Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-17 / 16. szám
;fi’\ isATHÁB BS VIDÉKÉ. becsületes gondolkodás agy is hatással van a tömeg emberre és ha kifejlődik a helyes ítélkezés ereje: a kívánatos önuralom szebb, emberibb alakban nyilatkozik meg.' Nem akarunk politikai dolgokat érinteni. Tisztán az ország társadalmi megnyilatkozását, a társadalmi életet vizsgáljuk, és azt látjuk, hogy a tevezgetések tömkelegében minden van: csak önuralom nincsen. Amig egy helyen teljesen petyhüdt már az élet, olyik helyen szenvedelem üt tanyát. De az emberek nem keresik egymást. Azt erezi mindenki, hogy zátonyon van az ország hajója: de az erő, mely onnan kiemelje, nincs meg. Mi az oka ? Van ennek száz oka. Az első az, hogy kevés a munka becse. Ha a munka erejének nagy diadalát . nemcsak áhitoznák, hanem szeretnék is az emberek, akkor oda állana mindenki, hogy a társadalmi életet javítva, eltudnók felejteni oly napokat is, a mikor a politika ráfekszik a közéleti intézményekre. Nálunk mindenki politizál, de kevesen dolgoznak, pedig a munka ereje felsőbb rendű kérdés, mert a munka ezreknek nyújt javakat: a politika csak ezek után gazdagodik. Gzt kellene vallani az összeségnek és a helyett, hogy az időt az áldatlan helyzetnek szenteljük, menjünk el, ügyeljük meg a munka gldását. Mert ha a munka becsül- tebb lesz, nem sodor annyi embert gondokba a politikai élet. Tetterős e nemzet nem akkor lesz, I ha izzó beszédben fogadalmat tesz magyar- I sága mellett, hanem ha megőrzi önuralmát, I elmegy dolgozni, két kézzel, nem a be- I széddel. Ez az áz erő, mely a jövő szociális I feladatát képezi. A jövő generációt ezek az I elvek irányítsák: hiszen a külföld ékes I bizonysága annak, hogy a munkaszeretet a I politikai élet kedvezőtlensége esetén is tudja I feledtetni azokat a nehéz órákat, melyeket I ez vonz maga után. B. Városunk egy régi köztiszteletben s szeretetben megőszült oszlopos tagja hunyt el id. Vajay Károly személyében. A megboldogult régebben elsőrangú szerepet vitt városunk társadalmi életében, körülbelül io év óta, aggkorával járó gyöngesége azonban visszatartotta őt a munkától. A család neve Vajay-Sepsy. Később ez a család Magyarországba szakadt és az előpevet használták a családi név helyett. Vajay Károly dédunokája volt azon Vajay-Sepsy Györgynek, a ki Erdélyből 1713-ban a Rákóczy-háboruk alatt Debre- czenbe jött és üzenetet hozott Rákóczytól. Ez a György Hegyköz-Szent-Imrén telepedett le, ahonnan unokáját Vajay- Sepsy Imrét a szatmári ev. ref. iskolához 1801-ben tanítóul, majd igazgatóul hívták meg. látná most az az ember! nem menne a a clubba, ha maga a király is hívná. El volt keseredve végképen, midőn a szobaleány Béni Barnabás urat, férjének „egyik legkevesebb barátját jelentette be. Összeszedte egy kissé magát s elfogadta Barnabás urat, pedig már nyolcra járt az idő, de sebaj 1 itt tartja addig, amig férje haza nem jön. Hadd féltékenykedjék, gondolta magában. Asszonyi bosszú! Barnabás igen ügyes szórakoztató volt, s nem igen kellett marasztalni sem. Óh, ő barátjáért minden áldozatra képes, még talán arra is... de minek mondjam tovább. Jenő ma elég korán jött haza. Még alig volt 11 óra. Nagyon jó kedve volt s egy cseppet sem lepte meg Béni Barnabás jelenléte, sőt látszólag örvendett is azon. Úgy 12 óra körül Béni Barnabás ajánlotta magát s Edith azt gondolta, hogy | férje majdan féltékenykedési jelenetet fog j rögtönözni. Csalódott, férje nem szólt egy szót sem. Másnap, harmadnap ismétlődött férj uram clubba menése s Béni Barnabás megjelenése, de Jenő, mint a mintaférj, még most sem jött ki sodrából, pedig mennyire örülne Edith, ha férje féltékeny, dühös volna, ha összeszidná, hogy miért fogadja el Barnabást, de az egykedvű mindig, sőt még Barnabást „kedves barátom“- nak titulázza s egy cseppet sem haragszik rá, ha késő este őket együtt találja. III. Egy este csakugyan megtörtént, a mit Edith oly régóta várt. Ez a megtisztelő állást elfogadván, I Szatmárra jött és nőül vette a hires németi I aranyszáju ref. lelkész Gaál Sámuelnek I leányát. Ebből a házasságból származotr az I elhunyt Vajay Károly. A családi tűzhelyen nagy szeretettel I és gondos neveléssel látták el őt. Hajlamai a jogi pályára vitték és előbb j Pozsonyban, majd Budapesten tűnt fel. Az 1846-iki országgyűlésen mint jura- I tus vett részt. Az 1848-iki események az iijunak I szivét lángoló lelkesedésben találták. A szabadságharcban mint nemzetőri I főhadnagy vett részt és a Máriássy tábo- I rába csatlakozott. 1849. február elsején Mészáros Lázár I honvédelmi miniszter segédtisztté nevezte I ki Andis Taddé Őrnagy mellé és ezen I miuőségében érte a világosi fegyverletétel. Menekülése közben Kisnaményban el- I fogatván és politikai felségségsértési perbe I fogatván, öt évi fogságra Ítéltetett, a mely I fogságból Uray Bálint törvényszéki elnök I közbenjárása folytán amnesztia képen három évet elengedtek. Az ügyvédi vizsgálatot kitűnő eredménynyel tette le; ámbár rajongó lelkese- I désénél fogva az ügyvédség gyakorlatától eltiltották, mégis megmaradt a jogélet védelmezőjének. 1856-ban megnősült és feleségül vette Koós Emiliát, a hires németi Koós család tekintélyes sarját, akivel boldog rövid házasságban élt és akinek emlékét a németi egyháznál tett kegyeletes alapítvány őrzi. Az 1861—64-iki országgyűlésen Szat- már-Németi sz. kir. város országgyűlési képviselőjéül megválasztotta. A határozati párt programmját képviselte, ahol a most lefolyt válsághoz hasonló körülmények között kifejlődött felirati vitában élénk részt vett, s az ő indítványát fogadták el; amidőn a felirat a Felséges ur megszólítással kezdődött, mellőzve az Apostoli Felség címet, amint ezt a Pesti Napló közölte. Ennek a városnak főbírája volt, az utolsó ezen méltóságban. Az ö igazságszeretete, előzékenysége és jogtudása fényes emléke annak, hogy ő miként töltötte be ezt a hivatalát. Az 1865/67-iki országgyűlési választás alkalmával kisebbségben maradt. Az 1867. évben a városi igazságszolgáltatás fejévé választották és ezen hivatalában nagy tudásával és fénylő tehetségével sok éven át szolgálta a közügyeket és ez állásában, mint főbíró utolsó volt. Az igazságügynek rendezése alkalmából 1869-ben nem nevezték őt ki törvény- széki elnöknek, mert elvei Bittó István akkori minszterelnök nézeteivel nem egyeztek. Későbben elfogadta a királyi ügyészséget és az államhatalomnak nagyon igazságos kezelője lett. Utóbb a kir. törvényszék telekkönyvi osztályának vezetője lett és mint ilyen tekintély nagy jogász, szolgálta a jogkereső közönség érdekeit. Jenő otthonossá tette magát mint régen s látszott rajta, hogy ma nem megy a clubba. Edith azt gondolta, hogy az ö jó „eszméje“ térítette meg az urát. A „jó eszméje“ pedig az volt, hogy férje szobájába csempészte a »Házi barátok psycholo- giája“ című legújabb reklám munkát, nem felejtvén el, természetesen az érdekesebb részeket ceruzával aláhuzgálni. Nem csu- dálkozhatunk tehát azon, hogy midőn férje kijelentette, hogy most itthon marad, önkénytelenül megcsókolta az urát. — Csakugyan nem mégy a clubba? — kérdi Edith. — Nem. — És ugyan miért ? — Különös vagy te... ha mennék, az is baj, ha nem megyek az is... Azért sem megyek. — Miért? — kiváncsiaskodott Edith. — Mert ma nem jött el Barnabás. — Barnabás? — Igen, Barnabás, képzeld a jó fiúnak odaadtam azt az ostoba könyvet, az azt fogja tanulmányozni, mert nagyon szereti az ilyen munkákat, pedig ostobaság az egész! s pajkosan tette hozzá: nekem ugy-e, nem lesz szükségem azt tanulmányozni. De nekil Képzeld olyan jámbor teremtés, hogy nem akart eljönni, hogy tégedet. szórakoztasson ! — Te engemet megcsaltál! — kiáltotta fel az asszony, nem gondolván meg szava jelentését, mert fájt neki, hogy Barnabást a férj rendelte mellé, elefántnak. — Megcsaltalak 1 ?... Én! ?... Kivette részét egyháza iránti tevékenységből is; a gymn. tanügyi bizottság elnöki tisztét viselte 1866-ban. A ma virágzó prot. nőnövelde alapját ő vetette meg s alapkőletételét ő eszközölte. Részt vett a társadalmi életben, alig volt egyesület, a melynek ügyeit ne szolgálta volna; igy a Lövészegyesüle'nek fő- lövészmestere volt és emlékezetét megtartja az a kristály pohár, melyet a barátságnak szentelt! Másodszor nősült 1874-ben, feleségül vevén Nagy Krisztinát, Nagy Károly kir. ügyész leányát, aki szerető gonddal enyhítette az öreg kornak szenvedéseit. A közművelődésnek és a színészetnek nagy oszlopa volt. A művészet képviselőit álllandó vendégszeretettel fogadta hajlékába. Temetése az egész város közönségének osztatlan részvéte mellett folyt le. Nagy kiterjedésű rokonsága, barátai s tisztelői gyászos koszorút küldöttek, melyek feliratai a következők: Felejthetetlen férjemnek — Tini. Drága jó atyánknak — Endre és Juliska. Drága jó édes apánknak — Imre és Etelka. Szeretett atyjoknak — Károly és Irén. Drága nagyapánknak — Irénke és testvérei. Drága jó nagyapánknak — Etuka, Imrike, Margitka, Sanyika. Kartársi kegyelettel — a helybeli kir.. bírói és ügyészi kar tagjai. Szeretett nagybátyoknak — Julcsa és Emma. Igaz szeretettel — Kálmán és Tóni. Kedves Károly bácsinak — Teréz és Lajos. Károly bácsinak — szerető rokonai Gizella és József. Károly bácsinak — szerető rokonai Irén és Gábor. Tiszte- letök szeretetök jeléül. Hermin és András. Szeretett nászuk emlékének — Szőke Kálmán és neje. A jó és nemes Károly bácsinak — egykori kartársa P. K. Tisztelete jeléül — Bossin József. Részvéte jeléül. — keresztfia Jenő. Apróságok. Örömmámorban úszik az ország, s a lelkesedés a legfelső fokra hágott, hogy a szabadelvű párt végkép letűnt az élet színpadáról. „Nincs rájuk nézve feltámadás!“ — zúgja a győztes, s egymást taposva rohannak oda, a hol a jutalmat osztogatják. Hát az bizonyos, hogy a szabadelvű E árinak sok bűne volt, de én attól félek, ogy azok a bűnök nagyon is hamar fel fognak támadni, s épen azok között, a kik most örökébe léptek. * Nem a hazafiság viszi a főszerepet, ma már a gyomor és a máj kérdése a politika. Nagyon sok az éhes ember, s a kinek a gyomra rendben van, annak bizonyosan a mája kíván valamit. Hanem a formulák korát éljük, s mindenre meg van a frázisunk, a sok náiv ember pedig azt hiszi, hogy csupa aranyigazság, a mit a fülébe kiáltanak. * Eszembe jut az egyszeri török szultán, aki hűtlen kincstárnokát meztelenre vetkőztetve egy mocsár szélén karóhoz köt— Igen, te!... mert tudom mit csináltál a clubban I A kis asszonyka merészen nézett a férje szembe, — ez pedig elkezdett jóízűen kacagni. — Mondja meg hát, ha tudja ? — szólt Jenő. Edith elhallgatott, bosszantotta férje nevetése, Jenő pedig miután (elég nem szép volt tőle) megkinozta feleségét, el kezdett gyónni: — Tudja meg hát édesem, hogy csakugyan nem a clubba jártam esténkint. Edith úgy érezte, mintha szivét legalább is széjjel akarnák marcangolni. Elkezdett sirni, hisz’ az ő földi boldogsága oda van..; Boldogsága álom volt csupán. Elfoszlott, elszállt álom... — De édes Edithem, hallgasson ki az Istenért! ne sírjon, hiszen még nem is tudja, hogy otthon voltam... a mamánál... a maga mamájánál. Ha akarja, ám kérdezzük meg, már úgy is lábbadozik a bajból. Nem akarták, hogy maga megtudja, mert az magának ártalmára lett volna. A jelenet azzal végződött, hogy Edith hálás könnyek közt borult férje vállára s azután együtt mentek el a „clubba.“ Edithet még csak az bántotta, hogy az ura mért nem volt egy kicsit féltékeny. Asszonyi hiúság... asszonyi logika! I tette. Naplemente felé kíséretével arra sétált, s mikor látta, hogy a bűnös testét millió és millió szúnyog lepte el, megesett > a szive rajta és embereit utasította, hogy a szúnyogokat kergessék el. De a kincstárnok elkezdett kiáltozni': „Kegyelem felségl ne kergetesd el őket I“ — s mikor a szultán okát kérdezte e különös kívánságnak, úgy magyarázta meg, hogy azok már tele- szivták magukat és ha elkergetik, újak jönnek, a melyek élőiről kezdik a szipolyozást. Ha a haza beszélni tudna, aligha nem ehhez hasonlót mondana. * Ma már a harangok visszajöttek Rómából, de az igazi kelepelés csak ezután kezdődik és fog tartani az egész hónapon keresztül. Hári János bátyánk kis miska ahhoz a dicsekedéshez képest, amit a jelölt urak véghez fognak vinni, külpn-külön eldicsekedvén vele, milyen hatalmas részük volt az alkotmány és naza megmentésében. Teheti valamennyi, mert hiszen most már nincs senki, hogy megcáfolja. $ Az elhangzott miniszteri beköszöntőkről beszélgetve Bögre úrral, az öreg imigyen nyilatkozott: — No hát, ha az mind úgy lesz, a mint a beszédekben mondatik, akkor én, nem úgy mint gróf Károlyi Pista, de kivétel nélkül minden miniszter előtt kalapot fogok emelni. Demeter. HÍREINK. — Lapunk t. olvasóinak és munkatársainak boldog húsvéti ünnepet kívánunk ! — Lapunk jelen száma ü közbeeső ünnepek miatt két nappal hamarább és egy iv melléklettel jelenik meg. Az alkotmánypárt felhívása. A Szatmár-Németi- választó kerület közönségének ! Szatmár-Németi szab. kir. városát az elmúlt törvényhozási szak folyamán Dr. Kelemen Samu képviselte. Az országos függetlenségi és 48-as pártnak úgy központi vezetősége, mint ä szatmári választókerület is egyértelműen újból az ö jelölésében állapodott meg. Az alkotmánypárt vezetősége e jelölést örömmel fogadja és annak támogatását az alkotmánypárt tagjainál ezennel a párt becsület oltalma alá helyezi. Annál szívesebben teszi ezt, mert Kelemen Samu személyében a magyar törvényhozás kiváló erőt nyert és az ő közreműködése a törvényhozásban, országos érdekek, szempontjából is kívánatos. Budapesten, 1906 április 11-én.. Nagy Ferenci s. k. Semsey László s. k. az orsz. alkotmánypárt elnöke. jegyzője. Az orsz. függetlenségi párt felhívása. A választó polgárokhoz ! A szatmár-németi választókerületet az 1905 januári választás alkalmával Kelemen Samu barátom hódította meg pártunknak. A szatmár-németi függetlenségi és 48-as párt újból öt jelölte és e jelölést én nemcsak a legnagyobb örömmel fogadom, de kérem minden hivünket, törekedjék arra, hogy eválasztás egyhangú legyen. Bizton remélem, hogy a pártban nem akad ember, aki a pártnak egységét megbontaná, a mi különben is a párttal szemben elkövetett áru- 1 á s volna. Kelemen Samu jelölését a kormányzásra szövetkezett ösz- s z e 8 pártok készséggel tettek magukévá, mert ö a parlamentnek |g* Folytatás a mellékleten. a legkiválóbb kávé — —----------Kapható--------------\ — fa jokból összeállított keverék. wp ap különlegességek "" — üzletében. —
