Szatmár és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-13 / 11. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Pártoljuk a hazai ipart! Szegény magyar hazánk • egének politikai láthatára nem csak hogy teljesen beborult, hanem a romboló vihar legvadabb alakjában tombol az abszolutizmus, törve, zúzva mindent, a mi neki útjában áll. Az önkényuralom fojtó nyomásának ha sikeresen ellent akarunk állani, nem elégséges pusztán a törvény, jog és igazság lassanható fegyverére támaszkodva rideg közönynyel nézni és bevárni a mig az ellenség lépésről-lépésre haladva körülkeriti és teljesen beveszi,hadállásunkat, hanem támadólag kell fellépnünk az ellenséges csatasor azon pontján, a hol az legkevésbé van vértezve és a hol minden nagyobb önfeláldozás nélkül a legérzékenyebb «sebet üthetjük rajta. Ez a pont a harcmező gazdasági oldala. Ha a sors végzete nem akarta, hogy már most teljesüljön az, a mi az ország anyagi boldogulásának, ha nem is az egyedüli, de a leglényegesebb, a legfontosabb rugója t. i. a külön gazdasági berendezkedés, épen azért minden tétovázás nélkül számoljunk az adott helyzettel, nagyobb körültekintéssel, kitartással és egymás iránt váló bizalommal fogjunk hozzá az önálló külön magyar vámterület előkészítéséhez. Pártoljuk' a hazai ipart I Pártoljunk kivétel nélkül mindent, mit a terhes osztrák verseny nyel küz- ködő zsenge iparunk előállítani, felmutatni képes. T ÁH CZ A. Tavaszi mese. — Elsa. — Szúró tüskék között nyitott egy vadrózsa. Szép volt és bájos. Versenyre kelhetett bátran a mező bármelyik virágával virágával. . . csak a tüskéi szúrtak nagyon. Egy csapongó, tarka lepke próbált vele mosolygó tavaszi flirtöt kezdeni. Aranyhimes szárnyaival mintha gyöngéden átölelte volna a bájos szirmokat, aztán könnyedén szállongott körülöttök ... szerelmesen nézett a virág kelyhébe ... ép amilyen vágyó epedén 'szoktak az emberek egymás szemébe mosolyogni. A vadrózsa olyan boldogan, olyan édes izgalommal nézte a lepkét. Csak egyedül érte, csak egyedül érte, csak egyedül neki virult. A lepke azonban nagyon ostoba kis lepke volt . . . sehogyaem tudta elkerülni a töviseket, azok bizony meg-megtépték himporos szárnyait. Végre aztán úgy elröpült egyszer, hogy többé soha sem jött vissza. Minek, kínlódjam itt ezzel a tüskés akadály-ver- senynyel, mikor más, pompásabb virágot szúró tövisek nélkül is megkaphatok 1 — A vadrózsa nagyon fiiatal volt még, hát könnyen kiheverte bimbókorának első Pártoljunk minden honi eredetű j cikket ne csak puszta szóval és lendü- { tes hírlapi, cikkekkel, hanem pártoljuk azokat tettel, intézményekkel és önzetlen, hazafias áldozatkészséggel. Hazánk északkeletének ezen legnagyobb városa, annak független fel világosodott polgárai annyiszor adták már bátor tanujelét igaz magyar voltuknak, önzetlen hazaszeretetüknek, hogy teljesen kizártnak tartom a siker elmaradását az esetben is, ha a mozgalom vezetését az erre hivatott egyének veszik a kezükbe. Én a legalkalmasabbnak tartom az iparpártolás szervezésére és annak vezetésére a különféle társadalmi és jótékony egyesületeket. Álljon össze a nőegylet, LorántfFy egylet és izr. filléregylet lelkes választmánya, fogjon össze a társaskör, kath. kas nó, keresk. csarnok, iparos ifjak köre, a kereskedők társulata, Ezres, Kö!csey-kör, de különösen a függetlenségi kör választmánya; hívják össze e társulatok vezetőségét egy nagy közös értekezletre, vitassák meg a felvetett hazafias eszmét, keressenek és állapítsanak meg módozatokat miképpen lehetne e mozgalomnak a a társadalom minden tagját rang, vallás és foglalkozási különbség nélkül megnyerni, miként lehetne nemzeti létünk és fenmaradásunk ellen indított nagy irtóháboruban az egész város közönségét a honi ipar védelmi sáncaiba egyesíteni? Tegyünk félre most minden hiuhazug álmát. Hiszen, hogy fájt lelkének a csalódás, ez természetes. Olyan hangulatos, olyan édes volt álma ... a milyen arany- szárnyú pillangók első röpülése, a milyen hasadó hajnalban az első napsugár érke zése, a milyen rózsa kelyhén az első szirom fakadása. Aztán, mikor fölébredt, látta, hogy a mi álmában édes és szép volt, az mind hazug ; a mi fájt, a mi bántotta, a mitől szenvedett, az mind igaz. Lassanként mégis csak át meg átjárta minden atomját a tavasz lehellete^ hiszen tele volt élet kedvvel a lelke. Élni és szeretni vágyott, úgy érezte, hogy azért van tavasz és hogy azért él ő tavaszszal, mert, szeretnie kell. Halomszámra zümmögtek, dongtak körülötti kisebb-nagyobb bogárkák, de egészen közel hozzá egy sem bátorkoko- dott- Gyávák, ügyetlenek, lusták voltak mindannyian . . . „Szép, szép a vadrózsa — mondták — kelyhén sok a méz, szirmai oly bársonyos puhák . . . kinézése oly bályosan szelíd . . . olyan édes az illata is, jó volna szeretni, csókolni igazán, de a tüskék ... a tüskék úgy fenyegetőznek, bizonyára szúrnak is nagyon. Milyen kár, hogy olyan tövises.“ A vadrózsa eleinte nagyon örült, hogy imponál a természet minden csúcsó-mászó és repülő bogarának, örült, hogy félnek a töviseitől és büszkén héncegett velük. Időről-időre mögéjük rejtette szirmait s mivel illatát szárnyára kapta és messze elvitte á tavaszi szél ... a vadrózsa nem vonzott semmivel ... a hegyes . tövisek ságot, mondjunk le a megszokott kényelemről s ne szégyeljünk bevásárlásainknál magyar terméket kérni, ne gáncsoljuk honi iparosaink készítményeit és ne ócsároljunk mindent, a mi e drága honnak apáink vére által megszentelt földjében termett, hiszen minden korona és fillér, a mit megfelelő ellenértékű tárgyért kiadunk, bőséges kamatot hoz a haza javára. Fogjanak össze kereskedőink és mutassák meg, igazolják be, hogy alaptalanul éri Őket a hazafiatlanság vádja. Beszerzéseiknél nyújtsanak előnyt a honi termékeknek, hirdessék a hírlapokban, falragaszokon és kirakataikban hol és kinél milyen magyar eredetű gyártmányt lehet vásárolni. Csak egy kis buzgósággal párosult jóakarat kell, hogy a vevőközönséggel megismertessék a honi termékeket, csak egy kis hazafisággal fűszerezett élelmesség kell, hogy a mostani magasan lángoló érzelmekből tőkét kovácsoljanak és az üzleti forgalom élénkítése által maguknak is hasznot szerezzenek. Ifi Lelkiismeretes összintésséggel magyar eredetűnek vallott termékeket ajánljanak első sorban a vevőközönségnek és ha ma tiz koronát, holnap húsz koronát árulnak a hazai cikkekből, már leteszik egyik alapkövét azon megviv- hatlan kínai falnak, a melynek neve, független, önálló magyar közgazdaság és ipar. Ti pedig lelkes és derék honleányai e városnak, idézzétek emléketekbe pedig elriasztották összes bámulóit. Mikor aztán egy napfényes, harmatos reggelen belopózkodott megin* a tavasz mámora leikébe, mikor megint végtelen szenvfdélylyel szeretni vágyott . . . nem volt körülötte senki sem. Ijedten nézett szerteszét. „Ki jön hozzám ? Ki szeret engem ? Oh hát én velem senki sem törődik ?“ Sóhajtotta a virágok halk sóhaján. De hiába. Minden kis bogármassza messze menekült tőle. A méh az ibolyával fiirtölt, a lepke a nárcist csókolgatta, a fürge Kati-bogár valami tóparti kis nefelejcsnek szépelgett. Bizony a vadrózsát mind otthagyták fiatal szépségével, édes illatával és komoly, haragos töviseivel egyedül. Megpróbált kacérkodni, . . . mosolygott, illatát és mézét kinálgatta., Visszaakarta csalni a lepkét, az nevelve suhant el mellette: „Szívesen lennék most is a párod kis virágom, de a töviseid . . . nagyon gőgösek a töviseid, félek tőlük. Te erősebb vagy mint én, nincs szükséged támaszra, gyámolitóra, de lásd a fehér nárcisz oly gyönge, az meg sem tud élni már nélkülem. Reászállok kelyhére s mig őt lengeti, hajtja a néha ugyancsak erős szél, támogatom, vigyázok reá. Hajlok a merre ö hajlik s ha lankadni, csüggedni kezd, a csókjaimmal vigasztal- gatom. De mit csinálnék veled óh vadrózsa, hiszen teneked vannak töviseidI“ Aztán a méhet próbálta magához csalogatni a vadrózsa. „Csak nem félsz szúró tövisektől, mikor magad is ugyancsak jól fel vagy fegyverkezve? A te fua Dobó várát hősiesen védő egri nők példáját, töltse el a ti sziveteket is a megvívandó harcra és mutassátok meg, hogy a „mit a nő akar, azt az Isten is akarja.“ Vásároljatok minden lehető alkalommal csakis hazai gyártmányt, készítsétek házi berendezéseteiket, ruházati és egyéb szükséges cikkeiteket honi iparosokkal s akkor ez elvetett mag termékeny talajba jutván, mihamarább terebélyes fává fog nőni, a mely fának gyümölcse e sokat szenvedett magyar hazának fejlődése, haladása és boldogulása lesz. Pártoljuk a hazai ipart I U. I. Városi közgyűlés. A tegnapi közgyűlésnek minden érdeklődését n közigazgatási tanácsosi állás betöltése foglalta le, mely végül aztán olyan váratlan befejezést nyert, a mit előre még csak elképzelni sem lehetett. A két küzdő fél Szűcs Lajos és Ferencz Ágoston között Árokháty Vilmos kapta meg a többséget. A kijelölő bizottság ugyanis a kijelölésnél mellőzte Szűcs Lajost s e miatt azok, a kik Szűcs Lajos hívei voltak, egyszerre Árokháty Vilmost éltették s minthogy a kijelölő bizottság határozata általános visszatetszést keltett, nagyon sokan, a kik különben Ferencz Ágoston mellett voltak, Árokhátyra szavaztak, ezzel adván kifejezést annak, hogy a mellőzést elitélik. Minden esetre sajnálni lehet, hogy ez történt, melyhez hasonló esetre nem emlékezünk, s a mi annál elitélendőbb, mert már tervszerűig előre készültek reá, pedig e nélkül, mint a jelek mutatják, Ferencz Ágoston többséget kapott volua. Azonban, minden rosszban, ebben is van valami jó, az t. i. hogy repa- rálódott egy régi tisztviselő sérelme, a többlánkod még fájóbb, tüzesebb sebeket ejt, mint az én töviseim .... hadd mérjük össze méltó ellenfelekhez mérten erőinket. Zsümmügő méh, érted-e, szeretni akarlak! Nem kell a mézem, mond!? Sok van, én szivesen adom.“ A méh zavartan dörmögött valamit. Valami olyasfélét, hogy szerelme a bájos kis ibolyához köti. Meg, hogy| az nem tudná túlélni az ő hűtlenségét ... a ki olyan jól tud védekezni az élet intrikái ellen a saját istenadta töviseivel, az megélhet szerelem nélkül is. Aztán még sokáig dörmögve, zümmögve odább állott. Oh ti gyávák, gyávák I Hogy lehet az én tövisemtől félni? Hiszen soha, soha nem szúrnám meg azt, a ki bátran, erősen hozzám jöjjön ? Nincsen senki, a ki letörje, eldobja töviseimet? A ki erősebb, hatalmasabb legyen száz tövisemnél ? a ki szeressen ? vagy a ki megengedje, hogy én szeressem ?“ Aztán ragyogó harmatcsepp könnyeket hullatott és a töviseit szidta : „Mi szükségem van énnekem arra, hogy tövises legyek? Mi hasznom van tövisekből? Csak szenvedek, csak kerülnek, csak félnek tőlem miattuk !“ és elkeseredetten gondolt első álmára, a melynek rövid boldogsága .lesz egyetlen, édes emléke egész életének. A fényesen ragyogó, meleg napsugár azonban lassanként mégis csak megvigasztalta. Ki is tudna búsulni tavaszszal, a mikor minden olyan verófényesen mosolyog? .. _ _________ •• • _ •• Kérjünk határozottan 1 AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTOSZER. József keserűvizet 111
