez igy volt. így tart. A karácsony hite igy jelenik meg az emberiség szemei előtt, ma is Hiába való minden tagadás: jobban érthetőbben, mint valaha. * # * A fenevadról állítják, hogy múlásának megérzésekor még egyszer felfegyverkezik karmaival. Föíéhred benne: az életösztön. A megsebzett királyi sas még egyszer megcsattogtatja hatalmas szárnyait. Mert életeleme, a levegő. Utána kap. A viharedzett tölgyf UToljártf ííiég gyökeiéibe'' fogódzik. Mert hiszi, hogy életének utolsó szálait megmentheti. Az emberben is, ha már éhhalál fenyegeti — felszabadul legrettenetesebb ösztöne. Az életösztön. De azt állítom: minden ösztönnél és életnél erősebb, mélyebb, hatalmasabb és eredetibb: a lelki ösztöu. A lelki élet gyökere. A mivel az ember Istenbe kapaszkodik, fogózik. Benne él. Mindketten felugrottak és felöltöztek. Julcsa egészen oda volt az örömtől. Ugrált, táncolt és egyre kiabálta: — Hallod, marna, ugy-e nekünk is énekelnek ? — Hallom, hallom, — mondta Tóthné — aztán ő is figyelni kezdett. S amint figyelte, hallgatta az éneket, megismerte abban a férje hangját, uzt a hangot, mely eddig mindig csak káromlással és soha nem dicsérettel szólt az Istenről. É9 nagyon elcsodálkozott. Majd az ablakhoz sietett és kiszólt rajta : — Te vagy az, Józsi ? — Igen, — volt a halk felelet. —• Visszajöttem hozzátok s ha visszafogadtak, itt is maradok . .. Isten küldött... Mire Tóthné kinyitotta az ajtót, melyen a már örökre erkölcsi halottnak vélt férj besompolygott tétovázó, ügyetlen és félénk mozdulatokkal a szobába, a hol megállt felesége előtt, lesütötte szemeit é9 n m forgatta vádul, mint akkor, a mikor agyonütötte a saját bátyját, a ki csak jót akart neki, s a mikor elfutva, ezt kiálltolta vissza a feleségének: ez csak az eleő volt, majd jönnek a többiek isi... Sokáig nézték egymást, némán, szó nélkül, inig végre a szelid lelkületű nő megszólította rongyos ruháju, elzüllött férjét: — Hát csakugyan Isten küldött hozzánk, vagy Csak megfásult, gonosz szived gonosz vagyai hoztak ? — Tanúsa rá ez a könyv is! — szólj MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek valódi chevro és bői bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
