Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-27 / 30. szám
Huszonhatodik évfolyam. 30-ik szám. Szatmár, 1909 julius 27. FH ■SdL [L. ■ 7 T U 2 X 1-8 & TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN.-=AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = S kar. | Negyedévre I kor. 50 &1L Egész évre . . | ______ Fé l évre .... 3 » | Egyes szám ára Községek, községi jegyzők és néptanítók egész évre 4 korona. I« részére SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : - = Mérvéi Jánee kinyvnyomdija Eötvöe-utcza 6<ik sí. »Jatt = TT-^.T .-F.-Frrej-PjV. A *K/T - 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. e lep triódé hivataláé— a legeieeébb árak adtett fitvétetnek. Nyttttér garmood Mm 20 fillér. ■■ Hirdetőiek díjjal a!6ta fizetendők. —— Uj jövedelmi ágak. A mezőgazdasággal kapcsolatban sok olyan haszonvételi forrás kínálkozik, a mit ha körültekintéssel, tudással aknázunk ki, igen tekintélyes jövedelmet vagyunk képesek magunknak biztosítani. A legfontosabb és a legnagyobb jövedelmet adó kisebb gazdasági ág, a baromfitenyésztés. Még az olyan vidékeken is, a hol ennek megvannak a létjogosultságai, a legnagyobb közönyt tapasztaljuk népünk részéről, vagy csupán az asszonyok foglalkoznak vele azt is csak mellékesen, mostoha gyermeknek tartván 8 ügyet sem vetnek reá, nem gondolván meg, hogy abból mennyit lennének képesek pénzelni, ha arra nagyobb gondot fordítanának. Hazánk bővelkedik üditő vizű folyó és patakokban. Ezeknek környékén százezreit lehetne a vízi baromfinak nevelni. S mit látunk? Két éven keresztül laktam Budapesthez közel eső faluban, a mely majdnem egészen a hatalmas Duna mellett fekszik. Azt, gondolná az ember, hogy, hogy a liba és kacsatenyésztés itt nagyban űzetik ? Szégyenlem bevallani, ha libát vagy kacsát akartarri enni, Budapestről kelletett azt hozatnom addig, inig azután magam nem ten}'észthettem. TÁRCA. A kozák. Irta: Tömöri Jenő. Alkonyodon a magyar dicsőség. Nem csöndes, lassú hanyatlással vonta be erőtle- nedő sugarait, mint a pusztai nap. Egy kis szürkület után egyszerre meglepte az éj: a terhes, fekete északi fel leg. Kitisztult már a magyar róna. Szélnek kergetve a hórihorgas cseh dragonyos s a vérengző rác. Szelíd békesség bontogatta a szárnyait, mintha a Tiszántúl nem is dühöngne a hadak istene. De a váci csata után ismét harci paripák vágtatása verte föl a buckái port s az orosz sas hatalmas erejével diadalmasan haladt Világos felé. Egy ezotnyu kozák a hátvédből a hírős városban visszamaradt. Sok vihart látott, bozontos szakállu, marcona óriások, akiknek már puszta látása félelmet keltett. Az öregtemplom, előtti téren ütötték fel a tábort. Ide hordták a polgárasszonyok harungszóra az ebédet. Ma is szent borzalommal meséli egyik-másik tanúja a nagy időknek, hogy mindenféle főzeléket a savanyú káposztától az édes répáig összekever- tek egy nagy hordóban s úgy fogyasztották cl a kákubélüek. Nem csoda, ha ott leselkedett is a nyomukban a kolera. Ha nem a hadnagyuk bölcsője aligha ringott viharverte sátorában a Don partján. kincsesbányát képezne egy-eg y modernül berendezett bolgár rendszerű kertészet. Miért kell néznünk összetett kezekkel a csak városunk határán is dolgozó bolgárokat, a kik nagy pénzeket keresnek tőlünk, holott nekünk itt a föld rendelkezésünkre és épen úgy niegtudnók csinálni, mint a hogy a bolgárok megcsinálják. Szomorú jelenség, hogy idegen országbeli emberek tneg tudnak élni, sőt vagyont képesek gyűjteni Magyarországon, a magyarok pedig kénytelenek Amerikába menni, mert idehaza nem tudnak boldogulni. Tessék tanulni az idegenektől, tessék versenyre kelui velük, s ha kellő szorgalom és kitartás lesz, az idegen vissza fog menni hazájába és nem fog tudui megélni közöttünk, a a pénz pedig a mit eddig elvittek tö- tünk, itt fog maradni a mi zsebünkben. ügy a baromfitenyésztés, mint a konyha kertészet két olyan tér, a hol sokat lehetne sorsunkon javítani és ha ennek dacára semmit nem csinálunk, nem vádolhatunk senkit sanyarú helyzetünk. miatt, mert egyedüli oka a mi élhetetlenségünk. D r/ ° x)i £j9 Nyugdíjasok veszedelme. Rendkívül fontos ős számtalan embert igen közelről őrinlő intézkedést tett legutóbb á m. kir. belügyi kormány. Szigorú körrendelet érkezett a törvényhatóságokhoz, igen sok nyugdíjazott állami tisztviselő és katonatiszt van mint rendes tisztviselő vagy napidijas alkalmazásban, akik tehát két helyről húznak díjazást. A belügyminiszter kimutatást kíván uz ilyenekről, mely kimutatásban megjelölendő, hogy az illetők honnét és mily összegű nyugdijat kúpnak s jelen állásukban mint tisztviselők vagy dijnokok mennyi javadalmazást élveznek. Kétféle díjazást nem enged meg a miniszter a mostani fizetés összegét le fogja venni a nyugdíj összegéből. A kereskedő záróideje. Talán senki se rabja annyira foglalkozásának, mint a kereskedő, aki közvetlenül a fogyasztókkal van érintkezésben. Nemcsak hogy finomnak, udvariasnak, bizonyos tekintetben műveltnek, szolgálatra késznek kell lennie, de megköveteli tőle a társadalom is, hogy a kereskedő ott legyen minden humánus kulturális mozgalomban még pedig nemcsak mint szemlélő, hanem mint adakozó és együttműködő. De maga a kereskedő is szinte telhetetlen munkájában önmagával és alkalmazottaival szemben. Ezért igyekszik üzletét minél előbb hozzáférhetővé tenni a közönségnek és szívós makacssággal igyekszik kihúzni a munkaidőt ameddig osak lehet. Nálunk például este 8 óráig. Ez a rengeteg hosszú idő nincs hasznára a kereskedőnek, a boltosnak és ninos rá szüksége a közönségnek. Mert a fogyasztást nem fokozzák a kinyitott boltok. Senki sem azért megy az üzletbe, mert már, vagy még nyitva van, hanem, mert valamely irányú szükségletet kell fedeznie. Ezt pedig akkor is meg tenné, ha az üzlet nem esti 8 óráig hanem mondjuk csak 6-ig volna nyitva. Es ha esetleg egyik nap már nem volna a beszerzésre ideje, biztosan megteszi a következőn és pedig ugyanannál a kereskedőnél, A fiatul kozák tiszten nem látszott meg, hogy észrevette ' volna a gyűlöletet.1 Szép, csöndesen viselkedett, szavát is alig Ehet hallani. Nem kereste u polgárokkal a barátkozást. Minden gondját a katonáira fordította, hogy a szilaj, vad legények ne garázdálkodjanak az idegen városban. Egy viharos nyári estén megváltozott a helyzet. Kora délután sivitott az orkán, szakadt a zápor, mintha csöbörből öntötték volna, még a törzsvendégek sem jutottak el a korcsmába a rendes porciócskára. A nagyteremben egyedül vacsorázott a hadnagy. Kedvetlen, unott volt u hangulat. Az asszony félre húzódott a söntés mögé s inig ábrándozva gondolt egy erőskaru, csó- kos ajkú fiúra, öntudatlandul dudolgatni kezdett előbb halkan, aztán mind erősebben egy-egy vágy teli, szép, epedő szerelmes német románcot. Igen, a kecskeméti szép korcsmárosné német nótát dalolt. Szepességi, cipszer leány volt, aki apjával vásznat árulva járta be az Alföldet. Az öreg gyolcsos hirtelen meghalt s a támasz nélkül maradt árvát magához vette Tóth Kovács István, a gazdag korcsmáros/ Előbb az üzletben kiszolgálni, aztán meg hitestársnuk. Hálából, szerelem nélkül lépett frigyre az öregedő emberre). Egy ébredő sejtelem folyton súgta a fülébe, hogy az ő viruló fiatalsága jobban összeillene a férje öcscsével, a szép, erős Jóska legénnyel. De azért szorgalmas hü feleség maradt, míg az öregnek meg nem ártott | késői nagy boldogság. Éppen kezdődtek a véres napok, mikor az öreget halálosan megütötte a szél. A Jóska gyerek eddig elfojtott szenvedélye egyszerre lángra gyűlt. A szép özvegy szivében is egész pompájában kinyílott a szerelem virága s hamaroson megértették, hogy őket voltaképpen egymásnak teremtette az Isten. Ekkor jött Ceglédről az üzenet, hogy el kell menni, a haza hiv s a fiatal szerelmes gyerek dobogó szive fölé huszárdolmányt öltött. Maga-maradt a nagy gazdasággal és még nagyobb bánatával a szép, szőke asz- szony. Sóvárgó lelkét öntötte n szülőföldi, érzelmes dalba azon a viharos estén. Azt hitte maga van a egészen megriadt, midőn fölpillantva a hadnagyot látta az asztal mellett. Ijedtsége gyorsan csodálatba olvadt át. Két könyökére támasztotta fejét az ifjú, arcát elfödte tenyerével s izmos teste gyöngén, ütemesen ringatózott, mint a síró emberé. Az érzéketlen, kemény kozákok tisztje sirt. Csodálatos változás történt az asszony lelkében. Elpárolgott onnan a gyűlölet, hogy helyet adjon a leggyengébb szánalomnak. Csendesen lement a pincébe. Egy régi pókhálós palackkal tért vissza | odalépve a kozáktiszthez, bizalmasan, lágy hangon mondta: — Tiszt urum, valami nagy betegség van a lelkén, hoztam egy kis magyar orvosságot. A hadnagy rémülten kapta fej a fejét. Nagy fekete szeme szögletében még fényesen csillogott a köny. Látszott, hogy végtelen restelli gyengeségét. Az asszony is odatelepedett az asztalhoz s vitte a beszédet. — Talán anyja, özvegy édesanyja várja otthon aggódva, remegéssel ? Í n EZTETÉK !!! nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. I Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatóki i ’Rí M Ki 1 Az égés? faluban alig lehetett néhány pár libát találni. Ez, mondom, közel a fővároshoz volt, a hol a hizott libák, hizott kacsák minden időben jő pénzért értékesíthetők. Milyen állapotok lehetnek tehát messzebb a fővárostól, ha itt ilyeneket találtam? A baromfitenyésztés még a legtávolabbi részében az országnak is ki- fizetné magát, mert annak értéke a me8szebbi szállítást is kibírja. Példa reá a tojáskivitel, a mit Német és Angolországba is szállítunk. A mi baromfitenyésztésünket a a gazdaságilag és kulturailag visszamaradt Oroszország is messze túlszárnyalja. Hazánk most már büszke lehet nagyobb városaira. Vannak Budapesten körül helyek, a melyekben lehet mondani csupa olyan ember lakik, akik csak úgy mint Budapesten a piacról kénytelenek élni. A múltkor Nagyváradon jártam. Kíváncsiságból körül néztem a piacon Az egész piacon nem volt annyi baromfi, zöldség stb. a mi Budapesten egy utca lakóinak is elegendő lett volna. Miből fedezi az ottani nép napi élelmiszer szükségletét ? Talány maradt előttem 1 Az ilyen nagyobb városok kör- nvékén lakó kisgazdáknak valóságos Inkább illett u svájci gárdához kadétnak, mint u vad, pusztai lovasok parancsnokának. Sugár növésű, vállas fiú, rózsás zománcu barna arccal. Piros ajkai fölött csak pelyhesen ütközött még a bajusz s nagy, fekete szeme is gyerekes bizalmatlansággal, szinte félelemmel nézte a világot. Katonáinak bálványa volt ez a szolid, de a csaták tüzében rettenthetetlen gyerek, Puszta szavával nagyobb fegyelmet tartott, mint tiszttársainak kancsukája. A városi nagyvendéglőben, hová beszállásolták, ellenszenves hidegség fogadta a fiatal tisztet. A vendégek messze húzódtak az usztalától, a szép korcsmárosné is, a len- virágszemü, csodás szőkehaju asszony, csak .agy kényszeredve szolgálta ki. A kozmáé sült, az ocetesedő bor mind az ellenség asztalára került. Más vendég előtt pedig dehogy kompromittálta volna hires konyháját és még híresebb pincéjét a gyönyörű, szép asszony. Hiába a muszka, csak muszka, ha még olyan ártatlun arcú, szép fiú is. Letipró veszedelme az -édes hazának. Vétek neki minden falat, ha már nem lehet egy kis jóra- való patkánymérget keverni uz ételébe. így gondolkozott u kuruc érzésű menyecske, bár lopva tagadhatatlau érdeklődés sei nézte a szép csinos orosz hadnagyot. Eszébe jutott, hogy valahol van .még egy szép szál huszár. Ha ugyan él még | nem nyugszik társaival a jeltelen közös sírban. Vagy nem nyugszik nehéz sebekkel bontottan a lőporfüstös, véres harcmezőn. Ilyenkor a leányosan szelíd, kék szemek haragos tűzzel szikráztak az ellenséges katona felé.
