Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-22 / 47. szám
Muszonhetedik évfolyam. 47-lk »iám. Szatmár, 1910 november 22. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Erzsébet i királyasszony emlékezete. — Beszéd, melyet irt és m mlott Bodnár Gáspár, a szatmári kir. kátli. tanítóképző ifjúságának, 1910 november 19-éo. — Mikor — Arany János gyöngyörii hasonlata szerint — Ö9zbe csavarodik a természet feje, dérré válik a harmat és hull a falevele; mikor; az ősznek bus fénye ömlik el a természeten; vagy Mikszáth mondásakép: mikor a réteken kibukkan a kökörcsin ... az esztendő utolsó virága, amely temetésére érkezik a többinek — — a magyar népnek s kebelében különösen a magyar ifjúságnak megragadóan szép, tragikusan fönséges »ünnepe, nemzeti ünnepe van. Haj! Egykor, nem is olyan régen „Piros • b'tűs“ napja volt Magyarországnak ez a nap: Erzsébet napja. Most már azok a piros betűk feketéinek. Most már ez a nap isoda- füzödik borongva a szomorú napok temérdek láncszemeihez. Mert valójában nincs é kerek földön, talán egyetlen nemzet sincs, melynek annyi vértanúhalált szenvedett ' nagy alakja volna, mint a magyarnak. S ha tizen hőseink emlékezetére külön napot akarnánk jegyezni: maradna-e az évnek csak egy oly napja is, amelyen nem kellene gyászünnepet szentelnünk? E napon, Erzsébet mártír király- asszonyunk névnapján mégis gyern.eki hálával, mélységes fájdalommal, de az emlékezetnek lobogó lelkesedésével — gyűlünk össze e gyászünnepre. És érezzük, hogy nem puszta szokásból gj ülünk egybe. Nem a külsőségek, a sablonok múló, felszínen maradó cifrálkodásával. Hanem benső, nemes indulattól hajtva. Megérlelt, gondolattá izmosodott érzésekből. El- utasithatlan vágyaktól eltelten. És eszembe szökik, hogy e napon jó magam többször, sokszQr állottam már az ifjúság előtt. Önök előtt, a nemzet jövő tanítói előtt. Hogy gyönge szavaimmal a nemzeti gyász és etnlé- kézet hangulatához, sőt mély érzéseihez az önök lelkét elringassam. Bele- olvasszam Am, azért nem tartok tőle, hogy az erre való eszközeim megfogytak. Hogy szavaimnak uj erőt, érzelmeimnek, . gondolataimnak friss auyagot nem találok. A tavasz is tnegjö. Minden esztendőben megjő. Es mindig uj. Mindig friss. Mindig tele van meglepetéssel, még sohasem tapasztalt képekkel. És pedig annál gazdagabban, mentői inkább haladunkv az életkorban. Mentői elmélyedöbb gondolkodással merülünk el a természet csudás ezerféleségébe. Én úgy érzem, mikor a martit- királyné lelke, szive csodás világába elmélyedek, hogy bányász vagyok. Mint a nemes ércet kereső bányász mentői mélyebbre és mélyebbre hatol a földbe, annál értékesebb kincseket hoz napfényre: úgy az elmélyedni tudó elme is, mentöl jobban be tud látni uz idők, a történelmi fejlődések törvényeibe és az ezeket mozgató egyének életébe: annál gazdagubb, világosabb, érthetőbb adatoknak, vonásoknak juthat birtokába. Úgy érzem igen, hogy búvár lehetek. Mint a búvár mentői mélyebbre ereszkedik le a tenger fenekéig . . . annál kiválóbb ritkább gyöngyöket lel: úgy a psichologus is mentői inkább betekinthet u nagy történeti alakok leikébe, szivébe ... ebbe a csudálatos kis világba, — mely mélyebb | tengernél, szebb, fönségesebb az ■északi fény pompájánál — annál tisztábban, érthetőbben láthatja a nagy jellemek alakulását a derengéstől, a pirkadástól — keresztül a gigászi küzdelmeken, a ragyogásig, egész addig mikor a nap lemenőbe, hogy tüzet rakjon a felhőkbe. jjpj tneg fog győződni különösen azon igazság benső erejéről, hogy a történeti nagyságoknak éppen az a csudásan jellemző vonásuk, hogy mentői távolabb esnek tőlünk *— a fizikai törvények ellenére — annál nagyobbaknak látszanak. Nem úgy, mint a léghajó vagy a röpülő gép,, mely a magasban úgyszólván elvész szemeink előtt . . . Hanem, mint a királyi nap annál ragyogóbb lesz, mentői inkább emelkedik dicsőségének zenitjére: úgy az igazi történeti alakokat is, mentői inkább távolítja nemzetétől az idő, unnál nagyobb és annál hatalmasabb vonzó erőt. gyakorolnak az egymást felváltó nemzedékekre. Vannak emberi nagyságok tehát, a kiket nem halad túl az idő. így van, igy leszen a magyar nemzet felejthetlen mártír — királynéjával ... Erzsébet anyánkkal is. Sok szép vonást, képet, megragadó jellemzést hallottunk mi már az ö szomorúan fönséges, tragikus életőböl. Ámde, ha a lélektan világávul kezünkben közeledünk az ő nagy, nemes leikéhez, az ő átdöfött szivéhez; közeledünk a psichologia kulcsával az időhöz, eseményekhez és körülményekhez, a mik között lelküukhöz, nemzeti geniusuukhoz forrott: akkor fogjuk csak igazán megérteui: Miért ö. egészen a miénk, magyaroké? A magyar nemzeté. Miért több ő nekünk, mint századok törekvései és véres harcai? Miért áldja hófehér kezét ennek a szomorú asz- szonynak egy egész nemzet? Es miért kell, hogy ez a nép örökké hálás szivébe zárja magyar Erzsébet király- aszonvt ? # * # TAR C A. Ny irfajd vadászat.*) — Irts: Orosz Alajos. — Éppen huszonöt éve, hogy Di«na istennő alattvalói: közé szegődtem. E negyedszázad alatt természet'sen sok szép vadászati látványosságban,'sikerben volt részem, de az istennő kegye a jubiláns esztendőre tartotta fenn ezt a valóban poetikus, bájos vadászatot, a melyben az idei május legelején í volt részem. Április 30-diltán délután indultam el Liptóujvdrról testvérim, O. erdőtanácsos^ kíséretében s uz addigi elbeszélésektől és ismertetésektől neki tüzeseden fantáziával. Csorba állomáson várt egy rozzant tót alkalmatosság „fakó szekér, . kender hám“. Hát biz ez elnyűtt ülésével, u melynek valaha napsugaras meleg tájékot látott -szalmája sok helyén kíváncsian kandikált kifelé, nagy hanyatlás volt az imént elhagyott gyorsvonat ruganyos >bőrpárnás ülései után ! De mit búslakodnánk most a rossz cserén ! Minden jó most, a mi célhoz visz. De azért még sokszor visszagondolunk a kényelmes puha ülésre, inig a két óráig tartó utazást az irgalmatlan utón megtesszük. Minduntalan jókora köveken döccenüuk keresztül, majd az egyik kerék felméterrel lejebb jár a féloldalas utón s mi egymás vállára borulunk, most nem szereidből, csuk kénytelenségből, inig egyik kezünk a bérfa folytonos markolásában fárad ki. Katona dolog ! Mig az oldalunk nyila- lást kap a kényelmetlen üléstől s főleg a döceenésektől,- -tekintetünket oldalt vagy éppen hátra vetve elábrándozunk a Mugas- Tátra hatalmas csoportozatán, a melyek hóval fedett ormai ■ az esti napsugár aranyos fényében égnek. Most u szepesi püspök erdőségébe érünk. Valószínűnek tartom, hogy ő excellenciája 1 itt nem igen szokott sétakocsikázni, mert az ut itt már rettenetes s mi kénytelek vagyunk u legelső püspökök egyszerű módjához visszatérni s „per pedes apostolorum“ folytatni s egyúttal be is fejezni utunkut, mert egy fordulónál egyszer csak előttünk áll s barátságosan hívogat a koleszárky-i erdőház uz ő fehérre meszelt fulaivul, — a tűi főhadiszállásunk. A szobánkban vigan pattogó tűznek barátságos melege — isten bizony! — jól esik, miután helyeikről kiment tagjainkat egy kis tornázással, nyújtózkodással, kar- lökésekkel és forgatással, törzskörzéssel s egy pár rúgással — úgy a hogy — helyre zökkentettük, nem nagyon várjuk, hogy a kínálást ismételjék, hanem neki ülünk a pompás pisztrángnak, a mellyel Cservenka bácsi, az erdőőr, várt bennünket s nagy mohóan torkig esszük magunkat a lukullu- sok asztalán is csak elvetve kapható fáin eledellel. Egy dolgát jól végzett boa constrictor lelki nyugalmával és kényelmével várjuk és hallgatjuk meg a jelentéseket: a kakasok ki vannak „hallgutvu“ s! mivel az idén a szokott helynél egy kissé lejebb jönnek, ott uj „8chirm“-et csináltak; a dürgés szép arányokban folyik, 12—15 kukás szokott „berepülni“. Még csak a jelszót adják ki: fél 1-kor kelés! s aztán sictüuk az ágyba, hogy az alvásra jutó édes-kevés időből ne igen veszítsünk. No pedig, ha talán kellemetlen lett volna is az a gondolat, hogy mily rövid lesz az alvás, még kellemetlenebb volt az ébredés. Kopogtatás az oldalajtón. No, mi uz, kelhetünk? Hát, csák ázt ákártám mondani, nágy- ságós ur, hogy már 11 őrá ótá esik áz eső, hát. mit csinálunk? Mit csinálunk, mit . csinálunk ? hát akkor itthon maradunk. Egy kicsit' aztán még dörmögüuk a rossz időre, de aztán megint csak elalszunk s hosszú jóízű alvással kárpótoljuk magún-, kát uz elmaradt'vadászatért. Másnap jó későn felfrissült tagokkal ébredünk, de elborult lélekkel- szemléljük a végeszukudatlun esőt; különösen, én. Hiszen ez eltarthat igy egy néhány nupig is, a rövid szabadság lejár s én 'mehetek haza, egyéb emléket sem vive magammal, mint azl összerázatást, no meg a pisztráng-vacsorát 1 A nap unalmasan telik, kétség és remény között. Végre négy órakor eláll az eső, a felhők foszladozni kezdenek, meg összeverődnek; beállt az est, „de csillagok nem jöttének“. Mégis jó reménységgel fekszünk le, 1 mikor Cservenka bácsi éjfél után megint kopogtat, most már örömmel jelenti, hogy egészen kitisztult. Gyors öltözködés, egy jó meleg tea s aztán indulás. A nehéz kabátokat, egy pár pokróccal egyetemben, u melyekre mujd fent lesz szükség,. egy tagbaszakadt tót legény vállaira pakoljuk. Cservenka bácsi megy elől egy kis tolvajlámpással. Az idő enyhe, az erdő nesztelen, csak tféha kél szellő, a mely titokzatos zúgásban szólaltatja meg a fenyvest. Az ösvényt lehullott fenyőtű borúja, a mely felfogja lépteink neszét, csak néha koccan meg egy-cgy kő, a lábunk alatt. Nem beszélünk; nem óvatosságból (mert urra még nincs szükség), csak helyes vadászszokásból s mivel az ut emelkedik e . a tüdőnek hatványozott munkát kell végezni. Meg-megállunk, hogy kifújjuk magunkat, hulkun egy-két szót váltunk s aztán tovább. Háromnegyed háromra fennt voltunk a dostyánkui tisztáson, a melyet nem nagy örömünkre, köd borit. Égy kalibában egy negyed órát pihenünk s aztán indulunk az állásba, illetőleg a „schirth“-be. A „schirm“ egy két méter átmérőjű lesállás, a mely részben ott nőtt, részben most ültetett fiatul fonyőkkel van körülvéve, hogy a vadász láthatatlanul maradhasson. A közepén egy nagy kő van, erre tesszük a pokrócot, a kabátot felveszem s Cservenka bácsi ezzel az üdvös intéssel hagy ott: „Osztán Csák ászt ákárom mondani, fétisztelendő ur, | kákáénak á hány tollá, ánnyi szeme !“ Éltelik egy negyedóra. Az ülés alacsony és kényelmetlen, a lábaimmal nem tudok mit csinálni, mozogni még se nagyon merek, m *.yt „a túlságos óvatosság nem árt“. *) A „Vadászat és Állatvilágából. nagy választéki! cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást.----l Sz alu ás fiií StSzGÉ R K JEZTCzK I!! az Őszi és téli idényre megrendelt összes őri-, . m Miit a Páni síé «MII női és gyermek valódi tlievro és box bőrből készült cipók a legjobb és legdivatosabb kiviéiben
