Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-20 / 51. szám
sz atm Ah és vidéke. a nyomtatott tervezet tanúsága szerint meg is cselekedte. A „Szamos“ elmélkedvén a pőt- adóról, ugyanazokat az érveket állítja csatasorba, a miket már a polgármestertől is hallottunk. Ez a része az elmélkedésnek a fentiekkel le lévén tárgyalva, azzal foglalkozni szükség* télén. Azonban az elmélkedésnek van olyan része is, a melyik egyáltalán nem vonatkozik a pótadóra, általános vonatkozású, meglehetősen elburkolt, s miután személyemmel kapcsolatosan van odaállítva, a magam, de a közönség szempontjából is, óhajtandónak találnám, ha a kellő megvilágításba helyeztetnék. Ide iktatom ezeket a passzusokat: „örvendetes az az intenzív érdeklődés, mely újabban a közügyek intézése irányában minden vonalon megnyilatkozik; csak azok a szempontok, azok e szempontok: nem a régiek!" — „Ám a város javát munkálók szempontjaiba több kellene a régi idők saváSól-borsából, mely a közügyek intézését delektábilissá tudta tenni. Hiszen már a közel-multban ott tartottunk, hogy a közügyek konyhájának főztjétől a hivatottak undorral fordultak el. E politikai konyha főttjének illata a közgyűlésen is megérzik, midőn a hajuknál fogva ráncigáitatnak elő olyan kérdések, a melyek egyáltalán nem is alkalmasak a megvitatásra. Nagyon erőszakolt és tarthatatlan álláspont a többek közt az, melyet a városi pótadó leszállítása kérdésében egyik bizottsági tag a legutóbbi közgyűlésen elfoglalt. Csak kissé behatóbban kell foglalkoznunk e kérdéssel, mindjárt észrevesszük tájékozatlanságát, szempontjainak hibás és tendenciózus voltát." A városi közügyekröl lévén szó, mindenesetre hasznos volna tudni, mik voltak azok a régi szempontok, melyek a közügyek intézését a régi időkben irányították és oly kellemessé tették, hogy a mostani állapot hozzá sülye- dést jelent? Melyik időszak volt az a város életében, mikor a hivatottak undorral fordultak el a közügyek konyhájának a főztjétől ? A pótadó is olyan kérdés, a mely egyáltalán nem alkalmas a megvitatásra, s ha mégis vita lett belőle, akkor azt bizonyos tendencia idézte elő ? S miféle tendencia ? — erre volnék különösen kiváncsi, mert egy negyedszázad óta veszek részt a városi közéletben és eddig állandóan azt hittem, akár Írtam, akár beszéltem, hogy engem soha sem vezetett más, mint a közérdek és az a megujkukról önkénytelenül röpültek el a szavak : nagy Isten ... szegény Pali 1... Nem merték megszólítani, ő sem szólt senkihez. De a midőn elvégezte a már annyira megszokott dal eldudolását, bement a halottas házba, s megállt a zokogók közt. Mozdulatlanul egymásra tapadt ajkaira nem jöttek hangok, szemeibe többé nem özönlöttek könnyek, mert lefutottak azok most szivébe, s elfojtottak ott minden kifejezhető érzelmet. Tágra nyílt szemeivel csak bámult mereven maga elé a levegőbe, a nélkül, hogy a körülötte levő tárgyakat észrevenné. Megkondultak végre a bánatos hangú harangok. Hangjukat el-elkapdosta a szellő fuvalma, úgy adja vissza, mintha elfojtott zokogás törne ki belőle. ^Könnyező gyásztömeg kisér ki egy virágokkal elhulmozott koporsót. Csak egy ember van köztük, aki nem tud könnyezni, csak halad a koporsó után mélyen lehajtott fővel, halad anélkül, hogy most már tudná, kit kisér, vagy hova kiséri. Leeresztették a drága halottat utolsó nyugvó helyére, s föléje domborult az a hant, mely határa mindannak, ami földi, legyen az boldogság vagy boldogtalanság, győződén, hogy igazságom van. Ez volt rugója a pótadó kérdésében történt felszólalásomnak is. Ur. Fejes István. A nők rendszerint nem törődnek az emésztéssel és bélmüködésük rendben tartásával és mikor ennek következtében már sokat szenvednek gyomorbajokban és hosszantartó székrekedésben, valami haszontalan és gyakran ártalmas pirulákkal akarnak magukon segíteni. A ki már sokféle hashajtószert használt, nem talál elég dicsérő szót a valódi Ferenoz JóZBef-keserüviz- re, oly annyira felette áll e természetteremtette gyógyvíz az általában használatos hashajtószereknek. Ezt tapaszr talta dr. Leiévre amerikai orvos is, mikor egy érdekes esetből kifolyólag következőkben számol be: A természetes Ferencz József-keserüviz egy áldott állapotban levő aszony eldugulásánál csodaképen hatott. Rögtön megszüntette a hányást és a belső szerveket az egész terhesség alatt rendes állapotban tartotta." A ki nem bírja az igazi Ferencz József-keserüvizet gyógyszerésznél vagy fűszeresnél beszerezni, az rendelje meg levelezőlapon közvetlenül a Ferencz József-források szét küldési igazgatóságánál, Budapesten. Színház. Heuri Bataille kétségkívül egyike a legkiválóbb francia íróknak. A Nászinduló, nagy sikere után teljesen érthető volt az a lázas érdeklődés, mely a szatmári közönséget elfogta, legújabb darabjának a „Balga szüz“-nek bemutatóján s a mester most sem tagadta meg magát. Olyan műélvezetet nyújtott, mely méltán sorakozik, a „Nászinduló“ diadalmas sikeréhez. Bataille darabjának szépségei revolució értékűek s teljesebb szenzáoió színpadról nem csapta meg a nézőt, mint ezúttal, a mikor u balga szűz vergődését nézte s azt a hatalmas, megdöbbentő drámai szituációt, a melyet az iró ügyességével, a művész zsenijével tudott kigondolni és megcsinálni Henri Bataille. Különösen a harraudik felvonás az, mely megragadott bennünket, de nem kevésbbé volt hatásos, midőn a nő nemes szenvedéseit megkapó művészettel rajzolja. Helyénvaló lesz talán, ha elmondjuk ennek az újdonságnak tartalmát: Charance herceg és neje — ezzel kezmert e hantra helyezi le a koldus mankóját, s a király gyémántos koronáját, A gyászoló tömeg egy áldás, s egy elejtett könycsepp kíséretében búcsút vett a sirhunt- tól is, osak egy ember áll még mindig a sir mellett mereven, némán, mintha nemcsak lábai, de szeme is gyökeret vert volna a friss hant fövényében. És ott állt ő napok, sőt évek múltán is, de többé nem a daliás levente, hanem u kiaszott, felismerhetleu rémalak. S valahányszor — uj lakó érkezvén a sírok rideg honába — megcsendült a temető kis harangja, pontosan elballagott a temető kapujába, mint aki vár valakit, ' — az ilyenkor könyörületes hivek által odanyuj- tott alamizsnákat kiaszott, reszkető karok- kat fogadta el. De azután visszament egyedüli tartózkodási helyére, u drága sirhoz, mely fölött egyszer csak halva találták. Beteljesült tehát a vén Dorka jóslata: hogy a Sugár Pali szive másé nem lehét; de épen azért, mert igazat mondott, adott orvosságának csodás hatása fölött még behatóbban elmélkedni, bő alkalom kínálkozott neki a börtön falai között. $ dődik az első felvonás — meghívja magához Roux abbét, hogy tanácsot kérjen tőle. A hercegi pár tizennyolc éves leánya, Diaue, kedvese lett egy Marcel Armaury nevű négyveuesztendős, nős ügyvédnek és a hercegi pár még a lesujtotteágábun is érzi, hogy elejét kell venni a botránynak. Eltitkolják u történteket fiuk, Gaszton előtt. Az abbé tanácsúra a hercegi pár elhatározza, hogy kolostorba /árulja leányát és Diane látszólag elfogadja a bűnbánásnak ezt a módját, de mihelyt alkalma van rá, kedveséhez menekül, hogy Angliába szökjék meg vele. Közben az ügyvéd felesége, éppen a hercegi pártól, megludju férje hűtlenségét. Nemcsak az elárultatása miatt szenved, hanem azért is, mert a szülők durva sértésekkel Illetik a feleség előtt az ügyvédet. Artnauryné rajta éri a szerelmeseket, amint menekülni akarnak. A megcsalt asszonynak váratlanul segítsége érkezik Diane bátyjának személyében, aki megtudva családja szégyenét, meg akarja ölni a csábítót. Akkor a megcsalt asz- szonv segit férjének, hogy kedvesét észrevétlen kicsjmpészsze a házból. És bízik benne, hogy ennyi önfeláldozás árán sikerül visszahódítani u férjét, akinek önmegtagadását azzal hálálja meg, hogy amikor a fiatal lányt észrevélleu kiszöktette u házból, automobilba ül szintén és megszökik szeretőjével. Armuury és a kis Diane Londonba menekül, ahol csakhamar utólérik azok, akik elkeseredetten ellenzik az ő bűnös szerelmüket. Először Roux abbé állít be hozzájuk s igyekszik visszatérésre késztetni a lányt. De Armaury hallani se akar erről, sem pedig Diane. Ok ketten nem válnak meg egymástól soha többé. Aztán Artnauryné jön és könyörgő szóval áll férje elé. Régóta tudja, hogy a férje nt-m szereti őt, nem is a szerelméért koldul, hanem csak arra kéri, ne feledje őt egészen és ha valaha szerencsétlennek érezné magát, gondoljon ő rá bizalommal. Ez, ha megígéri neki, vigasz lesz a számára és vékonyku, halavány reménység, amely elviselhetővé teszi szemében az életet. Ennyi önfeláldozás, ez a fenséges lemondás könyeket fakaszt az ügyvéd szeméből, zokog, de Dianetől nem tud megválni. Szereti és szeretné akkor is, ha életével kellene megfizetnie ezért a szenvedélyéért. Artnauryné elmondja ezt a hercegi párnak és a hercegi család most már kérve kérleli, váljon el az ügyvédtől, aki, ha újra szabaddá lesz, elveheti kedvesét és visszaadja Dianenak becsületét. Hanem Armauryué megtagadja a kérést. Törődik is ő a hercegi familia becsületével. És amikor a hercegék az ügyvédet gyulázzák, a megcsalt hitves elkeseredetten védi a férjét. Akkor a hercegi pár fia, Gaston kijelenti, hogy nem marad számára bálra más, mint megölni a csábitót, aki gyáván kibújik a párbaj alól. És Armauryné elhatározza, hogy meg fogja menteni a hütalent, nem engedi, hogy megöljék ... Odaköltözik ubba a szállodába, ahol a szerelmes pár lakik. Hogy védje, óvja férjét a fenyegető veszedelemtől. Levélben értesíti, hogy Diuue bátyja is ugyanabban a szállodában lakik és meg akarja ölni az ügyvédet. Az usszony éppen akkor lép be a szerelmes pár szobájába, amikor azok ketten az ő levelét olvassák. Belép oda Gaston is, gyilkos módján surran be oda, hogy lelőjje húga szöktetőjét. És amikor így együtt látja ezt a három embert s csúfolja a gyáva férjet, aki neje szoknyája mögött keres menedéket. Aztán ráfogja a revolvert az ügyvédre, de abban a pillanatban a két nő egyszerre veti magát kettőjük közé, hogy testükkel fedezzék azt, akit egyformán imádnak. Gaston- nuk kezéből pedig kihull a fegyver... Armaury asszony hősiessége, önfeláldozása meghutja Dianet. A bátya is könyörög neki: mondjon le bűnös szerelméről. A kis Diane azonban nem érez magában erőt, hogy kövesse Armauryné példáját. Eszébe jut a testamentumbeli parabola a balga szüzekről, akik elpazarolták lámpásuk olaját, úgy hogy nem láthatták meg, amikor jött, a vőlegény arcát és amikor az ügyvéd még egyszer kijelenti, hogy Dianet szereti, csak Dianet, a balga szűz észrevétlen felveszi az asztalról bátyja revolverét és nyugodtan, boldogan agyonlövi magát. Kihűlő holttestéhez pedig zokogva roskad oda az ügyvéd és az ügyvéd felesége és együtt siratják el a kis balga szüzet... Ez a Bataille uj darabja. Szép sikere volt Czakó Micinek, ki Diauettet alakította i különösen Zöldy Vilmának a feleség szerepében. Vidor kevésbbé tetszett. Herceg — mint rendesen — most is pompásan játszotta az ubhé szerepét. Az nlőadásnak mindkét estén nagy közönsége volt. Apróságok. Most már magara is belátom, hibát követtem el, hogy a pótadó kérdését felvetettem. A közönségnek nem használtam vele, mert annyi maradt, a mennyi javasolva volt, sőt ártottam, mert most már tudja, hogy több az adója, mint kellene hogy legyen és mégis fizetnie kell. Csakugyan igazsága van a druszámnak, hogy nem értek hozzá. * A készfizetések felvételéről beszélgetnek egy társaságban, mikor azt mondja vulaki, hogy ő nem tudja, ini is .tulajdonképen uz a készfizetések felvétele. Kinos csend támad erre a kijelentésre, mig végre nagy főlénynyel megszólal az, a ki addig a hangot vitte: — Hát elég szégyen nem tudni olyat, a miről minden nap lehet olvasni az újságokban ! Ált alános a panasz á marhahús drágaság miatt s mindenfelé tanácskoznak, hogyan lehetne rajta segíteni. A módját azonban még nem találták meg. — Hiszen igaz, igaz, — mondja Bögre ur — hogy a marhahús rettenetes drága, de éppen úgy vagyunk a disznóval is s ha ez. igy fog tartani, a disznótort nem sokára: csak hírből fogjuk ismerni. * X. ur egy levelet tart a kezében és a következőleg monologizál: — Jenő a legkedvesebb ' barátom és most 50 koronát kér tőlem kölcsön. Adhatni adhatnék neki, de bizonyos, hogy soha sem fogom tőle visszakapni. Az is bizonyos, hogyha nem adok, meg fog reám haragudni. Eh! inkább ő haragudjék, mint én! * Újévkor u szivarok árát feljebb fogják emelni, kivéve a virzsiniát. Mint virzsiniás embertől, kérdi tőlem valaki, hogy mi lehet ennek a magyarázata. — Nagyon egyszerű I — mondom az' illetőnek. — A virzsiniát többnyire katonák szívják s úgy látszik, hogy a fináominiszter a hadsereggel nem mer kikezdeni. Demeter. HÍREINK. ■»II«-' Esdő kérelem a jószivü emberekhez. Nem hiába képezi a karácsony-ünnep a kereszténység sarkkövének születés napját,, a szeretet kifogyhatatlan e napon a gyöngédség nyilvánítására szolgáló eszközök kitalálásában. A szeretet ünnepén úgy a társadalom, mint a család igyekszik minél kellemesebbé, örvendetesebbé tenni a Megváltó születésének napját. Tehétségéhez képest miuden család óhatja boldoggá- tenni a maga karácsonyát, mig a társadalom pártfogásába veszi azokat, kik a családi tűzhely melegét nélkülözik. Fájó jelenség azonban,, hogy a jószivü emberek áldozatkészségét a nagy nyomorúság miatt nagyon is igénybe veszik s igy nem szívesen indítunk akciót, bármily nemes is annak célja. A napokban a közkórházban jártam a sok szenvedő beteg között, hol az Irgalmas nénék önfeláldozó szeretettel vigasztalják s ápolják a szenvedőket s láttam ezek között gyermekurcokat, kiknek a nővérek megható meséket mondanak az elkövetkezendő nagy ünnepről s ezek n szenvedő apróságok ragyogó arccal s figyelmesen hallgatják azokat. S ezekre a szenvedő apróságokra alig gondolt eddig a társadalom, pedig mily boldogsággal ölelnék át: or RUM jSuR ans 1! Üoli 3S& fssö H3B _au kjoc. ül
