Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-02 / 31. szám
31-ik szám. J Huszonhetedik évfolyam. Szatmár, 1910 augusztus 2 TÁSSAD ALMI, ISMERETTERJESZTŐ RS SZÉPIRODALMI HETILAP. A városi törvény reformja. A városi törvény már régóta megérett a reformra. Változott viszonyok változást kiváltnak a törvény ósdi szellemén. Számolni kell a városok rohamos fejlődésével, kulturfej- lettségével, a polgári öntudat kipallé- rozottságával és számolni kell főleg azzal, hogy a városok rengeteg anyagi megterhelés alatt nyögnek, olyan feladatok által súlyosítva, melynek elvégzése voltaképen az állam költségvetésére tartozik. A városi polgárság éppen ezért megnyugvással fogadta a lapoknak ama hírét, hogy a belügyminisztériumban elkészült a városi törvény reformjának tervezete, mely reform-javaslat kidolgozásánál a minisztériumot három szempont vezette, nevezetesen a törvényhatósági joggal biró városok önrendelkezési jogának kiterjesztése, a városi közigazgatás egyszeriisitése és a városok jövedelmeinek s,za,poritása. Lehet, hogy idö- elött került nyilvánosságra e tervezet, mert illetékes helyről megcáfolták. De tudomást kell szerezni róla az illetékes tényezőknek, hogy ez a tervezet, eltekintve attól, fedi a belügyminisztériumban előkészítés alatt álló tervezetet, a városi polgárság körében általános tetszést keltett. Mert egy igen lényeges újítást tartalmaz. Azon alapszik, hogy a várost ne a hivatalnoki kar adminisztrálja, hanem maga TÁRCA. Két találkozásom Petőfivel. Irta: Ábrái Károly. Második találkozásom. Rajongó lelkesedésem a költők iránt még sokkal inkább fokozódott, miután Petőfit megismertem. Pedig a találkozás épen nem kelthetett fel benuem valamely kiváló rokonszenvet a költő személye iránt, de közömbösségét, mondhatnám, hidegségét, melylyel Riskónál fogadott, egy költői lélek zárkózottságának tekintettem, melylyel a mindennapi közönségtől elszigeteli magát. Riskón kivtll, kit inkább köztisztviselőnek tekintettem, a költőket csak munkáikból ismertem. Berzsenyit magasztos ódáiból, Himfit szerelmi dalaiból, Kölcseyt borongó költészetéből, * Vörösmartyt több gyönyörű Urai verseiből s „Zalán futása" hőskölteményéből. . Pap Endrét, bár szatmári lakos és birtokos volt, alig futólag láttam egy párszor, gyönyörű költeményei közül azonban, melyek az Athenaeumban jelentek meg, néhányat könyv nélkül tudtam, Vörösmarthy- ról dr. Kőszegbytől, az időben Szutmár városi főorvostól, ki előző időkben, midőn Budapesten lakott, iöbbször találkozott vele, hallottam upróbb jellemzéseket: hogy vidám társaságban kitünően elemében szokott lenni, tíredélyes ötleteivel, jóizü tréfáival, apróbb elbeszéléseivel nem egyszer hozta derült hana polgárság, a hivatali apparátus csak végrehajtója legyen annak, arait a polgárság közvetlen bizalmából alakult szervek el határoztak. Ennek az elvnek megfelelően újjá alakul a polgármesteri állás. A polgármester nem lesz a legmagasabb rangú hivatalnok, a kinek legtöbb esetben végig kell kúszni a városi ranglétrán, a mig megöszült hajjal s gyakran kimerült munkakedvvel a város ügyeinek élére jut. Sőt egyátalán nem lesz hivatalnok, a törvényhatósági bizottság a . maga kebeléből választja hat évre. Az adminisztráció feje, vezetője az alpolgármester, vagy a tanácsi igazgató lesz, a ki már a hivatalnok státushoz tartozik. Ez a reform, a melynek mása megvan pl. Olaszországban, ahol a sindaco szintén nem hivatalnok, hanem polgár s a melyhez hasonlóan vannak a porosz városok közigazgatási szervei is formálva, — annyira megérett, hogv szinte alig halasztható A váró-» sok mai szervezetében is folyton tapasztalták, mennyire helytelen az, hogy a polgármester az aláírni valókkal, pepecselő munkákkal, formális üléseken való elnökléssel és egyebekkel van elfoglalva, a helyett, hogy a város igazi, nagy érdekei javára szentelné idejét. Terveztek is alpolgármesteri állás félét, amelyet azonban a régi, rossz városi szervezet abroncsai közé szorítani nem lehetett. gulatba környezetét. Általában a költőket magasabb lényeknek tekintettem, kikhez csak kegyeletszerü áhítattal lehet közelíteni. Ha Petőfi hidegen fogadta hódolatomat, azt hittem, hogy bennem kell az oknak lenni. Petőfiben a költői - lélek elzárkózoltságát, Vörösmartyban ellenben annak megnyilatkozását véltem látni. Azt azonban észrevettem Szatmáron, hogy Petőfi titkos gyönyörrel hallgatta, midőn költeményeit szavaltam; szemei csillogtak, s arcán gyönge pir ömlött el. Azt gondoltam, hogy ha még egyszer találkozom vele, több költeményét fogom elszavalni, s éppen ezért igen sokat szemeltem ki és tanultam meg, csak nem rég megjelent ösz- szes költeményeiből: A rab oroszlánt, A csillagos ég, A bilincs és - még többeket; képes lettem volna ezekből akár pár óráig szavalni. Bekövetkeztek azonban a 48-iki lázas idők, mikor a politika háttérbe szorította a költészetet. Egyet fordult a föld tengelye. Harci kürtök riadozása kergette szét a múzsák szelíd lelkű Istennőit; a lant dallamát a tárogatók harsonája váltottu löl. Pallas tanítványai mind kardot, puskát ragadtak a megtámadott haza és a fenyegetett szabadság oltalmára . .. Honvéd lettem. A debreceni ref. kollégiumnak az „alma maternek" (tápláló anya) több mint 100 növendéke velem együtt esküdött u zászlók alá, a legfőbb alma mater-nek ; a h izának védelmére. 1849. Február havában mint honvéd ismét Debrecenbe jutottam... Szatmáron lakó özvegy anyámat nagyon óhajtván látni, Zurics Ferenc őrnagyomtól három napi szaS nagy, igen nagy fontosságot kell tulajdonitani annak, hogy a polgármestert nem hivatalnokok közül, hanem a törvényhatóság tagjaiból, mintegy -reprezentativ, az egyéni ambíción nyugvó állásra választják meg. Nem mondjuk ezzel azt, hogy a hivatalnok polgármesterek nem váltak be. De a mai rendszer mellett nincs kizárva az a lehetőség, hogy valakit csak azért, válasszanak meg polgármesterré, hogy a ranglépés utolsó előtti fokára eljutott hivatalnokot hántódás ne érje. Megeshetik, hogy egy gyenge tisztviselőt azért kellett a restaurátiőnál újabb hat évre megválasztani, hogy valaki kenyerét ne veszítse, vagy — hogy a nyugdíjalapot ne terheljék meg. Az pedig, hogy olyas valaki, igazán kiváló ember jusson a város élére, a ki nem kezdte aljegyzőségen, ha nem is volt kizárva, de a legrit kább esetek közé tartozott. A reform erre különben módot fog adni. S a tisztujitásnál minden mellék tekintet nélkül Ítélhet a tör- vé'ny hatóság t beváltotta-e a polgár- gármester Ígéreteit, a hozzá fűzött vá- rakodásokat. Es a polgármester, a kinek tartani kell a polgárság ez Ítéletétől, bizonyára törekvésének egész erejét és tehetsége javát önti a hivatásba, a melylyel kitüntették. Hozzá vesszük, hogy ebben az állásban mindenkép függetlenebb, szabadabb lesz, mint a mai polgármester, még fölfelé badságot kértem, hogy őt meglátogathassam. Kérelmem el lett utasítva. Minden pillanatban távozhatunk úgymond, innen, a hadügyminiszter szigorúan utasította a zászlóajpa- rancsnokokat, hogy senkit se bocsássunak szabadságra. Es ez ellen nem volt felebbezés. Néhány nap mulvu ezután február 20. táján, alkonyaikor fönn is nevezett Zurics őrnagyommal, kinek irodájában dolgoztam, Asbóth ezredes térparancsnokhoz mentem; mint jó és gyors írót vitt magával őrnagyom. Valamely utasítást vagy rendeletet leirni az újoncok kiképzésére vonatkozólag. Őrnagyom bement a térp irancsnoklioz, mig én uz előszobában vártum. Kevés idő múlva beszólitottak. Asbóth ezredes végig nézett rajtam. Úgy látszott, hogy kinézésemmel meg volt elégedve, mert pár csöndes szót váltott őrnagyommal, mely után azt kérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem mint futár Szatmárra menni. Azonnal nagy örömmel feleltem, hogy néhány nap előtt épen szabadságot kértem őrnagyomtól, hogy ott lakó édesanyámat meglátogathassam. Mélyen érzett köszönettel fogadom el. — Holnap, úgymond a térparancsnok, kora hujnulbnti . indulnia kell, intézkedtem, hogy lehető gyorsan oduérjen. A város legjobb lovait udtn rendelkezésemre. Pénzt fog vinni. Farkus N. Lehel huszár őrnagynak 60.000 pengő forintot. Vásárolt huszárlovak kifizetése végett. Holnap délután okvetlenül át kelt a pénzt adnia, Egy altisztet, vagy közembert vihet magával fedezetül vagy utitársul. Az útleveleket azonnal kiál- | littatóm, holnap hajnalban 4—5 órakor már I is, mert a városoknál n reform beszünteti a föispáni állást, a melynek igazi jelentősége ma is inkább á vármegyéknél van. A reform egyébb részei is a polgárságot a törvényhatóságot fogják intenzivebb munkálkodásra kényszeríteni, — a stutisztálás helyett, a me Ivet a városatyák túlnyomó része ma a közgyűlésekben és a bizottságokban végez. Kevesebb város atyát, akar a reform, — de ez a kevesebb több jogot, alkuimat kap a munkálkodásra, u közigazgatás csavarmenetének igazításé hoz. A város mai közigazgatása, annak jelenségei s gépies lefolyása mind kiáltó bizonyság arra, hogy a reformra szükség van. N. ' Olyan egyének, akik sokat ülnek és kevés mozgást végeznek, majdnem mindannyian nehéz székelésben szenvednek. Egy fél pohárnyi természetes Ferencz József-keserüviz reggelenkint éhgyomorra használva, megszünteti a bél renyhesésjét, anélkül, hogy más orvossághoz kellene folyamodni. A „Medical Mirror“ cimü ame- kai orvosi szaklap ezért a következőket irja: „A természetes Ferencz József- keserüvizre minden székrekedés meggyógyul.“ utón kell lennie s utána következő reggel visszaindulni. Nekem az is nagy jótétemény volt, ha csak egyetlen pillanatig láthatom anyámat. Készséggel elfogadtam és megígértem mindeut. Boros nevű közvitézt vittem magam- mai utitársul. Másnap hajnali három órakor már a térparancsnok irodájában voltam, átvettem a pénzt és útleveleket. Mikor a nagy templom mellett jártam, akkor ütötte a „vörös torony "-ban a 4 órát. Kemény tél volt nagy hóval, mely a dermesztő hidegtől csaknem porzott. Szánunk Debrecen város jó lovaival nyilsebesen röpült. Reggel 9 óra még nem volt, midőn Nyir-Lugoson voltunk, egyeneseit a vendég. lŐbe hajtattam, hogy ott megreggelizzem, mig kocsisom jó adag abrakot ud a gőzölgő méneknek. Egyenesen a vendégszobába léptem, melyet mint debreceni diák, Szatmárról odu- és visszautazásaim alkalmából már igen jól ismertem. Égy szürke köpenybe burkolt utast találtam ott, ki uuatkozottan nézett ki uz utcára, forró lehelletéve) igyekezve az ablakokon képződött jégvirágokat felolvasztani, hogy kiláthasson. Beléptemre pillanatra felém fordította, fejét, aztán velem nem törődve, ismét az utcára nézett. Nyomban utánam belépett a korcsma - ros. Az izgatott utas csaknem ingerült hangon kérdezte tőle : — Még sincs előfogat? — Es nem is lesz ma! felelte ez, a mint ezt már megmondottam tegnap, mind Egy angol gyárosnak a maradékjait 50% árengedmónynyel vettem meg. Esen vételben vannak feltűnést keltő szép férfi- és női-esövetek, kiváló finom minőség ben, mindenféle méretekben. Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani. W EI S Z GYULA SZATMAR Deák-tér 21. szám. 12—12
