Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-15 / 42. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 42-ik szám. Szatmár, 1907 október 15. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ARA: Negyedévre Ikor. 50 fill. Egész évre ... 6 kor. Fel évre . . . . 3 » | Egyes szám ára 16 Kézségek, községi jegyzék és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ É8 KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Mérvéi János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. statt = 'Tet.t^fqn-SZA z 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap Maééhiralstábaa a legolesébb árak mellett fölvétetnek. Nyiittér garmond sora 20 fittér. Hirdetések díjjal elöie fizetendők. A pécsi szabad-tanítás kongresszusa. A pécsi kiállítás alkalmából tartott kongresszusok között kétségtelenül a legérdekesebb, legtanulságosabb s bátran mondhatjuk a legizzóbb lefolyású a szabadtanitás kongresszusa volt, a melyen Beöthy Zsolt elnöklete alatt igen sok hires egyetemi és középiskolai tanár, akadémikus, iró, művész, feminista, pap, tanító, és egy sereg: szociáldemokrata s keresztényszociálista magántudós vett részt. Ezen kongresszus célja, — mint azt Beöthy elnöki megnyitó beszédjében megjelölte, — a népet a tárgyias tudás és becsületes jóakarat eszközeivel oktatni, vagyis olyan szellemben kell annak működnie, a mely, mig az egyesek lelkét megvilágítani törekszik, nem homályositja el közös erkölcsi eszményeink fényét; hasznos és nemes műveltséget, tiszta és elfogulatlan tudást terjeszt, mely természeténél fogva kizár minden olyan irányzatot, mely magyar hazánk polgárai között választófalakat emelni törekszik. Szép és nemes gondolat. Megvalósítása azonban, hogy milyen rendkívüli nehézségekbe ütközik, igazolják a kongresszuson elhangzott ellentétes irányzatú beszédek s az ott történt erőszakoskodások a szociálisták részéről. A kongresszuson ugyanis jóformán a legszélsőbb pártárnyalatok vitték a szót. A milyen nagy számmal vonultak fel a szociáldemokraták és a keresztény- szociálisták, sajnos, épen. olyan kevesen képviselték a valódi magyar intelligenciát. Pedig óriási hiba volt távolmaradni, mert ha ott vannak,' és segítségére mennek a tudás és szellem maroknyi csapatjának, a mely Beöthy és Prohászka vezetése alatt küzdött, úgy bizonyára könnyebben lehetett volna a szociálisták durva kirohanásait megfékezni s az ellentéteket kiegyenlíteni. Ezen szellemi tornajátékon tulajdonképen két világnézet harcolt egymással: a szocializmus és a nemzeti tudományos világnézet. A harc a lehető legszenvedélyesebb s igen sokszor párt- politikai színezettel biró erőpróba volt. A magukat elméleti tudósoknak hirdető Pikler-féle szociológusok a szociáldemokratákkal karöltve felhasználtak mindenféle szociális fogást, csak hogy a közfigyelmet maguk felé tereljék s a nemzeti gondolat alapján nyugvó tudomány derék képviselőit megfélemlítsék. Az igaz, hogy ezúttal is bámulatosan voltak szervezve, úgy, hogy akcióképesség dolgában határozottan uralták a helyzetet. A.magártszóllamokat ugyan teljesen átengedték a Pikler-féle csoport- = nak, de ha kórusra volt szükség, mint egy ember álltak a vitatkozó tudósok mögött. Ember volt elég, mert a mint tudjuk, a Budapestről leutazott vezérelvtársak segítségére a pécsi szervezett munkásokat aránytalanul nagy számban rendelték be a gyűlésre és csoportokra osztva egy vezető alá rendelték őket Vezéreszméjök voltj semmit el nem fogadni, a mit a fennálló társadalmi rend akar; a nemzeti szabad gondolkozók által a hazafiak jövőjének előmozdítására hozott minden néven nevezendő indítványt, akármilyen üdvös legyen is az — ha kell erőszakkal avagy megfélemlítéssel — leszavazni. Mindennek végcélja pedig az volt, hogy igy a szabad-tanitás jogát egyedül és kizárólag a saját maguk részére biztosítsák. Már mindjárt az ülés elején kimutatták a foguk fehérét. Kijelentették ugyanis, hogy ha a kultuszminiszter képviselője, Szász Károly tpin. tanácsos, üdvözölni akarja a kongresszust, úgy ezt nem csak hogy megakadályozzák, de ez esetben Apponyí kulturális politikáját kíméletlenül támadni fogják. A miniszter képviselője ki akarta ezt kerülni s nagyon helyesen úgy gondolta, hogy az okosabb enged; összepakolt hát és elutazott Pécsről. Vele együtt a nemzeti szabad gondolkozók közzül is többen el akartak távozni, Beöthy és Prohászka rábeszélésére azonban mégis lemondtak e tervről, igy aztán nem engedték át teljesen a küzdteret a szociáldemokrata száj- ’hősöknek. A legérdekesebb vita tárgyát a a két előadónak, Pikier Gyula és Gaál Jenőnek, — a két ellentétes árnyalat képviselőinek, — a szabadtanitás tárgyairól, módjairól és eszközeiről tartott előadása képezte. Pikier előadásának eszmemenete következőkben foglalható össze. A mindenkori oktatásnak két célja lehet: egyrészt az oktatottak felvilágosítása, hogy képesek legyenek boldogságukat fokozni, másrészt az oktatottak félrevezetése, hogy az oktatók boldogságát növeljék. Csak az előbbiről beszélt. Nem arra kell az embereket nevelni, hogy nekik kötelességük egy felsőbb lénynek szolgálni. Ne azt tanítsuk neki, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“, mert a felebaráti szeretetre társadalmi rendet építeni nem lehet. Tanítsuk inkább arra, hogy mindenben saját boldogságát kell keresni. Bízzuk az egyesek törekvéseinek ellensúlyozására az igazságosság megteremtését és elégedjünk meg azzal á mérsékelt altruizmussal, amely lehetséges. A szabadtanitás célja amaz ismeretek terjesztése, melyek utján az oktatottak a világot a maguk számára kedvezőbbé alakítsák, vagy legalább érzékkel bírjanak a mások átalakító törekvéseinek ellenük irányuló jellegét felismerni s ellenőrizni. A tanítás módjának bárom elvét állította fel: A köz- napiság élvét; a tudomány igazságainak érvényét azoknak mindennapi életében tüntessük fel, akikhez tanításunkkal fordulunk. A másik elv, a műveltség elve. Soha semmit, még a legspeciálisabb kérdésről se tanítsunk a nélkül, hogy a legmagasabb, a legáltalánosabb elvekig el ne mennénk. A harmadik a hatalom elve. Semmit se tanítsunk a nélkül, hogy meg ne mutassuk, miszerint annak megismerése hatalmat, gazdagságot, egészséget és nagyobb boldogságot ád az embernek. Számos példával igyekezett alapelveinek igazságát bizonyítani s fejtegetéseit azzal végezte, hogy csakis ily irányú tanítással lehet a jövendő, modern, boldog Magyar- országot megteremteni. Érdekes a történelemtanításra vonatkozó túlzó állásfoglalása. Tagadja, hogy a történelem tényekből le- szürődö társadalmi elmélet. Ha egy nemzet teljesen elfeledné múltját, a jelenben azért mégis eltudna igazodni, ha ismeri a mai helyzet szociológiai tanításait. Szerinte a történelmet csak általános tényekből lehet megismerni. Az elvonás nem történelem, mert általános igazságokból indul ki, és elméletileg rekonstruálja a múltat. Gaál előadásának lényege a következő: i. A szabadtanitás tárgya lehet minden tudományszak, melynek ismeretanyaga alkalmas arra, hogy terjesztése által az általános, de magasabb jellegű társadalmi műveltség s a nemzeti szolidaritás közér zése szélesebb körökben megalapítható és fokozható. 2. A szabadtanitás eszközéként az oktatás és nevelés célszerűen megválasztott minden tényezője használtassék föl nemcsak az előadások és a vele kapcsolatos mindenféle gyakorlatok, hanem a szemléltetés és példanyujtás is. 3. A szabadoktatás helyes módszere abban áll, hogy az által a hallgatók vagy tanulók szellemi és erkölcsi adott irányú öntevékeny ségre bocsáttassanak és szoktattassanak. Az előadásoknál a legfontosabb az, hogy az értelemre és lélekre minél mélyebb és maradandóbb benyomást tegyenek, miután a szabad oktatás legfőbb célja nem az, hogy élettelen ismeretek halmazának gyüj tésér, a mi a társadalmi béke szempontjából káros is lehet, hanem olyan nemzeti és emberi egységes világfelfogás terjesztését mozditsa elő, melynek minél telje sebb közössége mellett az egyén és nemzet legjobban boldogul. Ennélfogva az egyéniség tökéletesbitésének és jjz áldozatkész nemzeti közérzés hatályosbitásá- nak minél nagyobb összhangjára kell tö rekedni. Az előadók előadásaira elhangzott beszédek között kétségtelenül Prohászka püspöké volt a legérdekesebb, legtanulságosabb. Szerinte Pikier a tudományt a hittagadásig hangoztatja, a gazdasági érdekeket az erkölcstan ignorálásáig, az internacionalizmus érdeklését a nemzeti ideálok lekicsinyléséig becsméreli. Beismeri, hogy szemben a régi merevséggel az emberről s a nemzetről is megváltoztak némileg nézeteink, de a szociáldemokráciának sem szabad a vallási és etikai életet a maga gyermekvilági kiadásában, hanem a theo- logia fenséges tanaiban felfogni. Nekünk a vallás nem az a hódolat, mellyel a jobbágy hajlongott a feudális ur előtt, hanem a lélek élete Istenben. A mi etikai eszményünk nem a boldogulás, hanem a tökéletesség, az ember összes erőinek Isten gondolatai szerint való kifejtése s a boldogság csak az egyéni végkifejlődés virága lesz. A mi etikánk nem csupán a szeretet kizárólagos érvényesítése, hanem az élet alapjai a jog vasszerkezetén állanak,' s ezt kell kombinálni az akarat öntudatos, erényes érvényesülésével. A mi szocializmusunk azért nem éri be a szeretettel, hanem először is igazságot sürget. Ugyancsak sürgetjük a nemzeti élet folytonosságának elvét, s az emberiségnek ideáljával kombináljuk a nemzeti sajátságok elemeit. Küzdjünk egymásért, vessük el a történelmi elmaradottság elemeit, egyesítsük a történeti szellemet a nemzeti haladással. Szükséges a szabadoktatás tárgyául a lélek és az akaFat nevelését is kitűznünk, s nemcsak a gazdasági érdekek előmozdítására való ráképesitését a népnek. Hogy az összehasonlítás könnyebb legyen, röviden vázolnom kell itt Gieszwein Sándor kanonoknak, a keresztény szocialisták vezérének beszédét is. Magáévá teszi Piklernek azt a nézetét, hogy a szabadtanitás főcélja az egyéniség boldogulása. Nem tudja azonban belátni miféle összefüggésben áll ezzel, hogy az emberek ne ismerjenek el egy felsőbb lényt. Az a szociológikus tény, hogy mindenféle emberek társadalma hódol egy felsőbb lénynek, mutatja, hogy az ember boldogulásának egyik feltétele a legfelsőbb lény elismerése. Még Comte is szükségesnek tartotta bevinni rendszerébe a felsőbb lényt. A versengés, melyet nemcsak egyes osztályok, hanem a fajok, nemzetek és egyének egymással folytatnak, mind egy célt szolgálnak. Ha e törekvést a felebaráti szeretet nem tudja előbbre vinni, úgy az erőszaknak kell azt teljesíteni. Ezt az erőszakot pedig el kell kerülnünk. A történelem tanításának normája szerinte az objektivitás, amely azonban nem öli meg a subjektivitást. Való igaz, hogy a jelenlegi könyvek egyoldalúak. A történelem az individualizmus és a szocializmus ösz- szeforradását látja. Krisztus is szocialista volt, de nem materiálista. A materializmus még az anyagi jólétet sem segíti elő. A körülmények csakugyan módosíthatják az embereket, viszont azonban az emberek is a körülményeket. E négy vezérférfiu beszédjének eszmemenetét ha összegezzük, egymással összehasonlítjuk s mindegyikéből kivonatoljuk a jót, célszerűt úgy be kell ismernünk, hogy a kongresszus közművelődésünknek bár nagy hasznára volt, a különböző nézeteken levőket talán valamivel közelebb is hozta egymáshoz, a követendő ut irányát megmutatta, még sem volt az, a mit tőle joggal vártunk. A mi ott történt nem volt más, mint két nagy eszme- áramlat harca. Bizony-bizony sok régi hit s meggyőződés lett ott lábbal tiporva, agyonzuzva. De csoda e ez? Hiszen a főszerepet Marx tanának hirdetői vitték, azok pedig még ha be is látják, hogy nincs igazuk, akkor sem engednek a kétszer kettő == háromból. ROTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. —— ■ Ml Int í isíaa MEGÉRKEZTEK I!! an. ialaníjában [ n4 on, óét áet VkgjS btt tar fsy az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi dievro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
