Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-29 / 44. szám
8ZATHAR ES VIDÉKÉ. tényleg befizetett biztosítási alapot kell kimutatni a cégjegyzést vezető bíróság előtt. Azt állítja továbbá a cikkíró, hogy „az ilyen tűzbiztositó intézetek viszontbiztosítást nem kapnak“. Nem tudom, honnan veszi ezen állítását. Annyit azonban határozottan tudok, hogy nagy tévedésben van a cikk írója. Mert, ha csak egy kicsit is érdeklődött volna a dolog mibenállása iránt, mielőtt cikkét megírta, bizonyára ezen állításának éppen ellenkezőjéről győződött volna meg. Gondolkozzék csak kissé cikkíró ur 1 Ugyan miért nem kapna az ilyen, biztostositó intézet viszontbiztosítást ? Hát nem volna a Szatmár-Németi sz. kir. város által fenntartott intézetben legalább is annyi biztosíték, mint bármely más biztositó intézetben ? Azt hiszem, könnyű belátni, hogy igen 1 Ezen állításával szemben bátran merem állítani, hogy bármely biztosító intézet kapva-kapna a városi biztositó intézettel kötendő viszontbiztosításon. A cikkíró ur mindjárt csinál is „egy kis számítást“ számok nélkül s mathematikai pontossággal gyönyörűen bebizonyítja, hogy a városnak ezen vállalkozásából „nemhogy haszna, de esetleges károsodása volna“. Ehhez nagyon bajos hozzászólni. Mert mint előbb említettem, a cikkíró ur számok nélkül számol. Megvallom egész őszintén, hogy én ehhez nnm értek. Sem azt nem mondja, hogy mennyi volna a biztosítási dij, sem azt, hogy a vezetés, kezelés mennyibe kerülne, nagyon természetes, hogy arról még kevésbbé szól, hogy mennyi volna a „nagyobb“ és „még nagyobb“ tűzesetekből kifolyó és fizetendő kár. A bizonyítási processus folyamán azt is állítja cikkíró ur, hogy a városban levő épületek már különböző társulatoknál biztosítva vannak s igy ezen biztosítások lejárataira évekig kellene várni. Ebben is erősen téved. Mert az előbb hivatok törvény 454. §. 4. pontja szerint, ha a visszatérő időszakokban Nem bírtam ki tovább. Megragadtam Dezső karját: — Barátom, ki ez a furulyás ? Dezső szomorúan legyintett a kezével: — Egy fiatal, beteg juhász. Beleszeretett egy zsit^ő lányba, aki férjhez ment az orra előtt. Elbujdokolt a szerelmes legény s most visszajött betegen, meghalni. —• Hisz ez akkor a Zaskvara Misó? — O szegény I Lágyan, álmadozón, elhalóan szólt a furulyaszó s egyszerre, hirtelen, minden átmenet nélkül éles füttyentésbe fűlt. Egy fájdalmas, sóhajtásszerü füty s aztán csend, halálos csend. Mindkettőnkben elállt a lélegzet. A legelésző juhok felvetik fejüket s valami bánatos, gyerekes bégetéssel szaladnak egy málnabokor felé. Oda törtet a két bojtárlegény is. Oda ér az egyik, keresztet vet magára s térdre borult a bokor mellett. A másik is azt teszi. Aztán hirtelen felállanak, kezükbe veszik baltájukat s mennek az erdőségnek. A tövises galagonya, ragadós szeder- bokor nem akadály ilyenkor.' Lihegve törtetünk a bokor felé... ... Ott fekszik előttünk szegény Misó. Be van hunyva a szeme, le van eresztve fáradtan a karja. A málnabokor sürü lombja árnyékba borítja arcát. Csendesen alszik, csak a szája szélén játszadozik keserű mosoly. Hosszan kinyujtózva a puha pázsiton s mellette egyetlen vigasztalója, furulyája. Még a halál sem választotta el őket. Jöttek a juhászgyerekek. Fiatal tágakat, lombos galyakat hoztak magukkal. Szépen megcsinálták az ágyat s ráfektették a szegény halottat. Tüszőjébe dugták furulyáját, letakarták szépen zöld gallyal, aztán letérdeltek két oldalt a lába mellé s elimádkozták a Miatyánkot. A juhok meg ott bégettek körülöttük. Ilyen volt a halvány Misó temetése. fizetendő dij a lejáratkor vagy az adott halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, a biztositás hatályát veszti. Ebből, azt hiszem, elég világosan látszik, hogy a biztosító fél azonnal kiesik minden obligóból a biztosító társasággal szemben, mihelyest a fentebb említett időben a biztosítási dijat ki nem fizeti. Tehát a biztositó intézmény felállítása napjától legföllebb egy év leforgása alatt mindenki ezen biztosító intézetnél eszközölhetné biztosításait. Azt hiszem elég világosan / beigazoltam, hogy nagy tévedéseken alapulnak cikkíró ur állításai. Jövőre nézve csak azt vagyok bátor figyelmébe ajánlani, hogy nem elég valamit állítani, hanem azokat be is kell tudni bizonyítani. Számolni pedig csak számokkal lehet. Ezen kitérés után pedig hozzá fogok közleményem tulajdonképpeni tárgyához. Előre bocsátóm, hogy ilyen természetű biztosítási intézet külföldön rengeteg sok van. Ausztriában pedig talán minden községben. Magyarországon is több van. Ezekből egy párat felsorolok, melyek létezéséről biztos tudomásom van: Bácsalmási kölcsönös U tűzkár biztosítási szövetkezet, Maros- széki megyei kölcsönös tűzbiztositó, Transsilvánia (Nagy-Szeben alapítva 1868.) Gazdák biztositó intézete (Budapest). Sőt tovább megyek Magyarországon több nagy birtokos tart fenn ilyen intézményt saját vagyona biz- tositására. Meg vagyok győződve, hogy ráfizetéssel nem tartanák fenn ezen intézeteket, hanem bizonyára haszonnal jár fenntartásuk. A város által létesítendő biztosító intézetnél olcsóbb biztosítási dijakat lehetne megállapítani, mint bármely más biztositó intézetnél, mert sokkal kisebb költséggel dolgozna mint azok. Nevezetesen elesnének a biztosítások foganatosítását és károk becslését eszközlő ügynökök és kárbecslők fizetései, napi és fuvardíjai, ezenkívül elengedhetné a város a biztosító intézetek által szedett 1—5 koronáig terjedő kötvénykiállitási dijait is. Nagyon ter- mésaetes, hogy ez végeredményben a biztositó közönség előnye vona, mert mentői kisebb volna a biztosító intézet kiadása, annál olcsóbb tarifát állapíthatna meg, amit bizonyára a közönség érdekében meg is tenne. Azonban lássuk most már mennyi dij folyna be évenkint, ha az összes házak biztosítva lesznek. Szatmár-Németi sz kir. város területén van jelenleg 3500 lakóház és legalább is 2500 melléképület, összesen tehát 6000 épület. Az összes épületek átlagos biztosítási diját azt hiszem bátran számíthatjuk 10—10 koronával. Tehát a biztosítási dijakból remélhető évi bevétel 60.000 koronára volna tehető. Nagyon természetes, hogy kötelező tűzkárbiztositás mellett. Ezzel szemben kiadás: 1 hivatalnok (főnök) évi fizetése és lakbére — — 4000 K 1 hivatalnok fizetése és lakbére 2800 K 1 hivatalnok „ „ 2000 K 1 szolga „ „ . „ 1200 K a hivatalos helyiség évi bére 1200 K nyomtatványok és irodai szerekre évenkint — — — 1000 K viszontbiztosításra ,— — 10000 K összesen 22000 K S igy az esetleges tűzkárok fedezetére maradna 37800 K. S ha visszatekintünk az utóbbi 10 évre, határozottan állíthatom, hogy a város területén levő épületekben okozott tűzkárok értéke 15 ezer koronánál többre átlagos számítással nem tehető. Ezen maximális összegnek fele a viszontbiztosítások által megtérülne, a tényleges károsodás tehát csak 7500 K volna. Az évi jövedelem tehát 30300 K volna, mely összeg a város háztartásában nagyon is számot tevő s községi terheinket jelentékenyen apasztaná, tűzoltó intézményünk fenntartására pedig bőséges fedezetet nyújtana. Megjegyzem, hogy ezen számításomnál a bevételeket minimális, a kiadásokat pedig maximális számokkal vettem fel azért, hogy még az alig elképzelhető legrosszabb esetben is megállhasson. Végül az sem hagyható figyelmen kívül, hogy maga a város a tulajdonát képező középületek tűzkár elleni biztosításáért évenkint jelentékeny összeget, legutóbb 1906. évben 4312 koronát fizetett tűzkár biztositás cimén s ennek ellenében a város tűzkár cimén egy fillért sem kapott, mert tüzeset egyáltalán nem volt, sőt a megelőző években is nagyon ritkán fordult elő. Mindezek alapján nem tudom eléggé ajánlani az illetékes tényezők figyelmébe ezen intézmény létesítését. A kivitellel járó nehézségektől nem szabad visszariadni, mert a város anyagi érdeke felette kívánatossá teszi, hogy a közönség megterhelte- tése nélkül uj jövedelmi forrást nyissunk. Nagy József, számtiszt. Csak egy virágszálat. — Felhívás a jó szivekhez. — Virágokkal ékesedik nemsokára a temető. Kegyeletes szivek viszik el kedveseik sirjára koszorúikat s odakint a te metőben megtisztult szép emlékek szállanak az elköltözött felé, a kinek sirjában nyugalmat, az élőknek sajgó bánatukra enyhülést kérnek az Ég Urától. A József kir. Herceg Szanatórium Egyesület a halottakra való méla emlékezés e tiszta, fenkölt hangulatából egy kis részt kér juttatni a halál jegyeseinek, a tüdőbetegeknek. A halott nevében, a kinek sirja koszorúval ékesedik majd, csak egy virágszálat kér a halál pitvarában lévők megmentésére. Közel 80.000 ember hal meg évente hazánkban tüdővészben, ebben a borzalmas pusztító betegségben. Legalább a felének az életét megmentheti a társadalom részvéte. És maga az egyesület is ezreknek ígéri visszaadni az életet, ha mindenki, a ki a napokban koszorút vesz csak egy virágszállal kevesebbet köt koszorújába s ezt az egy virágszál árát az egyesületnek felküldi. Móri tori vos salutant. A haldoklók szólítanak. Legyen a sirok koszorúja egy virágszállal egyszerűbb; égjen egy mécscsel a sírokon kevesebb, és ennek árából ki fog gyűlni egy pislogó élet. Esdve kér az egyesület minden jó szivet, váltsa meg mindenki ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, özvegyeknek, árváknak, ügyefogyottaknak könnyei föl- száritására. A ki ezt megteszi, a kinek szivében az irgalom érzete főifakad : annak halottja tudni fog arról. Kegyeletünk szent, megtisztult, nemes tanúsítása lesz, a ki egy ujonan létesítendő szegénysorsu tüdőbetegeket gyógyító népszanatoriumának építési tőkéje gyarapítására halottak napja alkalmából eljuttatja. Ezt kéri az egyesület bizó hittel és reménységgel. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület Budapest, IX., Lónyey-ulca 47. Apróságok. — Kit gyászolsz? — kérdi valaki egy ügyvédtől, a kinek gyászfátyol volt a kalapján. — Egy kliensemet. — — Nem értelek. — Pedig érthető. Annyian vagyunk ügyvédek, hogy egy kliens halála a leg- nagyobb gyászesetek közé tartozik. * Mindenfelől hangzik a panasz, hogy nincsen pénz, még a bankodban sem. Nem adnak a legjobb1 vallókra sem. Ha egy betevő jelentkezik, majd nernkezet csókolnak neki, olyan szívesen fogadják. — Istenem! ~r- sójiajt fel Pumpfi ur — hogy nincs nekem most legalább öt ezer koronám, valamennyi bahkdirektorral pertu lehetnék í * — No ez a mai nap igazán egy ritka nap volt. — Ugyan miért? . — Barátom, hetek óta az első, a mikor nem jött senki templomra kéregetqi. * Nagyon sajnálom, hogy a Matolay-ban- ketre el nem juthattam, de a múlt héten birtokrendezési ügyben voltam távol, s bár szombat estére haza jöttem, nem-volt bátorságom felsőbb helyen a banketet szóba hozni, félvén attól, hogy ilyenformát találok hallani : — Hiszen egész héten banketeztél, azt hiszem, hogy elég lehetne! •/ * Ismét a csendörségrŐl szól ä nóta, még pedig nagyon furcsán. Nem is tudom elhinni, hogy a mit a „Szamos“ közöl, megtörténhetett! volna, olyan nagyfokú megsértése a polgári szabadságnak. Ha igy haladunk, maholnap oda jutunk, hogy a ki nem köszön a csendőr „uraknak“, bilincset raknak a kezére. * Örömmel olvastam, hogy városunkban is megalakult a keresztény szociálista párt. Mindig bántott, hogy Nagykároly ebben a tekintetben régen megelőzött bennünket. Nálunk keresztény szociálisták lehetnek a zsidók is. Ezt csinálja' utánunk Szabó Bérezi, ha van tudománya! Demeter, HÍREINK. A temető ünnepe. # Közéig a béke, az elmúlás, a halottak napjának szomorú évfordulója. E napon fényárban úszik majd a máskor oly csöndes temető s azemberek százai zarándokolnak ki kedvelik sírjához. Vannak sokan kik megszokásból, inások, akik csupa kíváncsiságból mennek ki e napon a halottak né/na hazájába, ezek bizony nem igen tudják felfogni s átérezni c nap jelentőségét. Viszont azonban olyanok, akik észrevették a mindenség újítását, és megcsodálták azt a fenséges öszhan- got, amely az események, a tünetek é# életnyilvánalások tomérdekségében jelentkezik, azoknak, akik hisznek az örökkévalóságban, a túl világi életben, azoknak nagyon jelentőségteljes e nap. Mély megilletödéssel gondolnak a halálra, atoínizálódik lelkűk s keresi, kutatja az összefüggést az élet. és halál, az ember s a nagy természet kimúlása között. E napon az ember s természet között bizalom keletkezik. Megsze.etik egymást. Az ember átadja magát a természet nagy titkainak, a természet az embernek. Mert bizony az elmúlás nem kiméi meg senkit és semmit. Embert, állatot, fűt, fát, virágot és sziklakövet minden nap közelebb viszi a pusztuláshoz, a sírhoz. A zord őszi szél durva kézzel tépdesi meg a sírok színes koszorui- I nak hamvas virágait, aztán összekeveri a temető fáinak hulló, sárguld leveleivel. S a mint kegyetlen munkáját elvégezte, az elhervadt levelek' mintha csúfot űznének a még élő, üde virágokból: vigyázzatok, a ti éltetek is rövid már, nemsokára elhervadtok, elpusztultok ti is és az emberek majd velünk együtt kíméletlenül beletaposnak a föld sarába. A csend s nyugalom hazájából, a sirok mélyéből is mintha yalami halk sutija Folytatás a mellékleten. Férfi ma ing, gallér és kézellők, fegyházban és fiú MIMÍr® kötött harisnyák minden nagyságban, legjobb minőségben; fésűk, kefék, nadrágtartók, leg jobb kézmosó szappanok OLCSÓN- beszerezhetik Vajda M. és Társa MzletÉii, Szatmár, Deák-tér 10. sz.
