Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-08 / 2. szám

Huszonnegyedik, évfolyam. 2-ik szám. Szatmár* 1907. január 8. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Haladjunk. Nulla dies sine linea. Azt mondja a közmondás Is. A szorgalmas meg­figyelő is arról győződhetett meg, hogy Szatmár-Németi városa rövid idő alatt olyan fokú haladást mutat, minővel hasonló város alig dicsekedhetik. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy már nincs több tenni való. Szatmár-Németi város fejlődésének intézői már régebben belátták, hogy úgy e város, mint vidékének polgárai egy polgári iskola felállítását sürgősen kí­vánják, sőt ezt a természetes fejlődés, maga a h a 1 a d á s is követeli. A természetes fejlődést nemcsak az mutatja, hogy a lefolyt évtized alatt a lakosság csaknem megkétszereződött, hogy az elemi oktatás a kor kívánal­mai szerint rendeztetett, hogy a jelent­kezőket a két középiskola is maholnap alig képes befogadni: hanem az, hogy a tanulni vágyó közép osztálynak egy nagy tömege várakozik egy polg. isr kola felállítására. Nem világos bizonyítéka énnek az, hogy Szatmárról NagyszöllŐsre mindennapi vonattal reggel ménnek s estére hazajönnek a polgári iskolai tanulók ?! Elképzelhető, hogy a szegény ta­TÁRCZA.-^ if|iwQpaP«i . Választási tudnivalók Polgármestert, tisztiügyészt, esetleg főjegyzőt választunk a legközelebbi köz­gyűlésen, helyén valónak látom tehát tá­jékoztatni azokat, a kik ez állások valame­lyikére pályáznak. Nem árt ugyanis, sőt felette hasznos, ismerni az ellenfelet, ez az ellenfél pedig a mi titkos választási rend­szerünk mellett, a tisztelt városatyák se­rege.' A ki győzni akar, annak sok min­denre kell, hogy a figyelme kiterjedjen, különösen pedig, hogy tisztában legyen a városatyák természetével, igy szerezhet­vén némi tájékozódást a bekövetkezendő eredményre nézve. A városatyákat általában három ka­tegóriába lehet sorozni. Az .elsőbe tartoznak azok, — s mind­járt meg is jegyezhetjük-, hogy ezek van­nak a legkevesebben — a kik a jelöltnek nem.tesznek Ígéretet. Kijelentik, hogy mig az összes jelölteket nem ismerik, addig nem nyilatkozhatnak senki mellett, de azt előre is mondhatják, hogy a ki a leg- különb lesz, arra fognak szavazni. Ha aztán eljön a szavazás, tényleg úgy is cselekszenek. A másodikba azokat tehetjük, a kik Ígéretet tesznek valamelyik jélöltnek, s azután a többi jelentkezőt azzal fogadják: „Sajnálom, de már megígértem X-nek, hogy rá fogok szavazni, a szavamat tehát meg nem másíthatom.“ Ebbe a kate­góriába se tartoznak sokán, hanem az biztos lehet, hogy a kinek megígérték, arra rá is szavaznak, ha időközben neta­nulók mily nagy fokú fáradságnak vannak kitéve a megszerzendő kétes eredményt várva. Szegény szülők na­ponkénti töprengésnek vannak alávetve, különösen téli időben. Ilyen minden­napi utazó tanuló közel harminc jár csak a nagyszöllősi iskolába. Hogy valóban szükséges egy polg. iskola felállítása, azt a város haladá­sát óhajtók mind aláírják. Most, ami­dőn a polg. iskolák kifejlesztése újólag időszerű kérdéssé vált, arról kell a nagyközönség érdeklődését kielégíteni, hogy milyen legyen ez iskola? Hogy a nagyközönség még nem ismeri a polg. iskolának sem célját, sem hasznát, sem rendeltetését: az bizonyos, s azon nem is lehet csodál­kozni. De érzi a hiányát, s ép ez mu­tatja szükségességét. Az egészséges ember sem keresi az egészséget; de ha beteg, akkor érzi az egészség hiányát. A polg, iskola tehát olyan iskola­faj, mely hivatva van arra, hogy azok számára, kik nem készülnek a tudo­mányos pályán haladni: általános mű­veltséget nyújtson. A mai társadalom megköveteli, hogy . annak tagjai a műveltség bizo­nyos fokára legyének emelkedve, A gazdának, földmivesnek, iparos­ián Kossuth Ferenc adná is be a pályá­zati kérvényét. A harmadik kategóriába esik aztán a városatyák legnagyobb része, vagyis azok, a kik minden jelöltnek kivétel nél­kül megígérik, hogy rájuk fognak sza­vazni. A legtöbb ember ugyanis nem bir azzal a lelkierővel, hogy kimondja az igazat valakinek, mikor tudja, hogy azzal az illetőnek keserűséget okoz, hát segit magán úgy, hogy a kecske is jólakjon és a káposzta is megmaradjon. Sok meg ab­ból indul ki, hogy magára nézve volna kellemetlen, ha áz igazat mondaná, azért választja a feiiti formulát; végre pedig soknak tetszik az, hogy ő hány embert képes boldoggá tenni az Ígéretével, miért ne tenné tehát, mikor az annak is jól esik. így jön aztán ki, hogy választás előtt valamennyi jelölt biztosra veszi a győzelmet, mert ha összeszámítja azokat, a kik megígérték a támogatást, a harma­dik kategóriába esőket pedig mindenki joggal az ő embereinek tarthatván, min­degyik kétségtelenül kezében tartja a többséget: Mikor azonban kihirdetik az eredményt, ámulva látják a csalódást és konstatálják magukban is, hangosan is, hogy hány ember csalta meg őket, s ke­serű kifakadásokban mondanak kemény kritikát az emberek romlottsága felett. Mert hiába, a világ úgy -van megszer­kesztve, hogy a mikor a mi érdekünkről van §zó, akkor joggal elvárjuk, hogy em­bertársaink becsületesek legyenek, vagyis úgy fogjuk fel a dolgot, hogy az egye­düli becsületes eljárás csakis az lett volna, ha a mi érdekeinket támogatják. A harmadik kategória csinálja a mulatságos meglepetéseket, mikor a jelölt­nek van pl. 40 biztos szavazata, -s a vé­nák és kereskedőnek ép úgy szüksége vált a művelődésre, mint bármely tudósnak. A kor kívánalma az, hogy egyfokkal magasabb szellemi színvo­nalra emelkedjék a társadalom minden tagja. Modernebb társadalomra van szükség, mert ennek tagjaira nagy és szent kötelességek várnak. Az igazi tudást kell az ifjúság utján a társadalomba átvinni. Ez felvilágositja az elmét, szabadabbá és nyugodtabbá teszi az egyént, élesíti az ítélőképességet s képessé teszi azt a könnyebb megélhetésre. Ki merné ma már tagadni, hogy az elméleti tu­dás alapja és irányitója a gyakorlati tevékenységnek. Ma már mi is a verseny korsza­kában élünk, s a versenyben azé a gyfczelem, aki többet tud, aki fejletebb, akf szakmájában beavatottabb, aki ké­pességeinél fogva a többiek fölé képes emelkedni. A mai társadalmat nagyobb fokú míinkakedvre s még fokozottabb hon- szérelemre kell kioktatni, képezni. Na­gyobb Töku munkákedv akkor leszefí; ha már ifjú korában kioktatunk min­den leendő honpolgárt arra, hogy a munka nem szégyen, ha­nem tisztesség. Most midőn a polgári iskolák ügye gén azt látja, hogy összesen két vagy három szavazatot kapott, de azért mind a 4o erősiti, mikor találkoznak vele, hogy rá szavazott, s ő keserűen sóhajt magá­ban: — Csak legaláb tudhatnám, hogy ennyi gazember között, ki az a pár be­csületes ember, a ki a szavát meg­tartotta 1 ! I Éppen ebből kifolyólag óva intem a leendő jelölteket, hogy bármilyen nagy is a biztos többségük, el ne bízzák ma­gukat, hanem gondoljanak állandóan a harmadik kategóriára, s reggeli és esteli imájukba foglalják be a következő szava­kat : „Add én uram teremtöm, hogy a kik megígérték a szavazatukat, azok ne engemet csaljanak meg, hanem a verseny­társaimat 1“ Fontos dolog, a mire a jelöltnek kü­lönösen ajánlatos ügyelni, hogy személye­sen tisztelegjen az egyes városatyánál, mert van nagyon sok olyan, a ki a leg­nagyobb sértést látja abban, ha valaki ezt elmulasztja. Akárhányszor hallottam, mikor közvetlenül a választás napján a szavazat beadása előtt kapacitálták egyi­ket, másikat, hogy ezt felelte: „Nem volt nálam, nem ismerem.“ — Sőt tudok egy esetet, a mikor az egyik jelölt vizitelt ad- -dig, mig az összes szavazók kétharmad részét elkönyvelte, a másik pedig be­járta valamennyit, s a vége az lett, hogy a többséget tényleg ez nyerte meg. S egész biztos, hogy azok, a kiknél az első nem volt,, az mind a másodikra szavazott, igy ál Iván boszut a feltűnő negligálásén. A jelölt helyzete sokban hasonlít a komoly udvarló helyzetéhez. Addig, mig semmi különös hajlamot el nem árult, mindenki kedves, derék fiatal embernek ismét napirendre került; amidőn a miniszter, az országháza, a tanári tes­tület és a nagy közönség egyaránt be­szél felőle; amidőn az egyik — ahhoz nem értve kimélet nélkül ellenségévé szegődik; a midőn mások a polg. is­kola nagyfokú munkálkodásáról és fontos szerepéről meggyőződve, annak reformjáról beszélnek és tanácskoznak: akkor ezek mind arról tesznek bizony­ságot, hogy erre szükség van nemcsak Szatmár-Németi városának, hanem a nemzet zömét és gerincét alkotó pol­gárságnak. Mondhatjuk, hogy a nem- zeties cél felé való törekvésnekágz mintegy eszköze. A midőn tehát e&|^ közérdekű ügyről újólag megemléjjB zünk, illetőleg arra felhívjuk városmag* szellemi ügyének intézőit és vezetőit: ugyanakkor Szatmár-Németi városa * nemcsak a törvény rendelkezésének — 1868, 38. te. — tesz eleget, hanem a szatmári polgári fiúiskola felépiti azon falakat is, melynek födelét már a ke­reskedelmi iskola létesítésekor felrakta. Nagy Gábor. A kultur-krajcár. Az elmúlt század elején mindent el­követtek magyar kultúra fejlesztéséért küzdő elődeink, hogy az irodalomnak a fővárosban országos központot teremtse­tartja, de a mint észreveszi a világ, hogy határozott szándéka van, egyszerre meg­változik a hangulat és egyesült erővel azon működik mindenki, hogyan lehetne a dolgát elrontani. Különösen a titkos vagy nyílt versenytársak azok, akik sze­retnék róla még a keresztvizet is leszedni. De ha végre mégis célhoz jutott, akkor többé az ördög sem törődik vele. Okosan beszélni a mamával, tninden legkisebb al­kalmat felhasználni, hogy a kegyébe jus­son, ez a fő, s minthogy itt a városatyák a mamák, azon fordul meg az egész, ki hogy fogja tudni a mamák hajlandóságát a maga részére hóditani. A nőknek ugyan még nincs meg a szavazati joguk és nem is kívánatos, hogy valaha meglegyen, hanem azért nem volt még olyan választásba hol nagy szerepet ne játszottak volna. A legtöbb városatyá­nak van felesége, aki tehát komolyan -tör a cél felé, ezt ne hagyja számításon kívül, mert tény ugyan, hogy szavazni a férfiak szavaznak, s a férfiak bátor emberek, mert azok szembe szállanak .nemcsak a kor­mánynyal, hanem még a királylyal is, de a feleségével szemben még az is, aki a fórumon legerősebben szokott dörögni, beadja a derekát. Ezek az általános tudnivalókb a mi­ket jó lesz figyelembe venni á jelölteknek. A részletes kidolgozás egészen az ó fel­adatuk, s minden attól függ, ki milyen ügyes haditervet tud összeállítani. Meg van engedve minden eszköz, mikor az el­lenség letöréséről van szó, s bár a harc hevében sokféle fogást kifogásolnak is az emberek, a fő, hogy győzelemre vezessen, mert aki győz, annak minden meg van bocsájtva. mm MEOEBKEZTEfiü! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi chevro és bői bőrből készült ezipök a legjobb és legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents