Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-29 / 44. szám
* I TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA':-------Eg ész évre ... 6 kor. 1 Negyedévre t kor. 50 fill. Fél évre . . . .3 * | Egyes szám ára 16 > Községek, közeégi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = T-grr .■p.votJ-SZÁM — 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. ===== HIRDETÉSEK -------e lap kMMihrataláhaa a lepolesáM árak mellett fWvétetnok. NyiMtér garmond sora 20 Mér. — -' Hirdetőnek díjjal elől a fizetendők. —1-»A szatmári gőzmalom r. t. vasúti kocsi hiány miatt üzemét be akarja szüntetni. A vasutaknál múlt év őszén előállt kocsihiány országos csapásként nehezedett közgazdaságunkra, de főleg iparvállalataink szenvedtek általa pótolhatatlan veszteségeket és köztudomású, hogy virágzó, tőkeerős vállalatok oszlottak fel liquidátió utján, gépezeteiket, felszerelésüket eladva az ócskavas kereskedőknek. Hangos panaszok, kétségbéesett vészkiáltások riadoztak az ország minden részéből, mire nem késtek illetékes helyről a biztató Ígéretek bőkezű osztogatásával. Bőséges aratás, olcsó pénz, kedvező hitelviszonyok képezték azonban mégis ama bizonyos szaltnaszállat, melybe ipar- vállalataink jobbjövő reményében belekapaszkodva evickéltek tova és bizalommal néztek az illetékes helyről jött Ígéretek beváltása elé. Ma pedig ott állunk, hogy a kocsihiány nagyobb a tavalyinál, pedig a múlt évi bő aratás helyeit ezidén felényire redukálódott a szállításra kerülő búza és rozs mennyisége. Közelfekvő példa világítja meg élesen ezen szomorú helyzetet, mely már-már a züllés kétségtelen jeleit kezdi mutatni. A városunkra és messzeterjedő vidékünkre nézve oly nagy fontosságú Szatmári Gőzmalom Társulat gőzmalma már hónapok óta hetenként 36 órát kénytelen szünetelni, most pedig már azon a ponton áll, hogy a teljessé vált vasúti kocsi hiány miatt üzemét teljesen beszünteti, munkásait elbocsátja. Kénytelen ezt tenni az a malom, mely a tavalyi szintén válságos viszonyok között olyan fényesen állotta meg helyét gondos, előrelátó, erélyes vezetőivel, hogy eredmény tekintetében országunk összes malmai között a legelső helyet vivta ki magának. Hosszú, évtizedes, sokszor eredménytelen küzdelem után végre elérte a szilárd talajt. Most pedig ismét előtte az ingovány1 Nincsen búzája, mit felőrölhessen, bár megvett 20.000 métermázsát jóval meghaladó mennyiséget, melyre kielőlege- zeit közel félmillió koronát. A búza és a közel 3o.ooo darab terményzsák ott hever az állomások lélereszeiben, vagy a szabadban ponyvák alatt, szabad prédájául az egereknek és patkányoknak, hetek sőt hónapok óta. A kamatveszteség is nagy összegre rug a kamatmentesen kiszolgáltatott óriási előleg után. őrleményeit het;ek óta alig, most meg már éppen képtelen elszállítani, mert napok óta egyetlen kocsit sem kapott, tehát a készletben heverő nagy tőke haszontalanul hever. Nagy szó ez most, mikor a kamatláb az uzsoráig emelkedőben van. , Közvetlen értesülésünk szerint a vállalat igazgatósága mindent elkövetett már, hogy kocsikhoz jusson, azonban a helybeli állomás derék főnöke tehetetlenül áll és a debreceni" üzletvezetőség nem nyújthat egyebei biztatásnál, ígéreteknél. Az igazgatóság, a miniszter pedig, mint azt a tavalyi tapasztalatok bizonyítják, minden közvetlen kérelem elintézését az üzletvezetöségre hárítja, de nem intézkedik, hogy annak teljesítése az üzletvezetőség által lehetővé tétessék. Nem kell bi/.onyitanunk gőzmalmunk közgazdasági fontosságit és egyenesen városunk agilis, derék polgármesteréhez kell fordulnunk aziránt, hogy sürgősen lépjen közbe illetékes helyen azon célból, hogy városunk ezen egyetlen nagy fontosságú ipartelepe, legnagyobb adófizetője, melynek egyik legnagyobb részvényese maga a város, legalább a legégetőbben szükséges kocsikat megkapja az egyes állomásokon heverő búza és liszteladási szállításához. Ha az ő közbelépése sem lesz eredményes, úgy megérjük már a legközelebbi napokban, hogy a nagykémény nem füstöl s az elbocsátott munkások zúgolódásaitól hangos lesz a város. Hatósági tűzkárbiztositás. Ezelőtt nehány héttel e lap hasábjain fölvetettem a hatósági tüzkárbizro- sitás eszméjét, melynek létesítését a városra nézve hasznos vállalatnak véltem. Az azóta szerzett adataim alapján ma már mindinkább erősbbödik azon határozott meggyőződésem, hogy úgy ä város közönségére, mint magára a városra nézve ezen - intézmény előnyös volna. Már akkor jeleztem, hogy nem állapodom meg az eszmének nyilvánosságra hozatalánál, hanem, mihelyest a szükséges adatokat Összegyűjtőm, a részletkérdésekhez is hozzászólok s positiv adatokkal beigazolom, hogy a hatóság által létesítendő tűzkárbiztosi- tásnak meg van a létjogosultsága. Midőn előbbi közleményemet a nyilvánosság elé bocsátottam, tudtam, hogy lesznek az eszmének barátai, azonban arra is el voltam készülve, hogy ellenzői is akadnak. Tényleg be is következett. A helyi lapok közül a „Szatmár- Németi“ és a „Rendőri Lapok“ fog- lalkozott közleményemmel. Az előbbi helyesnek, üdvösnek vélte, az utóbbi azonban egész határozottan „halva születettnek“ nyilvánította. Mondhatom, hogy nagyon gyenge alapokra helyezte a cikk írója nagy határozottsággal hozott ítéletét. Azt mondja mindjárt a cikk elején, hogy „az ilyen vállalkozásokkal már sokan próbálkoztak, de csakhamar meg is szűntek“. Megvallom, hogy ezen kijelentését nem értem. Nem tudom, hogy a vállalkozások szüntek-e meg, vagy a próbálkozók ? S így erre nem is válaszolhatok. Azt mondja továbbá, hogy „létjogosultsága.-.nincs, merLg hiányzik a megfelelő alaptőke“. Ebben határozottan egyetértek vele.. Ámde én nem is gondoltam arra, hogy alaptőke nélkül biztositó intézet létesíthető legyen. Az 1875. évi XXXVII. te. 453. §-a világosan mondja, hogy cégjegyzés előtt a biztosítás minden ágára 100.000 frt TÁR CZ A.- —«»■<oaw*n A halvány Misó. Irta: Petrásevich Géza. Lapunk eredeti, jogosított közleménye. A Glatter Márton korcsmája szokatlanul hangos. A falu felé néző mind a négy ablaka ki van világítva. A sugarak bevilágítják a korcsma előtt elterülő dele- lőt, a muzsika meg lárma áthallatszik a túlsó oldalra. Itt van a falu apraja-nagyja, kántorostul, bíróstul. Ott vannak s mulatnak, mert Pepi, a szép zsidó lány tartja a lakodalmát. Szólt a zene, a Csillagok ragyogtak, a szellő bus dalokat hozott felénk, mig meg nem érkezett a vacsoraidö. Asztalhoz ültek; csend lett s ekkor a kertek alatt a nádas mocsár felül felhallatszik a furulyaszó. Misó, szegény Misó! Ahonnét nyári esténként a rézkigyó fütteméseit szoktuk meg,, onnét a nádas tornáról most a te furulyaszód hangzik. Öqnlik, árad a lágy, a bus rezgés; megtölti á levegőt bánattal, érzéssel, csodálattal, könnyel, szerelemmel .... Csak a beteg pici kanári, a pár- javesztett fülemüle, a szerelmi vágytól égő, bubánatos pacsirta tud úgy szólni, mint ahogyan kesörrg. dalol, busul, imádkozik a te furulyád! Ilyenkor hogy virít sápadt orcádon a halál szép piros bazsarózsája, s hogy liheg hörgő kebled, lüktet láztól hajszolt halavány véred 1 Elállt még a korcsmában is a zsi- bongás s hallgatják annak a sápadt hosszú tót legénynek a szerelmi búcsú dalát. Hallgatják, hallgatják s köny csordul ki még az öreg Mártonnak is a szeméből. Mert hisz úgy szereti Misót 1 Úgy szereti mindenki, a Lajos is, a Pepi is, s mindenki. De ha egyszer nem lehet. Beteg legény, tót legény! Nem lehet. Pepi a zsidó lány sohasem lehetett Zaskvara Misóé, a beteg tót legényé. Vége a vacsorának. Újból megkezdődik a zsivaj, a muzsika, a tánc. És újból felzokog a Misó furulyája. De nem a nádasban, nem is az ablak alatt, hanem a mi udvarházunk udvarán. Ott ül a szomorú, halvány legény az udvar közepén, az ő régi fatönkjén. Nem néz se jobbra, se balra, csak a könye hűlt a furulyára. Melléje telepszek s a legény elhallgat. Lehajol hozzám, megfogja a kezemet s halkan szól: — Urfi, én magát egyszer megbántottam. — Nem Misó, engem sohasem bántottál meg. — Egyszer, jókedvemben a bortól. Elértettem szándékát. Óvatosan előkeritettem' a pincekulcsot s hoztam Misónak bort. Úgy éreztem a lelkemben, hogy ez a beteg legény megérdemel ma egy kis italt. Felcsillant Misónak a szeme. Megköszönte az italt, tarisznyájába gyömöszölte a hozzá dukáló szalonját és dohányt, s aztán hirtelen kezet csókolt nekem. Fülig pirultam s elugrottam tőle. O pedig vontatottan, lassan felkelt; hosszan nézett a Glatter Márton korcsmája felé s aztán elfordult délnek. A Göncöl szekere már magasan járt az égen. Nagyot sóhajtott Misó s mégegyszer visszafordult: — Isten áldja meg urfi! Átugrott a kerítésen s eltűnt a kis patak bokrai közt. Visszamentem a kert végébe s hallgattam tovább a zsidó mulatságot. De nem sokáig. Délről a Kríván felöl furulyaszót hozott a szellő. Azt a kimondhatatlan fájdalmu tót juhásznótát, mely áthatja a veséket, fakasztja a könnyűt, repeszti a szivet, melynek nem tud hangot adni semmi más szerszám a világon, csak a furulya. Leheveredtem a fűbe, néztem a csillagos égboltot s könnyes szemmel hallgattam, mint 1 hozza felém a 'lágy déli szellő a Misó nótáját: Lassacskán juhocskák Az utas’ mesgyéjén; öreg juhász vagyok, Nehezen járok én. Ezen a határon A jó kakukmadár Nékem, juhocskáim, Nem sokáig szól már. Misó eltűnt. * Akkor tudtam meg, hogy Pesten téglát hord, mikora rendőri hirek között olvastam, hogy leesett az álványról s kórházba került. Meglátogattam. Csak csont és bőr volt már. Á melle szárazon hör- gött s köhögni is alig bírt már. Lázban égő szeme hosszan tapadt rám s remegve kérdezte: — Hogy van Pepi? Van gyermeke? Megnyugtattam, hogy Pepi egészséges, mint a makk s már két fia is van. Elfordult; a fejét a párnába temette s úgy sírt csendesen. Megnyugtattam szegényt. Pepi várja Őt; nagyon szeretné látni. Jól esett neki a vigasztalás. Megígérte, hogy mihelyt felgyógyul, vissza- megy falujába s kezébe veszi újból régi furulyáját. Ősz felé járt már az idő, mire hazakerültem a Kriván tövébe. De azért verőfényes, szép nyári napok jártak. A marha, juhállomány még kint volt a havasi legelőkön s csak vasárnap vetődött) be egyik-másik pásztor, hogy a heti elemózsiát beszállítsa társainak. Alig fújtam ki az ut fáradalmait, kimentem az érdöbe s szinte megdöbbentem, mikor meghallottam a szomorú bágyadt nótát: „Lassacskán juhocskák Az utas mesgyéjén ...“ Nem tudtam tovább menni egy lépést sem. Megbüvölt egészen a rég nem hallott juhásznóta. Egy kis csend s utána újból egy másik, régi szerelmi dal zokog fel a furulyán: „Mondd meg édes lelkem, Szerettél-e engem ? Ha szerettél engem, Mért hagytál el engem?* r nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == ír HE^EBKEZTEK 111 az őszi és téli idéuyre megrendelt összes úri-, női-és gyermek valódi them és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
