Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-02 / 31. szám

31-ik szám. J Huszonhetedik évfolyam. Szatmár, 1910 augusztus 2 TÁSSAD ALMI, ISMERETTERJESZTŐ RS SZÉPIRODALMI HETILAP. A városi törvény reformja. A városi törvény már régóta megérett a reformra. Változott viszo­nyok változást kiváltnak a törvény ósdi szellemén. Számolni kell a váro­sok rohamos fejlődésével, kulturfej- lettségével, a polgári öntudat kipallé- rozottságával és számolni kell főleg azzal, hogy a városok rengeteg anyagi megterhelés alatt nyögnek, olyan fel­adatok által súlyosítva, melynek elvégzése voltaképen az állam költ­ségvetésére tartozik. A városi polgár­ság éppen ezért megnyugvással fogadta a lapoknak ama hírét, hogy a bel­ügyminisztériumban elkészült a városi törvény reformjának tervezete, mely reform-javaslat kidolgozásánál a mi­nisztériumot három szempont vezette, nevezetesen a törvényhatósági joggal biró városok önrendelkezési jogának kiterjesztése, a városi közigazgatás egyszeriisitése és a városok jövedel­meinek s,za,poritása. Lehet, hogy idö- elött került nyilvánosságra e tervezet, mert illetékes helyről megcáfolták. De tudomást kell szerezni róla az ille­tékes tényezőknek, hogy ez a tervezet, eltekintve attól, fedi a belügyminisz­tériumban előkészítés alatt álló ter­vezetet, a városi polgárság körében általános tetszést keltett. Mert egy igen lényeges újítást tartalmaz. Azon alapszik, hogy a várost ne a hivatal­noki kar adminisztrálja, hanem maga TÁRCA. Két találkozásom Petőfivel. Irta: Ábrái Károly. Második találkozásom. Rajongó lelkesedésem a költők iránt még sokkal inkább fokozódott, miután Petőfit megismertem. Pedig a találkozás épen nem kelthetett fel benuem valamely kiváló rokonszenvet a költő személye iránt, de közömbösségét, mondhatnám, hidegségét, melylyel Riskónál fogadott, egy költői lélek zárkózottságának tekintettem, melylyel a mindennapi közönségtől elszigeteli magát. Riskón kivtll, kit inkább köztisztviselő­nek tekintettem, a költőket csak munkáik­ból ismertem. Berzsenyit magasztos ódáiból, Himfit szerelmi dalaiból, Kölcseyt borongó költészetéből, * Vörösmartyt több gyönyörű Urai verseiből s „Zalán futása" hősköltemé­nyéből. . Pap Endrét, bár szatmári lakos és birtokos volt, alig futólag láttam egy pár­szor, gyönyörű költeményei közül azonban, melyek az Athenaeumban jelentek meg, néhányat könyv nélkül tudtam, Vörösmarthy- ról dr. Kőszegbytől, az időben Szutmár városi főorvostól, ki előző időkben, midőn Budapesten lakott, iöbbször találkozott vele, hallottam upróbb jellemzéseket: hogy vidám társaságban kitünően elemében szokott lenni, tíredélyes ötleteivel, jóizü tréfáival, apróbb elbeszéléseivel nem egyszer hozta derült han­a polgárság, a hivatali apparátus csak végrehajtója legyen annak, arait a polgárság közvetlen bizalmából alakult szervek el határoztak. Ennek az elvnek megfelelően újjá alakul a polgármesteri állás. A pol­gármester nem lesz a legmagasabb rangú hivatalnok, a kinek legtöbb esetben végig kell kúszni a városi ranglétrán, a mig megöszült hajjal s gyakran kimerült munkakedvvel a város ügyeinek élére jut. Sőt egyátalán nem lesz hivatalnok, a törvényható­sági bizottság a . maga kebeléből választja hat évre. Az adminisztráció feje, vezetője az alpolgármester, vagy a tanácsi igazgató lesz, a ki már a hivatalnok státushoz tartozik. Ez a reform, a melynek mása megvan pl. Olaszországban, ahol a sindaco szintén nem hivatalnok, hanem polgár s a melyhez hasonlóan vannak a porosz városok közigazgatási szervei is formálva, — annyira megérett, hogv szinte alig halasztható A váró-» sok mai szervezetében is folyton tapasztalták, mennyire helytelen az, hogy a polgármester az aláírni valók­kal, pepecselő munkákkal, formális üléseken való elnökléssel és egyebek­kel van elfoglalva, a helyett, hogy a város igazi, nagy érdekei javára szen­telné idejét. Terveztek is alpolgármes­teri állás félét, amelyet azonban a régi, rossz városi szervezet abroncsai közé szorítani nem lehetett. gulatba környezetét. Általában a költőket magasabb lényeknek tekintettem, kikhez csak kegyeletszerü áhítattal lehet közelíteni. Ha Petőfi hidegen fogadta hódolatomat, azt hittem, hogy bennem kell az oknak lenni. Petőfiben a költői - lélek elzárkózoltságát, Vörösmartyban ellenben annak megnyilatko­zását véltem látni. Azt azonban észrevettem Szatmáron, hogy Petőfi titkos gyönyörrel hallgatta, midőn költeményeit szavaltam; szemei csil­logtak, s arcán gyönge pir ömlött el. Azt gondoltam, hogy ha még egyszer találkozom vele, több költeményét fogom elszavalni, s éppen ezért igen sokat szemeltem ki és tanultam meg, csak nem rég megjelent ösz- szes költeményeiből: A rab oroszlánt, A csillagos ég, A bilincs és - még többeket; képes lettem volna ezekből akár pár óráig szavalni. Bekövetkeztek azonban a 48-iki lázas idők, mikor a politika háttérbe szorította a költészetet. Egyet fordult a föld tengelye. Harci kürtök riadozása kergette szét a múzsák szelíd lelkű Istennőit; a lant dallamát a tárogatók harsonája váltottu löl. Pallas tanít­ványai mind kardot, puskát ragadtak a meg­támadott haza és a fenyegetett szabadság oltalmára . .. Honvéd lettem. A debreceni ref. kollégiumnak az „alma maternek" (táp­láló anya) több mint 100 növendéke velem együtt esküdött u zászlók alá, a legfőbb alma mater-nek ; a h izának védelmére. 1849. Február havában mint honvéd ismét Debrecenbe jutottam... Szatmáron lakó özvegy anyámat nagyon óhajtván látni, Zurics Ferenc őrnagyomtól három napi sza­S nagy, igen nagy fontosságot kell tulajdonitani annak, hogy a pol­gármestert nem hivatalnokok közül, hanem a törvényhatóság tagjaiból, mintegy -reprezentativ, az egyéni ambíción nyugvó állásra választják meg. Nem mondjuk ezzel azt, hogy a hivatal­nok polgármesterek nem váltak be. De a mai rendszer mellett nincs kizárva az a lehetőség, hogy valakit csak azért, válasszanak meg polgármesterré, hogy a ranglépés utolsó előtti fokára el­jutott hivatalnokot hántódás ne érje. Megeshetik, hogy egy gyenge tisztvi­selőt azért kellett a restaurátiőnál újabb hat évre megválasztani, hogy valaki kenyerét ne veszítse, vagy — hogy a nyugdíjalapot ne terheljék meg. Az pedig, hogy olyas valaki, igazán kiváló ember jusson a város élére, a ki nem kezdte aljegyzőségen, ha nem is volt kizárva, de a legrit kább esetek közé tartozott. A reform erre különben módot fog adni. S a tisztujitásnál minden mellék tekintet nélkül Ítélhet a tör- vé'ny hatóság t beváltotta-e a polgár- gármester Ígéreteit, a hozzá fűzött vá- rakodásokat. Es a polgármester, a ki­nek tartani kell a polgárság ez Ítéle­tétől, bizonyára törekvésének egész erejét és tehetsége javát önti a hiva­tásba, a melylyel kitüntették. Hozzá vesszük, hogy ebben az állásban min­denkép függetlenebb, szabadabb lesz, mint a mai polgármester, még fölfelé badságot kértem, hogy őt meglátogathassam. Kérelmem el lett utasítva. Minden pillanat­ban távozhatunk úgymond, innen, a hadügy­miniszter szigorúan utasította a zászlóajpa- rancsnokokat, hogy senkit se bocsássunak szabadságra. Es ez ellen nem volt felebbezés. Néhány nap mulvu ezután február 20. táján, alkonyaikor fönn is nevezett Zurics őrnagyommal, kinek irodájában dolgoztam, Asbóth ezredes térparancsnokhoz mentem; mint jó és gyors írót vitt magával őrnagyom. Valamely utasítást vagy rendeletet leirni az újoncok kiképzésére vonatkozólag. Őrnagyom bement a térp irancsnoklioz, mig én uz előszobában vártum. Kevés idő múlva beszólitottak. Asbóth ezredes végig nézett rajtam. Úgy látszott, hogy kinézésemmel meg volt elégedve, mert pár csöndes szót váltott őr­nagyommal, mely után azt kérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem mint futár Szatmárra menni. Azonnal nagy örömmel feleltem, hogy néhány nap előtt épen szabadságot kértem őrnagyomtól, hogy ott lakó édesanyámat meglátogathassam. Mélyen érzett köszönet­tel fogadom el. — Holnap, úgymond a térparancsnok, kora hujnulbnti . indulnia kell, intézkedtem, hogy lehető gyorsan oduérjen. A város legjobb lovait udtn rendelkezésemre. Pénzt fog vinni. Farkus N. Lehel huszár őrnagy­nak 60.000 pengő forintot. Vásárolt huszár­lovak kifizetése végett. Holnap délután ok­vetlenül át kelt a pénzt adnia, Egy altisztet, vagy közembert vihet magával fedezetül vagy utitársul. Az útleveleket azonnal kiál- | littatóm, holnap hajnalban 4—5 órakor már I is, mert a városoknál n reform be­szünteti a föispáni állást, a melynek igazi jelentősége ma is inkább á vár­megyéknél van. A reform egyébb részei is a pol­gárságot a törvényhatóságot fogják intenzivebb munkálkodásra kényszerí­teni, — a stutisztálás helyett, a me Ivet a városatyák túlnyomó része ma a közgyűlésekben és a bizottságokban végez. Kevesebb város atyát, akar a reform, — de ez a kevesebb több jo­got, alkuimat kap a munkálkodásra, u közigazgatás csavarmenetének igazí­tásé hoz. A város mai közigazgatása, annak jelenségei s gépies lefolyása mind ki­áltó bizonyság arra, hogy a reformra szükség van. N. ' Olyan egyének, akik sokat ül­nek és kevés mozgást végeznek, majd­nem mindannyian nehéz székelésben szenvednek. Egy fél pohárnyi ter­mészetes Ferencz József-keserüviz reggelenkint éhgyomorra használva, megszünteti a bél renyhesésjét, anélkül, hogy más orvossághoz kellene folya­modni. A „Medical Mirror“ cimü ame- kai orvosi szaklap ezért a következő­ket irja: „A természetes Ferencz József- keserüvizre minden székrekedés meggyógyul.“ utón kell lennie s utána következő reggel visszaindulni. Nekem az is nagy jótétemény volt, ha csak egyetlen pillanatig láthatom anyámat. Készséggel elfogadtam és megígértem mindeut. Boros nevű közvitézt vittem magam- mai utitársul. Másnap hajnali három órakor már a térparancsnok irodájában voltam, átvettem a pénzt és útleveleket. Mikor a nagy temp­lom mellett jártam, akkor ütötte a „vörös torony "-ban a 4 órát. Kemény tél volt nagy hóval, mely a dermesztő hidegtől csaknem porzott. Szánunk Debrecen város jó lovaival nyilsebesen rö­pült. Reggel 9 óra még nem volt, midőn Nyir-Lugoson voltunk, egyeneseit a vendég. lŐbe hajtattam, hogy ott megreggelizzem, mig kocsisom jó adag abrakot ud a gőzöl­gő méneknek. Egyenesen a vendégszobába léptem, melyet mint debreceni diák, Szatmárról odu- és visszautazásaim alkalmából már igen jól ismertem. Égy szürke köpenybe burkolt utast találtam ott, ki uuatkozottan nézett ki uz utcára, forró lehelletéve) igyekezve az abla­kokon képződött jégvirágokat felolvasztani, hogy kiláthasson. Beléptemre pillanatra felém fordította, fejét, aztán velem nem törődve, ismét az utcára nézett. Nyomban utánam belépett a korcsma - ros. Az izgatott utas csaknem ingerült han­gon kérdezte tőle : — Még sincs előfogat? — Es nem is lesz ma! felelte ez, a mint ezt már megmondottam tegnap, mind Egy angol gyárosnak a maradékjait 50% árengedmónynyel vettem meg. Esen vételben vannak feltűnést keltő szép férfi- és női-esövetek, kiváló finom minőség ben, mindenféle méretekben. Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani. W EI S Z GYULA SZATMAR Deák-tér 21. szám. 12—12

Next

/
Thumbnails
Contents