Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-18 / 20. szám
/ 20-ik szám. Huszonhatodik évfolyam. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. —=AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: == Egész évre . . . S kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : -= Morvái János könyvnyomdája Eötvis-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvős-utcza 19—ik szám. HIRDETÉSEK 0 lap kMéhivalalákaa a InokilH árak mollett fitvétetnek. Nyüttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal élőié fizetendők. gáláéban részesül. Mindezen hiányok megszüntetése az ezen hivataliul érintkező nagyszámú és nagy fizetési kötelezettségeket t eljesitő közönség érdekében elsősorban és égetően szükségesek voltak. Ezenkívül az ellenőrzési és irodai szolgálat célszerűbb beosztása, az adóköteles tárgyak felvétele és a város területére 1 vasúton és a sorompókon behozott adóköteles tárgyak adatainak beszerzése iránt tett intézkedések; a könyvek pontos vezetése, a leszámolásoknak rendes időközönként való megejtése, váratlan ellenőrzések és készlet- felvételek, valamint más szakszerű intézkedésekkel uz 1908. évi fogy. adó bevételek miutegy 26.000 koronával em dkedtek a nélkül, hogy az adófizető felek zaklatva, vagy jogúikban sértve lettek volna. A fősuly csak arra helyeztetett, hogy a város területére behoz.ott adóköteles' tárgyak megadóztassanak.. Ezen ténykedésekből látható, hogy a kényszer hatása alatt tett személycsere igen is gyökeresen megváltoztatta az eddigi már eddig is, és ajilolgok tökéletesítése még most is folyamatban van. Három pontba foglalva tárgyalja az említett cikk a reformra vonatkozó javaslatát. — Ezek között először: „A szervezet tökéletes kiépítése“ tárgyaltatik. Ezen pont támogatására felsorolt adatok közül tényleg haladéktalanul szükséges, hogy ezen hivatal a városi szervezetbe beillesztessék és olyan elhelyezést nyerjen, mely a mai kor igényeinek, a hivatal érdekeinek és az odó és vámfizető . közönség kényelmének is teljesen megfelel, ez a kérdés azonban oly képen volna megoldandó, hogy első sorban az állat vágásból befolyó husfogyasztási adó, a fogyasztási adóhivatal által tett és tárgyalás alatt levő javaslat szerint, mint az tna már több nagyobb városban történik, úgy itt nálunk is a vágóhídon volna kezelendő, mivel pedig a vágóhid kibővítése úgy is küszöbön áll s ennek megtörténte után a vágóhídi felügyelői állás rendszeívsitése most már elkerülhetetlen lesz, — uz ezen husfogyasztási adókezeléet a megválasztandó * S vágóhídi felügyelő úgy is elvégezné. Ezen körülményt már most, a vágóhíd kibővítésnél is figyelembe kellene venni, ami által az adózóközönség nagy zömét képező mészáros ipartestületnek egy régi és jogos kérelme nyerne megoldást, s erre közérdekből is nagyobb szükség volna, mint urrn, hogy uz ellenőrnek BFőellenőr*-i cím adussék. A személyzet egy részének nyugdíj jogosulttá tétele sem maradhat észrevétel nélkül; mert az által, hogy 20 állandóan nlkulmuzott egyén közül 1—2 nyugdíjjogosult legyen, ti többi pedig nem, ez még a jelenleginél is nagyobb elégületlenséget idézne elő, e ez által a szervezet tökéletes kiépítésének épen uz ellenkezője végeztetnék. Hogy a személyzet anyagi helyzetének javítása most már halaszthatlan, azt el kell ismerni és pedig fizetésük javítása, megfelelő lakbér és a tisztajövedelem bizonyos százalékának | személyzet között való felosztása által, — mely utóbbi javadalom által | személyzetben a szolgálati buzgóság és a megbízhatóság fokozódna. — Ez a kérdés úgy volna megoldandó, hogy a személyzet a városi nyugdíj egyesületbe volna felveendő, vagy p-'dig a magántisztviselők nyugdíj i gye-: sületébe beíratandó, s addig mig az egyén | város szolgálatában áll, a dijakat a város fizesse, mint a hogy teszi ezt ma már minden magán vállalat. Ennek részbeni fedezetéül u befolyt bírságok felerészben nyugdíj alapra volnának fordítandók, másik fele ré«ze pedig a kihágást felfedezőknek volnának utalványozandók s így a város kevés költséggel nyugdijképessé tenné az egész hivatal személyzetét. Ezt megelőzőleg azonban a fogyasztási odó és vámhivatal személyzete újból volna beosztandó a szerint, amint azt a város kereskedelmi fejlődése, u közönség és | város érdeke és tekintélye megkívánja. T. i. az oly egyén, ki ideges, összeférhellen természeténél fogva hosszú éveken át a nagyszámú közönséggel való érintkezésre alkalmatlannak bizonyult, helyeztessék el a varos szolgálatában oda, hol a felekkel egyáltalán nem, vagy pedig igen keveset érintkezik; mert egy ember idegessége miatt ezreket kitenni a zaklatásnak nein lehet célja a hatóságnak. Hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a közönség is szívesebben fizeti az amúgy is tulmagus közterheket, ha tisztességes bánásmódban részesül és lulkövetelé- sekkel nem zaklatják lépten-nyomon. Bizva ubbun, bogy a hatóság ezen tarthatatlan állapotokat megszünteti, egyelőre a megtörtént esetek nyilvánosságra hozatalát mellőzzük. A cikk 2-ik pontja: IKözvetlenség a vezetésben“, nagyon is kifogásolható. A Szamoshiu, kövezet és vásárvám, valamint a fogy. adók kezeléséről szóló 59-^1894. sz. szabályrendelet 6-ik sznkusza értelmében u hivatalt a könyvelő, mint a hivatal főnöke vezeti; a főjegyző pedig ugyanezen szabály 3-ik szakasza értelmében felügyelője és tanácsi előudója e hivatalnak; ebből tehát önként következik, hogy amennyiben a hivatalnak közvetlen vezetője a könyvelő, ki állandóan csak a hivatal vezetésével foglalkozik, igy a közvetlen vezetés érvényesül is és bátran állítható, bogy a cikkíró által a vezetéshez szükségesnek említett széleskörű figyelem, személyes tapasztalatok, oktató, ellenőrző és fegyelmező képesség a jeleni !gi vezetésben is meg van, a mit legjobban igazol nz, hogy több mint 20 évi gyakorlata van e szakmában, mely időről az államtól is kitűnő bizonyítvány nyal1 rendelkezik. De még enrjól is nagyobb bizonyiték az 1908. évi fogy. adó bevételeknél mutatkozó 26.000 koronát meghuladó többlet, ami a folyó évben is növekedni fog. A fent elsoroltakból látható tehát, hogy a vezetésben a közvetlenség meg van s nz ellenőrzés is hova tovább intenzivebb lesz I a főjegyző a vezetés feletti felügyeletet gyakorolja s u tanácsban az ezen hivatal elintézés alá kerülő ügyeinek nz előadója, s mint ilyennek csuk akkor volt e hivatallal sok dolga, mikor u régebbi'hivutulvezető könyvelő működése ulatt a szóbeli és írásbeli panaszok napirenden voltak. Ma uzonFogyasztási adó és a vámhivatal reformja. Fenti cim alatt a „Polgárok Lapja“ 2-ik számában egy igen szép cikk jelent meg, mely ha nem is teljes szakértelemmel, de annál nagyobb jóindulattal tárgyalja ezen elhagyatott hivatal személyzete anyagi helyzetének javítását, mely cikk tartalmát illetőleg a következő észrevételek megtételére kérettünk fel illetékes helyről. Az említett cikkben elsősorban is arról tétetett említés, hogy a város vezetősége által a közelmúltban a kényszerítő hatás ulatt egy személycserével tett változás az eddigi rendszert, ha valamennyire is, de gyökeresen nem változtatta meg. Ennek ellenkezőjét mi sem bizonyítja jobban, mint azon körülmény, hogy a régi rendszer alatt a kereskedők és mások is drága pénzm fizetett alkalmazottaikat nem merték e hivatalba küldeni s Ők maguk is ha csak elkerülhették nem jöttek, mert amit ma percnyi várakozás után részükre elvégeznek, arra a régi rendszer mellett órák hosszat kellett várakozni és veszekedni mig az elvégeztetett. A könyvelés rendetlen és hiányos volt; a feleket terhelő tartozások és követelések nem lettek rendesen nyilvántartva, s igy hu valumely fél tartozásának kiegyenlítése végett a hivatalba volt kénytelen jönni, már amint nz ajtón belépett, meglátszott rajta az idegesség, s az attól való félelem, hogy órák hosszáig kell várakoznia, mig ki keresik a 8egédnnplók és más jegyzékekből és pnpirszeletekről tartozását. Mindez az újabb rendszer alatt megszűnt, a mi úgy a kereskedők, mint a mészárosok, bortermelők és más magánfelck között megelégedést szült s ma mar mindenki otthon érzi magát e hivatalban, mert tudja, hogyha fizetnie kell is, de emberhez illő bánásmódban és kiszóltArca Búcsú-strófák. Radó Bertalan bankettje alkalmára. Irta: Dr. Havas Mikiás. Nemsokára eltelik egy fél emberöltő, Hogy belőlem ki-kitől* az alkalmi költő... Ilyenkor születik egy óda, egy szonett Vagy zenei téren egy induló, egy menüett. Hogy e poezissel az irodalom mit nyer Es babért terem e az ilyenfajta siker? Mellékes, mert hiszen bankettnél az a fő A menü legyen nívós és hideg a pezsgő... Ám ha e költészet nem is ér egy lírát És meg nem hódíthatom az Akudémiát... Bizonyos, hogy kedélyes fehér asztal mellett Csak elkél néha egy kis szellemi ballett... Legazivélyesebben akkor z<ndül múzsám, • Legfájóbban akkor csendül az én nótám, Amikor egy barát, egy ifjú cimbora Legénybúcsnjánál fogy a kocsma bora ... Legény búcsúztatni éu kitünően tudok... Vőlegények bújára olyan vigaszt nyújtok Hogy mit este bevett, reggel kijön száján És arról beszél folyton a uászéjszakáján .., Ámde most a búcsú nem egy vőlegényé Kinek gondolata megfagyott keménynyé... De a „legnagyobb legényé“,kinek múltja éposz, Ki Szatmáron az volt, mi mondákban a hérosz ! Nem állítom én ezt klassikus formákból Sem pedig obiigát hizelgés okából Dicsérnem őt késztet az igaz barátság De meg is bízott azzal a vigalmi bizottság ... Valljuk meg őszintén, — ezen a határon O volt köztünk mindig ember a gáton! Agilis, tevékeny, bú gó és szorgalmus A mi hibáink iránt mindenkor irgulmas! Ha dolgozni kellett, — ő volt ott legelői«.. Mindenki kidőlt már az oldala mellől. Irodalmi egylet, jótékony intézet... És semmi punamázás, — semmi pénzintézet. Önzetlen a szónak igaz értelmében Gavallér, gentleman, világ életében Társaságban elmés, — mindenütt hangadó ... íme ez volt ő, a pedáns, jó Radó! Ha jött vendég, magas, kit fogadni kellett ő volt az, ki ott járt, az oldala mellett S ha nem is az utczán, de az előszobában Várta egy beszéddel az oldal-tarsolyában ... Hát még a bankettek, ha összetolt két asztalt, Ilyenkor viselte a legszebb--hivatalt Az első toaszt joga udta kozzá a díszt... S gyakorlá — ukárcsak a jus prim«e noctist... Szerette, pártolta a sziumüvészetet Állandóan föutartott egy páholy-bérletet, Igaz, hogy közösen egy barát-családdal.... És zsebében a „hogy ülünk“ kontraktusával... A kellő formák közt, aminthogy azt szabad, Öltözők ajtaján néha bekopogtat Lelkes hive lévén zenéuek. drámának A csinos díváknak, miut Haller Irmának ... Azt a nagy dolgát sem szabad elhallgatni Bár erről valóban lehetne csevegni..! ö dirigálgatta diszes Csarnokunkat, Melyben már állítják a ravatalunkat! S hu fizetni fogunk a szép berendezésért És bánkódunk azért a pár ezreskéért, Ha elviszik a fotelt, el a sok szép széket ... De ki fogja tartani az emlékbeszédet.,. ? Ámbár ha mégis úgy fordulna sorja S ebben reménykedik e strófák faragója... Hogy megmentjük Csarnokunk s annak régi [fényét Megfestetjiik hálából a Radó Berti képéti Ama sok felírás, címek és táblák közt Melyekben elveszünk, mint gyerek sok bába [közt Lesz végre' egy faldisz, mire ha ránézünk Ruhát, botot, ernyőt a gárderobba viszünk 1 Az a kép majd sokat gondolkodni késztet Mit tesz az: igazi kötelesség-érzet I Ezt a nagy erényét tán nem is jól bec-ültük ... Eszményeit talán mi meg sem értettük ?! De nemcsak a Csarnokban, mindenütt s mindenkor Szívesen gondolunk bármily alkalomkor Hogy itt volt közöttünk, ő és kedves párja ... Éljen Radó Berti, a jó Isten áldja! Rangkülönbség. Borosfejü emberek két égő gyertya- szálat felejtettek a pincegádoron. Az egyik finom milligyertya volt, a másik afféle közönséges faggyugyertya. A szegény faggyugyertya addig-addig nézte a milligyertya fényét, mig halálos nagy szerelemre nem lobbant iránta. És szegény faggyugyertya megszólult I piuce mély csendjében: — Nagysád, — mondta — ön oly fehér, fényes, oly tiízta és illatos! Nagysád, én volnék a világ legboldogabb gyertyája, ha a feleségem lenne! A milligyertya megbotránkozottan mérte végig a faggyugyertyát. — Elment uz esze ? — kérdezte. — ön akar feleségül venni, ön, a ki görbe, pislogó és rossz szagu ? A faggyugyertya erre igen elszégyelte magát. — Nem értem, hogy miért oly gőgös nagysád — mondta. — Végre is gyertyák vagyunk mind a kettőn és rövid egy-két óra múlva elégtünk mind a ketten. A milligyertya kevélyen mosolygott. — Öq nem tudja, hogy gyertya s gyertya között igenis van különbség. En arra születtem, hogy szalonokban ragyogjak, ön pedig arra való, hogy a cselédházban égjen. Az 1909. évi újdonságok — —== Elsőrendű gyapjúszöveteket ======= Weisz Gyulánál kaphatunk, Szatmár Deák-tér 21. tJtdlérketetten olcsó árak! $$| n-i* Utőlérhetetleu olcsó árak! Női costum ÜÜ szövetek ®S§ — nagy választékban.
