Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-15 / 42. szám
8ZATMÁR ÚS VIDÉKÉ. Ennek oka pedig az intelligencia nemtörődömsége. Mit törődjenek ők elvi dolgokkal, kultureszmékkel ? Pedig az odadobott kesztyűt el kell fogadni, a harcot fel kell venni, — mig nem késő. Legyen már elég a lethargiából. A vezető szerep e téren a hazai kultúra fejlesztésére hivatott közművelődési egyesületeké. Amit eddig tettek, az édes kevés volt. Ne elégedjenek meg az intelligencia szórakoztatására rendezett matinékkal, hanem első s legszentebb kötelességük legyen a nép nevelése. Keresem, kutatom az okát, hogy a mi közművelődési egyleteink minek nem állanak hivatásuk magaslatán ? Sokan a faji jellegben, különleges faji szokásainkban, mások politikai viszonyainkban keresik s vélik ezt feltalálni. Részemről utóbbiak véleményéhez csatlakozom. Megerősítenek e meggyőződésemben a szabadtanitás kongesszusán történtek. Nálunk, fájdalom, minden szép és nemes kulturális törekvést rabigájába kergeti az az átkozott politika. Pedig a kultúrpolitikának a napipolitika felett kellene állani. Legalább ez eszme szent hevületének kellene minden jó hazafi szivét társadalmi, politikai és vallásfelekezeti különbség nélkül eltölteni annál is inkább, mert ez eszménynek szeretete, ápolása és fejlesztése egyetlen biztosítéka a magyar faj fenntartásának. A népek nagy versenyét ma a kultúra fegyverével vívják. Az erősebb ráerőszakolja a gyengébbre a maga tanait. így volt ez a kongresszuson is. Ott is a szónál világosabban bebizonyították a szociáldemokraták, hogy Ők a társadalmi és politikai egyenlőtlenség, a zsarnokság, az osztályuralom és az előítéletek Magyarországának romjain akarják felépíteni az uj Magyar- országot. Jaj nekünk ha átengedjük nekik a küzdteret, ha nem vesszük fel velük szemben a harcot, ha átadjuk nekik a mi jó magyar népünk szabad oktatását. Fel tehát a küzdelemre 1 Szervezkedjünk és dolgozzunk I Higyjék meg jó Uraim, milyénk lesz a győzelmi babér. Elsaas 30 éve áll német uralom alatt s kultúrája mégis francia, s az is marad. Mi ne tudnók kultúránkat, nemzeti jellegünket, hazafiságunkat megmenteni ? Az intelligens társadalom ha megmozdul, tör, zúz, rombol, miként a medréből kiáradt folyó: nincs menekvés, nincs ellenállás. A becsteleneket TÁRCZA. A szatmári női cionista egyesület alakuló gyűlésének megnyitó beszéde. Előadta: Hartman Leona. Igen tisztelt hölgyeim 1 Volt egy nép, mely, mint nemzet hősies, mint állam virágzó, mint vallásfelekezet, az egy igaz hitnek követője, s mint kulturnép, a többi népek mestere s tanítója volt. E nép a zsidó. Mint Isten kiválasztott népe, gyakran volt alkalma az ö csodálatos hatalmát érezni, de épen ezen kiváltságánál fogva, némelykor elfeledkezvén tanitó s példát adó hivatásáról, kisebb, nagyobb hibákba esett, mit Isten kellőkép akarván megtorolni, az emberek legnagyobb kincsének, a szabadságnak elvonásával sújtotta őket, küldvén rájuk olyan ellenséget, melyet le nem győzhettek. Ezen ellenség névszerint a római volt. Ennek sikerült az, ami a zsidók többi ellenségének nem sikerült, t. i. hogy az oly virágzó zsidó államot romba/ döntötte s nemcsak mint állam tette lehetetlenné, hanem azt elfoglalván, a nép földönfutóvá vált s kiüzetvén százados hazájából, kezébe vette a vándorbotot, melyet már két ezredév óta hordoz, magával ragadja a pusztító ár. Hadd vesszenek, úgy s$m életrevalók. S ez nagyon jól van igy, mert a közművelődés fejlődésével szelidülni kell az erkölcsöknek; a léha hányavetőség helyett a productiv erőknek, a nemesen gondolkozók elveinek kell érvényesülni. A bátraknak, igazaknak pedig győzni kell, mert ha leveretnek, velők bukik az ügy is, melynek harcosaivá szegődtek. Velők bukik az egész társadalom. Már pedig jaj annak a társadalomnak, jaj annak a nemzetnek, mely az erkölcsteleneket, a kislelküeket leigázni nem képes. Vezessük vissza a népet újra a honszerelem templomába, hogy ezt imádja első sorban s mindenek felett minden jó magyar. Ha ez sikerül, bátran szállhatunk síkra a nemzetköziek fekete lelkű daemoni táborával! Csak előre 1 Még nem késő. Mrdössy Vilmos. SzUreti apróságok. Egyik családapa igy szól busán a másikhoz: — Hidd meg barátom, majd az egész bor árát ráköltöttem a szüreti mulatozásra, ezután meg a jourok lapítják meg a zsebeinket. — Hadd el barátom — felel a másik — nem annyira a jourok költségesek, mint inkább a ruhákon az ajourok. * A vincellér oda szól a préskezelönek : — Ne erőltesse már azt a prést, látja hogy hiába! — Csak bízza rám kigyelmed — volt a válasz — 20 évig voltam én adószedő 1 Megkérdi a fiatal paraszt menyecskét az ura: — No Sári, mennyi levet szűrtetek össze a Nagyságos urék szüretjén ? — Ejnye Mihály, hát mire való már megint ez a féltékenykedés — válaszol pirulva a kis menyecske. * — Papa kérem, ki nevezte el a bor- szivót topónak ? — Bizonyára még a legelső vincellér, fiacskám. * Kérdi a gyógyszerész a gyakornokot: — Praxi! maga hol szüretel? — Nem is tudtam, hát már szűre telnek ? — No hallja, magából se lesz soha jó gyógyszerész, hiszen abból is következtethetne a szüretre, hogy pár nap ó;a temérdek sok ópium cseppet adtunk el. * hogy más népek hazájában kérjen ki magának kegyelem-tanyát s ideiglenes otthont biztosítson ott, ahol azt az illető nép vendégszeretete s embersége lehetővé, teszi, de ezt is csak bizonyos időre, mert aztán újra összeszedi sátorfáját s tovább állni kénytelen. Népünknek ez a vándorlása előttünk nem ismeretlen. Nincsen ország talán, melyben zsidó ne laknék, de egyúttal nincsen ország, mely a zsidók, minden alapot nélkülöző üldözésének színhelye ne lett volna. így a spanyol inquvisitió idejében folytatott kegyetlen kinzatás s ma napság az orosz zsidók üldöztetése, mely nap-nap után s újabb formában jelentkezik s melyekről az újságok hajmeresztő hírei révén szerzünk tudomást, szintén szomorú tanúságai a zsidók szomorú helyzetének. Vagy hogy egy még éclatánsabb példát hozzak fel, azt hiszem elég ha rámutatok nemcsak a közelmúltban, kb. egy negyed évszázzal ezelőtt lezajlott, hanem valamennyi vérvád eseteire, amelyek szintén a zsidók elleu irányított alaptalan gyűlöletre vezethetők vissza. A zsidót egy faji átok kiséri bölcsőjétől a sirig. S legyen bár jó, vagy rossz dolga, születésének ezen átkát érezni fogja egész életén át. S mindehhez hozzá kell vennünk, hogy politikai s gazdasági helyzete mily kincs. Mert sem azon országnak, melynek — Mi annak az oka Móric, hogy maga az idén sokkal kevesebb bort szedett össze ? — Micsoda ? Csak az, hogy az idén egy kutat ásattam a — pincémbe. * — Igaz, hogy nemsokára rá kerül a sor a Szatmárhegy utcáinak a rendezésére? — Nem biztos, de nagy remény van rá, hogy városi tisztikar most végre belátja a7 utcák kiszélesitének szükségét! * — Mondja csak sógor, meg tudná inni egy puttón szöllőnek a levét? — Az nekem sok, mert én kétszer szoktam meginni a levét, először pohárból, másodszor a feleségem körmei között. * — Tanitó ur kérem — kérdi a gyerek — miért isznak mégis bort az antialkoholisták ? — Azért gyermekem, mert elhitették magukkal, hogy szüretkor kitapossák belőle az alkoholt. * Úgy hírlik, hogy a városi tanács tagjainak sok bora termett. No nem is lesz Szatmáron akkor egyhamar vízvezetéki Krix-krax. HÍREINK. Szüreti Izróxiiüza.. {6. V.y Mosolyogva süt le a napsugár az égből, enyhe szellő lengedez a légben. Pedig ősz, szüret ideje van. Erdőt, mezőt meglépett az ősz lombhervaszfó ujja. A sivár pusztulás képe integet felénk mindenünnen. S mégis! A hogy az ember ebben a veröfényes, napsugaras időben a szöllö- hegyet járja, szinte az édes, virágfakasztó tavaszban képzeli magát. Az enyhe szellő megtéveszt, a veröfény megcsal bennünket. Ha nem látnék a hulló, sárguló fa és szöllőleveleket, nem hallanék a szüretelök vig danáját, azt hinnék tavasz van. Tavasz az őszben. Szüret a tavaszban. Szüreti beszámolót akartam Írni; valami újat, érdekeset, de erőm elhagy, a toll kiesik kezemből, agyam felmondja a szolgálatot. Eszembe jutnak ugyanis lapunk négy év előtte szüretközi számai, a mikor is az én kedves Bagamér barátom dicshymnuszban énekelte meg a «ni "fenséges szüretünket, letarolván előttem minden elmés és szórakoztató szüreti élcet. Nekem azonban mégis Írnom kell a szüretről. Rosszabbat nem irhatok, adófizető polgára, jogait nem élvezi, sem anyagilag nincs lehetővé téve, hogy boldoguljon, mert ki van zárva nemcsak a hivatalokból, de az egyes iparágakból is, s igy szükségkép rá van kényszerítve arra, hogy a koldulás szigorú kenyerét egye. S mindez miért? Mert zsidók vagyunk, megvetett, szegény, hazátlan zsidók, kiket mindenkinek hatalmában áll üldözni, bántani, anélkül, hogy ezt valaki megtudná, sőt dicsőség, ha némelyek ezzel kérkedhetnek. Hiszen más rokonsorsu nép is van, ilyen a lengyel, az örmény stb. De ezeket az egy igaz Istent hivő vallásuk nem különbözteti meg s igy nincsenek is oly nagy üldözésnek kitéve, mint mi. S gyűlöletüknek tán legfőbb oka, hogy belátni kénytelenek, miszerint az oly példátlan hosszú ideig tartó üldözés nem bírta azt kiirtani s ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy ez az igazi. Mert a sok üldözés nemcsak el nem törülte azt, de még inkább meggyökeresitette s meggyőződésünket megérlelte, hogy t. i. érdemes érte nemcsak kin- zatást eltűrni, de még vértanú halált is elszenvedni. Helyzetünk úgyszólván tarthatatlan, ha csak a teljes assimilálódás, vagyis nqptcsak vallásunk, de nemzetiségünk le- vetkőzése veszélyének kitenni magunkat nem akarjuk. Ezt átlátván nemzetünk ügyét szíjobbat nem tudok. Mitévő legyek most? Csoda-e, ha erőm elhagy, agyam felmondja a szolgálatot. ? De mégis! Dereng már agyamban, eszembe jut valami a szüretről, mit Bagamér barátom nem tallózott le. írok a régi, jó szüretekről, hiszen az újakat, unalmasakat úgy is saját szomorú tapasztalatából ismeri mindenki. Mert hát szó, a mi szó, a fiiok- szera s a válságos gazdasági, pénzügyi helyzet rég megtörténtté tették azokat az édes emlékeket, a melyek egy-egy vidám szüretről fennmaradtak. A szőllöhegyek kedves őszi ünnepe bizony ma már legnagyobbrészt hsak — emlék. Forgatom a régi idők krónikáit s ott olvasom, hogy József nádor, mint fiatal ember, ürömi szőllőjében az 1800 évek elején hires, vig szüreteket rendezett, a melyeken részt vettek : Batthyány hercegprímás, Zichy Károly országbíró, Urményi József personális és mások. Ugyancsak hires szüretek voltak a nádor margitszigeti szőlőjén is, a melyen egy alkalommal — 1814 október elején — részt vett az akkor Pesten időző I. Sándor orosz cár és Frigyes porosz császár. A hegyaljai, mádi, tokaji szüretek is nagyon híresek voltak s azokon az ország főúri társasága élénk részt vett, úgy, hogy egyik-másik mágnásnál két hétig is eltartottak a mulatságok. Hát Szemere Miklós, a vén poéta szüreteiről ki ne hallott volna ? Tompa, Arany, Lévay rendes vendégei voltak az öreg urnák. A hevesmegyei egri és maklári szüretek is hetekig tartottak s egész adomakor kering még ma is azokról, épp úgy, mint az Énnel lék zajos szüreteiről, a melyeken a Fráter, Ladányi, Szúnyog és más előkelő nemes családok adtak egymásnak találkozót. A biharmegyei szüretek is hetedhétországra szóltak; különösen az újlakiak, a báró Gerlicziek szőllőjében. Sokszor vett részt ezeken gróf Andrássy Gyula is. A nagy államférfiu különben zemplénmegyei szőllöiben is vig szüreti mulatságokat rendezett. Legnagyobb passziója volt ezekre összegyűjteni a vármegyei ellenzéket, a nyakas Senyeistákat s rendkívül jól mulatott azon, hogy azok poharozás közben milyen jól megférnek a kormány politikusaival. Nagy szüreteket tartottak még Vay Ábrahám idejében a tarcali hevünkön viselő vezérférfiaink, módot találtak a helyzet megjavítására, illetőleg a zsidók hazátlanságának megszüntetésére. Ezen célt szolgálja a cionizmus. E szó Cion, jelenti ősi hazánkat, melyből kiűzettünk s ahová visszavágyunk. A cionismus célja röviden: A zsidóságnak egy közjogilag biztosított otthont teremteni Palesztinában. Hogy miért éppen Palesztinában, ennek egyszerű oka abban rejlik, hogy ott porladoznak őseink hamvai, ott éltek nemzetünk kiváló bölcsei, ott hangzottak el Isten kinyilatkoztató szavai s végül ez a föld a „tejjel, mézzel folyó Kanaán“ nevét viselvén, gazdaságilag is lehetővé teszi, hogy a nép anyagilag boldogulhatván, szellemi s erkölcsi életének élhessen. Igaz ugyan, hogy ez egy igen mész* szemenő cél, aminek keresztülvitelét sem mi, de talán még a jövő generátió sem fogja megérni. De ez a ludat nem kedvetlent el bennünket attól, hogy érdekében közreműködjünk, mert ha nem érjük el mi, eléri a másik, esetleg harmadik generátió; mindenesetre annál hamarább, minél előbb fogunk hozzá. Bár e vágyunk a Messiás eljövetelének reményével kapcsolatban tnár igen régi keletű, de modern értelemben, e cél érdekében a tettek mezejére lépve, alig Folytatás a mellékleten. Férfi to * is ing, gallér és kézellők, fegyházban és flu SffioJilí kötött harisnyák minden nagyságban, legjobb minőségben; fésűk, kefék, nadrágtartók, legjobb kézmosó szappanok OIjCSÓSÍ beszerezhetők 1 • 011 Szatmár, Deák-tér 10. sz.
