Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-10 / 37. szám

37-ik szám. Huszonnegyedik évfolyam. Szatmár, 1907 szeptember 10. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ^ MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: — Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = TELEFON'-SZAM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉSEK =— a lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyílt!ér garmond sora IX) fillér. Hirdetőiek díjjal elSia fizetendők. Városi közgyűlés. Csak egy II. osztályú irnoki ál­lás betöltéséről volt szó, de azért az érdeklődés meglehetős voD. Hogy pe­dig az érdeklődést tényleg a választás okozta, mutatja azon körülmény, hogy a választás tnegejtése után a város­atyák nagy része eltávozott, s mikor az avasi erdők kitermelésére' vonat­kozó szerződés került tárgyalásra, csak szórványosan ültek már a zöld asz­tal körül. A közgyűlésen a főispán elnökölt. A polgármesteri jelentés felolvasása után felállott Csomay Imre, s az avasi erdők kitermelésére vonatkozólag le­folyt tárgyalások menetét előadva, utalt a főispánnak azokban való rész­vételére, a melyekért most ő bizonyos gyanúsításoknak van kitéve, holott működése tisztán a város érdekében történt és annak köszönhető nagyrészt az elért eredmény is. A múlt hó 29-iki közgyűlésen azért neki köszönetét is szavaztunk, de a gyanú és pletyka el­hallgattatása céljából szükségesnek ftrtjaf“ hogy ifeft a köszönetét meg­ismételjük, ugyanazért indítványozza: mondja ki a közgyűlés, hogy a főis­pánnak az avasi erdő kitermelése tárgyában kifejtett buzgó közreműkö­déséért ismételten köszönetét szavaz és vele szemben elismerését és bizal­mát fejezi ki. Utána dr. Vajay Károly TÁRCSA. Friss emlékek, ív. Nem tudok megválni Bécstől, amig az udvariasságnak egy, eddig elmulasztott kö­telességét nem teljesítem. Hadd lássék, hogy ragadt rám valami az ottani embe­reknek méltán híres műveltségéből. Meg kell ugyanis említenem, hogy nem egyedül utaztam külföldön; hanem két, frissen érett gyümölcsével helybeli két gimnáziumunknak : (múltkori cikkem­ben sajtóhibából Zoinak írott) Zozi és Gyurka őcséimmel. A két Benjámin sok­ban hozzájárult, hogy az idegenben némi­leg otthon éreztem magam. Velem volt bennök egy darab a hazámból. Hogy nekik mit ért az az utazás é n í-zerintem, arról majd máskor esik szó. Egyelőre csak annyit, hogy az ide­genben jól értettük meg egymást. Fiatal barátaim, mint tiszta magyarok, kö­rülbelül csakis engem. A többi ember rájok nézve majdnem egészen gyaur volt; tagadója a magyarok (illetve a nyelvök) Istenének. És még valamit Bécsről. Az élő Luegernek hatalmas szobra áll ott egy tágas köztéren. Nagy forgalmú vasúti állomás közelében, alighanem szán­dékosan azért, hogy nemcsak a bennszü­löttek, hanem az idegének is bámulják a múlt és jelen század e nagy férfiújának polgármester emelt szót, hozzájárult az indítványhoz és különösen hangsú­lyozta, hogy a főispán egyenesen az ö felkérésére vett részt a tárgyalások­ban. Végül dr. Keresztszeghy Lajos szólott még, szintén az indítvány mel­lett, mire a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és ezzel elégtételt szolgálta- tott a méltatlanul meghurcolt főis­pánnak. Ugyancsak egyhangúlag elfo­gadta közgyűlés a polgármesteri je­lentésben foglalt azon indítványt is, hogy a nem rég elhunyt Békéssy Géza árvaszéki tanácsos érdemei jegyző­könyvében inegörökittessenek és a gyászoló családhoz részvétirat kül­dessék. Örömmmel vette közgyűlés tudo­másul a polgármesteri jelentésnek kü­lönösen a csatornázás és vízvezeték létesítésére vonatkozó előterjesztését. Ahhoz ug}'an inár szokva vagyunk régóta, hogy a csatornázás és vízve­zeték kérdésére nézve a polgármesteri jelentésekben hathatós Ígéreteket kap­junk, de épen a sok ígérgetés után a mostani kijelentés úgy hangzik, xnipt a miben bízni lehet, bár nem osztjuk azon megjegyzést, hogy az újságcik­kekkel a csatornázást és vízvezetéket előbbre vinni nem lehet, mert a ta­pasztalat épen azt igazolja, hogy min­dig az újságcikkek eredményezték ezen kérdés megmozdulását, s a mostani erélyes kijelentéi is részben .annak a kettős erényét: a magyar és zsidó faj lángoló gyűlöletét. Mi csak erről ismerjük őt; de igaz­nak kell lenni, hogy más érdemei is van­nak Bécs haladása körül, aminek az érdes kében állítólag sokat tett. Tanulságos példája annak, hogy szennyes forrásból ii fakadhat üdítő víz. És bizonyítéka a rég­igazságnak, amely szerint nincs olyan rossz, amivel valami jó is nem járna ......... Tiz órai az út és panorámába való a vidék Ausztrián keresztül Münchenig. Bajorországnak itt átszelt része kevésbbé az. A fővároshoz közelebb eső táj már sik vidék. Hasonló sokban a mi alföldünkhöz; de eltérve ettől, természetesen, a kultúra magasabb fokában. Megkapó látvány a melki apátság­nak közvetlenül a Duna partján magasan kiemelkedő hegy tetején épült, és inkább fejedelmi váriaknak kinéző zárdája, meg Salzburg városa, ~ez az alpeshegy gyűrűbe foglalt drágaköve a messze ismert, bájos Salzkammergutnak. Bajorországban pedig egy kis állo­más fölött ékeskedik modern, villaszerűén épült házaival Traunstein légfűrdő, ahova tőlünk is többen zarándokoltak már el, fáradt idegeiket erősíteni. Nem tehetek róla, de mindig lehan­gol, hogy nekünk magyar pénzen idegen­ben kell vásárolnunk — levegői. Tavaly megfordúltam Máramarosban, s arról győződtem meg, hogy ott számos olyan pont van, amelynél klimatikus gyógyhelyre alkalmasabb kevés van azok. között, amiket az idén volt alkalmam következménye, épen azért a sajtó jö­vőre is nyilván fogja tartani, | ha soká fog késni az Ígéret beváltása, a mint a múltban tette, ezután is szót emel és sürgeti a kérdés megoldását. Az irnoki állásra 35 szóval Dőri László dijnok választatott meg, s ez­zel közgyűlés elégtételt szolgáltatott egy kis embernek, aki 10 és fél év óta szolgálja a várost és ez idő alatt gyakori mellőzésben részesült. Elfogadta közgyűlés az avasi er­dők kitermelésére vonatkozólag beter­jesztett szerződést, megkötvén abban kezét lábát úgy a másik félnek, hogy a város érdekei minden iráuyban i megvédettnek tekinthetők. Egyhangúlag elfogadta közgyűlés a villamvilágitási bizottság javaslatát, hogy Markó Kálmán igazgató fizetése 5200 koronára és lakbére 1000 koro­nára emeltessék, s részére 1908. ja­nuár 1-től a tisztanyereségből 2°/0 ju­talék járjon. Az igaz érdem jutalma ez, s emeli értékét, hogy elejétől kezdve egy szó kifogás nem esett el- Jtjne A városi villamvilágitási válla- tot ö állította lábra és tette jövedel­mezővé, végét vetvén az állandó vesz­teségnek és károsodásnak. Zajtalanul és csendben dolgozik, azon ritka egyé­nek közé tartozván, aki helyett be­szél, és pedig ékesen beszél, munkájá­nak eredménye. Éltesse az Isten vá­rosunk javára sokáig ! látni olyan országokban, ahová az egész világból vándorolnak az emberek. Fájdalmasan igaz azonban az is, hogy Máramarosban juhturóval, kecsketejjel és avas vajban sült lepénnyel kellett beér­nünk. Szombat nap pedig (Jehovával lévén elfoglalva) nem állott velünk szóba a hernyósapkás — hotelier. Beh rémitő távolság választja el Borsát Traunsteintól! És tehet-é arról valaki, hogy az em­ber levegő nélkül ugyan nem élhet meg, de csupán ebből sem ? ......... Es te hat órakor robogott be a vona­tunk Münchenbe. Aki. (hacsak olvasás után is) tud va­lamit róla, múlhatatlanul elfogódik, mikor a földjére teszi a lábát. És az is, aki mint én, csak a külsejében ösmerheti meg, jó fogalmat nyer az eredetiről, amely után ezt a várost (nem ok nélkül) Athénnek nevezték él. Boldog jelenét hosszú múltjának kö­szöni a tudománynak és különösen a mű­vészetnek ez a főlséges középpontja. No meg annak, hogy az uralkodó . házát ki­váló szellemi erővel áldotta meg Bajor­ország végzete. Itt a királyi fény nem volt üres csillogás, hanem hatalmas lelkek őserejének megnyilatkozása áldásos alko­tásokban, amelyeknek emlékei képezik a magvát a dicsőségben ragyogó bajor fő­városnak. A Wittelsbach dinasztia századokon át halmozta fel székvárosában a műkincse­ket, istápolta a művészetet és élesztette a tudomány szent tüzét. Buzgó katólikus létére teleplántálta Még megemlítjük, hogy közgyű­lés kimondta, miszerint a jövő havi közgyűlést a szüretre való tekintettel október 7-re tűzi ki, s ezzel a fonto­sabb tárgyakról beszámoltunk. A köz­gyűlés 6 órakor véget ért. D. A gyorsírás jegyében. Ha összehasonlítjuk a régi kereske­delmi forgalmat, társadalmi és politikai éle­tet a maival, úgy arra az eredményre jutunk, _ hogy az előbbi, csak tengődés a maihoz képest. S ha a jelen embere a múltba, vagy a múlté a jelenbe pillanthatna be, úgy bizo­nyára lehetetlenségnek, illetve káprázatnak tűnnék, amit látna. Természetesen az az előbbinek a kezdetlegesség, az utóbbinak a roppant tökéletesség és gyorsaság. S ha a- tökéletességnek okát kutatjuk, úgy látni fog­juk, hogy mindezt, a maximálisra tökéletesí­tett eszközöknek tulajdonítjuk. Így például, ha módunkban áll itthon megreggelizni, Pesten megebédelni s a va­csorát már esetleg Bécsben elkölteni, mi másnak köszönhetjük ezt, mint a közle­kedési eszköz, a vasút roppant tökéletes­ségének ? Vagy például, a régi időben, a leányok kelengyéjét, már kicsiny korukban kezdték készíteni, mert' nem lévén még föltalálva a varrógép, a kézzel való varrás éveket vett igénybe, amit ma rövid néhány hét alatt s tökéletesebben végezhetünk el. De menjünk még tovább. A munka minden nemében az az irányadó szempont, hogy az gyorsan menjen, mert különben ve­szélyezteti az esetleges hasznot. S úgy a ‘ magán,- mint a közéletben folyton halljuk a várost csudaszép templomokkal. De emellett nem idegenkedett a pogány idők alkotásaitól sem, és megszerezte gyűjte­ményei számára a görög és római fényko­rok emlékeiből mindazt, amihez hozzájutni csak módjában állott. A bronzból ágyuk helyett szobrokat, az acélból kardok he­lyett vésőket állított elő, az aranyából pedig nem sok katonazsoldot, hanem inkább művészeket fizetett. Azért van, hogy most az egész város bámulatot gerjesztő mükiállitáshoz hasonlít, ahol pénzben, tudásban és életkedvben gaz­dagon sürög-forog a kedves müncheni nép. Hogy is végeztem a múlt cikkemet? — Hol vagy István király? .... München tulajdonképen nem is vá­ros, hanem park. Nem hogy zöldet lehet látni a házak körül, hanem házakat egy óriási kertben. Az utcái feltűnően tiszták; noha nem hallottam, hogy ott most vörheny- járvány uralkodnék. Nem is hiszem, hogy ettől való félelmökben takarították volna ki a várost rendőri karhatalommal, mint.... Nem árulom el, hol. Eszembe jut az egyik fiatal utitársam- nak ennivalóan naiv kérése, hogy ne­bántsam mindig — a hazát. Az én kedves öcsém nem érti még, hogy a valódi szeretet nem az, amely folyton simogat. Csak mi öregek tudjuk jól- (és szomorúan), hogy az a simogatás j igen gyakran nem egyéb, mint elsimítás. Maradjunk hát Münchenben. Úgyis csak kevés ideig lehetünk e Boldogházán. Szerencsére segít rajtunk az élelmes r nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. —•= MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi chevro a és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents