Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-10 / 37. szám

0 SZATMÁE es vidéke. uzt, a korunk idegességére valló jelszót: Gyorsan, gyorsun. S ezen lázas sietségben nem vesszük észre, hogy vannak teendők, melyeket ma is, az általános sietség közepeit is oly csiga­lassúsággal végzünk, mint a nyugalmas ős­korban. Csak ezen a téren nem sajnáljuk drága időnket vesztegetni ; csak itt nem akarjuk igénybe venni a jelenleginél töké­letesebb rendelkezésünkre álló eszközt, mely tartózkodásnak okát abban találhatjuk, hogy ez nem azoo eszközök közül való, melyeket pénzért igénybe vehetünk s annál inkább, minél könnyebben tehetjük azt anyagilag. Hanem azok közül való, melyeket saját szor­galmunk árán tehetünk csupán magunkévá, hogy aztán oly előnyöket nyerhessünk általa, melyeknek hasznát a legközvetlenebbül érez­zük. S ezen, önmagunk ellen elkövetett mu­lasztás, a gondolat megrögzítésének, az Írás­nak eddigi módjában rejlik, mely mulasztás könnyen helyrehozható a sokkul célszerűbb „gyorsírás“ igénybe vétele által. Igaz ugyan, hogy valaminek az előnyös voltát csak akkor mérlegelhetjük, hu azt is­merjük, de ezen utón igen nehezen lehet meggyőzni másokat, mert könnyebben ráve­hető valaki arra, hogy egy automobilt, vagy egy repülőgépet vásároljon, mint arra, hogy néhány hónapot, már a tanulás tartama alatt is élvezetet, később óriási időnyereséget nyújtó gyorsirási ismeretek elsajátítására szenteljen. Nem hiszem, hogy a t, olvasók közül egy is kivételt képezne, az u. n. levélírás,- iszonyban szenvedést illetőleg. De mi ennek oka P Talán az, hogy nein szívesen Írunk az illetőnek ? Hisz ily esetben könnyen megsza­badulhatnánk e kötelezettség alól, mert aki­nek nem szívesen Írunk, egyszerűen örökre adósok maradunk a felelettel. De hiszen, — kivéve a levélírás köte­lezettségének egy faját, amelyre célozni, ko romnál fogvu nem merek, mert a tapaszta­lásból való kiindulás látszatát keltené, ami dőn nem átüljük a szükséges éjjeli pihenésre szánt időből lelopni azt n néhány órácskát, amibe azoknak a lizenöt-husz oldalas levél­kéknek megírása kerül... ugyanígy vagyunk vele, midőn szüléink, vagy legkedvesebb ba­rátunknak „sietünk“ „szives válaszunkat“ az elévülés határidején belül megadni. Mondhatom, engem semmi sem buSz- szant annyira idővesztegetés címén, mint mikor olyannak irok, kivel kénytelen vagyok kurzív Írással levelezni. Mert mig gyorsírás­sal megírom legterjedelmesebb levelemet tíz- tizenöt perc alatt, addig rendes-írással órá­kat vesz az igénybe. Egyébiránt miből ma­gyarázható u különösen minket nőket épen nőket nem előnyösen jellemző utóirat, vagy még rosszabb esetben, a leglényegesebb köz­lendő elmaradása ? Onnan ered ez, hogy nem győzzük a tollal gondolataink gyorsmenetét kisérni. Mig gyorsírással, oly tempóban rög­vállalat. amely a siető utazók számára gyors bemutatást rendezett be. Ezüstös szerszámmal felruházott, liv- rés kocsis által hajtott öt ló van fogva egy óriási omnibusz elé, amelynek belse­jében huszonnégy kiváncsi foglalhat ké­nyelmes helyet. A felhágó lépcsőn jó tüdejü és erős hangú vezető áll, aki a három órán át tartó körúton végig magyarázza a város összes nevezetességeit. Nem írom le, amit az a kikiáltó ne­künk elmondott. Az én emlékemben úgyis kevés maradt meg abból. Alig is érne valamit, olvasni azt, amit látni kell. De meg, ha mégis kedve van hozzá valaki­nek, szerezzen egy Baedekert. Olvasmány­nak ez elég bő, élvezetnek persze egé­szen üres. A forráshoz járuljon, aki ebből a tiszta vízből inni óhajt. Igaz, hogy Münchenben magam is, meg mások is, talán mindenki, egyebet iszunk: sört. Tetszett bizonyára hallani valamit erről az italról. Ha sokban mögötte ma­radt is tán, de ebben az egyben okvetle­nül felülmúlja az Isarparti Athén ‘a gö­rögországi ősanyját. A városnak számtalan sörfőzője van, mindegyik számos millió márka vagyon­nal. A demokrácia hű kifejezéseként van egy udvari és egy polgári is. Fejedelem és nép egyaránt megbecsüli a tisztes sör ipart. Sőt, hogy az egyház se maradjon ki a harmóniából, az auguszti.iusok papi rendje is főzeti az illatos nedűt. Azt magyarázták nekem, hogy a müncheni embernek a sör nem ital, hanem étel. Táplálkozik, amiközben mulat. így érthető, hogy némely sörfőző- nek, pl. a Lőwenbraunak, tizenkétezer em­berre berendezett sörháza van. A többié sem sokkal szükebb. zithetjük meg azokat, amint születnek. S képzeljük el, ha gyorsírással volna módunk­ban eme kötelezettségünknek eleget tenni, mily szívesen teljesitnők azt. De tekintsünk el a magán életben mu­tatkozó hasznától; vegyük figyelembe a ke­reskedelmi pályán általa elérhető óriási idő­megtakarítást. Számos pénzintézetben s kereskedelmi irodában, ahol a levelezés tollbamondás ut­ján történik, mennyivel előnyösebb volna, hu a diktáló nem szótagolva hanem folyó­beszédben diktálhatna, s az Írónak is, ha nem lóhalálában s mégis elkésve, hanem las­san, szinte játszva s mégis pontosan Írhatna. S végül, mérhetlen haszna van az is­kolában, ahol a tanulók a szükséges jegyze­teket, magyarázatokat, a napokat igénybe vevő rendes írás helyett, gyorsírás segítsé­gével néhány óra alatt írhatnák le, ami a tanulás eredményét előnyösen befolyásolja. S mindezen előnyöktől eltekintünk, midőn arról van szó, hogy a gyorsirás elsa­játítására fordítandó odaudáeunk s szorgal­munk igénybevételével ezt magunknak meg­szerezzük. Sokan azért idegenkednek tőle, mert azt hiszik, ezt lehetetlen egyhamar elsajátí­tani, pedig ez az egyedüli képesség, melyet aránylag rövid időn belül meglehet tanulni, mert nincsen elszigetelve többi képességeink­től, sőt ezekre támaszkodik. S nem állunk vele úgy, mint a zenével, vagy más művé­szettel, hogy t. i. későbbi korban nem lehet elsajátítani, hanem ellenkezőleg, a felnőttek félannyi fáradsággal s szinte észrevétlenül juthatnak birtokába s cserélhetik fel a hosz- szadnlmas rendes Írást ezzel. De hála az előhaladásnak, már e téren is szép előmenetelt észlelhetünk a közönség érdeklődése fokán. Erre építünk, midőn a gyorsirás elsa­játításának elősegítését célzó gyorsírászati iskolát megnyitjuk s annak virágzását re­méljük. S ha városunk a zene terén is ve­zér s úttörő szerepet visz a vidéki városok között, legyen első, egy, ennél meg életre­valóbb s reális célt szolgáló eszme megva­lósítása s életbe léptetetése terén is. S mutassa ki érdeklődését ezen üdvös mozgalom iránt azzal, hogy minél többen álljunak a kulturális értelmű, „Előre“ jeli­gés zászló állá, illetve járuljanak hozzá a megnyitandó tanfolyam létszámának emelé­séhez a maguk s a közcél érdekében s a mi erkölcsi sikerünk emelésére. Szatmár, 1907. aug. 20. Hartmann Leona, oki. tanítónő. Apróságok. A Majos ügy egészen felzavarta a megyét; egymást éri a sértés, s akárki meg­lássa, még vér is talál folyni, mert tinta az Tartózkodom a müncheni sör fellen- gős dicsőitésétől Attól félek, némely olva­sóin még azt találná hinni, hogy magam is kedvelem. (Pedig dehogy nem kedvelem!) Annyit azonban mégis fölhozok róla, hogy sok egyéb közt egy kitűnő sajátsága van: hihetetlenül olcsó. Egy pohár belőle alig kerül négy krajcárba. Csuda-é, ha a müncheni ember nem­csak issza, hanem eszi is? Föltettem magamban, hogy még egy­szer meglátogatom hosszabb időre Mün­chent. Eddig azt hittem, azért, mert keve­set láttam benne. Most, hogy ezeket leírom, rajta csí­pem magamat, mintha azért vágynám vissza az Isar mellé, mert nem ittam — eleget. Aki szomjas, Münchenben egyébként mást is ihatik. K apha tó ott minden, amit csak megkíván az ember szeme......... Azt, amit a szája, már mint a ma­gyar emberé, nem igen. Kezdődik a legmgyobb csapásunk : az idegen „koszt“. A gazdasszonyáink átalán azt hiszik, hogy a mi konyhánk meg a nyugatiaké közt nincs más különbség, mint amennyi a zsir és vaj közt van. Hisz ha csak ez volna 1 De nagyobb a baj. Egyetlen étel sincs olyanformán készítve, mint a magyar konyhán. És, jóllehet föltételezem, hiszem is, hogy a francia eledel könnyebb és ezért föltétle-. nül jobb a miénknél, nekünk csak rossz az. Még pedig abból az egyszerű okból, hogy nem tudjuk enni. Mikép emészthet­jük azt könnyen, amit nem vagyunk ké­pesek lenyelni ? Ördög vigye a gyomromat, ezt az egyetlen részemet, anjely nem akarja be­fogadni iiz általam annyira imádott — ku’Hurát._ Dr. Xanódy Márton. már sok elfolyt és a kedélyek még eem akarnak csillapodni. — Nem is lesz addig béke — mondja egy kemény 48-as — mig a darabontokat az ördög mind el nem viszi. * A megyei közgyűlésen a mi ország­gyűlési képviselőnket is megtámadták, de a főispán nem engedte a szónokot beszélni. — Képzelem — jegyezte meg valaki —. mennyire boszankodhutott ezért Kelemen. Mert a dolog úgy áll, hogy mindig többet ér, még ha az embert nem dicsérik is, lm róla beszélnek, mintha egyáltalán szóba se hozzák. * Nem sokára megtörténik Nagykároly­ban az uj színház megnyitása és n Kossuth- szobor leleplezése. Mint az ottani lapokból olvasom, egyszerre tartják meg, ha addig a szobrot ércbe öntik és Kossuth Ferenc is lejön, ha beteg nem lesz. Hogy Wekerle semmi körülmények közt nem fog lejönni, az több mint bizonyos. * — Barátom — mondja u közgyűlés után egy öreg függetlenségi a többi knek — végünk már minékünkI — De hát miért? — kérdik a többiek. — Mert már puszta szónak is hiszünk, pedig az igazi függetlenségi a miniszternek még akkor se higyjen, ha írásba adja. * A tegnapi közgyűlésen C»omay Imre a főispánt ért megtánmdtatásokra reflektálva indítványozta, hogy részére bizalom szuvaz- tassék. A régi függetlenségi vezérnek, a ki eddig mindig csak támadta a hatalom em- bereit, egy kissé nehéz volt a szokatlan szerep, de végezetül mégis derekasan kivágta. — Nem tesz semmit — mondom neki a közgyűlés után — lassanként csak ebbe is bele szokunk. Demeter. híreink. — Erzsébet királyné emlékezete. Erzsébet királyné meggyilkolásának keddi szomorú évfordulóján d. e. 9 órakor a szé­kesegyházban gyászistentisztelet volt, melyen megjelentek a hatóságok és a katonaság képviselői. — Közigazgatási bizottság. A fő­ispán elnöklete mellett tegnap délelőtt tar­tott ülésen jelenvoltak a bizottság tagjain kivül: Csomay Imre, Jákó Mihály és Sán­dor, Kelemen Samu, Korányi János és Ta- nódy Márton. A polgármester havi jelenté­séből a legtöbb 'figyelmet keltette annak fölemlitése, hogy a közegészség a lefolyt augusztus hónapban igen kedvezőtlen volt, amennyiben (a t. főorvos előadása szeriül) összesen 113 egyén betegedett meg és 18 halt el heveny-fertőző betegségekben. Rész­letesen; difiériábun megbetegedett 3 gyer­mek, meghalt 2, vörhenyben 1 nő, 74 gyer­mek, meghalt 16 gyermek, tífuszban meg­betegedett 7 férfi, 2 nő, 9 gyermek. Szamár­hurutban 3 gyermek, kanyaróban 1 férfi 2 nő és 11 gyermek. Polgármester bejeleuti, hogy a hatóság az egészségügyi bizottság javaslatára rendkívüli eszközök alkalmazásá­val is erősen küzd a fennforgó baj ellen, uminek folyományaként a ragályos megbete­gedésekben határozott apadás észlelhető. Az állategészségügy kedvező volt. Teljjsen meg- szüut a Csonkáson föllépett volt lépfene s a behurcolás folytán felmerült 6 darab száj- és körötnfájós állat kiirtása folytán a köz.ben elrendelt zárlat feloldható lévén holnap meg­nyílik a hetivásár is. — Uj udvari tanácsos. Őfelsége a király dr. Bársony János, a budapesti tudomány-egyetem nyilvános rendes tanárá­nak, aki középiskolai tanulmányait városunk­ban végezte, u felső oktatás és tudomány terén szerzett érdemei ilismeréseül a kir. udvari tanácsosi címet díjmentesen adomá­nyozta. — Pénzügyi kíné vésések. A kir. pénzügyminiszter K a m i n s z k y János nagyváradi pénzügyi s. titkárt a szegszárdi p. ü. igazgatósághoz pénzügyi titkárrá, Jeszenszky Zsigmond nagyváradi kir. állumpénztári tisztet pénzügyi fogalmazóvá s földadónyilvántartási biztossá a szolnoki pénzügy igazgat ósághoz kinevezte. — Kinevezés. A főispán Dr. Lacheta Brúnó szatmári körorvost tiszteletbeli járás- orvosá nevezte ki. — Szabadságolás. Lehóczky Jó­zsef, á helybeli kir. kath. főgimn. tanáia e hó 1-ével kezdődőleg hat havi szabadságot kapott, melyet családjával együtt Budapes­ten fog eltölteni. — Lelkószi értekezlet. A szatmári ev. ref. egyház lelkészei e hó 11.-én az ev. ref. főgymiiasiutn tanácstermében lelkész1 értekezletet tartanak. — Esküdtfelügyelő választás. Sárközi Lajost, városunk szülöttét, a re­formátusok debreceni főiskolájának tanári­kara az ottani theologin akadémia esküdt- felügyelőjévé választotta. — Szivből örven­dünk s gratulálunk a kiváló tehetségű, szorgalmas ifjúnak e jól megérdemelt kitün­tetéshez, s szép reményeket fűzünk további sikeres előhaladásáboz. — Hymen. V u r g a Géza Ungvár­iból jegyet váltott Melles Bertha kisasz- szonnyal, Melles Emil budapesti g. kath. apát-lelkész szép és kedves leányával. — Eljegyzések. Kovács Sándor szatmári kir. törvényszéki bilnügyi kiadó el­jegyezte Römer Frigyes nyug. kincstári erdőmester és neje Schuszter Adél leányát Herminát . Máramafosszigetről. — Nemes András szatmári nyomdatulajdonos elje­gyezte Kaszanitzky Margit kisasszonyt özv. Kaszanitzky Ferenctié csongrádi földbir­tokosnő leányát. — Nagy Gusztáv nagy­károlyi polgár leányát Erzsi két, elje­gyezte Kató L'tjos szatmári pókiparos. — Propper Samu apngyi nagybérlő elje­gyezte Mayer Blanka urleányt Szatmár­iból. — Zober József m. kir. honvédzene­kari őrmester eljegyezte Markovié s“Ma­liid kisasszonyt. — Esküvő. B e r e y Károly helybeli kir. állampénztári tiszt mai napon esküdött örök hűséget Horváth Erzsiké urleány- nuk, Horváth János ny. cs. és királyi szá­zados s beje Hentz Olinda nruő kedves és szeretetre méltó leányának. A polgári házas­ság kötést Kőrösmezey Autal v. főjegyző végezte, az egyházi áldását pedig Zaho- ránszky István alapítványi főkönyvelő adta az ifjú párra. — Házasság. Dr. B r ó d y Ernő országgyűlési képviselő szeptember 15-én köt házasságot H i r s c h f e 1 d Erzsiké kisasszonynyal, ilencfalvi Linzer Imre gyámleányával. — A felső kereskedelmi tanári kara három uj tanerővel erősbödött. A jogi és közgazdasági tanszékre Tanódy Endre dr., az áruisme és földrajzra B-'Uingnrten Zsig­mond, gyorsirás oktatására pedig Csomay Győző hivatlak meg. Betöltetlen még a könyvviteli tanszék, melyre pályázat vnn hirdetve. — Uj gyorsíró tanár. Jordán Ala­dár, városunk fia a gyorsirás tanári vizsgát Budapesten sikeresen letette. Szatmári gyors­író tanfolyamát ezentúl ily minőségben fogja vezetni. — Nagy idők tanúja. Sarján adunk hirt 48-us honvédek elhunytáról. Most is­mét megemlékezünk egyről, utoljára. .. Mert megkívánja a hálás tisztelet és szeretet az emlékezést... De csak úgy szerezhetünk kellő érvényt az emlékezésnek, ha az igaz, őszinte szivből jő s kegyelettel teljes. így kell megemlékeznünk minden 48-as honvéd-' ről. Ok mindent, saját életüket tették koc­kára, ajánlották fel a haza szabadságáért. A Teremtő legdrágább ajándékát tették égő szövétnekül a hazaszeretet szent tűzii oltá­rára. Ezért irta a lánglelUü Petőfi ama di­csőséggel teljes napokban: „Tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők mint a hadve­zérek..Valóban úgy van. De mi, unokák, habár a képzelet seb ;s szárnyán repülhetünk is vissza, nekünk ezen dicsőséges időnek csak emléke jut. De nem! Példája, intő, tanító, soha nem feledhető' követésreméltó példája, miként példányképül szolgál egy-egy köz­tünk élő, vagy sírba dőlt nagy idők tanú­jának öuzetlen életfolyása. Mi, unokák, há­lánkat a nemzet eme nagy közkatonái iránt már csak a kegyeletes megemlékezéssel ró­hat juk le. Emlékezzünk tehát!... Szukái József 1848 — 49-es honvédhuszár, e hó 3.-án, három heti szenvedés után 81 éves-korában jobb létre szenderült. A tisztes, jó öregnek torka és gyomorszervezete mondta fel a szo- gálatot, no meg a vele jaró, nupról-napra jobban tapasztalható testi gyöngeség. is siet­tette a végórát. Szakái József, mint oly sok vitéz honvedtársa végig harcolta a nemzet küzdelmes háborúit, meg is sebesült; de testo és lelke azért épen került ki a küzdelemből. A szabadságharc befejezése után gazdálko­dott és szorgalmas munkássága jómóddal fizetett. Családja nem maradt. Élettársát 6 évvel ezelőtt ttmette sirba, azóla egyedül él. Volt azonban mégis családja. A jóemberek s ismerősök egéaz serege. Mert szerették, tisztelték ám a jó öreg József bácsit sokan. Temetésére, mely e hó 5.-én délután volt, agg bajtársai zászló alatt vonultak ki. Nagy­számú tisztelője hullatott rószvétkönyet néma koporsójára. Áldás és béke poraira! — Halálozások. Bíró György szíj­gyártó iparos múlt hó 31-én 75 éves korá­ban elhunyt. — Ifj. Bottyán Antal építő mester e hó 7-én 35 éves korában meghalt. Férfi ing“, gallér és kézellők, fegyházban és íiu SÄJ&Ä* Ilii kötött harisnyák minden nagyság­ban, legjobb minőségben; fésűk, kefék, nadrágtartók, leg­jobb kézmosó szappanok OltCSÓJí beszerealietők

Next

/
Thumbnails
Contents