Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-20 / 51. szám
Huszonhetedfk évfolyam. 4zZ51-ik szám. Szatmár, 1910 december 20^7^ mm / ■ ' . SZATMAR / VIDEO *£> >7 W __0 TAESADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Még egyszer a pótadóról Nem szándékom polemizálni, mert az célra amúgy sem vezetne, csupán a végből szólok még egyszer a pótadóhoz, hogy kellő világításba helyezzem azok előtt álláspontomot, akik talán teljesen meg nerő értettek, mert hiszen akik megérteni nem akarnak, azoknak úgyis hiába beszélnék. Első sorban is megjegyzem, hogy én a nyomtatásban minden bizottsági tagnak megküldött költségelőirányzatból beszéltem, amelyben az áll: „Jelen előirányzatban a múlt évinél több a kiadás 151.227 K 32 f.-rel, de ezzel szemben a bevétel ily összeggel emelkedvén, ez által háztartásunk egyensúlyát az eddigi adókivetéssel fenn lehet tartani stb.* — és tényleg a bevételi emelkedés szintén 151.227 K 32 f-rel van kimutatva. Ha tehát a kiadás és a bevétel egyformán emelkedett, akkor a hiánynak is annyinak kell lenni, mint a múlt évben volt. Ez matematika. A múlt évben pedig a hiány 225.720 K volt, .úgy de a tervezetben 291.720 K van hiányként beállítva, s miután az a fentiek szerint lehetetlenség, kezdtem keresni az eltérés okát és mégis találtam abban, hogy az összegezésnél hibás összeadás folytán a bevétel kevesebbnek lett felvéve és e miatt jött a hiány nagyobbnak. Ennek ugyan az lett volna a természetes következménye, hogy a hibás összeadás kiigazításával a hiány megfelelelőg helyesbittessék, de e helyett az történt, hogy a XV. rovatnál előirányzott 66 ezer bevételi többletet sajtóhibának minősítették és ilyenformán a hiány csakugyan 291.720 K lett. Pedig hát az nem sajtóhiba, hanem meggondolt beállítás volt, ellensúlyozásául, illetve fedezetéül annak a 66 ezer koronának, a mi a tiszt.-* visalök felemelt fizetésének kiadásként felvétele folytán szükségessé vált. Az én kiindulásom tehát a nyomtatott költségelőirányzat, volt, a mélyet a tanács megtárgyalt és a mélyet a szakosztálynak elfogadásra ajánlott, s a melyet, ha én akkor fel nem szólalok, a szakosztály bizonyára el is fogadott volna. Miután pedig a XV. rovatnál bevételként előirányzott 66 ezer X felvételét helyesnek tartom, a közgyűlésen a mellett harcoltam, hogy a bevételi rovatba vétessék fel, a mely esetben a hiány ennyivel kevesbedvén, nem lesz szükség 66°/0 pótadóra, hanem csak 5l°/0-ra. Minden költségelőirányzat úgy készül, tehát a. miénk is, hogy a kiadásba, a mi csak elképzelhető kiadás, s a bevételbe, a mi csak elhépzelhető bevétel van, felvétetik. A XV. bevételi rovatban szerepel azon pótadóbevétel, a mi az előirányzott pőtadón felül - befoly a közpénztárba. Mert az évi hiánynak megfelelő pótadón kívül bevesznek még pótadót meglehetős összegben, a mint az előző évek zárszámadásai igazolják, s a minek magyarázata az, hogy mindig több az állatni adó, mint a mennyi alapul felvétetik és a mellett évközben is uj állami adók keletkeznek, a melyek után a pótadót szintén beveszik. Ez tehát egy biztos bevételi forrás, a melyet, mint ilyet, mindig fel kellene venni az előirányzat bevételi oldalán. De eddig csak ritkán szerepelt, csak ha nagy szükség volt reá, vette elő a föszámvevő, mint a hogy elővette most, a mikor a tisztviselők 66 ezer K többletének kellett megtalálni a •fedezetét. Szabálytalan volt, a mikor kimaradt, de baj nem származott belőle, mert az a többlét azért befolyt a pénztárba és zárszámadáskor mint felesleg mutatkozott. Az idén azonban a helyzet olyan, mikor mindentől eltekintve ezt a bevételi forrást mellőzni szabad nem lett volna, annvival kevésbé pedig, mert e bevételi forrás mellőzésével az eredmény az, hogy a pótadónk 15°/0-kal emelkedik és igy 1911 -re csak látszólag 66°/0, valójában 81 °/0 lesz a pótadó, holott ha indítványom elfogadják, a pótadó látszólag 51 °/g, dó'valójában a múlt évi 66°/0- nak felelt volna meg, maradt volna tehát a régi, inig igy tényleg 15°/0- kal emelkedett. Hogy a mostani és a múlt évi 66°/0 nem egy és ugyanaz, annak oka az állami adóalap emelkedése. A múlt évben 342 ezer K adóalap után 66°/0 volt 225.720 K, most pedig 442 ezer K adóalap után a 66°/0 291.720 K, s mikor az adózó közönségre súlyos TÁRCA. A csodaszer.*) (A népéletiből.) Irta: dr. Török István. (Folyt, és vége.) Amíg ezek csaknem hihetetlen valósággá váltak, az alatt szép Juliska, puha párnáin rózsás álmok között szendergett. Eseménynyé vált álmában az, ami után hite Szerint már úgy sem soká kell gyönge szivének epednie. Menyasszony volt, a legboldogabb, kinek Isten oltárához vezető útját az ég angyulai hinték be feslő rózsabimbókkal, hol a világ legszebb, legdere- kubb és legméltóbb legényének, Sugár Palinak mondta el őszintén szerető szivének legforróbb imáját és esküjét: „Holta- miglan és holtodiglan". De még a mennyei boldogsággal elárasztó álomnak is csak a rideg valóságra ébredés a vége, s ki hitte volna, hogy ugyanaznap, a mely felkelő biborsugáraivul még a rózsás álmok közt szendergő szép szíiz menyasszonyi fátylát aranyozta be, *) A közelebb elhunyt dr. Török István ifjabb éveiben az irodalommal is foglalkozott. Mai számunkban közölt népéletból merített ügyes rajza is ez időből -való. — utolsó sugaraival már gyász leplétől búcsúzik, el. Mint a nyári hőségben kiszáradt szalmafedelen villámgyorsan végig fut a fellobbant láng, oly gyorsan terjedt a faluban a hir már kora reggel, hogy Sugár Pali hütelen lett szép Juliskához, — s a vén unyókák mintegy tanúbizonyságot szolgáltatva jóstehetségüknek, erősitgeték is: tudtam én, mondtam én előre, hogy sohasem veszi el a földhöz ragadt szegény Juliét. E hir ébresztette fel boldog álmából a boldogtalan leányzót is. A hir mégvivői- ben bár egyúttal vigasztalókra is talált, — de lehetett-e gyarló szavakkal halálosan megsebzett szivére gyógyító balzsamot önteni ? A mennytrónusáról örök tűzre taszított angyalok nem érezték oly lesujtónak örök boldogságuk elvesztését, mint a mily fájdalommal vérzett az q megcsalt szive. Elzárkózva, könyzápor között várta meg, mig alkonyodni kezdett, s ekkor magához véve egyetlen értékes holmiját, egy díszes selyemkendőt, a falu alatt elballagott a vén Dorka anyó viskójához, kiről a vidéken el volt terjedve, hogy nemcsak a betegségeknek) hanem u sziveknek is gyógyítója. A vén kuruzsló nem kevésbbé volt meglepetve, midőn a falu ékességét ily dúlt nrcoal és agyonsirt szemekkel látta maga. előtt, de miután a hir már ő hozzá is elhatott, kezét megfogva csakhamar vigasztalni kezdte: ne sirj szép leányzó, a tenyeredből kiolvusom, hogy kedvesed ártatlan szivedet megcsalta, de tudod, hogy én u beteg szivek gyógyítója vagyok. A letört rózsabimbó még mindig nem tudott szóhoz jutni, csak zokogott fájdalmasan, s átadta selyemkendőjét a vén Dorká nak, ki ekkép folytató: vigasztalódjál, szép leányzó, e. C9oduorvosság visszafordítja hűte- len kedvesed elfordult szivét, mert az Ő szive másé nem lehet. E biztató szavakra a bánatos földi tündér megtört szivén egy fájdalom enyhítő titkos érzelem nyilait át, egy pillanatnyi boldogító remény, hogy ő még egyszer birtokába juthat szive egyetlen szerelmének, — aki nélkül e földön nem tud, nem akar élni. Hazamenve csakhamar teljesen kiürítette a kapott üveg tartalmát, hogy a csodás hatás minél előbb jelentkezhessék, — azután bánatos fejét az álom karjaiba hajtá, hogy szabadulva a rideg valóság kinos fájdalmától, ismét csak Sugár Pali boldog menyasszonyának lássa magát. Szemei bezáródtak ... Dé nem a menyei boldogságot varázsló álom rózsát hintő ujjai zárták most be, hanem egy hideg, fagyos kéz, mely kiöli az életnek utolsó leheletét is. Most teljesedett be csak valóban álma, mert angyalok jöttek érte, hogy elvezessék viruló rózsaberken át a boldogság örök otthonába, hol a szivek húrjai többé nem a gyötrő fájdalom hangjától, hanem a bájdalu csalogányok magasztos énekétől rezegnek. _________________ te herként nehezedő általános házbéradó folytán sokkal több egyenes adót kell fizetni, ükkor legalább annyit kell a közönség érdekében megtenni, hogy a pótadóját ne emeljük. Ezt akartam én elérni, igazán sajnálom, hogy nem sikerült. Az előadottakkal szemben a polgármester egyetlen érve, hogy a pénztári maradványok mindenkor a számadási évet követő második év költség- vetésének javára nyernek elszámolást, eunélfogva az adózó közönség rövidséget nem szenved, de erre elég egyszerűen annyit mondani, hogy miért várjon a közönség a nagymennyiségű pótadó befizetése folytán származó előnyre 1913.-ig, mikor azt az előnyt helyes beállítás mellett két évvel hamarább élvezheti. Mindenesetre nagyobb előny, ha most lő^-kal kevesebb pótadót fizet, mintha ezt esetleg két év múlva éri el, s a mi fő, e mellett az eljárás mellett a pótadót emelni sem szükséges. A miket a polgármester egyebeket is felhozott, azok a vitás tételre egyáltalán nem vonatkoznak. Az adózó közönségnek törvényes kötelessége annyi pótadót fizetni, a mennyi a hiány fedezésére szükséges, jogos és méltányos kívánság tehát, hogy a mit ezen felül fizet, az javára már a költségelőirányzatban szerepeljen, a mi pedig megtörténhetik, ha ezen a címen a 3 évi átlagnak megfelelő összeg a bevételi rovatban felvétetik, úgy a hogy azt a föszámvevő És álmát többé nem zavaró meg a rideg valóságra ébredés. Ott feküdt, puha párnák közt az igéző alak, mint a gonosz kezek által letört liliom, mely himporát még szirmain hordja, színével elbájol, illatával elkábit, de megvannak szakítva benne az idegszálak, melyek eme kiválóságait létrehozzák, ápolják e az életet közvetítik. ♦ * * Elhatott e rémhír Sugár Palihoz ie, kit épen Boriaka ölelő karjai közt talált. Az első pillanatra azt sem tudta, hogy szivéhez, vagy agyához kapjon-e, mert úgy érezte, hogy szive e váratlan érzelmek súlya alatt kezd megmerevedni, s agya abiábrán-. duláeban kezd homályosodni. De a következő pillanatban már mint villám szakitá ki magát Boriska karjai közül, — s ment előre. Utján most már. nem az öntudat, hanem valami titkos ösztön vezette. Végre útközben megállt... Valauü ismerős házra talált; mert kapujára támaszkodva érthetlen hangokon kezdte dudolgatni: „Hívom ki, csalom ki, de hiába, nem jön ki..." És meghallották e dalt odabent is, mert ismerős volt az* — nem egyszer hangzott e daltól a tágas utca holdvilágos estéken, melynek hivó szavára megjelent az ékes gyöngy* virág. Kijöttek a halottas házból, de akik meglátták a kapufélfájára borult, dúdoló legényt, arcukon nem a megbotránkozás, hanem az elszörnyüködés kifejezése ürít, s RÖTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t* vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = i MEGÉRKEZTEK !!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek TOlódi ekem és kei bőrből készült cipők a legjobb és l«gdivat«»ttbb kivitelben.
