Szatmár és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-22 / 25. szám
Huszonhatodik évfolyam. Szatmár, 1909 junius 22. 803 n 23 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Ne sértsük Rákóczi emlékét! Még nincs annak három éve, amikor egy szent érzelem tűiében égett egész Magyarország! Diadalmenetben hóztak haza messze idegenből a „nagyságos fejedelemnek“, a dicsőséges emlékű Rákóczi Ferencnek haló, porait s helyeztük el kegye- letes könnyeinkkel ebbe a hősök vérétől megszentelt földbe, amelyért Rákóczi mindenét, feláldozta. Kitéptük és megsemmisítettük törvénykönyvünknek azt a lapját, amelyen labanccá vedlett őseinknek vert ebként meghunyászkodó szervilizmusa hazaárulónak bélyegezte az imént még bálványozott fejedelmet. S mikor mindezt megtettük, a lelkűnkbe a — bár későn — teljesített kötelesség megnyugtató tudata szállott; nekünk is vigasztalást adott az a gondolat, hogy a nagy fejedelem már most békességben nyugodhatik az ő tiszteletéhez megtért hű magyarjai között. Minek akarjuk most (akarják ya- lakik) megzavarni Rákóczinak siri nyugalmát annak a szégyenletes szatmári békének felelevenítésével, amelytől a fejedelem megvetéssel fordult el, amely helyett mesés kincsekben bővelkedő várainak, óriási földbirtokainak osztrák prédára hagyásával a hontalanság sovány és keserű kenyerét választotta, mert az a békekötés nem volt egyéb, mint az ö háta mögött történt gyáva elárulása a nemzeti szabadság szent Az opportunista történetírás azt mondja, hogy a szatmári béke szükséges és jó dolog volt; üdvös következményei voltak: a nemzet anyagi megerősödése és politikai megszilárdulása, a nemzetnek a királlyal vadő kibékülése. Hát ebben van a sorok között valami elitélése a Rákóczi szabadság- harcának, amely az országnak (mint minden háború) kétségtelenül sok anyagi kárt okozott, amelyet aztán az a „derék, jó'1 béke orvosolt, — valami elitélése a szabadságát és alkotmányát védelmező nemzetnek, amely 1 felfogás szerint egy darabig vásott gyermekként viseli magát, de majd megbánva rakoncátlankodásait., megtért a lojális engedel mességhez. De hol marad a jogos nemzeti önvédelemnek méltányló elismerése, amelyet a nemzet megtámadott jogaiért vívott? Ha csak a béke orvosló hatását, meg a kibékülés helyes voltát emlegetjük, akkor talán legjobb lett volna el sem kezdeni a harcot tétlen közönnyel nézni az erőszakos jogfosztást ? Hogy-a nemzet politikai megszilárdulása a szatmári békének lett volna következménye, azt határozottan tagadom ; sőt maga az a szabadságharc volt annak a megszilárditója, mert a bécsiek azt a kellemetlen okulást merítették belőle, hogy a magyar nemzettel még sem lehet olyan könnyedén elbánni s van még ereje arra, hogy keményen visszaüssön arra a kézre, amely legféltetebb kincseit: szabadságát és alkotmányát elakarja kobozni. Bizony 1 a Rákóczi fölkelése nélkül, a nemzeti jogokhoz és hagyományokhoz való hü ragaszkodás nélkül bekövetkezett volna, amitől már Pázmány Péter félt, hogy „gallérunk alá pökik a német“. Ne értékeljük hát olyan túlságosra azokat az anyagi dolgokat, mert egy népnek annál becsesebb szellemi és erkölcsi javai is vannak s ugyan nézzük meg csak, hogy ezekre milyen romboló hatással volt a szatmári béke. Az 1711-től kezdődő korszakot a ,,hanyatlás| korszakának, „nemzetietlen'• körszaknak nevezi az irodalomtörténelem Nem véletlen találkozás ez, hanem a szatmári békekötésnek egyenes folyón,ánya. Elhamvad 1711 után a nemzeti eszmének imént még magasan lobogó lángja, amely a maga gyújtó erejével ezreket vitt a csatatérre, he vitette formás és tüzes dalra a költői kedélyű egyéneket s megteremtette a kurucköl- tészetet, amelynek öserejét még megmentett töredékeiben is csodáljuk, igazi nagyságát pedig csak sejtjük. Most már évtizedeken ác alig akad egy-egy harmadrangú költő s annak sincs mondani valója nemzetéhez s költészetük vallási és életbölcselmi eszmékkel táplálkozik,-a magasztos hevületnek, a csapongó lelkesedésnek semmi nyoma. De miért is tudna lelkesedni a költő ebben á sivár korszakban, amely er- kölcsi eszményeket nem ismer s amely előtt legmagasabbak az anyagi jóllétre való törekvés és a megalázkodott lo- jálitás ? Csak a század végén terem igazi költői nagyság s annak is első szava, amelyet nemzetéhez intéz: Romlásnak indult hajdan erős magyar, Nem látod Árpád vére miként fajul? A szatmári béke után következik főnemességünk teljes elidegenedése a nemzeitől; íöuraink Bécsben vásárolnak palotákat, hogy mindig a bécsi udvar közelében lehessenek s alkalmilag annak fényében sütkérezzenek, ott költik el mesés jövedelmeiket, őseik nyelvét csakhamar elfelejtik, a nemzet testének és lelkének bennök elvész egyik legbecsesebb része. A nagyokat követik a kicsinyek, divat lesz műveltebb társaságokban magyarul nem beszélni § ami árva magyar nyelvünk kénytelen a pór viskókban, a cselédházban meghúzódni, nem tnivelődik, nem pallérozódik, sőt az irodalmi nyelv — amennyiben erről ebben a korban beszélni lehet — ellomposodik. Mikor tisztultabb ízlésű íróink ennek belátására jutnak: mily hosszú és óriási küzdelembe kerül a nyelvnek megtisztítása, irodalmi célokra alkalmassá tétele s ez megint a gyors munkában egy csomó idegenszerűség átültetésével történik, amely még ma is diszte- lenkedik nyelvünkön. A nemzeti eszmények kihalása, a nemzeti nyelv elhanyagolása maga Után vonta a nemzeti szokások és viselet, eldobását is; Bessenyei, Orczy iKirinc, Gvadányi eleget panaszkodnak e miatt s Berzsenyi is igy jajdul fel: Elődeinknek bajnoki köntösét 8 nyelvét megunván rut idegent cserélt 1 t. ____;____ Ki veszett a tiszteiét a le»n"emeO sebb, legönzetlenebb hazafiak iránt s az 1715-iki országgyűlés Rákóczit, (akit a marosvásárhelyi országgyűlés a haza atyjának nevezett), Bercsényit és társaikat „mint törvényes királyuknak és a hazának nyilvános ellenségeit, hazaárulókat és az igazi szabadság felforgat óit“ bélyegezte meg. Micsoda megromlása a nemzeti érzésnek, önérzetnek, a méltányos hálának kellett ahhoz, hogy ilyen országos végzés létrejöhessen ! Pedig ez a megromlás a szatmári békének volt hamarosan meg- érett gyümölcse. íme, mindez a szatmári békének a következménye volt. A Rákóczi szabadságharcának anyagi veszteségeit csakhamar kiheverte az ország: föllendült a mezőgazdaság, nöQ> DO" vekedett a jóllét s újra benépesültek (igaz, hogy többnyire idegenekkel) az elpusztult falvak, de a szatmári békének káros hatásait még ma sem hevertük ki s nem is fogjuk kiheverni soha. Mert igaz, hogy a nemzeti szellem azóta a szatmári béke dacára is újra megerősödött, sőt csodát is müveit (hogy ma megint szundikáljon), nyelvünknek uralmát biztosítottuk, mágnásaink nagy része is visszaédese- dett a nemzethez, de valamint azokat a bécsi mulatságokon elpazarolt milliókat nem fogjuk vizszaszerezni sohasem, épen úgy fog hiányozni mindig nemzeti életünk folytonosságából az a néhány .évtized, amely alatt nemzeti tekintetben halálos dermedtségbe merülve jóformán csak állati életet éltünk. Nem, hogy emléktáblát érdemelne ez az u. n. szatmári béke, amelyhez mi szatmáriak úgy jutottunk, mint Pilátus a krédóba, hanem ha még lett volna ilyen tábla, azt mint egy nemzeti önérzetéről megfeledkezett kor szolgaiságának szomorú emlékeit le kellett volna régen kaparnia az önérzetre ébredt hazafíságnak. Ha nem történt városunkban eddig nevezetesebb történeti esemény, hát várjunk tovább is, mig ilyesmi történni fog, s hagyjuk csak jeltelenül ezt a szerencsétlen békét, ne dicsekedjünk a szégyenünkkel s ne sértsük ezzel a nagy Rákóczi emlékéti Orosz Alajos. Az érettek. Irta : Bodnár Gáspár. Érett ifjú! Mily különböző felfogás tárgya az életben ez a fogalom 1 Az iskolából kilépő ifjúnak egész birodalma. Amilyen nincs — a föld leghatalmasabb uralkodójának. Sas szárnya, melylyel fölemelkedik e sivár földről az illúziók világába, ahol nincs küzdelem, csalódás, fájó köny. Csak reménység, amely már azzal is boldoggá tesz, hogy megvan. Csak határtalan bizalom, amely kitárja édes örömeinek titkait és szédítő terveit. Csak duzzadó öntudat, amit tisztelni tartozik mindenki. Aki egyszóval.csak kék eget lát most maga felett és még a bárány felleget se’ ismeri. Hiszen álmodni mindent szabad. így voltunk édes mindannyian, akiket érettnek nyilvánított az emberi érés bizottsága, hivatalos apparátusa. Igaz-e? Aztán úgy áll előttünk az érett ifjú, mint nem is egy valaki. Hanem egy értékes 0 — egy csudás semmi, akiből minden lehet. A magaslatokon sütkérezök, a hatalmasok meg úgy néznek sokszor az iskolából kilépőkre, mint az oroszlánok — a patkányokra. Kár kicsinyelni pedig őket. A semmiket, akikből készül — a valami. A nemzet mindene. Az első ábrándok tiszteletre méltó ömlengéséből fejük a valóság is, a csalódás is. Ez maga az élet. A társadalom. Hiszen mindenki azon kezdi, hogy apró ember, Írja — Mikszáth. Valamikor Deák Ferencnek is kilógott hátul az inge. Az öreg, zugó harangot is, a messzeségbe elhangzó és századokon keresztül’ varázslattal ható öreg harangot is csengő korában húzták fel a torony magaslatába, jegyzi meg tréfáRUTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. .= _ JL a M £«}ÉRHEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi lehevraux és box borból készült legújabb divata fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők \
