Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-28 / 26. szám
Huszonhetedbe évfolyam. 26-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: — Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » . I Egyes szám ára l| » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ É8 KIADÓHIVATAL, ková a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Marvai Jánss könyvnyomdái* * Eötvös-utcz* 6-ik az. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78l A Szerkesztő lakása : Efltvős-utcza 19-ik szám. *==rr HIRDETÉSEK =«= a k* WaéllilaalaWÉaa a lagatoaébb árak Ballett füvétataak. NjMttér gannood ion 20 Allér. ■ — Hirdetéaak díjjal alőie fizetendők. Tanév végén. A mai nappal bezárul ismét egy ti* hónapos tanév. Az elmúlt iskolai esztendő lepergett az ö szokásos változásaival. Ha visszapillantunk a lefolyt tanévre konstatálhatjuk, hogy mig egy részt s egyes helyeken a haladás jegyében folyt lrr másrészt meg a tanévet a rendesnél sokkal több s nagyobb mérvű járványos betegség szaggatta meg, értjük ezt az elemi és iparostanonc iskolákra. Városunk elemi és iparostanonc iskolai munkaidejéből az elmúlt tanévben a kanyaró járvány teljesen három hónapot vett el. Régen történt az meg, hogy a népoktatás járvány miatt ennyi, ideig szüneteljen, de viszont az orvosok véleménye szerint szintén régen történt az, hogy ez a betegség oly vehemenciával lépett volna fel, mint épp most, ebben a tanévben. És ha a vidékről érdeklődtünk, vajmi kevés helyről hallottunk kedve/ő egész- ségügyi állapotokról hirt, hanem ellenkezőleg: sok vidéki iskola ugyancsak járványos betegség miatt hosszabb — több ideig be volt zárva. Tehát az elmúlt tanév egészségügyi szempontból véve az elemi népoktatásra nézve nem volt'kedvező. Ezzel kapcsolatban egy másik szomorú jelenségről is kell megemlékeznünk. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az elemi iskolába különösen testilég, TÁRCA. Isten madárkái. — Vihartépett fészkek. . — ■ ■ _ Irta: Bodnár Gáspár. Az én lakóim kis fészkében — megszaporodtak. Kora réggel, mikor, a uap első sugarait küldögeti a földre — a fészekből csicsergést hallok. Minő kedves^ minő gyöngéd csicsergéseket | A gyermek világra jöttét sírása hirdeti. Á halandó ember első beszéde — a sirás. És mikor e siralom völgyéből távozik i Akkor is sóhajtva-nyögve búcsúzik. A fészekből is csicsergés, olyan kérő, eiró csicsergés hallszik. És látom az apafecskét, a mint méltósáj/galteljesen távolik. Meg visszatér. Gyakran. Szaporábban, mint máskor. Hja, neki már megöregedtek gondjai. Megnehezedtek kötelességei. Azért szeli ha talmusabban a levegőt. Mintha gazdagabb, bővebb teherrel érkeznék is, mint máskor. Oh mily szép is egy fecskefészek. Az ó csicsergő kis jószágaival. Hogy dugdossák ki pici fejüket, csőrüket. Hogy bivják, csalogatják szüleiket- És azok jönnek is. Szállnak sebesen, lenge lebegéssel. Sóhajszerü inba Bússal. de szellemileg is fejletlenebb anyag kerül némely helyen, mint az előtt, oka ennek legtöbb helyen az, hogy az elemi iskola előkészítője: az óvoda még nem ütött tanyát, sok olyan község van még a megyénkben, höl az első nevelést és oktatást muga az elemi iskola adja. A tanév végével a tanulók bizo- nyitványt szoktak kapni, amely dokumentum tanúságot tesz arról, hogy a gyermek miként használta fel a tanévi időt erkölcsi magaviseleté, s tanu- lásbeli előmenetelét illetőleg. A tanító megteszi kötelességét az iskolában, hogy mindennek dacára minden tanuló nem mutathat fel kitűnő bizonyilványt, oka ennek az, hogy ily rendkívüli rnunka- megszakitások jöttek közbe, mint a mostani tanév derekán és végén, de okát. kell keresni magában a gyermekben s ezzel kapcsolatosan a szülőben. Megengedem és meg is hajlok atna igazság előtt, hogy a szülői szeretet nagy, erős cs sok mindenre képes, hogy a szülő a saját gyermekével szembe részrehajló, de mindennek dacára a szülőnek igazságtalannak lenni nem szabad. Ha valamelyik szülőnek hanyag gyermeke van, de diákmesékben kiválóan jártas, kész a szülő gyermeke rossz bizonyítványa miatt az iskolát és a _ tanítót okolni ahelyett, hogy mérlegelné a tanévi viszonyokat, gyermekének igyekezetét és szorgalmát. Az ilyen szülőre azt szokták mondani, hogy vak, saját gyermekében és igy önmagában nem látva a hibát És látva-lálom naponkint emelktde't lélekkel. Mist táplálja, a madár az ő csicsergő fiókjait. Hogy bóbisgtiiju. Hogy nyújtja csőrévd-szájával nem csuk a mindennapi táplálékot.- De szinte érzem, hogy szivét is. Egész mindenéi. Lényét és életét. Sajnálom igazán a nőt, a ki soha se érezte anyaságának legnagyobb méltóságát. Nem táplálja saját emlőjéből gyermekét. Elfordulok tőle. A modem nőtől. És uz én szememben is megrezzen u könny. Mikor látom a beteg anyát. Aki sir, boldogtalan. Mart nem tudja táplálni csecsemőjét. Nem élvezheti az anyaságnak kimondhatlan, le- irhatlan boldogságát. fjgyan vájjon az a kényes, modern nő láttu-e már, mikor a fecskék csicsergő fiaikat tápiáják? És ha látja: mit érezhetf Hagy igen | ’Iszen a' modern nőuek nem szabad mélyenérezni. Csak érzelegni vagy sirni, kacagni minden benső szükség nélkül. * * * Napról uapra nézem-lesem én lakóim fészkének életét. És szövöm gondolataimat. És szöknek őszembe az élet képei, szomorú- vegyes, felemelő mozzanatai... ... Ismerek égy családot. Jó család, munkás család. Az apa kora reggeltől, késő estig dolgozik. Az .anya fáradhutlau. Szinte összetöri magát. És még sem boldogulnak. A létért való küzdelem már már elviselhet- len. Az apa napról-napra vészit lelke egyensúlyából. Egyszer csak elborul. Egyedül vun. mást okol a maga hanyagságáért. Az ilyen szülő rosszul neveli a gyermekét s korán megtanítja arra, hogy az életben lehjef járni hamis utakon is, de ugyanakkor megfeledkezik arról, hogy az ily utakon járó élet hamis, melyből való előbbi vagy későbbi felébredés nagyon keserű. Ä szociál paedagógia korát éljük, a.- mikor a modern népoktatás hatalmas lépésekkel halad előre. A szülő ne távolodjék az iskolától és ne csak akkor tegye be a lábát az iskolábu, mikor a tanév elején beíratja a gyermekét az iskolába — sok még ezt a kötelességét is másra bízza — hanem nyitva van az iskola kapuja-ajtója bármikor bármely szülő részére. Tessék csak megmutatni annak a gyermeknek, hogy a szülő maga személyesen érdeklődik és pedig elég gyakran gyermeke erkölcsi magaviseleté s tanulásbeli előmenetele iránt, majd megfogjuk látni, hogy az a gyermek is mindjárt másképpen fogja fel kötelesség teljesítését s ahelyett, hogy ismét yliákmesékkel állana elő, könyvet ragad s tanul, mert fél, tudja, hogy hamis utakon nem járhat. Sok családapa, anya azt mondja, hogy nincs időm, hivatalba kell mennem, dologra kell állani stb. Hát kérem ez nem igy van egészen. A szülő nemcsak kenyérkeresője a családnak, hanem annak feje, irányitója, nevelője. A gyermek- nevelés épp oly kötelessége a szülőnek, mint a kenyérkeresés, tehát nem csak a testi szükségletről, hanem gyerCsuládja a templomban imádkozik. Talán éppen — ő érette. Az összetört férfi revolveréhez nyúl. De ime, tekintetét oda veti a fecske fészekre. Négy csicsergő kis jószág nyújtogatja gyenge csőrét a fészekből. És ime sebes szárnyalással jő az apa-madár. Eteti gyermekeit. A férfi összerezzen. . ^ Gyáva emberi suttogja. —: Gyenge, poltom férfi. Hát az a madár teljesíti hivatását. Napról napra. Fárad, repül. Ki és be. Hányszor és hányszor. Kétségbe nem esik. El nem bizakodik. Csak az ember nyomorult. Gyáva. És eldobja a fegyvert. És rohan a templomba, ö is. Oda térdel családja közé. Szeme megtelik könnyel. Lelked megkönnyebbül. Akarata pedig, mintha tűzben égett volna. Mint az acél. Erősebb, dacosabb, ha égő parázsba teszik. És szembeszáll az élettel. Az élet pedig meghunyászkodik előtte. Mint a vad. Ha szeme közé nézünk — elsompolyodik. * * * De nagy vihar támad. A ragyogó ég elborul. Mintha éjszaka közelednék. Villám játszik-cikkázik. Majd szédítő módon vakít. Mennydörgés hömpölyög a felleg-orraokon. Csattog. Vihar tépi a fákat. Örült módon kavarja a nagy természetet. Szakad a fel- leg. Mintha millió kéz húzná, tépné lefelé. Hát mi leszen -uz én lakóimmal ? A kis fészekkel. Az eresz alatt. Ahol fészkel u fecske. - ’ ineke lelki ápolásáról is köteles gondoskodni, amely nem csak szóban áll és kulminál, hogy szept. elsején beíratjuk az iskolába, hanem abban is nyilvánul, hogy idöközönkint meleg érdeklődést tanúsítsunk gyermekeink iskolai élete iránt. Sok szülő ezt a kötelességet elmulasztja, melyért ép úgy megróható, mint ha hivatalos mulasztást követett volna el. Hivatalosan azért felelőségre nem lehet vonni, de társadalmilag, szociál-paedugogiai szempontból igen. Gondolkozzunk csak kissé : vaijon melyik tanitó nem szeretné, hogy abban a kellemes helyzetben legyen, hogy az egész osztály tanulóit a legjobb bizonyítvánnyal lássa el, de fáradságos munkája árán sem tudja ezt elérni, nem tudja először azért, mert igazságosnak kell lennie s mindenkit érdeme szerint klaszifíkálni, de nem tudja azért sem, mert a szülök nem sokat törődve gyermekeikkel nem igen sietnek a tanitó munkájában segéd kezet nyújtani. Most még nem, de reméljük, hogy nem sokára ez is meg lesz, mert ha a tanitó és a szülő együttesen működnek a nevelés s tau- tigy terén nem lesz a tanév végén olyan sok rossz bizonyítvány és ennek föl) tán nem támad sok szülő lelkében elkeseredés, harag, gyűlölet és bánat, nem terem oly sok szülő szemében könny, mely rendesen a ferde, hamis s rossz nevelés keserves gyümölcse. A tanítói kar egy hosszú fáradságos tanév végén megérdemlett pihenőre tér, adja az Ég, hogy minden A kegyetlen szél millió ujjánuk egyike oda téved. Körmével belekap a kis alkotmányba. A fészekbe. Sűrű esőn keresztül veszem észre. A fészek leszakad. Ott terül el az eres/, alatt. Az anyu-madarak viaongva, jajongva röpködnek uz eresz alatt. Tehetetlenül kell nézniök a vihardulta fészket. És . a megrebbent, síró fiókokat. Szivrepesztö jelenet. így tud a madár szeretni. Érezni, sirni. JajongniI Az a kis szív. Az a csepp jószág. A siró-rivó fiókokat egy tolas kosárba helvezetn. És ott hagyom, Jó, biztos helyen Az unyamadarak jajongva, éles visításokkal röpködik körül fejemet. Majd hogy hajamba nem csapnak. Aztán a kosarat ott hagytam.' Ezt kell látni. Ezt a jelenetet. Az örömöt. A meglelés kimondhatlan örömét. A csókokat. Amiket csőrükkel váltanak. Az ölelést. Amit szárnyukkal végeznek. A bó- bisgatást, ahogyan puha tóink alá rejtik fiókjaikat. * • * Ám az öröm csak rövid ideig tart. Csakhamar felébrednek az anya-madarak mámorukból.. Megkezdődik újra a sírás. A jajoDgás. Köröskörül röpködik a kosarat. Csak egyre röpkedik. Ekkorára már több fecske gyűl udvaromra. Mindig több és több. Csevegnek, tanácskoznak. Különösen egy öregebbnek látszó fecskével. És nekem úgy tetszett, Egy angol gyárosnak a maradékjait 5O°/0 árengedménynyel vettem meg. Ezen vételben vannak feltűnést keltő szép férfi- és nöi-szövetek, kiváló finom minőség ben, mindenféle méretekben, Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani. WE1SZ GYULA SZATMÁR Deák-tér 21. szám.-12
