Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-09 / 10. szám
Huszonhatodik évfolyam. 10*ik szám. Szatmár, 1909 március 9. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Szanin .*) Ismerteti: Bodnár Gáspár. Nagy port vert fel annak az orosz regénynek magyar kiadásban való megjelenése, melynek címét fentebb leírtam. Szerencsétlen természete a magyarnak ugyanis, hogy ha valamely külföldi Írónak müve megjelenik, melyről végig zug a nagyon sokszor mesterségesen kolpoltárt hir, hogy — Esemény számba megy! — Világirodalom gyöngye! — Uj üstökös az irodalom terén ! Akkor fanatikus hittel fordítja, reklamirozza, terjeszti és agyba-fóbe dicséri. Anélkül, hogy közvetlen meggyőződést szerezne jó előre a nyereségvágytól űzött kiadó-, vagy fordító, belevág vakon, öntudatlanul. Ha aztán csalódik, ha a kiábrándulás idő előtt bekövetkezik: akkor már késő a visszaszívás, a visszafordulás. Annak mennie kell. Mert pénz fekszik benne. Ez pedig nem komédia. Hát okvetlenül folytatni kell körömszakadtáig a reklamirozást, ha a meggyőződés és jobb érzés ellenére is: annak a könyvnek okvetlenül művészinek, világirodalom gyöngyének és uj üstökösnek kell lennie. Ez a jelenség konstatálható a „Szanin“-nak könyvpiacunkra való átültetésénél is. A könyv külföldön, nevezetesen először Orosz majd Németországban jól megdolgozott reklám szárnyain és *) Orosz regény. Irta: Arcübasev. Magyarra fordította: Szabó Endre. T A E C A. Az én idealom . .. ... Háborús hir .. . háborús hangulat.. Ez az, ami nekem vigaszt nyújthat! Hisz’ ezt én már olyun régen várom ... — Pusztító harc uz én idealom ! Egyedül ez, mi engem érdekel... Hallatára lángra gyúl e kebel! ... Harc, Vérmező s a pusztító halál... Ez az, amit lelkem epedve vár! A háború ... az uj világot hoz ... Megsemmisül u régi és e rossz 1 Hisz’ ezt én már nagyon régen várom ... — Pusztító bare ez az idealom! Szatmár, 1909 március 8. Jakab Sándor. Probléma. Irta : X. Ráoz Vilma. Lili, — ezólott özv. Fabriné — ném tudom megérteni hallgatásodat és kifogásaidat sem ismerem, melyek miatt ráduézve nem létezőnek tekinted Török Gábort. Nem hallottam tőled a legkisebb ellenvetést sem, csupán kijelentetted, hogy Török Gáborhoz kedvező körülmények közt, jelent meg. A kritika, a komolyabb kritikát értem, nyomban konstatálta, hogy egy cseppet sem rendkívüli ez a regény. Még a legszerényebb művészi kívánalmak is hiányzanak belőle. Stilus szempónt- jából is lapos, közönséges, tucat számba menő. Hozzá járult azonban a könyv hírnevének felújításához az a körülmény, hogy úgy Orosz, mint Németországban elkobozták. Nincs pedig forradalmi tartalma. Távol áll az ily iránymüvektől. Hanem van benne olyan élem, aminek elolvasására megáll a legliberálisabb embernek legszabadabb gondolkodású esze is. Es ha csak van még a kebelben egyetlen szikrája annak, amit léleknek nevezünk, önkényíelenül felkiált: — Ez már cudar visszaélés ami liberálizmusunkkal', legelasztikusabb szabadgondolkodásunkkal és legesleg- szélsőségig menő malackodási hajlamunkkal. Talán_ éppen ez elkobzás, és a mellette párhuzamosan haladó nagy dobok verése okozta/ hogy több kiadást is ért és bő információk alapján állíthatjuk, hogy a külföldön is rengeteg embert szörnyű nagy csalódásba juttatott. Hogy hozzánk is eljutott, azt én természetesnek találom. ’Iszen már fentebb említettem, mily szerencsétlenségünk a könnyenhivés. De más oka is van. A lefoglalt német példányokból, illetőleg a kimondott cenzúra után még megmenthető ezer és ezer kötet — ide vándorolt hazánkba, a korlátlan szabadság hazájába. Gar- nirungozva természetesen megfelelő reklámmal és művészi hirelésekkel. Akadt aztán magyar iró, jobb, szebb hivatásra méltó tehetséges iró, aki lefordította. Lefordította pedig azon hazafias, nemzeti' célzattal, hogy ezt a tüneményes, világirodalomban páratlan és nagyszabású erkölcsrajzot a magyar közönség —| zeng- zetes nyelvünkön olvashassa ... Nos és olvasták. Olvastam. És — fájdalom, sokan fogják olvasni. Hiába tették nálunk is cenzúra alá, vagy fogják tenni. A hire szétterjedt,- mint a toronyból szétbontott tolipárna tollazata. Azt többé összeszedni, a zig- zugokból is összetöinöritehi nem lehet. A régi időben úgy tartották, hogy a tehetség születik. Vége. Tévedés. Most már a tehetséget kinevezik, akár a királyi végrehajtókat. Vagy kikiáltják, mint a mucsai kaszinó elnökét. És én meg vagyok győződve, hogy a magyar közönség is szörnyen ósalódik. Amint én csalódtam. Amint tudomásom szerint sokan csalódtunk. Hivatásom, hogy lelkiismeretesen irányt adjak a közönség azon részének, mely Írásaimat, kritikáimat negyed százada szívesen olvassa. Ezt pedig csak közvetlen utón, magának a kritika alá vett könyvnek átolvasásával, tanulmányozásival lehet megcselekedni. — Közvetett utón, kritikák olvasása vagy megjegyzések alapján ítéletet, önálló ítéletet mondani nem szabad. S mert mondhatom, hogy sokan kérdezték szerény véleményemet e műre vonatkozólag, nem tudom meg- állani, hogy a Saninról őszintén ne nyilatkozzam. * * * Első és leghatározottabb — általános — véleményem, hogy ez a regény messze áll az igazi művészettől. Mert ha az iró igazi művészi vir- tuózitással kezeli a tollát és oly formát ad kényes anyagának a stilus bájával, a szellem játszi könnyedségével, a mélységgel, melybe éppen az irás hatalmával mintegy szédületes határig eltudja bóditani az olvasót- akkor az enervált. megbomlott világ, a kétlábú állatok közé való jutás nagy veszedelmet jelent az olvasóra. Szomorú dolog, mikor ilyenkor még a talentumot is fájdalommal kell konstatálni. De itt nem lehet. A Szanin írójában semmi rendkívüli talentum, semmi genialitás nincs, ö tipikus alakja azon orosz íróknak, akik kevesebb tehetséggel, fantáziával, de tele állatiaa érzésekkel, sőt elbódultan az érzéki kéj mámorától — szinte Öntudatlanságba esnek. Felül tudok én ma már emelkedni a kicsinyes érzékenykedésen, ami az érzéki világtól minden ember fiát el akarja zárni. Elismerem, hogy a nemi érzés hatalom, óriási probléma. Sok ember, egész társadalom életének mozgatója, lelki egyensúlyának úgyszólván tengelye. Respektálom is a művésznek, az írónak azt a jogát, hogy tárgyát onnan vegye, illetőleg arról írjon, ami lelkét megkapta. De az már baromi dolog, mikor valaki Elsőrendű gyapjúszöveteket Az 1909. évi------- ■ új donságok 3TI 7” 7T ,, figyelemre Weisz Gyulánál kaphatunk, Szatmár Deák-tér 21. :: méltók. Utolérhetetlen olcsó árak! 4-16 Vt elérhetetlen olcsó árak! Női costum szövetek ggg »agy választékban. éppen úgy nincs száudékod férjhez menni, mint más valakihez. Török Gábor józan életű, tisztességes, komoly fiatalember bűnös és közönséges paszióknélkül, — felelt Lili. Nem kártyás, a bort nem szereti túlságosan, s vagyonát hiánynélkül, megóvja; szolid vallásos, műveltsége jó modora kétségbe nem vonható. Szóval minden tekintetben korrekt ember, akiről senki se tudnu rosszat mondani. Úgy látszd; — mosolygott özv Fábriné, — jól ismered Törököt; azt hiszem eddigi ellenkezésed puszta leányos szeszély volt. Ki ne ismerné a házasulandó fiatalembereket? Mindenik tisztességes, mindenik- nek nagy érdemeik vannak az anyák előtt, akik legszebb reményeiket fűzik az udvariokhoz; és viszont a leányok előtt a paradicsom kapui látszanak megayilni, melyen belül virul az u. n. asszouyi hivatás és boldogság elfakult kicsinyes virága. Egy ilyen enyhe oázist kínál részemre is Török, a mindennapi tartalmatlan élet legközönségesebb fajtájából. Érveid gyöngék, — mondta Mariska szúrósan, roézakarattal, avagy talán a mesebeli királyfi kecsegtet álmaidban? 45 frt. fizetéssel az ilyen ábrándozások aligha vannak összhangzásban. Különben válaszodért Török ma este elfog jönni. , Egy szerető otthon, s meleg, családikörnél az élet értékesebbet nem is nyújthat, — járult hozzá özv Fábriné. És biz tos vagy abban, hogy Török Gáborral feltalálnám az általud kilátásba helvezett melecr e-mUriikni*» ? _ A hnlrlnfrsághoz a házasság egyensúlyban tartásához szükséges a házasoknak egyforma szeretető, s e szereteten alapuló összeolvadás. Hu ez a kapocs hiányzik, a családi élet öröme szétforgácsolódik, a szeretet elenyészik és helyébe lép a közönyösség, elfásultság. Török kész engem feleségül venni anélkül, hogy ismerné a házasságra vonatkozó kívánságaimat, vágyaimat, jellememet; ha egyebektől eltekintek is, elég okot látok ebben a visszautasításra. Úgy látszik, a feminizmus hálója szövődött körűlted, s a nagyváros felvilágo- sultsága megzavarta gondolatkörödet, — mondta Mariska fölényesen. A házasság vegyelemzés a mi korlátolt felfogásunkhoz bonyolult valami, amiben a bacilusokat csak mikroszkóppal állapíthatjuk meg. A mikroszkóp nálad nem hiányzott, — idegeskedett Lili. Előttem játszódott le életed. Ah, — sziszent fel Mariska; irigyelted, tudom irigyelted boldogságomat, s szerelmünket megzavarva szereted volna látni. Láttum, tudom, hogy kivetetted a hálót az uram után. Nem irigyeltem, nem volt mif: irigyelnem, felelt Lili élesen, nem akarok olyan életet, mint tied; nem akarom életemet megrontani áthazudni, csalni mugamat, az uramat, másokat — mindenkit, nem vagyok portéka, melyet odadobnak a házasság áruházába, hogy összetörött lelkemmel fizessek érte. — Hosszú évekre szóló frigyet kötöttél az asszonyi élet körül fonódott varázstól csábítva — avagy a szerelem, jólét derengett feléd s talán éppen a vénleányság ki- csufolt útját akartad elkerülni ? Ha volt idő, mikor önmagadba szállva vizsgáltad énedet, — őszinteséged mcgmagyarázta-é ezt a lépésedet, tudta-é okát adni? Férjhez mentél az általános szokás hatalma alatt könnyelműen, s hogy szaporítsd az emberek számát.... Nehány év múlva elkövetkezett a kiábrándulás ; szereteted közönynyé alakul át: tudtára ébredtél annak, hogy hiányzik köz- tetek a kapocs, a lelki harmónia, mely a szerelmet elválalhatlanul egyesítheti. Meguntad a selymet, ékszert, s a jólét nyújtotta egyébb örömet. Az urad szeretett, kényezteti, s te annálinkább távolodtál tőle. Szenvedtél, gyötrődtél, visszaváltottad volna aé elmúlt évek szürkeségét, egyszerű napjait; magános óráidban enyhületért imádkoztál, nyugtalan perceidet álcázni kellett az - emberek előtt. Ami jót a természet lelkedbe plántált, lassankint kezdett eltompulni, kiveszni; az ut síkos volt, s te megindultál rajta, hogy annyi fájdalom, s erőtlen ellent- ál lás után az elbukás uj kínjait ismerd meg. Az elválástól visszatartottak az anyagi okok, a jövő küzdelmétől való félelem, melyben semmi biztatót nem láttál megélhetésedre nézve. .Megcsaltad volna az uradat, bűnre vetemedtél volna, de gyávaságod megmentett tőle, bár eljött a férfi, akit megszerettél. Az igaz szerelem bontogatta előtted szárnyát, csábított üdvösségével és — elutasítottad : tisztességes asszony maradtál nem vethet szemedre semmit a rágalom’
