Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-28 / 26. szám

Huszonhetedbe évfolyam. 26-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: — Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » . I Egyes szám ára l| » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ É8 KIADÓHIVATAL, ková a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Marvai Jánss könyvnyomdái* * Eötvös-utcz* 6-ik az. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78l A Szerkesztő lakása : Efltvős-utcza 19-ik szám. *==rr HIRDETÉSEK =«= a k* WaéllilaalaWÉaa a lagatoaébb árak Ballett füvétataak. NjMttér gannood ion 20 Allér. ■ — Hirdetéaak díjjal alőie fizetendők. Tanév végén. A mai nappal bezárul ismét egy ti* hónapos tanév. Az elmúlt iskolai esztendő lepergett az ö szokásos vál­tozásaival. Ha visszapillantunk a le­folyt tanévre konstatálhatjuk, hogy mig egy részt s egyes helyeken a ha­ladás jegyében folyt lrr másrészt meg a tanévet a rendesnél sokkal több s nagyobb mérvű járványos betegség szaggatta meg, értjük ezt az elemi és iparostanonc iskolákra. Városunk elemi és iparostanonc iskolai munkaidejéből az elmúlt tan­évben a kanyaró járvány teljesen há­rom hónapot vett el. Régen történt az meg, hogy a népoktatás járvány miatt ennyi, ideig szüneteljen, de vi­szont az orvosok véleménye szerint szintén régen történt az, hogy ez a betegség oly vehemenciával lépett volna fel, mint épp most, ebben a tanévben. És ha a vidékről érdeklődtünk, vajmi kevés helyről hallottunk kedve/ő egész- ségügyi állapotokról hirt, hanem el­lenkezőleg: sok vidéki iskola ugyan­csak járványos betegség miatt hosszabb — több ideig be volt zárva. Tehát az elmúlt tanév egészségügyi szempont­ból véve az elemi népoktatásra nézve nem volt'kedvező. Ezzel kapcsolatban egy másik szo­morú jelenségről is kell megemlékez­nünk. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az elemi iskolába különösen testilég, TÁRCA. Isten madárkái. — Vihartépett fészkek. . — ■ ■ _ Irta: Bodnár Gáspár. Az én lakóim kis fészkében — meg­szaporodtak. Kora réggel, mikor, a uap első sugarait küldögeti a földre — a fészekből csicsergést hallok. Minő kedves^ minő gyöngéd csicsergé­seket | A gyermek világra jöttét sírása hir­deti. Á halandó ember első beszéde — a sirás. És mikor e siralom völgyéből távozik i Akkor is sóhajtva-nyögve búcsúzik. A fészekből is csicsergés, olyan kérő, eiró csicsergés hallszik. És látom az apa­fecskét, a mint méltósáj/galteljesen távolik. Meg visszatér. Gyakran. Szaporábban, mint máskor. Hja, neki már megöregedtek gondjai. Megnehezedtek kötelességei. Azért szeli ha talmusabban a levegőt. Mintha gazdagabb, bővebb teherrel érkeznék is, mint máskor. Oh mily szép is egy fecskefészek. Az ó csicsergő kis jószágaival. Hogy dugdossák ki pici fejüket, csőrüket. Hogy bivják, csa­logatják szüleiket- És azok jönnek is. Száll­nak sebesen, lenge lebegéssel. Sóhajszerü inba Bússal. de szellemileg is fejletlenebb anyag kerül némely helyen, mint az előtt, oka ennek legtöbb helyen az, hogy az elemi iskola előkészítője: az óvoda még nem ütött tanyát, sok olyan község van még a megyénkben, höl az első nevelést és oktatást muga az elemi iskola adja. A tanév végével a tanulók bizo- nyitványt szoktak kapni, amely doku­mentum tanúságot tesz arról, hogy a gyermek miként használta fel a tan­évi időt erkölcsi magaviseleté, s tanu- lásbeli előmenetelét illetőleg. A tanító megteszi kötelességét az iskolában, hogy mindennek dacára minden tanuló nem mutathat fel kitűnő bizonyilványt, oka ennek az, hogy ily rendkívüli rnunka- megszakitások jöttek közbe, mint a mostani tanév derekán és végén, de okát. kell keresni magában a gyer­mekben s ezzel kapcsolatosan a szü­lőben. Megengedem és meg is hajlok atna igazság előtt, hogy a szülői sze­retet nagy, erős cs sok mindenre ké­pes, hogy a szülő a saját gyermeké­vel szembe részrehajló, de mindennek dacára a szülőnek igazságtalannak lenni nem szabad. Ha valamelyik szülőnek hanyag gyermeke van, de diákmesék­ben kiválóan jártas, kész a szülő gyer­meke rossz bizonyítványa miatt az iskolát és a _ tanítót okolni ahelyett, hogy mérlegelné a tanévi viszonyokat, gyermekének igyekezetét és szorgal­mát. Az ilyen szülőre azt szokták mon­dani, hogy vak, saját gyermekében és igy önmagában nem látva a hibát És látva-lálom naponkint emelktde't lélekkel. Mist táplálja, a madár az ő csi­csergő fiókjait. Hogy bóbisgtiiju. Hogy nyújtja csőrévd-szájával nem csuk a min­dennapi táplálékot.- De szinte érzem, hogy szivét is. Egész mindenéi. Lényét és életét. Sajnálom igazán a nőt, a ki soha se érezte anyaságának legnagyobb méltóságát. Nem táplálja saját emlőjéből gyermekét. Elfordulok tőle. A modem nőtől. És uz én szememben is megrezzen u könny. Mikor látom a beteg anyát. Aki sir, boldogtalan. Mart nem tudja táplálni csecsemőjét. Nem élvezheti az anyaságnak kimondhatlan, le- irhatlan boldogságát. fjgyan vájjon az a kényes, modern nő láttu-e már, mikor a fecskék csicsergő fiaikat tápiáják? És ha látja: mit érezhetf Hagy igen | ’Iszen a' modern nőuek nem szabad mélyenérezni. Csak érzelegni vagy sirni, kacagni minden benső szükség nélkül. * * * Napról uapra nézem-lesem én lakóim fészkének életét. És szövöm gondolataimat. És szöknek őszembe az élet képei, szomorú- vegyes, felemelő mozzanatai... ... Ismerek égy családot. Jó család, munkás család. Az apa kora reggeltől, késő estig dolgozik. Az .anya fáradhutlau. Szinte összetöri magát. És még sem boldogulnak. A létért való küzdelem már már elviselhet- len. Az apa napról-napra vészit lelke egyen­súlyából. Egyszer csak elborul. Egyedül vun. mást okol a maga hanyagságáért. Az ilyen szülő rosszul neveli a gyerme­két s korán megtanítja arra, hogy az életben lehjef járni hamis utakon is, de ugyanakkor megfeledkezik arról, hogy az ily utakon járó élet hamis, melyből való előbbi vagy későbbi fel­ébredés nagyon keserű. Ä szociál paedagógia korát éljük, a.- mikor a modern népoktatás hatal­mas lépésekkel halad előre. A szülő ne távolodjék az iskolától és ne csak akkor tegye be a lábát az iskolábu, mikor a tanév elején beíratja a gyer­mekét az iskolába — sok még ezt a kötelességét is másra bízza — hanem nyitva van az iskola kapuja-ajtója bármikor bármely szülő részére. Tes­sék csak megmutatni annak a gyer­meknek, hogy a szülő maga személye­sen érdeklődik és pedig elég gyakran gyermeke erkölcsi magaviseleté s ta­nulásbeli előmenetele iránt, majd meg­fogjuk látni, hogy az a gyermek is mindjárt másképpen fogja fel köteles­ség teljesítését s ahelyett, hogy ismét yliákmesékkel állana elő, könyvet ra­gad s tanul, mert fél, tudja, hogy ha­mis utakon nem járhat. Sok család­apa, anya azt mondja, hogy nincs időm, hivatalba kell mennem, dologra kell állani stb. Hát kérem ez nem igy van egészen. A szülő nemcsak kenyér­keresője a családnak, hanem annak feje, irányitója, nevelője. A gyermek- nevelés épp oly kötelessége a szülő­nek, mint a kenyérkeresés, tehát nem csak a testi szükségletről, hanem gyer­Csuládja a templomban imádkozik. Talán éppen — ő érette. Az összetört férfi revol­veréhez nyúl. De ime, tekintetét oda veti a fecske fészekre. Négy csicsergő kis jószág nyújtogatja gyenge csőrét a fészekből. És ime sebes szárnyalással jő az apa-madár. Eteti gyermekeit. A férfi összerezzen. . ^ Gyáva emberi suttogja. —: Gyenge, poltom férfi. Hát az a madár teljesíti hivatását. Napról napra. Fá­rad, repül. Ki és be. Hányszor és hányszor. Kétségbe nem esik. El nem bizakodik. Csak az ember nyomorult. Gyáva. És eldobja a fegyvert. És rohan a templomba, ö is. Oda térdel családja közé. Szeme megtelik könnyel. Lelked megkönnyeb­bül. Akarata pedig, mintha tűzben égett volna. Mint az acél. Erősebb, dacosabb, ha égő parázsba teszik. És szembeszáll az élettel. Az élet pe­dig meghunyászkodik előtte. Mint a vad. Ha szeme közé nézünk — elsompolyodik. * * * De nagy vihar támad. A ragyogó ég elborul. Mintha éjszaka közelednék. Villám játszik-cikkázik. Majd szédítő módon vakít. Mennydörgés hömpölyög a felleg-orraokon. Csattog. Vihar tépi a fákat. Örült módon kavarja a nagy természetet. Szakad a fel- leg. Mintha millió kéz húzná, tépné lefelé. Hát mi leszen -uz én lakóimmal ? A kis fészekkel. Az eresz alatt. Ahol fészkel u fecske. - ’ ineke lelki ápolásáról is köteles gon­doskodni, amely nem csak szóban áll és kulminál, hogy szept. elsején beírat­juk az iskolába, hanem abban is nyil­vánul, hogy idöközönkint meleg érdek­lődést tanúsítsunk gyermekeink iskolai élete iránt. Sok szülő ezt a köteles­séget elmulasztja, melyért ép úgy megróható, mint ha hivatalos mulasz­tást követett volna el. Hivatalosan azért felelőségre nem lehet vonni, de társa­dalmilag, szociál-paedugogiai szempont­ból igen. Gondolkozzunk csak kissé : vaijon melyik tanitó nem szeretné, hogy abban a kellemes helyzetben legyen, hogy az egész osztály tanulóit a legjobb bizonyítvánnyal lássa el, de fáradságos munkája árán sem tudja ezt elérni, nem tudja először azért, mert igazságosnak kell lennie s min­denkit érdeme szerint klaszifíkálni, de nem tudja azért sem, mert a szülök nem sokat törődve gyermekeikkel nem igen sietnek a tanitó munkájában se­géd kezet nyújtani. Most még nem, de reméljük, hogy nem sokára ez is meg lesz, mert ha a tanitó és a szülő együttesen működnek a nevelés s tau- tigy terén nem lesz a tanév végén olyan sok rossz bizonyítvány és ennek föl) tán nem támad sok szülő lelkében elkeseredés, harag, gyűlölet és bánat, nem terem oly sok szülő szemében könny, mely rendesen a ferde, hamis s rossz nevelés keserves gyümölcse. A tanítói kar egy hosszú fárad­ságos tanév végén megérdemlett pihe­nőre tér, adja az Ég, hogy minden A kegyetlen szél millió ujjánuk egyike oda téved. Körmével belekap a kis alkot­mányba. A fészekbe. Sűrű esőn keresztül veszem észre. A fészek leszakad. Ott terül el az eres/, alatt. Az anyu-madarak viaongva, jajongva röpködnek uz eresz alatt. Tehetet­lenül kell nézniök a vihardulta fészket. És . a megrebbent, síró fiókokat. Szivrepesztö jelenet. így tud a madár szeretni. Érezni, sirni. JajongniI Az a kis szív. Az a csepp jószág. A siró-rivó fiókokat egy tolas kosárba helvezetn. És ott hagyom, Jó, biztos helyen Az unyamadarak jajongva, éles visításokkal röpködik körül fejemet. Majd hogy hajamba nem csapnak. Aztán a kosarat ott hagytam.' Ezt kell látni. Ezt a jelenetet. Az örömöt. A meglelés kimondhatlan örömét. A csókokat. Amiket csőrükkel váltanak. Az ölelést. Amit szárnyukkal végeznek. A bó- bisgatást, ahogyan puha tóink alá rejtik fiókjaikat. * • * Ám az öröm csak rövid ideig tart. Csakhamar felébrednek az anya-madarak mámorukból.. Megkezdődik újra a sírás. A jajoDgás. Köröskörül röpködik a kosarat. Csak egyre röpkedik. Ekkorára már több fecske gyűl udva­romra. Mindig több és több. Csevegnek, tanácskoznak. Különösen egy öregebbnek látszó fecskével. És nekem úgy tetszett, Egy angol gyárosnak a maradékjait 5O°/0 árengedménynyel vettem meg. Ezen vételben vannak feltűnést keltő szép férfi- és nöi-szövetek, kiváló finom minőség ben, mindenféle méretekben, Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani. WE1SZ GYULA SZATMÁR Deák-tér 21. szám.-12

Next

/
Thumbnails
Contents