Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-22 / 47. szám

8ZATMÁB E8 VIDÉKÉ.

Erzsébetet nem nevelik trónra. Hazájának bűbájos hegyeit, erdőinek zsongását tanulja ö megérteni. Ébredező lelkében nem a trón gondolata, elképzelése foglalja el az első helyet. Más vágyak, más érzelmek csiráit szórja abban el az ő nevelése.

Vidám, pajzán leányka a kis Szizi, mint ahogyan őt bécézö nyelven szólítják. Szereti a természet csudáit, igy könyörrel telik meg lelke egy-egy szép költemény olvasásakor. Elringatja kedélyét a zene. De megragadja értelmét az élet tanúja: a történelem. Költői lelkületűnek tarják

Sem környezete, ö maga meg épen távolról sem sejti, hogy ö nem lesz ugyan költő, de az élet tragédiáját fogja átélni. Át kell majd élnie az angyalnak hivatásával és a martirnak néma, szent türelmével.

Ám, a kis Szizi egyszer csak Európa leghatalmasabb uralkodójának mennyasszonya.

... Még nem hagyja el szép hazáját. Még nem jő felénk. De már tudja, talán egy felettünk ragyogó bus csillagnak rezgő fényéből olvassa, hogy a hömpölygő Duna és Tisza kanyarulatainál él egy nemzet. A magyar nemzet. Ez a nép szenved. El van nétnitva. Le van verve. És tűr a nősök fenséges türelmével. Es az igazságnak oltalmával.

íme, itt van első derengése annak a nagy, mélységes érzésnek, mely Erzsébetet az anyaság legfinomabb szálaival, legszentebb érzelmével a magyar nemzethez csatolja.

Régi hit, hogy a rokon lelkek, az egymást kereső lelkek, az aztán összeforrt lelkek már rég ismerték egymást. Keresik egymást. Megérzik egymást.

Mikor szál] messze távolból a hir szegény magyarokhoz .... az eljegyzés hire: a nemzet szivén valami titkos, kifejezhetlen és mégis boldogító sejtés rezeg át. A nemzet bus arculatára remény sugárszökik.

— ’Iszen ez az angyal csak reménységet hozhat arról a bűbájos földről. Arról a földről, ahonnan apostolit első királyunk is hozta menyasszonyát — Gizellát.

És a nemzet hite, a nemzet sejtelme valóra válik. A felségek esküvője napján 1854. szt. György napján

Kellemeti n helyzetemben egy édes hang vigasztal meg, egy ismerŐB hang, a mely eszembe juttatja „arany kulászszal ékes ró- naság“-praat, a hol születtem és lakom: a pacsirta szólalt meg felettem, a szántó-vető embernek énekes kis pajtása. Honnét kerülsz te ide, kedves kis „földiin“, erre a zord vidékre, a hol nem tekinthetsz alá az élet magvát befogadó barázdákra s az eke után ballagó barázdás homloku földmivesre, a ki a te énekedben gyönvörködjék ? 1

így tűnődtem magamban, mikor egyszerre csak valami dübörgő hangot hallok, a mely távolabbról jőve, a közelemben szűnik meg. Ahá, ez a kakas, a mely ködtől ázott szárnyaival nehézkesen s nagy robajjal repül 1 Egész testemet izgatott bizsergés hatja át, szemem kémlelődik a hang irányában, de a köddel növelt sötétségen nem tud áttörni. Újabb dübörgés, megint egy, újra egy, most már minden oldalról hallom a tompa hangot, mintha a gellérthegyi boszorkányok gyülekezőhelyén volnék. Újabb hangi egy sajátszerü fuvolás tremolo, a mely három gyorsan egymásra következő versben hullámos dallamot alkot. A másik oldalról ugyanazon dallam felel rá, megszólal u harmadik, negyedik s igy tovább, mig végül egy valóságos fuvolakoncert lesz belőle.

A köd sztirke homálya iassankint át- tetszőbb lesz s ha még nem is látni, de mintegy sejteni lehet egyes mozgó alakokat, a melyek ugrásszerű rohamban tesznek előre egy pár lépést s megint megállónak. Néha az összeütközés zaja hallszik.

A lövéssel nem sietek; még nem biztos a célpont s a vadászat látványos részét is élvezni akarom, a melyre erősen felhívták a figyelmet. A harcosok mind közelebb jennek, most már egészen világosan látom két kakas páros viaskodását. Nyakukat merően előre tartva, lantaluku farkukat kitárva s szárnyukkal h földet söpörve rohannak egy más felé, majd megállónak s pár p3rcig fur- kasszemet néznek egymással s aztán nagy vehemenciával csapnak össze, fegyverül főleg

inár megérkezik az első napsugár | nemzet gyászos éjjelébe is. Hatszáz politikai fogoly lábairól hull fe a bilincs. Az angyal királyné első mosolya nehéz vasláncokat tép szét.

Derengeni heed tehát. Oh he messze .. messze van még azért a virradás.

# * *

Virágfakasztó május van. Az egész természet tele reménységgel. A zsarnok tél után szabadsággal.

Az öreg Gél lért hegy. is, mintha I megmozdulna. Hatalmas ágyuk bömbö- lései rázzák fel újra kémény derekát.

A császár és fiatal császárné lépik át a szomorú ország határát. A partmenti városokban, falvakban, zug- nak-bongnak a harangok. Dörögnek a mozsarak. A hajót, melyen a fenséges vendégek méltóságteljesen ringatják a Dunának hömpölygő hullámai. A nemzeti lobogót is vigm lengeti a szellő. Visegrádnál felzug a viharos „éljen.“ Zúgására visszhangzanak Visegrádiak történeti romjai.

És a nemzet csakhamar maga előtt látja — Erzsébetet Pesten. Az ország szivében.

Maga előtt látja, mint ismerőst., a kiben már angyalát sejtette mikor még soha sem látta szemeivel.

De minő angyalát látta.

Festő nem festhet szebbet. Költő álma tüneményesebb nem lehet, mint minőnek magyar Erzsébetet látja e pillanatban.

Szemében az őrző, a védő angyal mély sejtelmeit rejtő lélek tüze lobog. Szép hattyú nyakán nemes arcú fejő mosolyog. És az a selyemhaji Hullámosán omlik le és elborítja liliom termetét. Alakja mint a pálmáé. Rajta nemzesi viseletű ruhája úgy feszül, mintha csak a magyar nép öntötte volna rája. Szép fehér kezében mosolyogva lobogtatja a parton hullámzó közörség felé kendőjét. Es a nemzet, csudás döbbenettel harsog riadót és. bámulja Európa legszebb asszonyát.

És mellette daliás férje. A lovagvilág megtestesült alakja. A kit mostantól kezdve az öreg, kiszáradt agyú, történelmet tanulni nem akaró tanácsadók helyett . . . egy puha fehér kéz és csudásan szerető szív fog irányítani,

Derengeni kezd már ... Oh de még milyen messze a virradás

* * * (Vége köv.) 1

a lábaikat használva. Valóban mulatságos látvány, érdekes, sőt idegizgató mozgalmasság ez, a mely egészen hatása alá keriti, lebilincseli az embert.

De a kis időre elcsittult vadászszenvedély is követeli már a maga jogát, óvatosan fegyvert emelünk s egy még magánosán ugrándozó kakas lesz a lövés áldozata. A többiek annyira beleraelegedtek a maguk szerelmi és féltékeuységi dühükbe, hogy a lövésre (a mi nyirfajdnál ritka eset) a többi fájd nem is hederitett s igy rövidesen hozzájuthattam a második lövéshez és második kakashoz is. Ez utóbbi egy párszor fellökte magát a levegőbe, mire az egész társaság elröpült a szélrózsa minden irányába.

Vagy 20 perc múlva megint gyülekezni kezdtek s egészen a közelembe jött két kakas és három tyuk, a melyeknek -szerelmi játékát annál objektivebben figyelhettem meg, mert a köd már teljesen eloszlott, a virradás is előre haladt s a vadásztársaság szívességéből számomra (mint vendégnek) engedélyezett két kakas is a csatatéren halva feküdt s én az engedély korlátáit áttörni nem akartam.

A kisded társaság Iassankint összesze- delőzködött, fogadtam az őszintén örvendező gratulációkat s inig felfelé kétség és remény közt hányódva törtettünk a meredek utón, most u kielégített remény édes érzetével vigun ereszkedtünk alá a barátságos erdő- házba, meg nem feledkezvén örömünkben a gyomor ő felsége jogáról sem.

•

Mikor e sorokat irons, mintegy inspiráció szerzése céljából a tekintetemet néha dostyánkui áldozatomra vetem, a mely Bodnár sikerült tömésében dolgozószobám egyik főékessége. Nyakát merően előre tartja, félig nyitott csőre a nagy belső felindulást lihegi, szárnyait leereszti, líráját széttárja a szerel-, uses kis gavallér, pedig a szív rég megszűnt dobogni s kihűlt az egykor izzó szerelem I *

SZÍNHÁZ.

Ztfldy Vilma a Saafiókban. Érdekes jelenség, hogy férfi csak akkor vállalkozik női szerepre, ha valuiui groteszk dolgot akar elkövetni, a nő bízva istenadta tehetségében u legkomolyabb szerepekbe ie beleéli magát. Áz ő hitük, vagy inkább ösztönük azt súgja, hogy a szép erő nélkül is közelebb van a fenségeshez, mint az erő báj nélkül u kellemeshez. Hogy csak közel van és el nem éri soha, arra nem gondolnak. Ezek az ueezthetikai elvontságok jutnak a kritikus eszébe, ha ily samhbernhardkodás kerül a tollúk alá. Zöldy Vilma igyekezett a természete és elvállalt szerepe között az elleutétet némileg elsimítani avval, hogy ha nem volt elég ereje a fortékban lefokozta a pianókat is, hogy (a színházi közönség jóvoltából, amely még nem tudja, hogy a színház nem z-urterem) sokszor alig lehetett hallani a hangját, de-legalább arányos alakítást adott.

*

Theodor és társa. Régen nem produkált a színtársulat oly kitűnő előadást, mint a kedd szerdai volt. Mintha megihlette volna a színészeket a darab könnyen pergő szellemessége, mintha rokon hangok találtak volna viszhangot a szivükben. Méltó volt uz az előadás egy Vigszinházi előadáshoz, a mely a magyar közönség előtt, a finomság, a sikamlós dolgok felett való természetes, hangsúlyozás nélküli átsiklás miatt fo. galommá lett. A tréfa nem lett durva, a finom pikantéria élvezetes csemege gyanánt fűszerezte a jóiztl humort. Ki keres valószínűséget egy francia bohózutbun? Ki kutatja, hogy lehet e olyan boci férj, aki a saját feleségét nem ismeri meg, mert vörös parókája van és raccsol ? Még ha akadna is rá vállalkozó, Dem lenne ideje, mert kacagnia kell. Es dicsérjük egyenként u szereplőket? Zöldy Vilma diszkrét kacérságát. Mátruy együgyű férjét, Vidor könnyedségét, de különösen Heltai minden „szerepében“ egyforma könnyed felfogását. Hosszú lenne tikkor a heti kritika.

*

A „Balkán hercegnő“ bírálatát térszüke miatt jövő t-zámunkbun közöljük.

*

Heti műsor.

Kedd, újdonság, itt először „Csákó és Kalap“ Rodu-Roda sutirikus vígjátékit. (A. bérlet.)

Szerda, „A bolond“, Rákosi Jenő, Sza- budos Béla régényes operetteje. (B. bérlet.)

Csütörtök újdonság, itt először „Csitulj szivem" bohózat, a budapesti „Vígszínház“ müsordarabja. (C. bérlet.)

Péntek, másodszor „Csitulj szivem“, bohózat. (A. bérlet.)

Szombat délután ifjúsági előadás. Este „Anarkista kisasszony" operetta újdonság.

Vusárnnp d. u. „Mádi zsidó". Este „A bolond. (C. bérlet.)

Előkészületen: A koncert (újdonság), Buridán szamara, újdonság, „Postás fiú és a buga" énekes bohózat.

Apróságok.

Az elmúlt hét szenzációja a „Szamos" esete volt. Megvette egy társaság, a mely társaság tagjai saját pénzük befektetése árán kezükbe vették ennek utján a város szellemi életének vezetését. Ezt mondja az eladott „Szamos“. Örömmel tekinthetünk a jövőbe, mert e kijelentésből tisztán látható, hogy ez a szellemi vezetés humoros alapon fog haladni.

*

Előttem a főrészvényesek névsora, mind derék ember, de nkármint gondolkozom is rajtn, egyikről sem jut eszembe, hogy valahu bármi csekély jelét is adta volna u szabad sajtó iránti érdeklődésnek. Vagy talán épen ez u magyarázata annak, hogy most egyszerre olyan nagy kedvet kuptak a Szabadsajt óhoz. *

Tudomásul lehet venni, hogy a kormány nem szokott lapokut vásárolni, de elhinni épen nem muszáj, mert volt már eset reá. a mikor tényleg vásárolt. Különben a dolog lényegén mit sem változtat, hogy u kormány vesz-é meg egy lapot, vagy pedig a kormány kedvéért mások veszik meg, miután u~ vétel semmi esetre sem azért történik, hogy a megvásárolt lap továbbra is a régi nolát fújja.

*

Még ugyan a firmán ott szerepel: „Független politikai napilapé, de hát erre is el lehet mondani, mint a hogy Könyves Tóth Mihály mondta egy mérnök barátjának, a ki újságolta neki, hogy kinevezlek műszaki tanácsosnak:

— Mindegy az neked komám 1 Szolga vagy te azért, akárhogyan titulálnak 1 *

Én csak azt nem érteni, minek letagadni akarni uzt, a mit ainugyis mindenki tud. Azért a sok pénzért bizony nem a sok ócska betűt és gépet, hnuent első sorban a lapot vélték meg. S hu valaki bü-zke lebet ennél a vásárnál, az egyedül Tunódy Bandi öcsém, a kinek tolla a Szamost oly értékessé tette, hogy ily magas vételárat sem sajnáltak érte megadni. S büszkeségét C9ak fokozhatja, hogy az átadási leltárban elvek egyáltalán nem szerepelnek, mert hiszen épen azért fizettek olyan sokat, hogy azoktól megszabaduljanak.

Demeter.

A legtapasztaltabb orvosok

tanácsolják, hogy egészségünk fenntartása érdekében elsősorban a gyomorra ügyeljünk.

A ki gyomrát rendben kívánja tartani, tegye szabállyá, hogy minden héten legalább egy bizonyos meghatározott napon, például minden hétfőn vagy mondjuk minden szombaton, reggelés előtt egy pohár igazi FerenOZ JÓZSOf-keserüvizet igyék. Ezen régóta bevált természetadta tiszt itó-gyógy- viznek bámulatos felfrissítő, hatása van nemcsak emésztőszerveinkre, hanem egész lényünkre is. A török császár udvari főorvosa is ezen tulajdonságát becsülte a legjobban, mikor azt irta róla, hogy „a kitűnő Ferencz József- keserüviz használata különösen kellemes.“

Vigyázni kell, hogy a kereskedésekben mindenkor valódi Ferencz József keserüvizet kapjunk, mert ez az melyről a világ minden tájának orvosai és orrostanárai a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak.

híreink.

Választás előtt.

Sokszor elmondtuk már, nem árt, lm újból elmondjuk azokat az elveket, melyeknek megtartása a választásoknál közérdek szempontjából kívánatos. Es mosl elmondani nagyon is időszerű, mert a kö/.eledő vasárnap fog végbemenői a ki'épet városit, bizottsági tagok helyének betöltése.

Első sorban is megjegyezzük, hogy a választási jog nemcsak jog, de kötelesség is. Es pedig kötelesség két irányban, t. i. hogy a ki e joggal bir, az gyakorolja is, s a mikor gyakorolja, egyedül és kizárólag a közérdek álljon előtte. Szavazata ne legyen ajándék, a melyet barátságból, vagy más képen az első szóra bárkinek odaígér, hanem egy megfontolt kijelentés a mellett, a kit igaz meggyőződése szerint arra a legérdemesebbnek ismert fel. Ezen nagy elvnek betartásától függ városunk boldogulása, mert ha mindenki a szerint adja le szuvazatát, u vávosi közgyűlésbe csupa olyan erők fognak bejutni, a kiket oda nem üres hiúság, hanem a köz iránti meleg szeretet vezérel.

Az igazi demokrácia, már pedig mi szeretünk ezzel dicsekedni, csak az érdemet tekinti, s ha választásról van szó, mindig a legnagyobb érdemet szokta jutalmazni. Nem nézi, hogy a pályázók közül, melyik kinek az atyafia, nem törődik vele, ki kopogtat az egyes pályázó érdekében, hanem mérlegre teszi azoknak kiváló tulajdonságait^ s a melyiké legtöbbet nyom', arra-adja a szavazatot. S a város minden szavazó polgárában megvan a képesség arra, hogy ezen mérlegelést megtehesse, s ha a valóságban még se igy történik, annak oka tisztán az, hogy az emberek a köz iránti kötelességüket hanyagul teljesítik.

A bizottsági tagok választásánál utóbbi időben rendszerint élénk az érdeklődés, de az érdeklődést kiindulásában azok ébresztik fel, a kik a bizottsági tagságra pályáznak, u minek természetes következménye aztán, hogy az eredmény nem olyan, a milyent óhujtani kellene. A kik résztvésznek a választásban, azok vajmi keveset törődnek azzal, hogy a gomba módra fellépett jelöltek közül, kiben van meg leginkább uzon tulajdonság, hogy a köznek hasznára legyen. Ezen nomtörődé.-mek szokott következménye lenni, hogy a törvényhatósági bizottságba sok olyan ember belekerül, a kinek célját egyediil csak az képezte, bogy a városi bizottsági tagság megtisztelő címét elnyerhesse, de a ki a közügynek -mit sem használ, sőt épen ártalmára van, ha egyébbel nem, hát azzal, hogy olyanokat szorított ki, a kik nálánál raincbn esetre többet használtak volna.

Óhajtandó a minél nagyobb fokú érdeklődés, mert a varos életében nagy fontossággal bir, hogy kiket választ be a bizottságba, épen azért a kinek szavazati joga van, az ismerje el kötelességének is, hogy gyakorolja. Egészséges viszonyok mellett