Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-17 / 16. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Husvétra. A Názáreti Jézus feltámadott. A harangok s az embernek a nagy igazságot megértő szive oda vouz ma mindenkit a templomba, hogy a fönséges eszme mellett, eltudja feledni az élet oly sok szomorú óráját, tudjon vigaszt találni abban a ragyogóan föl- séges igazságban, hogy ború után derű, meghalunk és feltámadunk. A gyertya világ káprázatos fényében glórifikált Megváltó nagy igazságának örökké nagy ünnepe a hus- vét. Nagy igazsága mentői messzebb halad bele az emberiség történetébe, annál spontánabb, annál értékesebb és annál maradandóbb érzelmeket vés a hivő lelkek szivébe és nemcsak a templomok nagy ünnepe lesz ez, melyben a lelkiatyák megtalálják a maguk hálás témáját, hanem oda fog kísérni bennünket az élet napi harcában, az élet minden órájában. Urunk Jézus Krisztus apostolkodása minden idők végéig megmarad isteni erejűnek. Az ő végtelen nagyságából hova tovább több hiinpora tapad a vallásos ebérek lelkére és a feltámadás nagy jelentősége nagy ünnepét a béke ünnepét, az eszme igazságának diadalát fogja jelenteni úgy a kastély, mint a kunyhóban. Mentői jobban kiélesedik az emberek vallási közönye, mentői szomo- rubb eredménye lesz az emberek torzsalkodásának, melynek nyomában az elégedetlenség eltörli az idealizmus viTÁR CZ A.- Poéta és virág. Ezt a néhány virágot összekötve szépen Hozzád küldöm, beszéljen következőképen: — Aki küldött, szegény, árva, — Nem ismer már önmagára. — Arra kéret, áldjon az ég, — Viselj minket ma este még! — S ha a pirost látja rajtad, — Jelentse azt, a mit ajkad — Letagadott: hogy szeretedI — Barátsággal, ha beéred: — Viseld csak a hófehéret; — Szived választása, — Élte vagy halála. Szerény kis virágok Esdeklő szavamét Bíztam most reátok! Választ is ti hoztok, Piros: az életem, Fehér: a halálom ! ' Mondjátok — válaszát Szivszorongva várom. rágát, annál jelentősebb lesz u tneg- váltó ünnepe: mert a letargiából föl fog villámlam a nagy eszme világitó sugara: mely az eltévelyedetteket a szebb világ felé vezeti. Ez oly egyszerű mégis annyira mély, nagy igazság. Az emberek túl boldogsága, jóléte, gondnélkülisége szinte megakasztja az embert abban a gondolatban, hogy hogyan is volna akkor, ha minden emberre rászakadna a nyomor. A jólétben nem törődik senki a feltámadás, a nagy változás, a jó változás eshetőségével, eredményével és mihelyt gondok bántanak, igyekszünk változtatni a szomorú renden s csak akkor érezzük a feltámadás nagy jelentőségét, ha jobb napok virradnak reánk a szomorúságok, a csapások után. így vagyunk a szép húsvéti ünneppel is. Harcolunk, pusztulunk, gondolkodunk. Eljön a magasztos ünnep, az ő kikeletjében, varázsában. A megváltó mély szeretete belevésődik a legalacsonyabb rétegű társadalmi egyénekbe is, nem kell ahhoz psziho- logus, hogy a feltámadás nagy igazságát, a Megváltó e nagy ünnepét megértse, térdre omlik a bérgestenyerü paraszt, imádkozik a legnagyobb bölcs, a kiben csak elme és szív van, mert á husvét az emberiségnek mindinkább növekedő jelentőségű napja. És minden, mi előttünk van, oly igaz vonásokban, oly éles perspektívákban tárja elénk ez ünnep igazságát. Az alvó természet felüdül. Bimbót A club. Irta: Vándor Nelli. I. A rózsaszínű lámpa halvány fényt szór szét a kicsi hálószobában. Rózsaszínűnek tetszik ott minden, a vetett ágy vánkosaitól, az éjjeli szekrény márvány lapjától, a fehér csipke függönyöktől kezdve a szomorú szőke asszonyig, a ki egy kényelmes széken ülve, egy könyv széttárt lapjaira néz merően, úgy hogy inkább tűnődni látszik, mint olvasni. Még alig hat hónapos asszony és máris I ?... Ez a gondolat tépte idegeit. Mert miért is menne a klubba, vagy Isten tudja hová... ha szeretné ?... Nem igy képzelte ő az életet. Rózsásnak látta azt és nem vette észre, hogy a rózsán tövisek is vannak! Azt gondolta, hogy férjecske haza jön a hivatalból, megöleli, megcsókolja — s azután elturbékol- nak úgy, kettecskén, mint a szerelmes gerle-pár. De nem igy történt. Jenő már két napja, hogy a clubba megy pártértekezni... Hát előbb való előtte a kormány, mint az ő kis felesége ? 1... Pedig, hogy esküdözött nem is olyan régen! Az óra mutatója kegyetlen lassúsággal számolja a perceket, melyek Edith előtt örökkévalóságként tűntek föl. Csengetnek. fakaszt a fákon, a ragyogó napsugár. A szornorkodő ember feleszmél, mert reményében virágot bont ki a hivés, az akaraterő, mely változást óhajt, tud akarni, változtatni, ideákat feltámasztani és megváltani. Érezzük, hogy lelkűnkben pezseg a gondolat: hogy a földi robotnak is vannak változásai, érezzük, hogy ennek is vannak megváltói, talán mi magunk, talán a jobbak, de ezek a megváltók élnek, valahol mellettünk, valahol távol, de élnek, a kik ideákból táplálkozva megváltják az embereket a szenvedéstől. És a mig a földi robot gondjait szemléljük és összehasonlítjuk a nagy Messiást a mai reformátorokkal, megváltókkal, mennyire nagy, mennyire igaz és isteni embernek kell tekintenünk az isteni Megváltót, a mai ünnep örökké nagy mesterét, Jézus Krisztust, ki oly régen, oly erő és oly szeretettel teremtett nekünk egy ünnepet, melyre tekintenünk, melyet megünnepelnünk oly jól esik, mikor az emberek szive sivár, mikor a husvét ünue- pék már gondolkodóba esnek a jobbak, hogy az emberek keressék egymást, mert a feltámadás ünnepe arra inti az embereket a lét nagy nyomorusá gában: Feltámadunk! A jövő teendője. Izzó a levegő. Forrongó eszmék, viták, tervezgetések minden téren, minden vonalon. Társaságok verődnek össze, eszmék hangzanak fel máról-holnapra, eltünHangosan dobog a szive, a féltékenység démona veri hozzá a taktust. Edith dobogó szivvel hallja a kapu csikorgását s a tompa zörejt, a mint az becsukódik s nem állhatja meg, hogy ne hallgassa a lépteket. Megismerte. O az. — Jenő! A léptek már az ajtó előtt hangzottak.-Edith gyorsan visszaül, s bámul a széttárt könyvbe. A férj uram — mert az volt, — óvatosan nyitotta ki az ajtót, s oda sompoly- gott a kis asszonykához, — a ki úgy tett, mintha észre sem vette volna férje urát, odahajlott hozzá s megcsókolta. Nem csók lett a folytatása. Edith felsikoltott s tiltólag emelte férje felé kezét, férjem uram pedig csak bámult, egyetlen szó sem jött ki ajkán. Kinos zavar álott be. Végre is Jenő törte meg a csendet. Maga — kis öregem — még most is fent van! Edith nem felelt. De édesem mi lelte magát, hogy.ilyen szótalan ? Szóljon az Istenért!... Edith hallgatott. Édes Edithem, ne ejts kétségbe. Mi bajod ? I... s olyan szépen tudott könyörögni, hogy Edith megsajnálta, de leküzdötte szive dobogását, a mely azt mondta ábrándos fejének: „Borulj a keblére 1 Csókold vissza a te kis uradat !“ Fagyos sőt nek, elfogynak, mint a buborék. Voltak, nincsenek. Lesznek újabbak. Hol a régi idea bontja ki szárnyait, hol a réginek szárnyait metszik meg. Egy-egy ember felszínre jut. Mondani valója van, gondolata nincs. Eszméket hirdet, de nem követik. A másik kevesebbet mond, azt követik. Sok beszéd, kevés eredmény. Kevés munka, nagy harc. Itt-ott pusztit a közöny, amott elernyednek az örökös huza-vonában, emitt nincs önuralom. Pedig erre van most szükség. Ez az a lelki tulajdona az embereknek, mely Lykurgust bölcscsé, Petrarkát halhatatlanná, Diogenest függetlenné tette. Az önuralom lajtorja, melyen az ember eljuthat a trónok szédítő magaslatára, a függetlenség trokádiájára, csak kitartás legyen hozzá. Hogy önuralmunkat megőrizzük most, mikor annyi kísértésnek vagyunk kit,éve, ahhoz szilárd akarat szükséges, mely ismerj^ az emberi indulatokat, mint Washington a ki megszokott csendjéből soha ki nem lépett. Küzdelem, szenvedély vagy hajlam csak azon esetben sikeres, ha a lélek egy még hatalmasabb szenvedély szolgálatába áll, vagy a hajlamot még csirájában elfojtjuk, mielőtt szenvedélylyé nőne. Ma az önuralom csak kül máz a legtöbb embernél. Mindenki hangoztatja, azonban az eredmény egészen más. Egyik ember a másikat nézi, úgy rendezkedik be, mint a másik, egyik a másikat követi, a másik a harmadikat, jelszók után mennek, akár helytelen az, akár helyes. Ah pedig, az önuralmat megőrizni nem olyan nehéz, mondják az emberek. Napoleon szokta mondani, hogy csak az alkalmat kell kerülni, az önuralmat megőrizni nem olyan nehéz. Az ám, csakhogy ez nem önuralom, ez óvatosság. És a baj éppen az, hogy az a sokat hirdetett önuralom az óvatosságra épit. Mindkettőre van szükség. Az ember saját énje legyen az irányitó, nem a tömeg ereje. A józan felfogás, az Ítélőképesség, a félig-meddig gúnyos mosolylyal kierőszakolta : — Semmi! Én édes Istenem 1 „semmi“ is bánthat ilyen ártatlan asszonyt! — tépelődik Jenő, — de végre is ő az ur a háznál csak nem veszi fel olyan hamar a papucsot ... Az ál férfiúi hiúság működött okosabb elhatározása felett. Meg az asszony majd kibékül, hadd haragudjék egy kicsit. S nem kérlelgette a kis haragost, hanem — lefeküdt. IL Jenő, mint rendesen, 6 órakor jött haza. A friss lapokat átfutotta, Edith pedig figyelmesen vizsgálta férje vonásait s a mint az néha azzal a szetid arcával rá-rá tekintett, mint egy csínyen kapott gyermek, kapta el róla tekintetét s bele bámult a kandalló világosságába. A társalgás nagyon köznapi témákról folyt, bizonyos közönyös hangon, úgy látszott, hogy mindenik saját külön gondolatával van elfoglalva. Jenő hirtelen fölkelt s a legudvariasabb formában szólt a feleségéhez: — Editkém mennem kell, a miniszter beszélni óhajt velem .... ha eltalálnék egy kissé késni, az égre kérem, ne tegye azt, a mit tegnap. Hangja^ egészen természetes volt, a legkisebb tettetés sem érzett ki belőle. Fölvette kabátját s eltávozott. Edith pedig, a mint az ajtó bezárult utánna, keserves zokogásba tört ki. Oh, ha Róth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a. Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. - =. szálloda mellett! Szatmar és vidéke legnagyobb czipŐraktóra. MECUflBIfcJSZTJSli!!! a tavaszi és njári idényre megrendelt összes úri-, női- és gyermek valódi ehevro és box bőrből készült czipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
