Szatmár és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-03 / 36. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Csatornázás és vízvezeték. (Folyton irja: Teitelbaum Herman.) Egy valóban megdöbbentő hir járja be a heti lapokat, amely szerint rövid két hét alatt 59 egyén betegedett meg heveny-fertőző járványban, nyolcán már meg is haltak és 41 embernek az életbe maradását a jó Isten kégyétől várjuk. Ezek a számok még akkor' is ijjesztőek maradnak, ha a közönség megnyugtatására a hivatalos cáfolat egy részét lealkudja. Nem azt mondom verjék félre a harangokat, hanem azt kérdem hatóságunk vezetőitől és különösen városunk főfizicusától és főmérnökétől, igazán hiszik-e, hogy ha vízvezetékünk és csatornázásunk volna, grassálhatna-e városunkban a hevenyfertőző betegség olyan gyakran és folyton fokozódó mérvben ? Soha sem hittem és most sem hiszem, hogy városunk hatósága nem érezné menyire életszüksége egy fejlődő városnak á tiszta levegő és egészséges ivóvíz, miért nincsen meg hát a cselekvéshez a bátorság? miért merül ki a hatóság ténykedése évről évre abban, hogy járványok idején bezáratja az iskolákat? hát nincs preventív mód a gyakori járványok meggátlására ? Egy évtizednél több, hogy a csatornázás és vízvezeték ügyében adatgyűjtés folyik. Ha minduntalan csak azon fognak töprengeni, hogy sok pénzbe kerül és nem mernek szembe nézni a megvalósítás kikerülhetlen voltával, akkor sajnos a jövő évtized is az aktacsomag hizlalásával fog eltelni. Egy régi axióma azt mondja: „A pénz áldozatok éppen úgy hozzá tartoznak a városok fejlődéséhez, mint a halottak a háboruh oz“ és ezt az igazmondást nálunk megfordítva kezelik, a háború helyett nálunk a járványok végzik a halálozás ; szapora munkáját, mert oktalan módon kímélik a polgárság pénz áldozatát. Ezek valóságos ázsiai állapotok a hol a fatalismus nembánomsága nagyra növeli a „Pató Pálokat“ és a facitja a dolognak az, hogy minden járvány pusztítása felszínre veti a vízvezeték és csatornázást, de drága a pénz, tehát olcsón kell oda dobni az életet. Váljon csakugyan nem volna képes Szatmár városa az ő-tizenkét millió törzs vagyonával mondjuk egy két milliót lakosainak életmentésére áldozni? Pedig ennek a fele is elég, ha a lakosság a csatorna csatlakozás és a víz- használat címén aránylag viseli a berendezés és a művek fentartási költség méltányos hányadát. Hogy csak egy néhány példával illusztráljam a Szatmár városhoz hasonló 30,000 ezer lakosú városok teher viselését a hol szobánként 3 kor vizi- dij és 4 korona csatornadíjt szednek, vagy házbér és lakosztály címén fizetik • a pótadót, minimálisán ioo,ocfo koronát tesz az évi hozzájárulás, amely egy maga két millió tőkének fedezi az ötven éves kölcsön amortizátióját. Csak válogatni kell a módokban, mert különböző alapon szervezték Magyarország több városában a lakóházak teher viselését a csatorna és vízvezeték megalkotásánál, itt a sok közt egy nehány példa: Kassán 5 százalék városi házbér adót szednek e címen, amelyért minden lakás egy vizi csapot kap, külön csapért vagy fürdő szobáért külön dij fizetendő. Győrött alapdijban i1/« százalék, használati dijban 2 százalékot fizetnek a házbér pótlék után, ezt csupán a csatornázásért, a vízvezeték tarifája egy szoba konyhával évi 10 kor. és minden további szoba 5 kor., fürdő szoba 10 kor., ló után 3 kor., szarvas- marha után 1Y2 korona, vagyis itt az egész költség terhét csupán a lakosság visdi. Kolozsvárt már 3 kor. a vizidij és 3 kor. csatornadíj egyes szoba és kocsiszín után, fürdő szoba 12 kor., sőt azon telkek, a melyek 500 méternél nem feküsznek távolabb a vízvezeték hálózattól is fizető kötelesek. Szombathelyen egy és mindenkorra fizeti a háztulajdonos csatornázás dijban az egy évi házbér érték 25 szá- zaléktóliát és fel van mentve a további évenkénti teherviseléstől, ellenben a vizet használat szerint fizeti szobánként 3—5 koronáig. Némely külföldi városokban a csatorna dijban a beépített telkek □ méter után évi 5 fillér, vizidijban a házbér 5—8 százalékig szednek a lakosságtól. Pozsony, Beszterce, Nagyvárad és több helyen most munkába levő uj létesítmények mindmegannyi eltérésekkel osztják meg úgy a befektetési, mint a fentartási költségeket, a városi pénztár és a lakosság teherbírása szerint méltányosan, de sehol sem odázzák a kérdést úgy mint nálunk, hisz mindenütt állandó a panasz, hogy a pece- gödrök kiürítése napokig tartó kiállha- tatlan förtelmes bűzzel jár, hogy e műveletet utálatos módon megbízhatatlan munkások, nagyon drága pénzen végzik. A több családlakta telkeket nem lehet tisztán tartani, folyton pénzbírságok és rendőri zaklatásoknak van kitéve a polgárság még ha tiszta viz folyik is ki az udvarán, egyedül azért, mert az utcák ferde lejtezése és sepretlen volta miatt a tócskákban megposványosodik. Ezen haszontalan zaklatáson kivül folyton rettegésbe tartják a családokat a városunkban minduntalan fellépő hevenyfertőző járványok. Ezek a járváTÁRCZA.- - *»—ja»—m —Friss emlékek, ín. ' Szatmártól Bécsig semmi figyelemre méltó nem történik. Egyhangú az üt, megszokottak, kevés érdeket keltők az utasok. Változatosságot legfőlebb az nyújt, hogy a határszél felé mind jobb lesz a kabát, finomabb a köszönés és kevésbé hangos a társalgás. Mintha errefelé már észrevennék, hogy „mások“ is ülnek a kocsiban — rajtunk kivül. Olyanok, akik szintén annyit fizetnek a jegyökért, mint „mi“. Sok esetben még többet. Igen bizony. Csudálatos elmélkedésre szolgáltat anyagot a tapasztalat, hogy milyen sokan élvezik nálunk az ingyenes vagy a kedvezményes utazás előnyeit. Természetesen, szinte kivétel nélkül, a jobb osztálybeliek. Némi előhaladás mellett ezen a téren, maholnap már alig lesz más fizető utas, mint a szegény ember, és féligmeddig már most is szégyenletes, rendes áru jeggyel utazni. Minden valamirevaló embernek joga lévén a Máv. jótéteményeit igénybe venni. Magam is némi előkelőséget találtam abban, hogy (egyéb ingyenesség vagy olcsó-ág hiányában) legalább körutazási jegyfüzetet húzhattam elő a zsebemből a plebf-jusi zöld kéregpapir helyett. így kevesebb pénzért több lett az uriságom Nem jó az efféléket megizlelni, még észre találja venni az ember (persze elkésetten), hogy csakugyan valami az az uriság, amit eddig filozófiai szükségletből nagy okosan lefitymált. Mert nem csekély bölcsességet tartalmaz ám az utszéli szó lam a savanyu szőlőről. És hej be boldog, aki komolyan képes hinni, hogy nem kell neki az, ami nem lehet az övé. A nélkülöző ember sok milliójának ez a hit a mennyei kárpótlása azért a sokért, amije hiányzik ......... Ép pen húst éve, hogy nem jártam Bécsben. Túlzás volna azt mondani, hogy annyit változott ez idő alatt, mint a hajadon, akit gyermekkora óta nem láttunk. Az osztrákok büszkesége' bizony már akkor is matróna volt, nem kis leány. De világvárosoknál az a furcsa, hogy közöttük a vén asszonyok érnek többet. Nagyon gyenge dicséret valamely metropo fisra, hogy viruló hajadonhoz hasonlít. Azok a matrónák ugyanis művészileg értenek a bájaik felfrissítéséhez. Dísszé rendezik a redőiket, pártát varázsolnak a buglyos vénasszonyi főkötőből, és elaszott virágjaik fonnyadt szirmaiból édesen hódító parfümnek az illata terjeng szét a levegőben. Ilyen örökifjú .vénasszony Bécs. Bámulatosan megszépült amialatt óriásit nőtt azóta, hogy ezelőtt harminckét esztendővel én is a keblén kezdtem szőni egy végtelenül boldog ifjúság rózsás álmait, tündéri fátyolt arany reményszálak- ból, takarót a jelen szegénységére, meg a jövő bizonytalanságának a sötétségére. A mi időnkben még divat volt az ilyesmi. Akkortájt az egyetemi hallgatóra nézve még alma mater volt a főiskola. Bárha az eget ostromoltuk és remek ködfelhőkben úsztunk, még mindig felnéztünk a tanárainkra, akikben nem ok nélkül isteneket imádtunk a régi görögök fantasztikus pogányhitével. Alkottunk a hazafiság oltárául egy akadémiai olvasókört, amelynek több mint négyszáz tagja ugyanannyi testvérként szeretkezett egymással és az osztrákokkal. Amit politizáló öregeink a jó egyetértésből elrontottak, azt helyrehoztuk mi fiatalok a barátságos érintkezéssel. Ki álmodhatta volna akkor, hogy az egyetemi polgárok néhány évtized múlva nemzetiségi lobogó alatt egymás ellen harcoló hadoszlopokra fognak széttagolódni? Aminthogy azt sem képzeltük volna, hogy az én alelnökségem alatt egyleti főjegyzőképp „szolgáló“ Kristóffy egykoron főispánom lesz Szatmáron, később pedig darabont belügyminisztere Magyarországnak ..... Jártunk színházba, hogy a Burg művészei előadásában merüljünk belé Sha- kespere szellemébe. Értettük a dolgokat és tudtunk — sírni. Próbakritikákat gyakoroltunk az új darabok fölött, és lestük másnap a Neue Freie Pressét, hogy annak a szuverén bírálója döntse el, kinek volt igaza közöttünk- Boldog volt a győztes, hogy ö találta el a helyest. Szorongtunk egy Patti-előadásért déli egy órától estig az opera pénztára előtt és ettől tizenegyig a kakasülőn állva, hogy meghallgassuk hatvan krajcárért a Traviátát, szürcsöltük (ingyen) a császár kertjében Strauss Ede világhírű zenekarának a hangjait, jártunk minden vasárnap az udvari templomba zenés misét hallgatni és az egyetemibe a Rómából Bécsbe küldött jézsuita atyák böjti prédikációira. Foglalkoztunk az építés széptanával, széprajzi ismeretekkel, a ruházkodás ízlésével, szenvedély nélkül politikával; de emellett végeztük emberül, komolyan és jól a tanulmányainkat és ráértünk hazabeszélni meg másutt élő bitrátáinkkal a lelkünket kicserélni. Sokan közülünk itthon maradt angyaluknak a képével is foglalkoztak csöndes óráikban. Ábránd- virágokat hímzett a lelkünk a lüktető, eleven élet értékes szövetébe. Haj, be szép is volt. Haj, haj, hogy olyan régen voltl. .. Két millió lakosa van már a császár- városnak. Az én időmben, ha jól emlékszem, még egy sem volt egészen kerek. Persze, ez a szaporulat nem tisztán a születésekből állott elő. A német okos ember. Ha kevés a gyermeke, hát magához csatolja a másét. Ilyen utón lett a régi kül- területek és szomszéd községek egyesitése utján a kis Bécsből Grosswien. A szép mindig szép. Ott áll a Ringen valamennyi régi ismerősöm: a monumentális sok középület és szobormű. Megmohosodtak, de nem vénülték ezek az óriásai az óriás épités- müvészetnek. Csúnya közöttük csak az új császáriak, amely úgy veszi ki magát, mint ha a számos remekmű közé a rossz alkotás mintáját is bemutatni akarták volna. Tudunk mi ilyet is. A kitűnő minőségű és legolcsóbbnak ........... elismert ... ... . „J ÓKAI“ féle Törlőgummi és Rajzeszköz egyedül nálam kapható.-A. m. t. Igazgató virak: által iSOT/Q-ils tanévre előirt Uj bekötéssel ellátott 1 szép, tiszta állapotban, félárban, valamint mindenféle papír-, író-, rajz- és festőszerek 1 a lehető legolcsóbban kaphatók Weisz Izsák t A —a*-» könyv- éa paplrkereskedésében »-«5Bzatmáron Peák-tér 22. szám, a „Fehér-ház“ alatt. J Egyes müvek, .........valamint ........... eg ész könyvtárak 1 a ■■ ■ ■" -■ — legmagasabb M#«árban m e gvé tét rr ele-
