Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-06 / 14. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Iparművészeti kiállítás Debrecenben. A debreceni kereskedelmi és iparkamara, az Országos Magyar Iparművészeti Társulat közreműködésével Debrecenben Husvétkor iparművészeti kiállítást rendez. A kiállitás április hó 7-ikén délelőtt 10 órakor nyílik meg, nagy ünnepséggel és április hó 21-ig lesz nyitva. A kiállitás megnyitására a magyar iparélet számos kitűnősége Ígérte megjelenését; nagyszámmal jelenik meg az Országos Magyar Iparművészet Társulat küldöttsége is. Az iparművészeti kiállitás ritka meglepetés lesz Debrecen közönsége számára; olyan látványosságot tár eléjük, a minőben még vidéki városainkban nem igen volt részünk. A kiállítást a kamara és az Országos Magyar Iparművészeti Társulat közös megbízásából, dr. Rácz Lajos kamarai s. titkár rendezi, hozzá intézendő minden tudakozódás. A kiállitás védnökei a kamarakerület hét vármegyéjének főispánjai és Debrecen szab. kir. város polgár- mestere. Az Iparművészeti Társulat vándorkiállítása, melynek anyaga főleg karatnai, üveg, bronz-plasztika, hímzés szövés és csipke készítményekből áll. Különösen feltűnést fog kelteni e csoportban a Zsolnay világhírű gyárának csodaszép gyűjteménye. Igen szép bronz szobrok és remek üvegek, továbbá a csetneki csipke, Iíriesch-féle szőnyegek stb. adnak kiváló érdekességet e csoportnak. TARCA. Az álarcosok. — A. „Szatmár éa Vidéke“ eredeti tárcája. — Irta: Sipos Zoltán, a szatmári szinház tagja. Tévedések elkerülése végett sietek előrebocsátani, hogy neno azokról az álarcosokról vau itt most szó, akik a hagyományos farsangi éjszakákon csörgő sipkával, pajzán és igazi jó kedvvel járják a ropogós magyar táncot. Nem, hölgyeim és uraim! Itt azokról az álarcosokról fog néhány szó esni, akik ha nem is úgy érzik — mégis úgy mondják, akik ha sírni szeretnének — nevetniök kell, akik eképen álorcát viselnek, hamis érzelmeket adnak vissza iguzi gyanánt és akiket általánosságban úgy hívnak, hogy: — színészek! A jelenkorban élő modern Íróink nagy; jai és aprajai már számtalan esetben dolgoztak fel szebbnél szebb thémákat ugyancsak u szinpad. világából. Ezen dolgozatok azonban minden alkalommal, többé-kevésbbé vonatkozással voltak megtörtént szinész- esetekre. Szerény mugatnnak is van már egy ilyen kedves gyűjteményem, régi jó és hires színészek életéből, saját feldolgozásomban. Jelenlegi szándékom azonban egészen más irányú. A kiállítás másik csoportjában kizárólag a debreceni kamarakerület- böl való rnüiparosok készítményei lesznek Összegyűjtve. E csoport részleteiben különösen gazdag lesz a lakásberendezési osztály terme, melyben 8 interieur és középütt pompás hall lesz megépítve; teljesen fölszerelt modern lakást fog e csoport bemutatni : előszobát, társalgót, szalont, uridolgozót, ebédlőt, hálót és kouyhát. Az egész teljesen modern és művészi tervek után, kiváló iparosok kezéből kerül ki és a legfejlettebb külföldi iparcikkekkel sikerrel veheti föl a versenyt. Az interieurökön kivül e nagyteremben számos külön bútordarab lesz, köztük szép irószekrények, toilette^készletek, angol börbutorok, szoborállványok, likőrszekrények stb. A lakás berendezési osztálynak már külső képe is művészies és pompás látványosság lesz, mely Györgyi Dénes építőművész Ízlését dicséri. A debreceni kamarakerület anyagának második osztálya a fémipari csoport lesz; vert vasmivii rácsok, virágtartók, órák, lámpák stb. A harmadik osztály a népművészet és a háziipar anyagát mutatja be. Itt lesznek a máramarosszigeti pompás gyapjuszöttes szőnyegek, hímzések; a földmivelésügyi miniszter hegyvidéki kirendeltségének szmirna szőnyegei; a mezőtúri, kunszentmártoni fazekasok edényei, a szűcsök remekbe himzett bundái, a debrecen-vidéki népfaragta dolgok. A negyedik csoport a kézimunkák gyűjteménye. lit á debreceni kiváló uöiipariskola legszebb hímzéseit mutatják be; ugyanit lesznek a bőrdíszművesek (Dávidházi, Antalffy, Debrecen). A kiállítás, úgy a jelentkezések nagy számát, mint a bejelentett tárgyak tömegét' tekintve, méreteiben is jelentős lesz; a bemutatott és szakszerűié" felülbírált pompás tervek után ítélve pedig színvonala a rendes vidéki kiállításokat messze felülhaladja. A debreceni kamara a kiállításon megjutalmazandó iparosok kitüntetésére doinborképfct mintáztatott egy jónevü szobrásszal és azt bronz és ezüst plaketté vereti. Kitüntetéseket ad ezenkívül az Országos Iparművészeti Társulat is. A kiállítás mindenképen feltűnést keltő gyűjteményei megtekintését előre is ajáuljuk a müveit magyar közönségnek, melynek ez alkalommal mód- jábau lesz meggyőződui, hogy a magyar iparos is képes felvenni a versenyt -a külföld legfejlettebb müiparával is. Másrészt ajánljuk a kiállítást a tanulni és salad ui vágyó iparosságnak, mely- nekíszámára minden legkisebb részlete gazdag okulást nyújthat. •' A kiállítást megnyitó ünnepélye a Kereskedő Társulat dísztermében lesz. Az ünnepély után nyílnak meg az udvari kapuk és térhet a közönség az udvari épületekben, a nagy tornateremben, öltöző, zeneterem és áruisme muzeum termeiben elhelyezett kiállításba. A kiállítás naponta délelőtt 9—12 j és délután 3—6 óráig lesz nyitvä A belépti dij személyenkint 80 fillér. Célszerű volna, ha a kamarakerület vidéki városaiból társas-csoportok együttesen utaznának be a kiállítás megtekintésére; ily esetben a kiállítás vezetősége, szétküldött körlevelében a csoportok szekszerii tájékoztatását, vezetését kézségesen ígéri. Ily társas-csoportok szervezésére az ipartestületek, iparos és kereskedő körök vannak hivatva és ezáltal hasznos iparfejlesztő munkát végezhetnek. A nagyközönség ily csoportjai vezetésére pedig a kaszinók és különböző egyesületek volnának hivatva. Miért lett és lesz béke? Elmondta : Bülow kancellár. Az alábbi beszéd, melyet a németek kiváló államférfia mondott el a birodalmi gyűlésen, érdemes arra, hogy mindenki elolvassa. Egyrészt tökéletesen bevilágít annak a kérdésnek megoldásába, hogy miért kellett békének lennie, másrészt megnyugtató biztosítékot nyújt, hogy a monarchia és Németország közötti erős kapcsolat továbbra is fenn fogja tartani Európa békéjét. Mindenekfelett pedig erősen jelzi a két nagyhatalomnak európai presztízsét A beszéd a következő: * * * Igazságtalan az a szemrehányás, hogy Németország túlzott buzgalommal támogatta Ausztria és Magyarország ügyét és idegen érdekekért szükségtelenül veszedelemnek tette ki magát. Bismarckra ez a szemrehányás nem támaszkodhatnék. Bismarck 1888-ban azt mondta, hogy Ausztria és Magyar- ország, ha cserben hagyják, elidegenedik és a megbizhatlan szövetség ellenségeihez fog csatlakozni. Ausztria és Magyarország támogatása német érdek. Ha Ausztriát és Magyarországot nem táAz 1909. évi újdonságok Ä figyelemre :: méltók. Weisz ( U tóié r betétién Megpróbálom lefesteni, illetve hű ké-' pét adni annak a külsőleg csillogó világnak, amely hivatva van az emberiség oktatására, kulturális fejlesztésére — és szórakoztatására. Aki kiváncsi reá, az vessen Írásomba egy jóindulatú tekintet s én Ígérem, hogy kerülni fogom a szürke, szintelen, unalmas leírásokat. A mai gyenge szinpadi alkotások mellett érthetőnek találom, hogy nem találkozhatunk kimagasló színész-talentumokkal. A jó darabok, amiket már oly rég megírtak, le vannak játszva úgy annyira, hogy a közönség semmi érdeklődést sem mutat irántuk. Magától érthető tehát, hogy olyan darabokat kell kultiválnunk, miket a közönség még nem ismer. Olyat ami uj, és ami vonz. Ezek között vannak a párisi specialitások, és magyar iránydarabok. Az utóbbi mindig oktat és tanít, az előbbi megbizser- geti a vért és próbára teszi a jó erkölcsöket. Aztán jöunek a könnyed zenéjü operettek. Klasszikus, de ritkán fülbemászó muzsika, üres és szintelen prózával, amelynek semmi vonzó cselekménye nincs. Néha mégis akad itt-ott egy érdemes. Ezért nehéz a mai színésznek a helyzete. Ha elbukik a darab, rendszerint a színészeket okozzák a direktorok, a rendezők és főleg a szerzők. Koncedálom, sőt határozottan állítom, hogy valamely darabnak a sikere vagy bukása első sorban a színészek játszó kedvétől van függővé téve. Ha mindjárt nem is oly kitűnő a darab, — meg lehet menteni együttes buzgalommal, lelkismeretes szereptudással, melyekhez természetesen hozzá kell járulnia a színészi-talentum vonzó erejének. De nem elég pld. az, ha valamely darab főszereplői fáradságot nem ismerő buzgalmat fejtenek ki a siker érdekében. A darab sikerét biztosítani csak úgy lehet, ha a darabban játszó összes szereplők — még a némaszemélyzetet sem véve ki — azon igyekeznek, hogy egy érdekes cselekményt, melyét az iró színpadra érdemesnek tartott — úgy adjanak vissza, mintha az most ott a nézők előtt tényleg történne. — Röviden: meg kell játszani az életet 1 Hogy egy színész az életet megjátsz- hassa — világos, hogy tapasztalatokra van szüksége; és pedig a saját szemeivel látott és füleivel hallott benyomásokra. Az események felfogására szolgáló memória működése — mint tudjuk — hasonlatos a gramofon kagylójához. Már most amely színészben ép a memoria s megvan benne az élet embereit utánzó képesség, hogy a különböző jellemek és különböző karakterek cselekedeteit ezek életviszonyaihoz képest hűen visszaadja — az talentum, illetve művészi tehetség. A színművészeire határozottan nem áll az a mondás, hogy „a művészet ott kezdődik, ahol az utánzás megszűnt*. Hiszen e szerint egyetlen tehetséges színészt sem lehetne művésznek nevezni I Ne téveszszük össze azonban az életbeni karakterek és jellemek utánzását, egyes más színészek utánzásával, mert amely színész a másikat utánozza, — bizonyos, hogy csak kontár és nem művész. Egyéni, hogy úgy mondjam : önálló utánzása, speciális jellem- festése, a saját érzékeivel tapasztalt különböző karaktereknek — szükségeltetik ahoz, hogy a „művész“ elnevezésre érdemesek legyünk. A darab sikeréhez tehát első sorban is ambitiózus munkakedv kívántatik. E nélkül — mint nálunk mondani szokás — meglehet buktatni Shakespeare-t is. Másodsorban megkivántatik a darab vonzó, eleven cselekménye, világos, könnyen érthető stylusa, és — amit először kellett volna említenem — a cselekmény valószínűsége és természetessége. Természetellenes, valószinütlen és lehetetlen mesékkel ma már csak a dajkáink traktálhatják az apróságokat, de nem a színész u nagy közönséget, ez ezerszemü Caesart. Amely darabban sikert arat a színész, az nem mindig jó darab, de nem mindig rossz színész az sem, aki valamely darabot nem tud sikerre vinni. Jó színdarab és jó színjátszás 1 E kettő ki kell hogy egészítse egymást s akkor tökéletes lesz a siker. A színész akkor boldog, ha jó szerepet játszhatik, ami természetes is, mert a közönség többnyire azokat kedveli meg. S a közönség véleményét mindenekfólé he- lyezi. Az a szinész, aki hálátlan szerepet
